Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-07 / 55. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 7. Vélemény És háttér 7 Itt az ideje, hogy Európa elfogadja az őshonos kisebbségi ágendát Már csak egy lépés Az Európa Tanács doku­mentumai nem azok az írások, amelyekért felborí­tanák az újságosbódét a szép szóra éhezők. LOVÁSZ ATTILA Mégis, dokumentumai álta­lában komoly kereteket adnak, ha csak ajánlás formájában is, a nemzetállamoknak, és a kisebb­ségben élők jó hivatkozási ala­pokat kaphatnak. így van ez a nemzeti kisebbségek kérdéskö­rében is. „Bécsben az Európa Tanács Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottsá­ga és a Kisebbségi Albizottság el­fogadta az európai hagyomá­nyos nemzeti kisebbségek hely­zetéről szóló jelentést.” Ennyi a hír, ami viszont a sorok között van, fontos. A dokumentum áp­rilisban kerül az ET plénuma elé, s ha jóváhagyják, akkor a sokat szidott európai struktúrák újra valami olyat tettek, ami a konti­nensen élők életminőségén jó irányban változtathat. Előrebo­csátom, hogy az őshonos, au- tochtón kisebbségek kérdésé­ben javaslattevő Nagy József képviselőnek munkatársa vol­tam, de mielőtt bárki elfogult­sággal vádolna: a bécsi bizottsá­gi döntést akkor is fontosnak tar­tanám, ha Pityi Palkó terjesztett volna be módosításokat. Két alapvető kérdésre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy a kö­zelmúltban a jobbára gazdasági menekültek által létrejövő új ki­sebbségek problémakörét nagy előszeretettel húzták elő politi­kusok, amikor az őshonos ki­sebbségek nyelvi és egyéb jogai­ról értekeztek. Szögezzük le, hogy például a székelyföldi ma­gyarok vagy a luzsicai szerbek nem azért alkotnak számszerű kisebbségben élő közösséget, mert buszra pattantak és több­ezres tömegekben vonultak Székelyföldre vagy Németor­szágba, hanem mert évszázadok óta az a hazájuk. Hogy kisebb­ségbe kerültek, arról a legkevés­bé sem tehetnek. Nem úgy az imigráns, akinek volt, van vá­lasztási lehetősége (s megint: nem azonos a menekülttel, aki azért hagyja el lakóhelyét, mert puszta életét, családját félti). Ezért az őshonos kisebbségi ágenda elválasztása az imigráns ágendától helyes - és feltehető­en nem alapvető emberi jogok kérdésében tér majd el. Előrelépés lesz az is, ha az ET végre kimondja, hogy egyes or­szágokban a kisebbségi média kötelező fordítása, feliratozása vagy a többségivel paritásos módon való üzemeltetése hely­telen, hiszen a médiapiacon a többség mindig nagy választék­ból válogat, nem kell néki még egy további médiaszolgáltatást igénybe venni. A „többségnek joga van érteni a műsort” elve legalábbis képmutató, ha nem mindjárt diszkrimináló. Az effé­le szabályozás ET-szintű elítélé­se akár a hazai közműsor-szol- gáltatásban és a kereskedelmi műsorszórásban is segíthet. Amit viszont az ET továbbra is - szerintem - helytelen módon kezel, az maga a kisebbség fo­galma. Véleményem szerint senki nem lehet az otthonában, a saját hazájában kisebbségi, oko­sabb lenne területi rendezések­nél, államigazgatási (belső) ha­tároknál is inkább a számszerű kisebbség fogalmát bevezetni. Igaz, ez nagymértékben aláásná a nemzetállami eszmékre épülő államhatalmakat. De a nemzet- állami eszme erősítése és Euró­pa egyesülése két, egymást kizá­ró folyamat, s Európában az in­tegráció legfontosabb célja, a béke és a békés kooperáció felté­teleinek megteremtése a nem­zetállami értelmezéseken buk­hat meg. így, ha az unió politi- kai(!) közösség és alapértékei közé tartoznak az elmúlt kétszáz év emberjogi vívmányai, akkor a (számszerű) kisebbségek ágen- dája nem maradhat nemzetál­lami szinten. Olyan kérdéskör­ről van ugyanis szó, amit igenis uniós szinten, igenis az egész kontinensre vonatkozóan kelle­ne kezelni, mert csak akkor lehet heterogenitásában, színességé­ben erős Európa. Az ET ajánlása­iból alapvetően ezt a nézőpontot hiányolom. Nos, akkor itt az ide­je a következő lépésnek. (Cartoonizer) JEGYZET Még mozogjunk LAMPL ZSUZSANNA Jól ráhúzta a : " szülőkre a vizes lepedőt! Pedig •. A nem elsősorban tőlük függ, hogy dg n mozog-e a gye­rek vagy sem, az iskola sokkal inkább felelős ezért, írta nekem valaki. Szí­vemből beszél. Én sem azért lógtam a testnevelésóráról, mert a szüleim erre biztattak, hanem... Úgy kezdődött, hogy elemista korunkban kéthetente egyszer levittek bennünket a tornate­rembe . Az maga volt a kaland. Pedig ugyanazt csináltuk, amit kint a parkban vagy az iskola­udvaron, futkároztunk, ját­szottunk, ugrabugráltunk, csak hát a környezet... Olyan volt ez, mint otthon imádkozni vagy a templomban. Addig nem lát­tam tornatermet. Magas falai­val, visszhangjával a mozgás templomának éreztem. Mégis megutáltam. Hatodikban az egyik tanító néni- nem is tor­natanár - körbeállított ben­nünket és azt mondta, labdáz­zunk, majd ő ebből meg­állapítja, ki az ügyes és ki az ügyetlen. Én kétszer elejtettem a íabdát, mire a tanító néni azt mondja, nocsak, ki vagy te, te lyukaskezű, ügyetlen lányka. Attól kezdve nem labdáztam, s ha lehetett, nem tornáztam. Ha megkérdezték, miért nem, azt mondtam, ügyetlen vagyok, nem szeretek, nincs értelme, de a legegyszerűbb válasz az volt, hogy gyengélkedem. Vol­tunk néhányan, akik egész év­ben gyengélkedtünk, ami ugye kóros állapot lett volna, de a tornatanárok csak legyintet­tek, mert ők is elkönyveltek bennünket puhány, tunya, ügyetlen diákoknak. Mipersze örültünk, hogy nem erőltetik a dolgot, s ezértjó tanárnak tar­tottuk őket. Pedig a Cséfalvay tanár úr, egy későbbi tanárom volt ajó. A többség bakot ugrik, énücsörgökapadon,erreő odajön, s kijelenti, hogyan le­hetséges, hogyittülök, amikor az iskola egyik legjobb torná­sza vagyok. Azt hittem, csúfo- lódik, de kiderült, hogy komo­lyan gondolja. Olyannyirako- molyan, hogy több ilyen pádon ücsörgőből csapatot szerve­zett, és elküldött bennünket egy kerületi honvédelmi ver­senyre, ahol csodálatos módon nemlettünkutolsók. Pediga többi csapat már a válogatók- nakköszönhetőenjutottto- vább. Igen, a bizalom és a hit szárnyakat ad, még ha a pata­kon kötéllel való átlendülésnél -hm, van erre szakkifejezés? - a vízben landoltunkis. De a ta­nárúr az iskolai hangosbeszé­lőn nyilvánosan megdicsért bennünket, amiért olyan jól képviseltük a pozsonyi magyar gimnáziumot. Igen, az iskola a másik fontos tényező, hogy a fiatalok meg­szeressék a mozgást, vagy ha már szeretik, tovább mélyül­jön ezavonzalmuk. Szülőés tanár nem ellenfél, hanem csa­pattárs. Kiegészítik egymást. Egy a céljuk: mozogjon a gye­rek. Hiszen a sport is nagymér­tékben hozzájárulhat ahhoz, hogy valakire ne húzzanak rá idő előtt egy másik lepedőt. KOMMENTAR Háromszáz MOLNÁR IVÁN Az elmúlt hónapokban Robert Fico kormányfő és miniszterei többször is számzsonglőrnek képzelték magukat, a legkülönfélébb statiszti­kai adatokkal ámítva választóikat. Szárnyaló gazdaságról, csökkenő munkanélküliségről, növekvő reálbérekről szónokoltak, határozot­tan kiemelve persze, hogy mindez az ő fantasz­tikus gazdaságpolitikájuknak köszönhető. Acél egyértelmű: a kormánypárt népszerűségének fenntartása, amiért Fico bármire képes. Természetesen eszünkben sincs azt állítani, hogy a kormányfő vagy a miniszterei hazudnak, csak éppen a statisztikai adatokból azokat emelik ki, ami nekik megfelel. A lakosság körében végzett összes mérvadó felmérés arra mutat rá, hogy az emberek többségének a munkahely meg­tartása, munkanélküli esetében pedig a mihamarabbi elhe­lyezkedés az egyik legfőbb cél, hiszen az állás elvesztése ka­tasztrofális hatással van az emberek életszínvonalára. A szo­ciális tárca tavaly árgus szemekkel figyelte a munkanélküli­ség alakulását, és ha egy-egy hónapban tizedszázalékkal csökkent az állástalanok aránya, a hírt azonnal, külön erre a célra összehívott sajtótájékoztatón kürtölte világgá. A sta­tisztikai hivatal e heti elemzése szerint azonban a nyilvántar­tott munkanélküliek száma tavaly éves szinten több mint 8 ezerrel nőtt, megközelítve a 400 ezres határt. A foglalkozta­tottak száma ugyanakkor alig 300-zal emelkedett - ennyivel több ember dolgozott a szlovák gazdaságban az előző évhez képest. Az utóbbi adat gyakorlatilag a statisztikai hibahatá­ron belül van, így nyugodtan kijelenthető, hogy dacára a Fi- co-kabinet „fantasztikus gazdaságpolitikájának”, az elmúlt egy évben nem nőtt a foglalkoztatottság. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a kormány gazda­ságpolitikája abban merül ki, hogy a „takarékoskodásra” hi­vatkozva egyre több terhet rak a vállalkozók nyakába, akik így százszor is meggondolják, hogy további alkalmazottatvegye- nek fel. Ezt jól bizonyítja, hogy a munkaszerződésre dolgozók száma tavaly még csökkent is, miközben a munkáltatók a ti­zedével több alkalmazottat kényszerítettek arra, hogy vállal­kozói szerződésre dolgozzon, így kerülve meg a számukra előnytelen munkapiaci szabályokat. Végeredményben így a Fico-kabinet munkavállalókat védő szociális intézkedései is az egyszerű alkalmazottat sújtják, ami azonban a kormányfőt már nem érdekli. A lényeg a propaganda, és ebből - a józan, valóban az emberek érdekeit szem előtt tartó gazdaságpoliti­kai intézkedésekkel ellentétben - tényleg nincs hiány. FIGYELŐ Putyin-Hitler párhuzam Hillary Clinton volt ameri­kai külügyminiszter az ukraj­nai orosz beavatkozást Euró­pa nácik általi lerohanásához hasonlította - közölte egy ka­liforniai honlap. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az uk­rajnai orosz kisebbség meg­védésére irányuló szándéka Adolf Hitler náci vezérre em­lékeztet, aki „óvni” akarta a Németország határain kívül élő német etnikumot. „Ha az az érzésük, hogy ezt már lát­ták valahol, az azért van, mert Hitler is ezt csinálta az 1930- as években. Szünet nélkül azt hangoztatta, rosszul bánnak a német származású emberek­kel Csehszlovákiában, Romá­niában és másutt. Egyfolytá­ban azt mondogatta, megkell védenem a népemet” - közöl­te Hillary Clinton. (MTI) Szpaszibo, Putyin Az Ukrajnában élő kisebb­ségek akár hálásak is lehet­nének az orosz hadsereg fel­lépése okán - írta a Kárpáti Igaz Szó című magyar lap. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez közel álló újság Szpaszibo (köszönjük) című vezércikke szerint miközben az ország a csőd szélén táncol, az új ukrán hatalom legfonto­sabb teendője a kisebbségba­rát nyelvtörvény eltörlése volt. De pár nap alatt nagyot változott a világ, a lembergi- ek (Lviv) egy toleranciaakció keretében elkezdtek oroszul beszélni, mélynemzeti érzel­mű politikusok szólalnak meg oroszul, továbbá az új nyelv- használati jogszabály meg­születéséig érvényben marad a régi. A nagy pálfordulás oka a cikk szerint nem az európai hangnemre való váltás. „Míg Európa szépen csengő nyilat­kozatokkal, esetleg egy kis diplomáciai ejnye-bejnyével szokta kezelni a kisebbsége­ket ért sérelmeket, s ebből ki­folyólag általában hatástala­nul, addig a Kreml szigorúan és rémisztőén, ugyanakkor hatásosan lépett fel az oro­szokat ért sérelmek és jog­fosztások miatt” - mutat rá a cikkíró, megállapítva, hogy ettől az „új Kijev” igencsak megrettent, hiszen a Kreml keménykezű ura értésére ad­ta, mire számíthat, ha túlzá­sokba esik kisebbségügyi kér­désekben. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents