Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-18 / 64. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRC1US 18. Vélemény És háttér 7 Most már a fő kérdés az, mit tesz az MKP, ha Kiska nem reagál a felhívásra Róka fogta csuka Az államfőválasztás első fordulója rengeteg meglepetést, a Fico-ellenes politikai erők számára pedig komoly esélyt hozott. Megmérettette magát az első magyar államfőjelölt is. NAGY ANDRÁS Rengeteg patetikus írás jelent meg Bárdos Gyula indulásáról, és nagyon sokan elfeledkeztek arról, hogy a lépés eleve a Magyar Közösség Pártjának szavazatmaximalizáló céljait szolgálta. Bárdos Gyula nem a magyar közösség jelöltje volt, hanem egy párté, holott sok magyar civil is beállt mögé. Bárdos a kampány során gyakran elmondta, hogy a magyar közösség és a többi kisebbség problémáira kívánja felhívni a figyelmet, ám a kampány során végig egyfajta karanténban mozgott, amelyből nem tudott kiszabadulni. Ennek egyik komoly oka lehetett, hogy az MKP jelöltje mögé nem tudtak felsorakoztatni egyetlen szlovák közéleti személyiséget sem, és egyetlen más kisebbség releváns képviselője sem jelent meg a kampányában. Bárdos indulása valójában mintha a magyar közösség belső ügye lett volna, a szlovák többségtől független térben. A Híd hivatalosan az utolsó pillanatig kitartott Pavol Hrušovský mellett - valószínűleg még hosszú ideig a párt egyik legrosszabb döntéseként tartják ezt számon. Alacsonyabb szinteken mégis folyamatosan mehetett az egyezkedés, ezt mutatják az első statisztikai elemzések is,, melyek szerint Bárdos szavazói egyáltalán nem csak az MKP támogatói közül kerültek ki, sőt, támogatóinak megoszlása akár 50-50 százalék is lehetett az MKP és a Híd támogatói között. így a 97 ezres szavazat- szám és az alacsony dél-szlovákiai részvétel kapcsán felmerül a kérdés, vajon hol maradt az MKP szavazóinak nagyon jelentős része. Ha arról beszélünk, hogy a Híd szavazói egyáltalán nem törődtek a párt hivatalos irányvonalával, fontos megjegyezni, hogy az MKP szavazóinak nagyon komoly része nem ment el szavazni, vagy nem Bárdos Gyulára szavazott. Ennek okain mindkét pártszékházban komolyan elgondolkodhatnak. Hiába vetette be az összes A Híd döntését valószínűleg még hosszú ideig a párt legrosszabb momentumai közt tartják számon. fegyvert az MKP, saját választóit sem tudta teljes mértékben megmozgatni. Ami a második fordulót illeti, Bugár Béla azonnal bejelentette Kiska támogatását, ám minden szurkálás nélkül meg kell jegyeznünk, hogy a pártelnök javaslata nem különösebben befolyásolta eddig a Híd szavazóit. Ennek ellenére szinte evidencia, hogy a Híd támogatói Kiskára fognak szavazni. Ezzel szemben Berényi és Bárdos még megpróbál egyezkedni, hogy cserébe kéijenek valamit Kiskátéi, és egyelőre lebegtetik a támogatását. Közben mintha elfeledkeznének arról, hogy Bárdos szavazóinak komoly része automatikusan Kiskát választja. Valószínű, hogy a 2009-es Gašparo- vič-Radičová effektustól, a Ra- dičovával szemben előhúzott magyarkártyától tartva Kiska nem lesz hajlandó nyilvánosan „kedvezményeket” tenni a magyaroknak. A jelenlegi számokat tekintve erre talán nem is lesz szüksége, úgy mérlegelhet, hogy a szavazatokat máshonnan könnyebben is begyűjtheti. így most már csak az a kérdés, hogy ha Kiska nem reagál az MKP vezetésének kijelentésére, Berényiék vajon mit lépnek. Mert ha nem támogatják, az MKP csak tovább emeli maga körül a falat. Róka fogta csuka helyzet. KOMMENTÁR Elhasznált nevek TOKÁR GÉZA Az elnökválasztás után világosan látni, hogy a jobboldal válságaként jellemzett, leginkább a Népi Platform nevéhez köthető baki- és kudarcsorozatjelentőségében is túlnő a klasszikusan jobboldalinak tartott pártokon, és komolyabb következményei lesznek a csalódottságnak. A választóknak elege van a „hagyományos” politikusokból, csak az a kérdés, hogy a folyamat mekkora átrendeződést képes okozni a pártszíntéren, az elnökválasztás eredményétől függetlenül. Ha végigtekintünk a jelölteken, láthatjuk, hogy vannak győztesek és vesztesek: Procházka és Kiska biztosan boldogabban aludt, mint máskor, Fico és Hrušovský aligha. Milan Kňažko talán maga se hitte, hogy van esélye a második körre, Bárdos Gyula szereplését pedig - tekintettel a kisebbségi vonatkozásokra és már a jelöltség kapcsán felmerülő kérdésekre - aligha lehet értékelni a szlovák politikusokra érvényes kritériumok alapján. A két nyertes, Procházka és Kiska közös tulajdonsága, hogy kívül-felül állnak a politikán. Procházka csak pár éve vesz részt aktívan a közügyekben, fiatal, agilis, s bár csak mérsékelten szerethető, szakértelmét és elhivatottságát még egyetlen botrány sem ingatta meg. Kiska a vállalkozói szférából érkezik, messze a politikától, s minél ismeretlenebb a választópolgárok számára, annál szimpatikusabbnak tűnhet. A vesztesek profiljához ezzel párhuzamosan hozzátartozik, hogy mindketten tapasztalt politikusok. Robert Fico neve kormányfőként már hat éve használódik el, a nála kevesebb karizmával rendelkező Hrušovskýnak pedig még csak ki sem sikerült építeni azt a hitelességet, ami az eredményes elnökjelölt sajátja. Függetlenül attól, miként szerepel a második fordulóban Kiska és hogyan aknázza ki választási eredményét Procházka, a következő hónapokban jobb- és baloldalon is alaposan át kell gondolni, hogyan küzdenek meg az elkerülhetetlen generációváltással. Korábban csak szlovákiai magyar összefüggésben hallottunk a fiatalítás és az új arcok bevonásának szükségességéről: most azt lehet tapasztalni az országos politikában is, hogy egy jól felépített, értelmes (nek tűnő) politikusnak már csak a makulátlan múlt is százalékokban kifejezhető eredményt hoz. Procházka egyébként már jelezte is, hogy egy új, jobboldali gyűjtőpártban gondolkodik - a Népi Platform maradványpártjai ezen a ponton nagyon komolyan elkezdhetnek aggódni és Kiska sem feltédenül akar visszatérni a vállalkozói szférába, ha elveszíti a választást. A márciusi elnökválasztás így elsősorban katalizátorként működött és marad meg a köztudatban: országos a régi politikai elit elhasználódása. FIGYELŐ Piszkos kampány jön Váratlannak tartja a prágai sajtó a szlovákiai államfőválasztás eredményét és általános a vélemény, hogy a második forduló előtt rendkívül éles és durva kampány lesz. Fico és Kiska első nyilatkozatai is ezt bizonyítják. Nehéz helyzetben vannak a szlovákok, hiszen az ukrajnai válság árnyékában kell új államfőt választaniuk. Fico mellett politikai tapasztalatai szólnak, illetve az, hogy pártja ellenőriz minden kulcspozíciót, de ugyanezszól ellene. (MTI) A vasárnapi krími népszavazáson csak úgy jöhetett össze a 85 százalékos részvételi arány, ha Szevasztopolban 123 százalékos volt a részvétel Putyin Krímre lép és két lépésben sakkot ad JARÁBIK BALÁZS A vasárnapi krími „preferen- dummal” elérkezett az idő, hogy Moszkva színt valljon. Putyin orosz elnök valóban a nemzetközi rend újraosztására határozta el magát, vagy Ukrajna ellenőrzéséhez hozta magát újra helyzetbe? A Krímen Putyin sakkot adott a Nyugatnak - igaz, jócskán a saját térfelén. „Preferendumnak” azért nevezem a krími voksolást, mert egyrészt Moszkva precedenst teremtett, másrészt a lebonyolításnak egyértelműen preferált célja volt. Alig tíz nap alatt sikerült összehozni a népszavazást úgy, hogy a maradás Ukrajnában nem is szerepelt a kérdések között. Lehetett választani az Oroszországhoz való csatlakozás, illetve a kvázi függetlenség közül - marcona orosz katonák felügyeletével. Azt nem kell kétségbe vonni, hogy a Krím többségében orosz lakossága tényleg támogatja a csatlakozást. Ám a 12 százaléknyi krími tatár biztosan nem, a 25 százaléknyi ukrán pedig szinte biztosan nem szavazott. Akkor meg hogy jött össze a 85 százalékos részvételi arány? Ha csak úgy nem, hogy Szevasztopolban 123 százalékos volt a részvétel. A cél szentesíti az eszközt. A Kreml ma délután bejelentésre készült a Krímmel kapcsolatban. Most már nagyon meglepő lenne, ha Moszkva elnapolná a félsziget hivatalos bekebelezését. És az orosz állami tévét nézve az is meglepő lenne, ha Moszkva itt megállna. A tegnap közzétett hivatalos orosz diplomáciai jegyzék szerint Ukrajnától föderalizációt, az orosz nyelv hivatalossá tételét, politikai és katonai semlegességet, illetve a krími orosz fennhatóság elfogadását várja el. Feltételezem, Moszkvának többet ér Ukrajna föderalizációja, mint a Krím azonnali bekebelezése, az utóbbi kizárhatná az előbbit. A Krím bekebelezése ráadásul felér a nemzetközi szerződések, a 2. világháború utáni rend egyoldalú felrúgásával. Ez messze nem Koszovó, hiszen a krími oroszokat senki sem bántotta, a két voksolás lebonyolítása közötti különbségről nem is beszélve. Innentől fogva bárki rendezhet referendumot egy másik, független állam területén, „csak” csapatok kellenek hozzá? Ebben az esetben elkerülhetetlen a második hidegháború, ahogy azt már többen beharangozták. A Nyugat - és nem Ukrajna - mostani szorult helyzetében ezt feltétlenül el akarja kerülni, és a Krímért (értsd, a jelenlegi nemzetközi rendért) cserébe hajlandó akár vezéráldozatot (értsd Ukrajna föderalizációja) is hozni. Kérdés, hogy Oroszország hajlandó-e megállni és érdemben tárgyalni. Egy kockázatosnak látszó (katonai) húzással Putyin képes volt sakkot adni a jobbára blöffölő Európának: ki emlékszik már a kijevi Majdán győzelmére? Putyin hazai népszerűsége az egekben, egy hónap alatt 62 százalékról több mint 70-re ugrott. A nyugati szankcióktól nem fél, sőt, azok hozzásegítik „csekista” rendszerének hazai elfogadtatásához, a „belső ellenség” eltávolításához, miközben Oroszország rég nem látott gazdasági válság kapujában áll. Ha a Nyugat nem kapja össze magát, az oroszok tovább is mehetnek: a Transznyeszter Örményországgal való összekötésének az ára - Ukrajna és Grúzia ellenőrzése - immár elérhető célnak tűnhet. Ez már nem a Vámunió (Customs Union), hanem a Fekete-tenger partvidékének és kereskedelmének ellenőrzése (Coastal Union). Nota bene, úgy, mint azt valamikor a török szultán ellenőrizte évszázadokkal ezelőtt. De hátra van még a feketeleves...
