Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-11 / 58. szám, kedd
Meglepetéscsapatok az európai topligákban 10. oldal 2014. március 11., kedd, X. évfolyam, 10. szám Magyar Labdarúgó Szövetség Tizenkétezer néző látta Győrben a Magyarország-Finnország (1-2) előkészületi mérkőzést, amely után Pintér Attila szövetségi kapitány a „negatív kérdésekre" panaszkodott. (Fotók: Somogyi Tibor) ■ V •• ti? 'íli FT*m i íSLí ff ff wÍÍBPw! ~ 'w * J Halottnak a csók Óvatosan kell fogalmaznunk, amikor a magyar fociról írunk, elvégre halottról vagy jót, vagy semmit, márpedig határozottan úgy tűnik, ez a mi magyar fútballunk valamikor a közelmúltban elhalálozott, orvosi műszóval: exitált, lelkét hosszas agonizálás után kilehelte, emlékét megőrizzük, ámen. Hanem itt van a Magyar Labdarúgószövetség nevű, mumifikálásra szakosodott egylet, amely nekiállt nagy műgonddal maszkírozni a halottat, ahelyett, hogy a feltámadás ügyében szorgoskodna. Most azonban ne bíráljuk az MLSZ „állapotfenntartó” tevékenységét, szó- . rítkozzunk csupán a tények közlésére. Ilyen tény az, hogy 2-1-re kikaptunk az európai középmezőny aljához tartozó Finnországtól, s az is, hogy beszari, gyáva, elképzelés nélküli focit játszottunk - ezek a jelzők a mérkőzés statisztikáival is alátámaszthatók, de alátámasztotta a közönség is, amely előbb csak fütyült, majd azt skandálta: ébresztő! Ébresztőt kiabálni ennek a válogatottnak? Mint halottnak a csók. S hogyan látták a meccset a játékosok? Nyilatkozataikat, amelyek műfaji szempontból az ún. fantasy irodalom kategóriába tartoznak, konfrontáltuk a valósággal, amely konfrontációt úgy kell elképzelni, hogy egyfelől vannak a nyilatkozatok, másfelől van a valóság; a kettő metszeteként pedig egy szép, nagy, de legfőképpen: üres halmazt kaptunk. „Voltak pozitív momentumok” - így Komán. Tényleg? S melyek voltak azok? Hogy Vanczák a második félidőben végre szabályosan is elvégzett egy bedobást? „Jó lesz ez” - tette hozzá Komán. Fontos kijelentés, hangsúly a jövő időn. Jó lesz. Mikor lesz jó? Majd egyszer, valamikor. A jövőben. Csak az a szívás, hogy a jelenben valahogy mindig kikapunk. De nem kell kétségbe esni, hátvédposzton vannak még alternatíváink: Guzmics és Devecseri. Bár ők majd Bukarestben lesznek bevetve, nyilván. „Nekem tetszett a szövetségi kapitány elképzelése” — árulta el Futács. Ez a legmeglepőbb nyilatkozat, eszerint ugyanis a kapitánynak volt elképzelése. Sajnos bármennyire is figyeltünk, a kilencven perc során nem derült ki, mi volt az. Talán a tolódás? Csank János nyilatkozta, hogy Pintér mindig ezt játszatja csapatával, futballistái „még az ebédlőben is tolódnak”. Hát, lehet, hogy az ebédlőben megy a dolog. Meg a plázában. A tetkószalonban. A szolárium/bronzárium stúdióban. Csak a pályán nem. Ja első öt perc a miénk volt” - így látta a meccset Nyilasi. Na, ja. Az első öt. Csak az a további nyolcvanöt ne lenne, igaz? Nyilasi szerint ráadásul „a magyar játékosok egyénileg jobbak”. Ezt az örökigazságot valószínűleg még Puskásék idejéből eredezteti, mert a győri meccs alapján aligha juthatott erre a felismerésre. Egyénileg jobbak vagyunk? Ez szép. Csak az a baj, hogy a futball nem egyéni, hanem csapatsport. Amelyben spéciéi csapnivalók vagyunk és csámpák. „Nem érzem, hogy a két válogatott között nagy különbség lenne” - mondta Juhász. Igaza van: a két csapat között nem volt nagy különbség. Csak kis különbség volt. De az a kicsi határozottan látszott. Vesztünkre. „Csak a negatív kérdések jönnek” - méltadankodott Pintér Attila a meccs után, amikor egy újságíró azt merte kérdezni, dicsérni vagy szidni fog-e az öltözőben. Pedig nem a kérdés volt negatív, hanem a pályán mutatott játék. Persze, ebben a történetben nem Pintér a hunyó, hanem az, aki őt kinevezte. Pintérről eddig is tudtuk, hogy miféle. O nem változott. A pálya szélén köpköd, káromkodik, bepöccen a kellemetlen kérdésektől, az őt szidalmazó szurkolóknak pedig azt javasolja (mint tavaly ősszel a dögunalmas Győr-Sopron Ligakupameccs után), hogy inkább maradjanak otthon... Már az is értheteden volt, miért hívott meg harmincöt (!) játékost a válogatott keretbe. Mintha volna annyi magyar futballista! Ugyan. Hisz’ tizenegy sincs, nemhogy harmincöt. S a telki összetartások? Valaki esetleg ki meri mondani hangosan, hogy tisztelt MLSZ, ilyesmi sehol a világon nincs? Na jó, ne túlozzunk. Van. Méghozzá Máltán, a helyi félamatőröknek. Rajtunk kívül még a máltaiak gondolják úgy, hogy a játékosokat a válogatottban kell megtanítani futballozni. Labdát kezelni, szögletet rúgni. Most már csak az a kérdés, ha májusban Dániától is kikapunk, akkor leváltják-e Pintért, vagy megint megvárjuk, míg Bukarestben kitömnek bennünket? Vagy akkor is a sajtó lesz a hibás, meg a szurkolók? ,A bicska nyílik a zsebemben, amikor sok faszkalap azt mondja, nálunk fociellenes a közeg. Anyukájukat fociellenes! Csak épp azt rühellik itt sok százezren, hogy folyamatosan hülyének nézik őket azok, akik ebből a szép játékból élnek, s nem is akármilyen szinten. Mert ami itt megy, az a játék megcsúfolása. Ezek a nímandok teljesítmény nélkül kurva jól megélnek belőle, és féltékenyen őrködnek afelett, nehogy más is meríthessen ebből a húsosfazékból. Szerinted ezekkel kesztyűs kézzel kell bánni, szépen kell beszélni, megértőén bólogatni és biztatni őket, hogy csak így tovább? Hát nem! Az egész bagázs húzzon a jó kurva anyukájába! Vezetőstől, mindenestől” - ez már egy olvasói komment a Nemzeti Sport online-oldalán. Benne van a lényeg. Pintérnek, ha valóban olyan tökös gyerek, a finn meccs után bocsánatot kellett volna kérnie a szurkolóktól. Mert a játékunk MINŐSÍTHETETLEN volt. Ehelyett nekiállt összevissza kamuzni, kinevette az újságírót, és negatív kérdésekről hantázott. Az égvilágon semmi nem változott a magyar futballban. Gazdag József
