Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-08 / 56. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRC1US 8. Szalon 21 Milyen eredeti dolgot tudsz csinálni a Beatles után, a hatvanas évek után? Az eredetiségnél fontosabb, hogy egy zenekar önmagában hiteles-e. „Nem akartunk 30Y-wurlitzerként működni” A Bezzegakurvabeckek pécsi lemezbemutató koncertjén {Képarchívum} A 30Y-ban zenélő test­vérpár, Beck László és Beck Zoltán tavaly ősszel közös lemezt adott ki Bezzegakurvabeckek címmel. A mellékprojekt ráadásul új inspirációkat adott a 30Y-nak is. Be­szélgetésünkben emel­lett szó esik Budapest és nem Budapest viszonyá­ról, valamint az eredeti­ség kérdéséről is. KISS TIBOR NOÉ Csak ketten játszotok ezen a lemezen, amely számomra sokkal nyersebbnek, egysze­rűbbnek, ütősebbnek tűnik, mint amilyen a 30Y bármikor is volt. Beck Zoltán: Az volt a cél, hogy ilyen legyen. Dob, gitár, ének, ezt nem tudod hova hangszerelni. Ha elkezdtük volna „kitalálni” a dalokat, el­veszítették volna minden ere­jüket. így van bennük valami nyers energia. Beck László: Úgy mentünk be a stúdióba, hogy pontosan tudtuk, mit akarunk játszani. Zoli beült az egyik helyiségbe, én a másikba. Nem volt semmi agyai ás. Elsőre kicsit durván hang­zik a lemezeim. Miért ezt vá­lasztottátok? BL: Igazából nem is tudom, hogy van-e címe. Mert hát tu­lajdonképpen mi vagyunk a „bezzegakurvabeckek”. A bá­tyám meg én, meg az időszak, amikor ez a lemez megszüle­tett. Mit magyarázzam: bezzeg ezek a kurva Beckek! Ezek ket­ten olyanok, mint a Pásztorok, szóval vigyázzál velük. Ha már az album születé­sének időszakát említetted: a 30Y lassan tizenöt éve mű­ködik, hat nagylemezzel a há­ta mögött. Miért éppen most adtátok ki ezt a közös lemezt? BL: Mert éppen az az alkotói motiváció fogyott el a 30Y-ból - részben mint alkotói közösség­ből, részben mindnyájunkból személyesen -, ami ezt a lemezt jellemzi. Ez a kérdés két-három éve aktuális a zenekar életében, azóta a 30Y lényegében meg­bénult. A Városember megjele­nése óta nem folyt kreatív mun­ka, nem születtek dalok. Erre mindenki megadta a saját vála­szát. Az egyik válasz az volt, amit Zolival a fiam óvodája előtt mondtunk ki: hagyjuk a fenébe a zenélést, nincs már benne semmi. Aztán két héttel később a próbateremben találkoztunk. BZ: Természetes, hogy a 30Y-ból kifogyott valami. Akkor már legalább tíz éve együtt ze­néltünk. Tudtuk, hogy mit hív­nak az emberek 30Y-nak, és el­kezdtük mi is annak látni a ze­nekart. Ez bénító élmény. Nem tudtunk önmagunk számára jó kérdéseket feltenni, csak olya­nokat, amelyekre kész válasza­ink voltak. Pedig minden alko­tói munka lényege, hogy ne le­gyenek kész válaszaid. Nem lett volna nehéz folyamatosan rep­rodukálni a 30Y-élményt, arra viszont alkatilag alkalmatlanok voltunk, hogy 30Y-wurlitzer- ként működtessük a zenekart. Inkább időt adtunk magunk­nak, hogy újra fel tudjuk tenni a kérdést, kik is vagyunk. Közben Zazával is kalandozhattunk, megvalósítottuk a sráckori ál­munkat. A Beckek-lemez még­sem számunkra jelentett terá­piát, hanem a 30Y egészének. A Beckek nem felszámolta a 30Y- t, hanem új kérdéseket tett fel neki. A zenekar augusztus óta dalokat ír, izgalmas és új zenei kérdéseket felvető 30Y jön vissza a tavaszi klubtuméra. Visszatérve a Beckekhez. Mennyire vagytok elégedet­tek a végeredménnyel? BL: Amikor megkaptuk a kész anyagot, azt éreztem, hogy van egy százszázalékos leme­zem. Életemben először érez­tem ilyesmit. Aztán eltelt há­romnegyed év, koncertezni kezdtünk. Ez alatt sok minden változott bennem. Lennének új ötleteim, de ezek már a 30Y-hoz kötődnek, ott tudjuk megvaló­sítani őket. Ehhez a lemezhez már nem nyúlnék. BZ: Más az alkatunk, ha én mmmmm A 30Y lemezei A 30Y-t 2000-ben alapí­totta Beck Zoltán, Beck László, Gradvolt Endre, Varga Ádám és Sárközy Zoltán. A pécsi alternatív rockegyüttesnek eddig 6 albuma jelent meg. 2004: Egy perccel tovább 2006: Csészényi tér 2007: Semmi szédítő ma­gasság 2008: No. 4. 2010: Városember 2012: Szentimentáié valamit lezártam, akkor azt le­zártam, kész. De ha most újra felvehetnénk a lemezt, akkor kicsit kevésbé hagynám stúdi­ósterilnek a hangzást. Jobban meghagytam volna az élő meg­szólalás koszait, zajait, káo­szát. De nincs okom panaszra, soha nem látott harmóniában dolgoztunk együtt Sárközi Pa­pával és Ádival, a 30Y két tag­jával, akik a lemezfelvételt vé­gigkísérték, valamint a lemez hangmérnökével, Horváth Atti­lával. A 30Y alternatív zenekar­ként kezdte. Egyetemi klu­bokban játszottatok, majd a kétezres évek közepén nép­szerű popzenekarrá váltatok. De, ha szabad ilyet mondani, eközben a „bölcsészmentali­tásotok” megmaradt. Ez mű­ködik a popiparban? BZ: A magam részéről nem tudom kikapcsolni, hogy sokat mozgok intellektuális közeg­ben. Reflexívnek lenni nem hü­lyeség, érdemes kívülről is látni saját magunkat. Az az út, ame­lyet a 30Y-nal bejártunk, enél- kül bejárhatatlan lett volna. így tudod észrevenni, hogy a dolog másból táplálkozik, mint ami­kor elkezdted. Persze, képes vagyok 30Y-slágereket írni, csak ennek ne az legyen a mo­tivációja, hogy mesterségből megcsinálom. Vagy: nem sze­retnék úgy énekelni, mint „a Beck Zoli”. Minden zenekart szoktak másokhoz hasonlítani. Vele­tek kapcsolatban is elhang­zott annyi minden, eleinte leginkább a Kispál és a Borz­hatás. Mit gondoltok az ere­detiség kérdéséről a rockze­nében? BL: Ez agyrém. Nekem sosem volt fontos az eredetiség. Mi­lyen eredeti dolgot tudsz csi­nálni a Beatles után? A hatva­nas évek után? Nem az a kérdés, hogy ki mit húz elő a tarsolyból, ennél sokkal fontosabb, hogy egy zenekar önmagában hite­les-e. Hogy elmond-e valamit, képes-e hatni a közönségre. Úgy, ahogy én kamaszként Kis- pálra vagy Barbaróra jártam. Nem az akkordokra figyeltem, vagy hogy mire hasonlít. Ha­nem arra az életérzésre, amit ezek a bandák közvetítettek. Az viszont fontos, hogy észreve­gyük, egy-egy zenekar milyen hagyományt folytat. Ti milyen hagyományt folytattok? BZ: A közép-európai nagy beathagyomány ott kalapál bennünk. Konkrétan a dalaink javarésze beatdal. Ebbe bele­hallhatod a Bergendyt, az Il­lést, a Kekszet, Cseh Tamást. Mindezek modorukban, meg­wmmnam Beck László 1975-ben született Aj­kán. Focista akart lenni. Végzettségét tekintve kö­zépiskolai magyartanár, bölcsész. Jelenleg pályá­zati koordinátorként dol­gozik. Beck Zoltán 1971-ben született De- vecseren. Focista akart lenni. Egyetemi oktató lett: a Pécsi Tudomány- egyetem Bölcsészettudo­mányi Karának Romoló- gia szakán egyetemi ad­junktus. szólalásmódjukban, attitűdjük­ben átütnek a zenénkén. Bizto­san a gyökerünknek tekinthet­jük a kilencvenes évek elejének amerikai gitárzenéjét, a seatt- le-i szcénát. A gitár-ének vona­lon, a szövegek intellektuális elemeivel pedig a britpop mű­fajt sem tagadhatjuk le. Ugyan­akkor a zenénk nagyon távol áll a nyolcvanas évek magyar al­ternatív fordulatától, annál kö­zelebb állunk a kilencvenes évekhez, például a Kispál és a Borzhoz. És amit még kihalla­nék a zenénkből: hogy nem va­gyunk budapestiek. Pécsi zenekarként milyen­nek látjátok a Budapest-nem Budapest viszonyt? BZ: Ez állandó téma szá­munkra. Beck Zoli, a frusztrált pécsi zenész? BZ: Nem vagyok frusztrált, hála istennek. Nem nagyon. BL: Dehogynem. BZ: Különben nem lennének dalszövegek. Amikor elkezd­tünk zenélni, az volt az első cé­lunk, hogy elhagyjuk a Pécs táb­lát. Nem a városban akartunk népszerű zenészek lenni. Ez na­gyon jó kényszer a vidéki zene­karok számára, kénytelenek gyorsan elhagyni a biztonsági zónáikat, különben nincs terük. Vagyis a lépéskényszernek van­nak előnyei. Sőt, jó hatással volt ránk, hogy sokáig nem irányult ránk figyelem, békén hagytak bennünket. Fejlődhettünk. Sok zenekart viszont megbélyegez az első két budapesti koncertje, hiszen egyből reflektorfénybe kerül, miközben még azt sem tudja, mit akar. BL: Nagyon nagy szabadsá­got adott számunkra, hogy so­káig nem kellett kívülről szem­besülnünk azzal, hogy kik va­gyunk. BZ: Életünkben először 2007-ben játszottunk az A38- on, pedig akkor már túl voltunk a harmadik lemezünkön. Elővé­telben elment minden jegy, vagyis úgy láttuk először a ha­jót, hogy dugig tele volt. És nem láttam félházban, negyedház­ban. Nem olyan helyszín, ahol érettségi után bénáztam. De a Petőfi Csarnokban is úgy lép­tünk fel először, hogy előtte még a kisteremben sem volt koncertünk. Ezek sorsfordító élmények voltak. Laci, ez volt az első lemez, amelyen nemcsak vokáloz- tál, hanem énekeltél isi Mi­lyen érzés volt? BL: Valójában ugyanolyan mikrofonba énekeltem, nagy­jából ugyanúgy, ahogy eddig szoktam. Mármint úgy, ahogy tudok. A végén azonban ott a hangom magában, ha tetszik, szólóban. A hülye hangzóim­mal, az intonációs párákkal. Szóval mégiscsak olyan hang­erőarányban hallgatom ma­gam, amilyenben amúgy az énekeseket szoktam. Egy csa­pásra nem lett belőlem énekes, de elégedett vagyok. Zoli, neked rengeteg mel­lékprojekted van. Közös es­tek Háy János költővel, tagja vagy a Rájátszás csapatának, amelyben ismert írók és ze­nészek működnek együtt. Azt viszont már kevesebben tud­ják, hogy két novellád megje­lent a Jelenkor folyóiratban. Érdekel a prózaírás? BZ: A kisprózáimból a 30Y közreműködésével létrejött egy előadás a Bárka Színház Monodráma Fesztiválján, és tetszett az igazgatónak, a ren­dezőnek, a színészeknek. Örül­tek, hogy csavarhatnak egyet a saját színházi világukon egy kis rock’n’rollal. Én is örültem, hogy a szövegeim ilyen kontex­tusban is elhangzanak. Bizo­nyos dolgok kisprózában jön­nek ki belőlem, remélem, elég erősek ahhoz, hogy nyilvános­ságra kerüljenek, és nem csak az én személyem legitimálja őket. De nem vagyok prózaíró, nem készülök novelláskötetre. Nem szeretném, ha a 30Y ra­jongói azt hinnék, hogy szép- irodalomról beszélünk, miköz­ben olvassák az én hülyesége­imet. A Jelenkort sem árasztot­tam el hetvenkét szöveggel. Küldtem hármat, abból kettő megjelent. Elvégzem a magam válogatását. A Beckek a Várjál még! című dalhoz készült klipben SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents