Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-08 / 56. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 8. Vélemény És háttér 7 A szlovák jelöltek nem vették a fáradtságot, hogy magyarul szólítsák meg a magyar választókat 12-13 lehetőség Jövő héten ilyenkor már ja­vában zajlani fog az állam­főválasztás, a tizenöt jelölt tizennégyre apadt. KOCUR LÁSZLÓ Bár vannak köztük önjelölt váteszek és parlamentbe soha be nem kerülő, tizedszázalékokban mért pártjukat láttatni hivatott reklámarcok, az igazi futóbo­londok most távol maradtak. Vá­lasztani tehát van miből. Ez a vá­lasztás az elmúlt egy évtizedet is lezárja végre. Ivan Gašparovič szerencsére nem indulhatott. 2004-ben, Mečiar ellenében sok magyar támogatásával nyerte a második fordulót, ennek ellené­re semmit sem tett azért, hogy a magyarok elnöke is legyen, egy tíz százaléknyit sem. Igaz, a szlovákok sem tehetik őt a kira­katba, az országnak kevés dicső­séget szerzett, határon innen és túl. Gašparovič a Fico-párt és -kormány ötödik hadoszlopa volt, a hallgatag elnök, aki mel­lett nagy témák mentek el anél­kül, hogy elérték volna az inger­küszöbét. Valószínűleg kevesen vannak, akik kapásból tudnának mondani akár csak egy jelentős dolgot, amely mellett államfér­fiként méltón kiállt volna. Az esélyesek közül bárki is nyerjen, a cikiségfaktora biztosan ala­csonyabb lesz. Jövő héten tizenketten elvé­reznek - az első fordulós győze­lemre a felmérések szerint elmé­leti esély sem mutatkozik. Való­színűleg nem lesz a továbbjutók közt a magyar jelölt, Bárdos Gyula sem. Szeretnénk ugyan, de még a Híd választóinak - egyébként nem lehetetlen - masszív átszavazása mellett is csak legfeljebb tíz százaléknyi szavazat jöhetne össze, ennyivel pedig még senkinek sem sikerült a második fordulóba jutni a há­rom közvetlen elnökválasztá­son. Bárdos ugyan többször dek­larálta, hogy számít a szlovákok szavazataira is, de a költséges és bizonyos vonatkozásában frusztráló szlovák kampányba nem ment bele, jelezve, milyen voksokra számít igazán. Bár meg kell jegyeznünk, a szlovák jelöltek sem vitték túlzásba a magyar nyelvű kampányt. Né­hány plakátot és szórólapot le­számítva még a honlapjuk kétnyelvűsítésére sem vették a fáradságot, pedig ez igazán csak egy fordító alkalmazását igé­nyelte volna, ami egy kampány költségvetésében elhanyagol­ható tétel. És szomorú, hogy még mindig emlékeztetni kell a többségi társadalmat, hogy ez nem nyelvi kérdés, hanem tisz­telet kérdése, mert a kisebbségi szavazó amúgy megérti a szlo­vák óriásplakátot is, csak... A „ha az Isten akarja, a kapa­nyél is elsül” kincstári optimiz­musát félretéve, realista optikán át szemlélve az esélyeket, nem tévedhetünk nagyot, ha ki­mondjuk, nem lesz magyar el­nöke Szlovákiának. Lehet, hogy soha nem lesz. De ha ettől tartva soha senki nem fogja megpró­bálni, akkor tényleg nem lesz. Bárdos már azzal is sokat tett, hogy megmutatta, amit elméle­tileg mindenki tudott: magyar nemzetiségű is indulhat a vá­lasztásokon. Ezzel fontos jelzést küldött úgy a többségi társada­lom, mint a többi kisebbség felé. Aki pedig nem a többség-ki­sebbség vonatkoztatásában, hanem más értékek mentén kí­vánja eldönteni, kijusson a Gras- salkovich-palotába, annak is marad még 13 lehetősége. Bár ha nem akatja az „egy párt” kar- j aiba taszítani az országot, akkor csak 12.- Nőnap van drágám, pihenj, majd kinyújtod holnap azt a tésztát! (Peter Gossónyi rajza) A Smer-KDH kiegyezés mindkét félben a legrosszabb tendenciákat erősíti fel Európa mint vízió RAVASZ ÁBEL Szlovákia elmúlt tizenöt éve viszonylagos sikertörténetnek tekinthető. Az ország a régió se­reghajtójából - amelynek euró­pai integrációját sokáig csak a térségtől lemaradó hullámban prognosztizálták - annak egyik leggyorsabban növekedő és leg­inkább stabil államává vált. Szlovákia az eurózónához va­ló csatlakozása óta már nemcsak az európai keletnek, hanem az európai északnak is részét képe­zi: azaz, végre egyszer azokkal van egy csoportban, akiknek jobban megy. A sikertörténet egyik kulcsa Szlovákia euroat- lanti orientációja, amely a mečiarizmus elutasításának po­litikájából született, a 2002-es választásokon újra lakossági le­gitimációt kapott, és ezt a jobb­oldalt váltó első Fico-kormány sem kérdőjelezte meg. Mára ez az euroatlanti elhiva­tottság került veszélybe, még­hozzá egyszerre kívülről és be­lülről. A külső veszély a Fico- kormány külpolitikája. Ha van kormány Európában, amely még az orosz ügyleteibe belebo­nyolódó Orbán-kormánynál is lanyhábban reagált arra, hogy a szomszédban háború van, az a Fico-kormány. Nyilvánvaló, hogy a kabinet nem akar „rossz­ban lenni” az oroszokkal, és az is nyilvánvaló, hogy Moszkva ezt érzékeli is. Ennek hosszú távon súlyos következményei lehet­nek: egyrészt az EU magjához integrálódó Szlovákia keleti nyi­tása, majd visszasüppedése a kompország-pozícióba (például orosz nagybefektetések révén), másrészt pedig az elmúlt évti­zedben fokozatosan európaibbá váló szlovák baloldal visszafor­dulása a ma autoriter Kelet felé. A belső veszélyt a feléledő ag­resszív jobboldali konzervati­vizmus jelenti. Tragikus fejle­mény, hogy ma Szlovákiában a liberálisabb (!) politikai oldal az, amely a homoszexuálisok zriká- lásával próbál szavazatokat nyerni. Ha ez pusztán „a” keresz­tény párt magánakciója lenne, akkor lehetne legyinteni, de nem erről van szó: a politikai jobbot áthatja a látens intole­rancia, legyen szó homoszexuá­lisokról, romákról, magyarok- ról/szlovákokról, muszlimok- ról. A Dzurinda-éra európai ér­tékválasztásai halványodni lát­szanak a konzervatív riogatás és moralizálás nyomása alatt. Ezt a kettős veszélyt mi semje- leníti meg jobban, mint a Smer és a KDH óvatos, lassú, mostanra beérő közeledése. A Smer-KDH kiegyezés mindkét félben a leg­rosszabb tendenciákat erősíti fel: a Smerben a konzervativiz­must, a KDH-ban az autoritaria­nizmust. A két párt szavazóbázi­sának kompatibilitása pedig egy potenciálisan stabilizálódó, nyertes választói tömböt is hoz­zá tud rendelni ehhez az egység­fronthoz, egy keresztény-kon­zervatív (ez esetben intoleráns­nacionalista) mázzal bevonva. A szlovák politikai szféra többi pártjának ehhez a formá­lódó maghoz képest kell újra­pozícionálnia magát. Megérte­nie és megértetnie a szavazók­kal is az elmúlt tizenöt év törté­netét. Hogy nem a muszlim in­vázió legendája, a buzizás, az oroszoknak való udvarlás és a jogtiprás tolerálása az, ami elő­re vitt bennünket. Hanem en­nek ellenkezője: az európai ori­entáció, ami ma befelé egy tole­ráns ország víziójában, kifelé az emberi jogok védelmében és az európai összetartásban nyilvá­nul meg. Ha ettől elfordulunk, megint elvesztünk. KOMMENTAR Ja ljubljú Viktor SZOMBATHY PÁL Az egyik derék magyar eképpen okoskodik: nem szeretem Orbán Viktort, tehát utálom az oroszokat, mert velük üzletel Paks bővítéséről. Rühellem Orbán Viktort, vagyis a forradalmi Ukrajnának van igaza, ahogyan elzavarta a demokratikusan választott zsarnokot. A másik magyar meg így kiált: éljen az orosz-magyar barátság, le a Nyugat kijevi ügynökeivel! A magyar pártpoli­tikai szimpátia a (közel)múlt mellett akár az egész glóbuszt átrajzolja, ha kicsiny valóságkomfortjához az szükségeltetik. A megértés szándéka hosszadalmasabb, alaposabb gondol­kodáshoz, mi több: kétkedéshez vezet, ellentétben a gyors érzelmi állásfoglalással. A megértés vágya töprengésre biz­tat, közhelyek vagy tabuk ádépésére sarkall; az odaállni va­lahova tasakosán oldódó rapid korparancsa viszont azonnal elvárja a határozott politikai kinyilatkoztatást. A megértés­hez türelem kell - a tempós odaálláshoz sablonos harci kedv. Utóbbi mozgatórugója nálunk leginkább a valami ellen he­lyezkedés törvénye. Mondjon le Putyin, a diktátor, éljenek az ukrán szabadság- harcosok! Ilyen egyszerű volna a világpolitika egyik globális befolyási ütközőpontjának értelmezése? Induljunk ki abból a tételből: szinte bármüyen béke (ha nem véres) jobb, mint a legbársonyosabb háború. A status quo fenntartása - ha erő­feszítésekbe és kompromisszumokba kerül is - mégiscsak előrébb való káosszal fenyegető felbontásánál. Ukrajna na­pok alatt lényegében elveszíteni látszik tengerpartjait, ál­lamcsőd fenyegeti, duplájára nőtt a gáz beszerzési ára és ket­tészakadhat egy érzékeny egyensúllyal fenntartott műország. Megérte? Nem túl bonyolult dolog ez ahhoz, hogyjó és rossz harcára együgyűsítsük a történteket? Erő, befolyás, nagyhatalmi ér­dekekés egyensúlyok Európa, a Nyugat és a modernizálódó Oroszország között. Közben, ha nem szeretem Orbán Viktort, akkor is a Kárpátalján élő magyar kisebbségre kötelező elő­ször gondolni, hogy a második benyomásunk máris az óvatos­ság és visszafogottság legyen. Kardot csörtetni ott az Egyesült Államok, lánctalpnak meg Vlagyimir Vlagyimirovics. A kelet-közép-európai periféria megköveteli az óvatos és tü­relmes gondolkodást, mert más a problémákat távolról szemlélni, mint azokkal együtt élni. Természetesen a konf­liktus közelsége is torzíthatja az éleslátást - és ez ugyancsak a megértés igényét helyezi a gyors állásfoglalás elé. Nevez­zük ezt a kicsik keserves luxusának. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Zuschlag 50 milliója Zuschlag János volt MSZP- s képviselő a Napi Gazdaság­ban megjelent interjúban azt állította, 50 millió forintot kapott a szocialista párttól, hogy2006-ban lépjen vissza a képviselő-jelöltségtől. Zusch- lagnak 2004-ben azért kellett lemondania parlamenti man­dátumáról, mert a Terror Há­za előtt a holokauszt áldoza­tain viccelődött. Kijelentette, miután 2006-ban képviselője­löltnek választotta a kiskun- halasi MSZP, „rosszul lett a teljes pártvezetés”. Azt állítja, megállapodott Lendvai Ildi­kó, Szekeres Imre és Szilvásy György szocialista politiku­sokkal, hogy visszalép. „Kap­tam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban. A pénz az MSZP-től jött. A székházban adta át egy titkárnő.” Arról is beszélt, hogy amikor a Gyur- csány Ferenc vezette sport­minisztériumban ő intézte a pályázati ügyeket, volt pályá­zat, amelynek nyernie kellett. Gyurcsány „mindenről tu­dott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá” - jelentette ki Zuschlag, aki később a pá­lyázatok manipulálása miatt börtönbe került. Hozzátette, az MSZP-székház széfé „tele volt pénzzel, volt vagy pár száz millió a fű alatti támoga­tásokra, zűrös ügyek elinté­zésre, a pártelnök költségeire, kampányokra”. Az interjú megjelenése után Mesterházy Attila MSZP- elnököt tüntetők várták Sop­ronban, „Mit tudtál Zuschlag- ról Attila?” és hasonló feliratú transzparensekkel. Mester­házy az ügyről azt mondta: „ez kampánytéma, akik szer­vezik ezeket az interjúkat, ezer szálon kötődnek a Fi- deszhez. Ezekből egy szó sem igaz”. Az MSZP szóvivője rá­mutatott, Zuschlaggal G. Fo­dor Gábor, a több száz millió forintos állami megrendelés­hez jutó Századvég igazgatója készítette az interjút. A Fidesz szóvivője azt mondta, „nagyon megvannak döbbenve”, a Fidesz várja az MSZP magyarázatát. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselő- je a Facebookon úgy kommen­tálta az interjút: „Ez a Zusch­lag Jani gyerek jó közelről be­lefingott a szocialista nullás­lisztbe.” (MTI, ú)

Next

/
Thumbnails
Contents