Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-01 / 50. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁRCIUS 1. INTERJÚ 15 ◄ Szent Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában (Fotó: wikimedia/BélaBéla) Kingát Esztergomból Krakkóba. Hamarosan viharfelhők gyülekez­tek a két ország fölött: 1240-ben elesett Kijev, ezzel megnyílt a ha- diút Közép-Európa felé. Alig telt el másfél év, mire megjelentek a keleti hordák, a két országban iszonyatos pusztítást végezve a lakosság köré­ben. Kinga egész hozományát fel­ajánlotta választón hazája védelmé­re. A tatárjárás végeztével minden energiáját a károk eltávolítására, az ország újjáépítésére fordította: kolostorokat, kórházakat, temp­lomokat, menházakat építtetett. Amikor elfogytak anyagi forrásai, hazautazott, hogy rávegye édesap­ját, ajándékozza neki a márama- rosi sóbányát. Ma kissé nehéz IV. Béla gesztusát értékelni, tekintve, hogy a sónak nincs különösebben nagy értéke. A középkorban vi­szont akkora kincsnek számított, hogy arannyal mérték az árát. Ez­zel összefüggésben érdemes meg­említeni: a lengyelek Kinga egyik legjelesebb tettének tartják, hogy 1251-ben megnyittatta a később világhírnévre szert tett bochniai (Wieliczka) sóbányát. Uralkodóként Krakkóban volt a helye, viszont családjával nem vesz­tette el a kapcsolatot: ötéves korá­tól nevelte Jolán húgát, aki Kinga szuggesztív lényének hatására a hit terjesztése mellett a szegényeknek, betegeknek és elesetteknek szen­telte életét, amiért XII. Leó pápa 1827-ben boldoggá avatta. Szemérmes Boleszláv uralkodói gesztussal fejezte ki elismerését felesége országépítő tevékenysége iránt: 1257-ben a Krakkótól dél­re fekvő Szandec tartományt neki ajándékozta. Kinga - rá jellemző módon - nem udvartartására köl­tötte a beszedett adókat, hanem 1273-ban megalapította belőle az ószandeci (Stary Sacz) klarissza apácakolostort. V. Boleszláv negyvenévi házasság után 1279-ben elhunyt. A nemes­ség és a nép egy emberként kívánta, hogy szeretett királynéjuk, Kinga vegye át a kormányzást. O viszont nem vágyott világi hatalomra, min­den rábeszélés fölöslegesnek bizo­w A két nővér 13 évet töltött együtt a kolostorban, Kinga haláláig. nyúlt: felvételét kérte az ószandeci apácák közé. Hamarosan Jolán is elvesztette a férjét, ezt követően ő is az ószandeci kolostor lakója lett. Kinga a későbbiekben sem veszítet­te el a közügyek iránti érdeklődését, amit az a tény is bizonyít, hogy 1284-től haláláig vezette a kolos­tort. A két nővér 13 évet töltött együtt a kolostorban, Kinga 1292. július 24-én bekövetkezett haláláig. Ezt követően Jolán átköltözött a férje, Jámbor Boleszláv által alapí­tott gnieznói kolostorba. Árpád-házi Kingát az általa alapított ószandeci kolostorban helyezték örök nyugalomra. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, a neki tulajdo­nított csodás gyógyulások hatására választott hazája egyre inkább sür­gette szentté avatását. Aligha hitték volna, hogy kérésük milyen hosszú idő után teljesül: VIII. Sándor pápa csaknem 400 évvel a halála után boldoggá avatta, Lengyelország és Litvánia patrónusává téve. A len­gyel származású II. János Pál pápa csak a közelmúltban, 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába. Az utókor is méltón ápolja emlékét: szülővárosában utcát neveztek el róla, az általa megnyitott wieliczkai bányában sóból faragott szobrot ál­lítottak a tiszteletére. Ozogány Ernő hasonmásaként jelenik meg a problémás fiút alakító Rékasi Károly. Ll r M Úrhatnám pol- / 1 / gár című színda­JL Wrf rabban Covielle inasa egy nagyon műveleden, ám dúsgazdag ember, Jourdan megtré- fálásából alaposan kiveszi a részét. Az úr mindenáron az arisztokraták közé szeretne kerülni. Tudják, ha a televízióból szólnak hozzá, elhiszi, hogy a hatalmas török szultán fia az ő féltve őrzött lányát szeretné feleségül venni. Egy rövid időre a kulisszatitkok világába kirándu­lunk a népszerű színésszel, Rékasi Károllyal. Amikor a darabot néztem, nem­csak nekem volt meglepetés, hanem szerintem több nézőnek is, hogy egyszer csak a Barátok közt televíziós sorozat kép­kockáit, illetve önt láthattuk a bejátszásban. Ezt annak idején Moliére nem így írhatta meg. Tetszik a felvetés, máris jó napom van. Valóban érdekes lett volna, ha Moliére, amikor 1670-ben ezt a szórakoztató darabot papírra ve­tette, a Barátok sorozatot nézhette volna nem létező TV készülékén. Ezt inkább egy jópofa poénnak ne­vezném, de a rendezőm valójában nem annak szánta. Az ötlet abból indult ki, hogy a rendező az eredeti mű helyszínét Franciaországból áthelyezte a budapesti VIII. kerü­letbe, egy régi körfolyosós házba. A darab lényege is érdekes. Csiszár Imre, aki a rendező, amolyan gör­be tükröt tart a nézők elé. Ez az előadás úgy ugrik ki a korából nap­jainkba, hogy tökéletesen beletalál az aktuális helyzetbe. Ha kinézek az utcára, lemegyek az aluljáróba, sok festett fekete hajú alakot látha­tok. Ezért veszek fel a színpadon előadás közben fekete parókát. A rendező beleegyezésével, én csem­A sokarcú színész (Fotók: a szerző és a művész albumából) „Mostanában nagyon gyakran borzolja a kedélyemet az a sok ostoba­ság is, amit a bulvár rólam ír” pésztem bele a darabba napjaink slágerét, az energiaitalt. Amikor reggelente forgatni megyek, vagy a színházba rohanok, szeretem figyelni a mai fiatalokat. Azt ve­szem észre nap mint nap, hogy energiaitallal kezdik a napjukat. Ez hatalmas baj, ezt nem kellene engedni. A gyerekek mindenhez hozzányúlnak, mindent kipróbál­nak, de sajnos nincsenek meg a megfelelő védőeszközök. Mosta­nában nagyon gyakran borzolja a kedélyemet az a sok ostobaság is, amit a bulvár rólam ír, és ebben az a fájdalmas, hogy az olvasók min­dent elhisznek. De ez a megjegy­zésem vonatkozik a magyarországi tévécsatornákra is. Már el is rontottam a kedvét Azt veszem észre, hogy ön kimondot­tan haragszik a bulvárra. Ez vala­hol azért is meglepő, mert hiába játszik sok színdarabban, Rékasi Károlyt mégiscsak a képernyőtől ismerték meg az emberek. Ez így igaz, és ezzel semmi ba­jom. Nem a tévé ellen beszélek, hanem inkább azt mondom, hogy az emberek időnként osto­baságokat beszélnek. Lényegében a jelenlegi magán­életi problémájára is utal, a sza­kításra feleségével, Détár Eni­kővel. Látja, ez a magyar sajtó, de amit értékelek önben, az az, hogy leg­alább a színházról is kérdezett. A magas labdámat pedig kegyet­lenül leütötte. A magánéletem az a magánéletem. Éneiről soha nem tudnék, és nem is akarok rosszakat mondani. A színpadon túl mi is hétköznapi emberek va­gyunk, akikkel ugyanazok a jó és rossz dolgok megtörténhetnek, mint másokkal. Külön élünk, a válópert beadtuk, és ügyvédeink intézik a többit. A váláskor lehet a vagyont felez­ni, de a gyerekeket nem. Velük mi lesz? A váláskor az egész hercehurcá­nak a gyerekek a legérzékenyebb pontjai. Erre mi is most keressük a legjobb megoldást. Eszter lá­nyunk már felnőtt, és mondhatni lényegében már önálló is. Az igazi kihívást Zsigmond jelenti, aki lát­hatóan nem érti, és nem is akarja elfogadni az egészet. Albert József A budapesti József Attila Színház színpa­dán felállított monitoron, Bartha Zsolt A színpadon túl mi is hétköznapi emberek vagyunk

Next

/
Thumbnails
Contents