Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-12 / 59. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 12. Vélemény És háttér 7 Amerika meg se érezné az orosz kézben lévő államkötvényei eladását Putyin húzná a rövidebbet A Nyugat és Oroszország esetleges gazdasági háborújának egyértelmű vesztese Moszkva lenne, ezért a Putyin-rezsim fenyegetései Amerika és az EU felé jórészt olcsó blöffnek tekinthetőek. Más a helyzet Oroszország szomszédaival, számukra komoly veszély Moszkva gazdasági és (immár egyértelműen) katonai fenyegetése. GÁL ZSOLT Szergej Glazijev, Putyin elnök tanácsadója figyelmeztette az Egyesült Államokat és közvetve az Európai Uniót is, hogy ha szankciókkal sújtanák Oroszországot (például befagyasztják egyes orosz állampolgárok külföldi számláit), akkor Moszkva az általa birtokolt amerikai államkötvények eladásával, a dollár- tartalékok kiárusításával és a dollár elutasításával válaszolhat, sőt erre biztathat másokat is. Nos, ami az orosz kézben lévő, a tanácsadó által is említett több mint 200 milliárd dollárnyi amerikai államkötvény eladását illeti, az aligha rengetné meg a 17,5 ezer milliárd dolláros amerikai államadósság-piacot. Az USA meg sem érezné ezt a súlyosnak szánt pofont. Hasonló a helyzet a dollártól való szabadulással, amivel magukat károsítanák meg, illetve tennék sebezhetőbbé az oroszok. Arról nem is beszélve, hogy a posztszovjet térségben a helyi lakosok (és maguk az oroszok is), különösen persze a gazdagabbak, jobban bíznak az amcsi „zöld hasúban”, mint a helyi pénzekben, dollárban üzletelnek és abban tartják megtakarításaikat (jórészt külföldi bankszámlákon). Ott van még persze a gázfegyver. Csakhogy (vigyázat, közhely!) itt kölcsönös függőség áll fenn a vevők és az eladó Oroszország között. Az orosz kivitel kb. fele az unióba megy, ennek nagy része földgáz és kőolaj, az ebből származó bevétel az orosz költségvetés több mint felét teszi ki. A költségvetési bevételek kb. negyede egyetlen cégtől, a Gazpromtól származik. Az Európai Unió is megszenvedné a gazdasági háborút, de az egyértelmű vesztes Oroszország lenne. Oroszország egyszerűen nem teheti meg, hogy nyers- anyagexportját átirányítsa mondjuk Kínába, mert ehhez nincs infrastruktúra (magyarán csővezetékrendszer), sem vételi szándék kínai részről az európai árszinteken. Mivel számottevő helyi tárolókapacitásuk nincs, a gázkutakat pedig nem lehet egyszerűen fizikailag lezárni, ezért az oroszok két dolgot tehetnek: Európába exportálnak vagy elégetik a gázt (és pénz nélkül maradnak). Ez nem jelenti azt, hogy egy gazdasági háborúban Oroszország ne tudna súlyos károkat okozni mondjuk Ukrajnának, és így hozzájárulni államcsődjéhez. Sem azt, hogy a Nyugat (beleértve minket is) nem szenvedné meg ezt a konfliktust, de az egyértelmű vesztes Oroszország lenne. Ebből már kapott is egy kis ízelítőt, amikor a krími megszállást követő első kereskedési napon 10 százalékot zuhant a moszkvai tőzsde, a vállalatok értéke pedig 60 milliárd dollárral csökkent, többel, mint amennyibe a méregdrága olimpia került Szocsiban. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója immik'xk • partiu strana »polupt Merünk NAGYok lenni! (Júlia Montague) JEGYZET Motiváció VERES ISTVÁN Meg is van az idei március legemlékezetesebb esete. Lemondták szereplésüket a forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett Pilvaker esten a legjobb magyarországi slam poetry-előadók. A fiúk és a lányok azért nem lépnek fel az Erkel színházba tervezett zenés színházi akción, mert a szervezők kikötötték, hogy előadásukban nem érinthetnek aktuálpolitikai témákat. Mire ők megüzenték, hogy nem tudják elképzelni, mi másról szólhatna március 15-én egy ilyen est; úgyhogy inkább nem mennek. A hírekből számomra nem világos, hogy a politikamentességet a magyar közmédia (MTVA) vagy az est főszponzora, a Red Bull illetékesei erőltették-e, mindenesetre aki látott már slam poetry előadást, valószínűleg tudja, hogy aktuális, érzékeny témák nélkül a slam olyan, mint a lecsó hagyma nélkül: messziről talán jól néz ki, de nincs, ami összetartsa. Szóval az egész kikötés csak azt jelzi, hogy a rendezvény szervezőinek konkrét elképzelése van arról, hogyan kellene kinéznie egy forradalmi emlékestnek. Egy művésztől nehezen várhat valaki kiemelkedő teljesítményt úgy, hogy közben korlátozza. A Pilvaker estet a Magyar- ország szeretlek! című műsorból ismert Szente Vajk rendezi, így a fő üzenet nyilván ugyanaz lesz, mint a langyos vasárnapi vetélkedő címe. Lesznek azért persze neves előadók is, a Petőfi rádió nem győzi reklámozni, csak hát ha belegondolunk, miről szól Petőfiék üzenete, és miről szólt annak idején a Pilvax, elszomorodunk a hírek hallatán, hogy 2014-ben megszabják a költőknek, miről lehet, és miről nem. Ha 1848 márciusában így álltak volna a dolgokhoz, nemigen lenne mire emlékeznünk 15-én. Mert azt már évszázadokkal ezelőtt is tudták, akik tudták, hogy egy országnak nem az használ, ha agyonszeretjük úgy, ahogy van, hanem ha rámutatunk a hibáira. Mert csak így tehetjük jobbá. KOMMENTÁR Elnökveszély MARIÁN LEŠKO Az elnöki jogkörök és a közvetlen elnökválasztás is olyan tényezők, amelyek meghatározzák az ország első polgárának közéleti szerepét. Azonban eddigi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a legfontosabb tényező maga az elnök személyisége. Az alkotmányos keretek csak az államfő mozgásterének alapjait határolják körbe - hogy hogyan él velük, az már az elnök személyén és személyiségén múlik, morálján, értékrendjén. Minden államfő maga rajzolja meg elnöki pályáját, saját szerepét, és ami a legfontosabb: ne azzal legyen elfoglalva, hogy felülről kezdi leépíteni az alkotmányos, demokratikus berendezkedést. Egy gátlástalan politikus államfőként okozhatja a legtöbb kárt, mivel semmi sem fenyegeti. A köztársasági elnök leváltását a parlament háromötödös többséggel indítványozhatja, és csak akkor lenne leváltva, ha ezt megszavazná az „összes szavazásra jogosult állampolgár több mint fele”. Tehát az itteni viszonyok mellett az elnök elmozdíthatatlan. Az elnöki funkcióból korrigálni lehet más állami szervek hibás döntését, nem megfelelő eljárását, de az elnöki hivatal immúnis bármiféle külső beavatkozásra. Az elnöknek tehát olyan személynek kellene lennie, aki maga a garancia arra, hogy minden helyzetben tiszteletben fogja tartani az alkotmányos előírásokat és a demokratikus szokásokat. Nem azért, mert „muszáj”, hanem mert magától értetődően ezt tekinti politikai és morális kötelességének. Az elnök személyisége, morális integritása, értékrendje mind hatással van arra, hogyan képviseli az országot idehaza és külföldön és hogyan él jogköreivel. Például nem érvényesül önmagától az a jogköre, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, ha aggályosnak talál valamilyen nemzetközi szerződést, frissen elfogadott törvényt, népszavazásra feltett kérdést. Ezt a jogkört az elnöknek kell érvényesítenie, és az alkotmányosságot mindig mindenféle párt- vagy egyéb érdek fölé helyeznie. Az, aki politikusként is két lábbal taposta az alkotmányos kereteket, ugyanezt fogja tenni köztársasági elnökként is. Az alaptörvény kimondja, hogy az államfőt nem kötik semmilyen utasítások. Attól, aki éveken át politikai pártok, szponzorok, érdekcsoportok elvárásai alapján cselekedett, nem várható el, hogy az elnöki palotába jutva hirtelen leszokik erről, minden régi kötődését és kapcsolatát felszámolja. Az államra nézve nem az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha nem a legalkalmasabb jelölt kerül az elnöki posztra. Az igazi szerencsétlenség az lesz, ha az kerül oda, aki már alkalmatlanná tette saját magát ennek a posztnak a betöltésére. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ „Idegesebb” demonstráció A Krónika című erdélyi magyar napilap szerint mozgósító erejű volt a felvonulás tiltása a Székely szabadság napján. A marosvásárhelyi hatóságok szándékuk ellenére is az autonómia népszerűsítésének szolgálatába álltak azzal, hogy megpróbálták megakadályozni a tömeg fel- vohulását. A tiltás ugyanis csak a dacot és elszántságot növelte a magyarokban, a botrány pedig csak még jobban ráirányította az ügyre a nyilvánosság figyelmét. „Ha nem akadékoskodnak, lehet, hogy a megmozdulás jóval kisebb érdeklődésre tartott volna számot” - állapítja meg a lap. A tiltási kísérlet „újfent megerősítette, hogy a botránykeltés, a provokációszámba menő nyilatkozatok és az etnikai feszültségek mesterséges gerjesztése mögött jórészt éppen azok állnak, akiknek amúgy választott vagy kinevezett hatósági illetékesként a jogegyenlőség és a békés egymás mellett élés biztosítása lenne a feladata”. A székelyföldi Háromszék vezércikkében megállapította, hogy idén kicsit idegesebben nyilvánította ki autonómiaigényét a székelység, mint egy éve. „A Vesszen Trianon!, Székelyföld nem Románia! szlogenek helyett nem ártana valami pozitív üzenetet megfogalmazni” -jegyezte meg a cikkíró. A Háromszék örvendetesnek tartja, hogy a világ több városában volt szimpátiatüntetés és a marosvásárhelyi rendezvény baszk, katalán és vallon szónokai által ismét nemzetközi jellege volt a megmozdulásnak. Úgy vélte azonban, hogy amíg erdélyi, székelyföldi román felszólalója nincs a rendezvénynek, addig aligha lehet sikeres az autonómiaküzdelem. „Erőt, egységet tudunk felmutatni, mellettünk tudjuk az anyaországot, és a lehetséges európai szövetségeseinkre is kezdünk rátalálni-csak aromán szó hiányzik még” - írta a Háromszék napilap. (MTI)
