Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-08 / 56. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. MÁRCIUS 8. PORTRÉ 17 H ana Brejchová boldogan játszott volna fontos, megjegyezhető szerepeket, csak volt egy másik Brejchová is a pályán. A nővére: Jana. Az ötvenes-hatvanas évek külföldön is jól ismert cseh filmsztárja. Hana számára ez volt a pech, később nem egy összeroppanásának, halk tragédiájának indítéka. Szerény körülmények között élő prágai család, hat gyerekkel. Jana Brejchová már ünnepelt színésznő, Milos Formán felesége, amikor gimnazista húga, Hana megkapja az Egy szöszi szerelmei címszerepét. 1965-ben vagyunk, a cseh új hullám taraján. Formán már túl van két komoly filmsikerén. A meghallgatás és a Fekete Péter már a hatvanas évek cseh gyorsan híressé vált filmiskoláját gazdagítja. Formán egy korai szombat estén a Vencel téren sétál. Meglát egy szőke lányt, kopott koferral a kezében. Hosszasan nézegeti. A lány nem siet, és nem is vár senkire. Kicsit elveszettnek tűnik, arcán még sincs elkeseredés. Formán megszólítja. Varnsdorfból jött, ruhagyári munkás, mondja a lány, majd elmeséli: ott ismerkedett meg egy prágai mérnökkel, akivel egy egész estét töltött, a férfi felírta neki a címét, és megígér- tette vele, hogy egy hét múlva felkeresi őt Prágában. Az pedig most van. De a cím hamis, és ő most egész nap itt bolyong a városban, így keveredett vissza a Vencel térre. Formánnak megesett a szíve rajta, és hazavitte. A lány nem ellenkezett. Végigbeszélgették az éjszakát, reggel ötkor irány az állomás, a lány a legelső vonattal visszautazott Varnsdorfba. A történetből végül kisebb-nagyobb módosításokkal film lett, Andula szerepét pedig Hana Brejchová kapta. Formán sógornője. A sze- lídebb szőke. A szeretni valóbb. A nagylelkűbb. Jana, a feleség (de csak rövid távon!) sosem játszott Formán- filmben. Hana, bár szerelemmel, sóvárogva tekintett Formánra, sosem lett a rendező felesége. Ám a film, az Egy szöszi szerelmei átlépte a szocialista tábor határát. Eljutott Cannes-ba, Londonba, Párizsba, Moszkvába, nyitófilmje lett az 1966-os New York-i fesztiválnak, a legjobb külföldi film kategóriájában Oscar-díjra jelölték, Hana Brejchová keresztül-kasul utazgatott a világban, Formán a legtöbb helyre magával vitte. Velencében nem sok hiányzott ahhoz, hogy ő kapja a legjobb női alakítás díját. Az utolsó pillanatban azonban másvalaki mellett döntött a zsűri, ám a jelöltek listáján a cseh szőkeség még Claudia Cardinalét is megelőzte. Itthon is népszerű lett, szerette őt a közönség. Ki tudja, hogyan alakult volna a pályája, ha Formán marad, és nem ragad le Amerikában. Formán azonban elhúzott, ám akkor már Jana Brejchovával is szakított. Válásuk után újabb házasságot kötött, de Véra Kresadlovával sem élt sokáig. Hana mindezt a „háttérből” nézte. Jó ideig reménykedett, főleg akkoriban, amikor kimondták a válást nővére és a rendező között. Formán mindeközben ment a maga útján. Róma, Párizs, New York. Régi szerelmei, itthon hagyott asszonyai összetört szívvel várták a híreket, hol fog megkapaszkodni, újabb filmeket forgatni. Egy szöszi csalódásai Színésznő volt ő is. Alkalmi színésznő. Mindjárt az első filmjével Európa-szerte híres, az utána következő harminccal viszont mellékvágányra terelt színésznő. Elfelejtett, amiről ő nem tehet. Egy szöszi szerelmei, 1965 Zuzana Mináčová felvételeiHana továbbra sem adta fel. Jöttek a levelek Amerikából, Formán szorgalmasan írogatott neki. „Haníčko, Sluníčko!” (Hanácska, Napocska!) - így szólította őt a levelekben. Sem Jana, sem Véra, az első és a második feleség nem tudott annyit Formán kinti életéről, mint ő, aki lelke mélyén sem az idő tájt, sem azóta nem tudott elszakadni szeretett Milosától. Formán mindenesetre elindította egy meglehetősen veszélyes pályán. Az Egy szöszi szerelmeivel nem várt magasságokba jutott el, a zuhanás azonban annál nagyobb volt. És fájóbb. Főszerepben ugyanis soha többé nem láthattuk. Nem mintha elillant volna a tehetsége, hiszen amit a Szösziben nyújtott, az ő maga volt. Formán nem is kért tőle mást, csak azt, hogy a lehető legtermészetesebben legyen ő maga. Hogy ne játsszon semmit, csak nyitottan, érzékenyen éljen meg minden helyzetet. O pedig átadta magát Formánnak, és hagyta, hogy irányítsák. Volt persze némi bosszú is ebben a rendező részéről. Nem véletlenül osztotta Hana Brejchovára a Szöszi szerepét. így akart borsot törni egykori szerelme orra alá, aki akkor már más karjaiban kereste a boldogságot. Hana így is tökéletes választás volt. Nincs a filmben egyeden jelenete sem, amelyben ne lenne meggyőző. Bár amatőr - profi színészeket is zavarba ejtő drámai érzékkel oldotta meg a szerepét. Szívszorongató, ahogy az erdőben egy fára köti a szerelmének szánt nyakkendőt, megejtő a női munkásszálló hálótermében, ahol még a csalódásával sem húzódhat félre, felkavaró, ahogy a báltermi ismerkedést követően egyszer csak könnyű kis prédája lesz a léha prágai zongoristának, vagy amikor egy szál bőrönddel beállít „szerelme” otthonába, ahol aztán kitör a balhé, és feje tetejére áll az egész család. Színésznő látványosabb belépőt nem is kívánhatna magának a film világába. Hana Brejchová is tudta, mit tett le az asztalra. Élvezte a sikert, és várta a nagyszerű folytatást. Színművészeti tanulmányokra nem is gondolt, színházi szereplésre végképp, neki elég lett volna a filmszínészi státusz. Azokban az években'még a nővére sem nagyon állt színpadon. Egyikük sem álmodott Csehov, Dosztojevszkij vagy éppen Arthur Miller vagy Tennessee Williams bonyolult lelkű nőalakjairól. Csak a film, az érdekelte Hanát is. Felkérésben nem is volt hiány, csak a lehetőségek, azok voltak kurták, pillekönnyűek, sőt sok esetben egyenesen jelentéktelenek. Egy nő a telefonfülkében. Egy modell a sok közül. Az üdvhadsereg tagja. A tanítónő. A hivatalnoknő. A pincérnő. A síró nő. De mindig csak a háttérben. Jelezve, hogy van, de csak odébb, a hátsó sorban. A legszebb kor, Hogo fogo Homolka, Adéla még nem vacsorázott. Alighogy feltűnik, már el is veszik a szereplők között. Csaknem húsz évig alig valami. 1966-tól 1984-ig vajmi kevés. Aztán ismét Formán. Az Amadeus. Pár cseh színész a Prágában készült, később több Oscar-díjat nyert remekműben. De szöveges szerep helyett itt is csak a statisztálás. Rokokó kosztümben, parókában, legyezővel, szinte felismerhetetlenül a filmbeli Don Giovanni bemutatóján. Igaz, az első sorban. Aztán Juraj Herz hívja, majd szívszaggatóan zokoghat egy háborús filmben. Bekerül a Cirkus Humberto című televíziós sorozatba. Jót tesz neki, hogy interjúiban az Amadeust is megemlítheti. Újabb televíziós feladatokkal bízzák meg, és ismét hívják játékfilmbe. Igazából egyikben sem kap még csak jól megírt epizódszerepet sem. Csak ott van, tesz-vesz, megszólal, mond valamit, létezik, de még vége sincs a filmnek, már el is felejtjük, hogy láttuk. Egyetlen filmjén nem fog az idő. A Szöszin. Ezzel élte meg élete legnagyobb sikerét, és ez okozta élete legnagyobb tragédiáját. Ha nincs Formán, ha nem ragaszkodott volna a sztárság- hoz, bizonyára máshogy alakul a sorsa. Házasságaival sorozatos kudarcot vallott. Nagyobbik lányával, aki négy gyereke közül kettőről lemondott, csaknem húsz éve nem tartja a kapcsolatot. Két film között nemegyszer takarítónőként dolgozott, hogy fenn tudja tartani a családját. Második férje negyvenmillió koronás kölcsönt vett fel, hogy hoteltulajdonos lehessen. A szálloda befuccsolt, a válás elkerülhetetlen volt. Prágai lakásában ő maga okozott komoly anyagi károkat. Cigarettával a kezében elaludt, a lángok már a falakat nyaldosták, amikor felébredt. Füstmérgezéssel vitték kórházba, majd pár héttel később a pszichiátriára. Nővére, Jana sosem járt nála. Kapcsolatuk addigra any- nyira megromlott, hogy nem is várhatta, hogy meglátogatja. Miután felépült, hatvanévesen összeköltözött egy nyolcvanhárom esztendős férfival. Két évet töltöttek együtt, amikor a férfi agyvérzést kapott, majd a párja karjai közt meghalt. Jana Brejchová hetvennégy évesen agysorvadásban szenved. Hat évvel fiatalabb húga szívelégtelenségben. A betegségek kibékítették őket. Hana időnként ott ül Jana ágy amellett, és megpróbál vigaszt nyújtani neki. Formánról és a múltról szó sem esik köztük. A holnapra egyikük sem gondol. Jana már mindenről lemondott, Hana még reménykedik. Egy eldugott közép-csehországi szociális otthonban arról álmodik, hogy a mennyországban biztosan jobb sorsa lesz. És hogy ott biztosan várja valaki... Szabó G. László
