Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-12 / 59. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 12. Közélet J Bárdos Gyula: Ne csak azért szavazzanak rám, mert magyar vagyok. A mi problémáinkat a jelöltek közül én ismerem a legjobban „Legnagyobb vetélytársam a közöny” Miért vállalta a jelöltséget, mire jó egy magyar elnökjelölt, mit szeretne elérni a választással? Bárdos Gyulával, az MKP államfőjelöltjével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS 2012-ben távozott az MKP második legfontosabb pozíciójából és Csemadok-elnök lett. Miért tért vissza a nagy- politikába? 2012-ben úgy éreztem, az MKP-ban is változásokra van szükség. Volt frakcióvezetőként és az MKP Országos Tanácsa elnökeként jó példát akartam mutatni, és azt mondtam: nem biztos, hogy jó, ha ugyanazokban a pozíciókban hosszú ideig ugyanazok az emberek vannak. Láttam, hogy a civil szférában nagyobb lehetőség van az embereket megszólítani, kevesebb intrikával kell számolni. Ugyanakkor a politikából nem vonultam ki, elnökségi tag és az MKP megyei elnöke vagyok.' Azt, amit Csemadok-elnökként próbálok tenni - párthovatartozásra való tekintet nélkül összefogni az embereket politikai szinten is cselekszem: egyedül Pozsony megyében indult együtt nyílt koalícióban az MKP és a Híd ajobboldali pártokkal a megyei választáson. Amikor Berényi József megszólított az államfőjelöltséggel, nagyon meglepődtem, és elgondolkodtam rajta. Elég sokáig gondolkodtam az ajánlaton. Az elég sok mennyi idő volt? Tíz nap, még november végén. Nagyon fontos volt, hogy a családtagjaim azt mondták: támogatni fognak, akárhogy döntök is. Amikor igent mondtam, tudatosítottam, mivel jár az, hogy én leszek az első magyar államfőjelölt. Miért akar Bárdos Gyula elnök lenni? Mert be szeretném bizonyítani azt, hogy magyar jelölt is lehet jó államfő. Az indulásommal is mutatjuk, hogy nem vagyunk másodrangú állampolgárok. Nemzetközi szempontból is fontos, mert a külföldi közvélemény a magyar jelöltségen keresztül hírt kap arról, hogy élnek itt magyarok, tehát ez egy multietnikus ország. Nem az a legfontosabb, hogy milyen pártnak a tagja, illetve milyen nemzetiségű az elnökjelölt, hanem az, hogy milyen ember. Nagyon szeretnék bekerülni a második körbe, akkor ugyanis kiderülne, hogy a választók mennyire veszik komolyan a demokratikus oldal jelöltjének támogatását, vagy a nemzetiséghez való tartozás a domináns, és szlovákként inkább Ficóra szavaznak. Az első fordulóban azonban éppen ön várja el, hogy a magyarok etnikai alapon szavazzanak. Nincs ebben ellentmondás? Nincs. Természetes, hogy a magyar közösség tagjaként elsősorban a magyarok szavazataira számíthatok. De nem csak kizárólagosan etnikai alapon, -éppen ezért nyitottam a többi nemzetiség és a szlovákok irányába is. Sokan a magyar értelmiségiek közül azt mondják: nekik már nem elég, hogy valaki magyar. Én is azt mondom: ne csak azért szavazzanak rám, mert magyar vagyok. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a mi problémáinkat és a Dél- Szlovákiában velünk élő más nemzetiségűek problémáit ajelöltek közül én ismerem a legjobban. Pozitívan értékelhető, hogy magyar vagyok, egyedüliként ajelöltek közül. Be szeretné bizonyítani, hogy magyar is lehet itt államfő. Kinek kell ezt bebizonyítani? A szlovák többségnek vagy magunknak? Sokszor mi magunk vagyunk kishitűek. December 14-e óta gyakorlatilag minden nap valamilyen fórumon veszek részt, s azt tapasztalom, hogy nagyon nagy az összefogás igénye. Minél keletebbre megyünk, az emberek annál inkább értik ezt az üzenetet. Ami rettentően bosszant, s ami miatt aggályaim is vannak, hogy ott, ahol tömbben élünk és az anyagi lehetőségeink is jobbak, mindig keressük a kibúvót. Legnagyobb vetélytársam nem a 13 másik jelölt egyike, hanem a közöny. Ha mi merjük magunkat vállalni, a többség is kénytelen lesz komolyabban venni minket. Innen a jelszó: merjünk nagyok lenni? Mi, magyarok sokszor nem merjük magunkat vállalni. Már jóval korábban kellett volna magyar államfőjelöltet állítani, még 2004-ben. Akkor is ennek a híve voltam, javasoltam is az MKP elnökségében. A testület jelentős része támogatta ezt, ám akit indítani szerettünk volna, nem vállalta. Bugár Béla? A párt akkori elnöke, a legnépszerűbb magyar politikus. Ézzel nem őt akarom támadni, de tény, hogy az ideális jelölt ő lett volna. Ha akkor vállalja a jelölést, megváltoztathatta volna a többség és kisebbség viszonyát. Tíz év után most vált újra időszerűvé a téma. Ennek ellenére az MKP az utolsó pillanatig kivárt a jelöléssel. Az MKP azért jöhetett elő ezzel csak decemberben, mert ha előtte leszerepel a megyei választásokon, akkor komikussá vált volna egy államfőjelölés- sel. A döntés meghozatalában segített az is, hogy már sok jobboldali jelölt indulása ismert volt, nem lehetett tehát azzal vádolni minket, hogy Fi- cót segítjük, a jobboldali egységet bontjuk meg. Nem lát ebben ellentmondást? Egyrészt azt állítják, szükség volt magyar elnökjelöltre, már korábban is, ez elvi kérdés. Másrészt azt is Bárdos Gyula (Somogyi Tibor felvétele) mondja, meg kellett várni a megyei választások eredményét - ez viszont parciális pártszempont. Nem. Ez .egy folyamat. Ebben a folyamatban fontos volt számomra, hogy a szlovák jobboldali pártok most nem tudtak egy közös, erős jelölt mögé felsorakozni. Öt éve pl. teljesen más volt a helyzet. Iveta Radičová személyében volt egy erős jelölt, aki mögé odaáll tunk. Akkor fordítsuk meg: ha van egy erős szlovák jelölt, nem fontos, hogy legyen magyarjelölt? Nincs két egyforma helyzet. Teljesen más volt, amikor Iveta Radičovát támogattuk, s teljesen más, amikor 2004-ben František Mikloško indult. Mikloško rendes ember, ám mivel nem közülünk való, és nem olyan erős személyiség, mint Radičová, nem tudtuk mozgósítani az embereket. Ha lett volna erős jobboldali jelölt, aki felvállalta volna a mi sajátos problémáinkat is, akkor valószínűleg nem is indultam volna. A mostani jelölésem ugyanakkor precedenst is teremt a jövőre nézve. Mit vár az elnökválasztástól? Ez a választás nem pártcsatározás lesz. A 14 jelölt közül én vagyok az, aki a nemzetiségi témákat ismeri. A szlovákok felé láttathatjuk magunkat, a magyar közösség számára pedig azért lesz fontos, mert az összefogásról szól. Rettentően fáj a megosztottság. Amit elrontott a politika - én is, mert része voltam -, azt rendbe kell tenni. Ez az oszd meg és uralkodj! rossz nekünk. A jelöltségnek ugyanakkor már most vannak pozitívumai. Nagyon örülök annak, hogy olyan fiatalokkal dolgozhatok együtt, akik nem tartoznak egyik szekértáborba sem, de vannak elképzeléseik, kreatívak. Örülök, hogy ezek a fiatalok a jó ügy mellé álltak. Olyan ötletekkel jönnek, hogy bűn lenne azokat nem kihasználni. Ez nem mindenkinek tetszik, házon belül sem, a másik oldalon sem, de valóban komolyan gondolom, hogy meg kell találnunk az egymáshoz vezető utat. Ez a választás ebből a szempontból lehetőség a restartra, megtehetjük az első lépést az együttműködés irányába. Azt reméli, hogy jelöltsége elősegítheti a megosztottság megszűnését, a közös magyar képviselet kialakítását? Két hónap múlva EP-válasz- tások lesznek, ahol egymással szemben indul az MKP és a Híd. Mindig az összefogás híve voltam, nem örülök annak, hogy a megosztottság folytatódik. De a helyzeteknek vannak előzményei. Annak, ami történt - itt most a 2009-es pártszakadásra gondolok-, komoly következményei vannak, az összes adok-kapokkal együtt. Nagyon szeretném, ha a következő parlamenti választáson a felvidéki magyarság úgy tudna összefogni, hogy egyetlen szavazat se vesszen kárba. Ez nem pártfúziót jelent, sok megoldása lehet annak, hogy egyetlenegy szavazat se vesszen el. Ebben szerepet vállalna? Indulásommal már ezt tettem. És azon túl? Igen. Az egyik legfontosabb feladatomnak tekintem, hogy a széthúzás helyett összefogás legyen, hiszen ez az igazi közösségi érdek. Konkrétan? A választások után hogyan képzeli politikai karrierjét? Március 15-én a leadott szavazatok alapján az egyik legnépszerűbb honi magyar politikussá válhat. Ez egyben felelősség is. Nem azért vágtam bele, hogy ebből személy szerint profitáljak. Nem akarok a pártranglétrán feljebb lépni. Amikor pár hete az EP-listáról döntött az OT és az egyik fontos szereplő visszalépett, felmerült, hogy esetleg én is helyet kapnék a listán. Ekkor azt mondtam, szó se lehet róla, nem szoktam megváltoztatni a véleményemet. A közösség egyszer már ráfázott arra, hogy személyi ellentétekből adódóan politikailag megosztottá vált a felvidéki magyarság, nekem kötelességem az összefogásért harcolni. Ugyanakkor érvényes az, amit néhai Antall József miniszter- elnök mondott: a politikában és a szerelemben a mindig és a soha nem érvényes. A kihívás, az igények, a körülmények is változnak. Mi a véleménye az elnöki jogkörökről? Elegendőek. Parlamenti demokráciában az államfőnek nem kellenek szélesebb jogkörök. Ezekkel kell megfelelően élni, nem pedig visszaélni. Miben lenne más, mint a leköszönő elnök? Véleményem lenne, és ezt nem rejteném véka alá. Robert Fico állítása szerint a három közjogi méltóságnak nagyon szorosan együtt kellene működnie. A másik oldalon azt vélik, hogy az államfőnek a kormányzat ellenpólusának kell lennie. Szerintem egyik sem helyes. Az a jó, ha az államfő autonóm személyiség, s ha kell, az ellenvéleményét is nyíltan vállalja. Államfőként nem lennék senkinek sem a bábfigurája, egyetlen pártnak sem a meghosszabbított keze. MKP-tag. Természetes, hogy köztársasági elnökként nem lehetnék MKP-tag. Most olyan államfőnk van, aki gyakorlatilag párttag, és ez nem jó senkinek. A felmérések szerint 5 százalék körüli a támogatottsága. Nem csalódás ez azok után, hogy közel 50 ezer támogató aláírást sikerült összegyűjteni két hét alatt? Ez nagyobb népszerűséget vetített előre. Biztos vagyok benne, hogy március 15-én ennél sokkal jobb eredményt fogunk elérni. Az emberekkel való találkozások alapján mondom ezt. 1998 óta nem tapasztaltam ennyi pozitív energiát. A fórumokon pl. MKP-s és hidas, valamint független polgármesterek ültek egymás mellett a rendezvényeken, olyanok, akik évek óta nem beszéltek egymással. Ha nem nyerünk is, már azzal győzünk, hogy például megnyitjuk a minket érintő témákat: Dél- Szlovákia, a keleti régió sanyarú gazdasági helyzetét, a magyarság gyors fogyását, az önkormányzatiság, a kétnyelvűség kérdését. Ezeket a témákat az államfő nem tudja megoldani, de rájuk tud mutatni. A második fordulóban kit támogatna? Egy biztos: Robert Ficót nem. Ha nem jutnék tovább, azt a demokratikus jelöltet kívánom támogatni, aki Ficóval szemben fog indulni. Ezt már azelőtt kijelentettem, hogy a honi személyiségek megfogalmazták volna nyílt levelüket, amelyben a továbbjutó támogatását kérték a jobboldali jelöltektől.
