Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-11 / 58. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 11. Kultúra 13 Lőrincz Zsuzsa képeiből és szobraiból nyílt 30 évet átfogó kiállítás a pozsonyi Brámer-kúriában Az anyag lelkének búvára A Prágában élő Lőrincz Zsuzsának harminc éve nem volt önálló tárlata szülővárosában, Po­zsonyban. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeu­mában most, a képző­művész hatvanadik szü­letésnapja alkalmából életműkiállítás nyílt, amelynek anyagát Feke Arnold kurátor szerint nem volt könnyű össze­válogatni: nehéz volt a döntés, mi maradjon ki. JUHÁSZ KATALIN Lőrincz Zsuzsa ugyanis rend­kívül sokoldalú képzőművész. A rajzsorozatoktól az akverelle- ken és a merített papírra készült csendéleteken át jutott el a szobrokig. A pontos vonalveze­tés, a formák fontossága és a fi- guratív szemlélet egész pálya­futására jellemző, ugyanúgy, ahogy az anyaggal való folya­matos, lelkes kísérletezés. A mostani kiállítás ezért rendkí­vül találó címet kapott: Az anyag lelke. Mert Lőrincz Zsu­zsa számára az anyag legalább annyira fontos, mint a téma. Ál­talában saját maga készíti a pa­pírt, amelyet felhasznál. Nem elégszik mega bolti festékekkel, hanem különböző anyagokat kever hozzájuk, szinte kémiai alapossággal formálva a színe­ket, figyelve „viselkedésüket”, egymáshoz való viszonyukat. Pályájának egyik meghatá­rozó szakaszában készített gra­fikáin különös jelentősége van a háttereknek. Már-már azt mondhatjuk, a háttér egyen­rangú a fő témával. Később szí­nezett drótból, illetve drót és papír kombinációjából készített szobrokat. A fém és a papír Lő­rincz Zsuzsánál egészen egyedi módon viszonyul egymáshoz: a szobrok légiesek, finomak, tö­rékenynek hatnak. Olyannyira, hogy a belénk kódolt múzeumi Medáliák „tiltás” ellenére muszáj meg­érintenünk őket, hogy a tapin­tás által is érzékeljük: itt mégis­csak szilárd anyagról, fémről van szó. A pozsonyi kiállítás- megynyitón legalábbis azt fi­gyeltem meg, hogy sokan lopva hozzányúltak a szobrokhoz, azaz nem hittek a saját sze­müknek. És nyilván ez volt a művész célja: a meglepetéskel­tés, az érzékek összezavarása. Ezek a szobrok egyébként - ugyanezen okokból kifolyólag - nehezen, egyszersmind izgal­masan fotózhatok: a perspektí­va és a nézőpont változásával ugyanaz az alkotás új és új for­máját tárja fel. Szóval az anyag is beszél, közöl valamit, vi­szonyt alakít ki a szemlélővel. Ha ehhez még azt is hozzá­tesszük, hogy Lőrincz Zsuzsa természetes anyagokkal színezi alkotásait (céklával, répával, diólevéllel), a személyesség még erősebb lesz. Az említett drótszobrok esetében a művész újabban egyszerűsíti a formá­kat, a lényegre fókuszálva. Csak a körvonalak pontosak, azon belül többet bíz a néző képzeletére. Lőrincz Zsuzsát a költészet is megérintette: egyik legismertebb műve József Atti­la Medáliák című versére szüle­tett: egy felfüggesztett objek­tum, papír és drót kombináció­ja. Az apró „papírmedáliákra” rótt verssorok egy kompozíció elemeiként jelennek meg - ha akarjuk, vizuális, ha akarjuk, verbális elemekként. A pozsonyi kiállításon sok­szor támad olyan érzése a láto­gatónak, mintha az anyag szó­lította volna meg a művészt, mintegy felkínálva magát. Lő­rincz Zsuzsa egyébként az utóbbi években kőfaragó sze­mináriumokon is rendszeresen részt vesz a magyarországi Al­sóörsön, ahol 2009-ben külön- díjjal, 2010-ben első díjjal, 2011-ben pedig második díjjal jutalmazták. Azaz a kemé­nyebb anyagok is érdeklik, és hatvanévesen is szívesen tanul új dolgokat, mindeközben pe­dig évtizedek óta képzőművé­szetet tanít egy prágai középis­kolában. Lőrincz Zsuzsa életműkiál­lítása április 27-éig tekinthető meg a pozsonyi Brámer-kúriá­ban, a Szlovákiai Magyar Kultú­ra Múzeumában. Idén nem válogattak be szlovákiai magyar előadást a színházi találkozó versenyprogramjába Tizenhárom produkciót hívnak a POSZT-ra Jelenet a Kolozsvári Állami Magyar Színház Csipke című elő­adásából (Képarchívum) MT1-HÍR Pécs. Összesen 13 produkció, köztük három határon túli és két független előadás került be a Pécsi Országos Színházi Ta­lálkozó (POSZT) versenyprog­ramjába. Szlovákiai magyar te­átrum előadása idén nem sze­repel a legrangosabb magyar színházi rendezvényen. (Tavaly a Komáromi Jókai Színházat hívták meg Pécsre a válogatók Shakespeare III. Richárdjával, Martin Huba rendezésében.) Ajúnius 5. és 14. között zajló találkozón a budapesti Örkény István Színház A képzelt beteg, a Katona József Színház Fény­evők, a Pesti Színház Álom­kommandó, a Miskolci Nemzeti Színház A tanítónő és a Woy- zeck, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Énekes ma­dár, az Újvidéki Színház Opera ultima, a Kolozsvári Állami Ma­gyar Színház Csipke című elő: adása is látható lesz. A versenyprogramban szere­pel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társula­ta előadásában az Alkésztisz; a Vádli Alkalmi Színházi Társu­lás, a Szkéné Színház és a Füge közös produkciójában az I. Er­zsébet című előadás. A találko­zón a közönség megtekintheti a Kerekasztal Társulás és a Szputnyik Hajózási Társaság A hosszabbik út, a kaposvári Csi- ky Gergely Színház és a Pécsi Nemzeti Színház Bányavakság, valamint a budapesti Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatá­nak Vörös című közös produk­cióját is. Az idei fesztiválra Császár Angela színművész és Sándor L. István színházi kritikus, az El­lenfény című tánc- és színház- művészeti folyóirat főszerkesz­tője választotta ki az általa leg­jobbnak ítélt produkciókat a 2013. március 1. és 2014. feb­ruár 28. között bemutatott ma­gyarországi és határon túli ma­gyar színházi előadások közül. A Grand Budapest Hotel rekordja Los Angeles. Rekordot döntött Wes Anderson A Grand Buda­pest Hotel című filmje a hétvégén Észak-Amerikában: játék­film még soha nem ért el ekkora mozinkénti jegybevételt ilyen rövid idő alatt. A Fox Searchlight a hétvégén bevezetésként négy filmszínházban kezdte forgalmazni a Ralph Fiennes, Edward Norton, Bill Murray, Tilda Swinton, Adrién Brody, Jude Law szereplésével forgatott produkciót. Az első adatok szerint a mozik átlagbevétele 200 ezer dollár volt. A Fox a hét­végétől tovább bővíti a forgalmazást, New Yorkban és Los An­gelesben összesen 65-75 filmszínházban vetíti majd a filmet. Két éve Anderson Holdfény királyság című filmje is jól mutat­kozott be a mozipénztáraknál: 130 ezer dollár fölötti átlagos jegyeladást produkált egy nap alatt. A Grand Budapest Hotel a februári Berlinalén a zsűri nagydíját kapta, és csaknem száz kritika alapján a tekintélyes Rotten Tomatoes filmes honlap is 90 százalékot adott a produkciónak. Wes Anderson két filmje közé befurakodva névrokona, Paul Thomas Anderson Tbe Master című munkája is dobogós a játékfilmes rekorderlistán, a Philip Seymour Hoffman főszereplésével készült drámára 2012-es bemutatásakor egy nap alatt átlagosan több mint 147 ezer dollárért váltottakjegyet a nézők mozinként. (MTI) MOZIJEGY Gépeltérítés SMS-üzenettel TALLÓSI BÉLA Ha a végét újraforgatnák, sablonfogásai ellenére min­den percében izgalmas mozi lenne a Non-stop című akció- thriller, amely egy repülőgép eltérítéséről és utasainak megmentéséről szól. A lezá­rás azonban csapnivaló és tel­jesen hiteltelen. Bill Marks (Liam Neeson) szövetségi légi marsallként ingázik a New York és Lon­don közötti non-stop jára­ton. Az utasok és a személy­zet biztonságára ügyel. Az egyik úton SMS-t kap: egy ismeretlen közli vele, hogy amíg nem utalnak át 150 millió dollárt egy megadott bankszámlára, a fedélzeten húszpercenként meghal va­laki. A marsall előbb magán­akciót indít, titokban próbál­ja kinyomozni, honnan és ki­től érkezett a fenyegető üze­net. Az első húsz perc után azonban, amikor meghal va­laki, Bill Marks fokozatosan beavatja a személyzetet, majd az FBI-t és az Interpolt, mi több, egészen a Fehér Házig eljut az ügy. Ám mivel az első áldozat halálával maga a légi marsall gyanú­sítható, a hatóságok őt vá­dolják a gép eltérítésével. Helyzetét súlyosbítja, hogy a megadott számlaszám az ő bankszámlájához tartozik. Mégis felveszi a harcot, im­már nemcsak a támadóval, hanem azokkal a földi irá­nyítókkal is, akik a gép uta­sait és személyzetét ellene fordítják. Jaume Collet-Serra rende­ző a gépeltérítésről korábban készült akciófilmek sablonját veszi alapul. Már a repülőté­ren megismerünk néhány gyanús figurát, akiket végig potenciális tettesként kezel a sztori. Köztük van egy arab férfi - szinte egyértelműen elkövetőként szerepeltetve -, akit a marsall is terroristának néz, ám akiről kiderül, hogy orvos, és sokát segíthet a gép utasainak. Felszáll egy szü­lők nélkül utazó gyereklány is, akinek a jelenléte mindvé­gig rejtélyességet kölcsönöz a sztorinak (sajnos a szere­peltetéséből csak banális for­dulatra futja a végén). Az elődök által teremtett sab­lonból az az elmés megoldás emeli ki a Non-stop című fil­met, hogy a telefonon kom­munikáló tettes nem maga szedi húszpercenként az ál­dozatokat, hanem a marsallt és az utasokat kényszeríti olyan helyzetekbe, hogy öl­jenek. Ez a szellemes csavar - hogy a potenciális áldozat is gyilkos lehet - pörgeti fel, te­szi izgalmassá a sztorit. En­nek a csavarásnak köszönhe­tő az is, hogy a néző nem jár egy lépéssel a látottak előtt, s nem leplezi le előre a gyil­kost. Az SMS- és az e-mail- kommunikáció pedig egy­részt hihetővé teszi a gépelté- rítős történetet, másrészt újít a műfajon. Nagy kár, hogy a film bárgyún, sima akciófil­mes megoldással végződik. Non-stop. Színes, ameri­kai-francia akcióthriller, 106 perc, 2014. Liam Neeson a légi marsall szerepében (Fotó: Bontonfilm)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents