Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-15 / 62. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁRCIUS 15. INTERJÚ 15 0Wan,^af^KiaVcartün^a tötoe^0'-® . hozza a ko zetének- t f nagV«'a ' S«,»iW<*nWS \ ***£<*»® dáig utaznak, hogy - észrevétlenül - elvégeztessék az egynapos beavatkozást. „Brooklyni hipszterek keresnek fel bennünket” - mondta Glenn Charles, a floridai Boca Ratonben dolgozó kozmetikai sebész, hozzátéve, hogy sza- kállbeültetést kérő pácienseinek egyhar- mada New York-i. A szakember szerint a fiatalok kicsit elbujdosnak a világ elől, mert nagyjából egy hétig vagy picivel tovább tart, mire teljesen eltűnnek a beavatkozás Magyarországon ByeAlex a hipszterek tipikus megtestesítője nyomai. Mint hozzátette, néhány babaarcú fiatal dús arcszőrzetért, mások a száj alatti elegáns szőrcsíkért, megint mások pedig a kopasz foltok eltüntetéséért keresik fel őket. A szakember szerint bár a beültetett szőr 90 százaléka növekedésnek indul, akár tíz hónapba is telhet mire teljes pompájában láthatóvá válik az eredmény. (MTI) vaaao! eendő litves T— Riadó ► Szülő becézve Épületrész Peték Apósok régen Betűpár —w----a pirra retsz Aáááá! ► Nitra génjei Az egyik isten Icuka Mérőeszköz Névelő Utcára tesznek--Keleti g yalogtaxik Bőg ► ;amion- jelzés "W l~ Húr Testvérgyilkos Liter Soför- képzö névbetüi ► Ifjú, fiú régen Hímnemű utódok Rejtjelezett írás A színház az igazi életem Az alma nem esik messze a fájától - tartja a mondás. Ez pedig maximálisan igaz a fiatal és tehetséges, szép jövő előtt álló Kisfaludy Zsófira is. Egy színházi próba szünetében beszélgettünk a fiatal művésznővel. * É desanyja Hűvösvölgyi Ildikó ismert, népszerű színésznő. Nem gondolt arra, hogy az ő vezetéknevét használja? Miért is használnám az édesanyám nevét? Édesapám, Kisfaludy András után kaptam a vezetéknevemet, ahogy a nővérem is. Egyébként apukám is művész, Balázs Béla- díjas dokumentumfilm-rendező. Anya és lánya Jelenthetett volna előnyt, ha a Hűvösvölgyi nevet használja mégis? Amikor egy színésznek a gyermeke is színész lesz, az mindig ugyanany- nyira előny, mint hátrány is számára a pályán. Akarva-akaratlan összehasonlítják őket, illetve általában nagyobb elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben, mint egy nem színész szülő gyermekénél. Tanárnője is volt az édesanyja. Könnyű vagy nehéz időszak volt? Az osztálytársaim nyilván az első naptól kezdve tudták, a tanárnő egyben az édesanyám is, és ez a közösségen múlik, hogy miként kezelik ezt a faramuci helyzetet. Szerencsére nagyon jó osztályom volt, megértették és elfogadták. Persze anyunak meg nekem fel kellen állítanunk bizonyos szabályokat, mint például, hogy mi soha nem dolgoztunk az osztálytermen kívül egy-egy jeleneten vagy dalon. Soha nem tudta, hogy épp mivel készülök az ő zenés mesterség órájára, és ez így volt fair a többiekkel szemben. Mi motiválta abban, hogy a musical szakra menjen, illetve hogy színész legyen? A művészet tulajdonképpen a gyerekkoromtól fogva meghatározó volt számomra. Kétszer felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, mind a kétszer prózai szakra. Nem vettek fel, de amikor a második rostáról kiestem, azt mondták, ha zenés osztály lenne, ott lenne a helyem. így amikor meghirdették a Madách Musical Tánciskolában a zenés-színész képzést, úgy gondoltam, itt kiderülhet, hogy nekem való-e ez a pálya. 21 éves voltam ekkor, felmondtam a munkahelyemen (marketingesként dolgoztam, mert van egy közgazdász diplomám is), és azt mondtam: most vagy soha. Utólag nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert azóta bebizonyosodott, hogy a színház az én igazi utam és életem. A mai fiatalok körében mennyire népszerű a musical? Ont például mi fogta meg benne? A musical egyfajta szerelem nálam. Evidens volt, hogy zenés darabban szeretnék játszani, mert mindig is az életem része volt az éneklés, a tánc, a zongora. A zene segít, hogy az éneklésen és a táncon keresztül ki tudjam fejezni az érzelmeket, jobban át tudjam élni a karaktereket. Hozzátenném, a musicalekben éppen olyan fontos, hogy jó színész legyen valaki, és a prózai jeleneteket hitelesen alakítsa, mint az, hogy hogyan énekel. Pályafutása kezdetén történt, talán egy éve, amikor édesanyja átadta önnek a Macskák című darabban a „stafétabotot”. 2013. március 23-án játszottam először a Macskákban, Bomba- lurina szerepét. Az új generáció tagjaként egy két hónapos próbafolyamatban vettem részt, ahol napi 4-6 órát táncoltunk. Kemény időszak volt, de csodálatos. Édesanyám csak a főpróbán látott engem először, és tulajdonképpen meg volt elégedve, csak egy-két tanácsot adott a macskaléttel kapcsolatban. Én másik karaktert játszom a darabban, mint amit anno ő játszott, így nem nevezném hivatalosan „stafétabot-átadásnak” . Szerepeltek már együtt a színpadon? Ó, már többször is. A legelső szerepemnél, a Charley nénje című bohózatban, anyu a nagynénimet játszotta. Ez a darab több évig ment. De volt két, számomra nagyon meghatározó közös fellépésünk: az egyik a Macskák 30. évfordulójára rendezett jubileumi előadás, a másik pedig anya 60. születésnapjának alkalmából összeállított estje, ahol én is meghívott vendégként állhattam színpadra. Mindkettő katartikus élmény volt, ahol a könnyeinkkel küszködtünk. Sosem fogom elfelejteni... Mennyire nehéz szerephez jutni egy színházban? Elég nehéz. Eddig majdnem minden szerepemet casting útján kaptam meg, kivéve Békéscsabán, a Jókai Színházban, ahova már többször visszahívtak játszani. Egy meghallgatás nagyon furcsa helyzet egy színésznek: azt kell bebizonyítanod mindössze pár percben, hogy te vagy a legalkalmasabb a szerepre. Énekelni kell egy dalt, vagy mondani egy verset — amit vagy végighallgatnak, vagy leállítanak. Aztán a következő hetekben várhatod a választ, vajon el tudtad-e varázsolni a bizottságot. .. Egyelőre nem vagyok még sehol sem társulati tag, ez nem is annyira divat manapság, viszont játszom Budapest két legnagyobb musicalszínházában: a Madáchiban és az Operettszínházban, valamint, mint már említettem, Békéscsabán is. Mely darabokban játszik most? Az Operettszínház társulatával most jöttünk haza egy két hónapos külföldi turnéról: a Szépség és a Szörnyetegben játszottam Belle és Teamama szerepét németül Németországban és Svájcban. Nyáron újra megyünk majd. Nagyon szeretek turnézni, hiheteden élmény 1500 embernek játszani, és ráadásul nagyon hálás a közönség: majdnem minden előadás végén állva tapsolnak nekünk. Itthon szintén az Operettszínházban a Ghostban játszom, illetve a Madáchban továbbra is a Macskákban, valamint Békéscsabán az István, a királyban, Gizella bőrébe bújok néha. Kilátásban van két új darab, mindkettő nagy kihívás, de ezekről még nem árulhatok el többet. Milyen vágyai, tervei vannak? Elégedett lenne olyan népszerűséggel, amilyenben édesanyja is részesül? Manapság a médián keresztül lehet a legkönnyebben érvényesülni, nekem viszont az édesanyám a példakép, akit a művészetéért szerettek és tisztelnek az emberek. Remélem, hogy sok munkával egyszer én is eljuthatok odáig. A vágyam az, hogy minél többet tanulhassak, fejlődhessek, hogy amikor új szerepet kapok, maximálisan helyt tudjak állni. Most is heti háromszor járok táncolni, kétszer énektanárhoz, németül tanulok, és épp a jogosítvány megszerzésén fáradozom. Sosem unatkozom, és szerencsés vagyok, hogy a hivatásom egyben a hobbim is. Albert József (Fotók: a szerző és a művésznő albumából)
