Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-06 / 30. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁRÉ. Vélemény És háttér 7 A nép dönt, hogy ugyanannak a pártnak a kezébe adja a három fő közjogi posztot Hamis érvekkel Fico ellen Nem elég valaki ellen ágálni, az érveknek is helytállóknak kell lenniük. A vaktában lövöldözés nem válthat ki komoly visszhangot. MÓZES SZABOLCS Ennek jó példája a múlt héten megfogalmazott nyílt levél, melyet több tucatnyi neves hazai személyiség látott el kézjegyével. Felszólították a továbbjutásra esélyesnek tartott jobboldali köztársaságielnök-jelöl- teket, hogy még az első forduló előtt nyilvánítsák ki: kiesésük esetén a második fordulóban a továbbjutó jobboldali politikust fogják támogatni. S miért kellene így eljárniuk? Mert Robert Fico győzelmével az fenyeget, hogy egy kézben, egy politikai oldalon összpontosul a hatalom Szlovákiában - vagyis veszélyben van a hatalmi ágak megosztása. A cél, Fico megállítása érthető, ám a hozzá rendelt érvekkel hadilábon áll az egyébként - nem ironikusan értve - díszes társaság. Egyrészt a hatalmi ágak megosztása nem azt jelenti, hogy más-más oldal adja a kormányzat, a parlament vezetőjét, valamint a köztársaság első emberét. A harmadik hatalmi ág - a törvényhozás és a kormányzat mellett - ugyanis nem az államfő hivatala, hanem az igazságszolgáltatás. (Arról pedig most ne is beszéljünk, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a parlamentáris demokráciában egyébként sem működik.) De ez csak apró malőr ahhoz az érveléshez képest, miszerint nem adhatja egy párt vagy egy politikai oldal a három legfőbb közjogi méltóságot. Ha nem bukott volna meg a Radičová- kormány, akkor idén júliusban lennének a parlamenti választások. Az azt megelőző államfőválasztás előtt vajon ugyanezek a személyiségek felszólították volna-e a jobboldali jelölteket, hogy ne induljanak, A demokráciaféltés helyett jobb, ha a levélírók őszintén kimondják: nekik nem tetszik Fico - ez egy legitim vélemény. hiszen jobboldali a kormányfő és a házelnök, s ha az államfő is az lenne, veszélybe kerülne a demokrácia? Nem, demokráciában ugyanis nincs ilyen szabály. A nép dönt, s ha a többség ugyanannak a pártnak a kezébe adja a fenti posztokat, akkor ezt kell elfogadni. Németországban is lehetett jobboldali, CDU-politikus a kancellár, a parlament elnöke és az államfő, sőt, 1999-2002 között nálunk is az akkori - igaz széles - koalíció „uralta” mindhárom hivatalt. Arról pedig ne is beszéljünk, vajon mennyivel lenne veszélyesebb egy smeres elnök, mint egy „majdnem” smeres államfő - hiszen Ivan Gašparovič az utóbbi években mindent aláírt, amit a Smer akart. Ebből a szempontból nem lenne tehát komoly a változás. Robert Fico ellen lehet ágálni, megérdemli, ám nem hamis érvekkel. A demokráciaféltés helyett jobb, ha a levélírók őszintén kimondják: nekik nem tetszik Fico - ez teljesen legitim vélemény, e sorok írója sem készül rá szavazni -, a többiek ügyködjenek azon, hogy ne a kormányfő legyen a következő államfő. Lesz egy szponzor, kinek nevét titkolni fogod, miatta a csillagokat mind lehazudod! (Fotó: Benedikovič) Akinek kvóta]a nincsen, annak pénze sincs! A baloldal csődje: többen vannak, akik leváltanák a jelenlegi kormányt, de nem az Összefogással Éppen olyanok, mint Simon KISS TIBOR NOÉ Borzalmas pillanatokat élnek át a magyarországi baloldali politikusok. Néhány nap leforgása alatt több rossz hírt is kaptak, melyek egyértelművé teszik, hogy április 6-án nem lesz Magyarországon semmiféle változás, a baloldali alternatíva, nevezzük Összefogásnak vagy bárminek, álljon az élén Bajnai vagy Mesterházy, esélytelen a Fidesszel szemben. És gyorsan tegyük hozzá, bármennyire fájdalmasnak is tűnik ez azok számára, akik ezt a kormányt ellenszenvesnek, károsnak etc. tartják: ez így van rendjén. A Fidesz évek óta próbálja - nem is sikertelenül - lejáratni Bajnai Gordont. Az Összefogás partija után Mesterházyt próbálták Kövérként beállítani, egy bekiabálás nyomán a jobboldali sajtó az új „köteles beszédet” emlegette. Kár a fáradozásért, a szocialisták kapcsán csak a régi fegyvert kell elővenni, a korrupciót. Kiderült ugyanis, hogy Simon Gábor, az MSZP elnök- helyettese nagyjából 240 millió forint értékű eurót helyezett el egy ausztriai értékpapírszámlán, s erről elfelejtette tájékoztatni párttársait, továbbá a va- gyonbevallásában sem tüntette fel. Simon ma válaszol a vádakra, addig is felfüggesztette párttagságát. Ennyi volt. Vagy ahogy a hírekben írják: Simonból „politikai hulla” lett. Ezzel azonban az Összefogásból is hulla lehet. Kétségtelen, hogy a baloldalon legalább reagálnak, ha a köreikben kiderül valakiről, hogy vaj van a füle mögött. Mesterházy azonnal lemondásra szólította fel Simont, az üggyel aNépszabadság is foglalkozott. A Fidesz környékén bárki elkövethet bármit, megvédik, kiállnak mellette, elbújhat az akolban, legfeljebb suttyomban lefokozzák. Bíráló újságcikk? Na, persze... De ez az önreflexív hajlam- kevés, a választások megnyeréséhez hitelesnek kell lenni, vagy legalább annaklátszani. Ez nem megy. Ez a friss közvélemény-kutatásokból is kiderül. A Medián felmérése szerint a Fideszt a teljes népesség körében 39 százalék, míg a baloldali Összefogást 22 százalék támogatja. Két hónappal a választások előtt ez iszonyatos különbség. Ledol- gozhatatlan. Mindez főleg azért tekinthető az Összefogás csődjének, mert a közvélemény-kutatás adatai szerint Magyarországon többen akarnak kormányváltást (45 százalék), mint a kormány maradását (43). Nem kell ahhoz matematikusnak lenni, hogy lássuk: sokkal többen vannak azok (igaz, közülük rengetegen például Jobbik-szavazók), akik leváltanák a kormányt, csak éppen nem a baloldali Összefogással. A pártszövetséget elutasítók aránya egészen magas, 51 százalékos. A Simon-ügytől biztosan nem nő az MSZP és tsai. népszerűsége. Az Összefogás pártjainak többségéről az emberek véleménye nem változott négy év alatt. Épp olyanok, mint Simon: korruptak. KOMMENTÁR Kafkai ország KOCUR LÁSZLÓ Valószínűleg már mindenki mindent tud a nyitrai neonáci támadás részleteiről, hacsak nem valamilyen szeparációs NASA-kísérletben vesz részt. A társadalmat sokkolta az ok nélküli támadás brutalitása, és rég látott szimpátiatüntetés alakult ki a kopaszok által terrorizált szórakozóhely mellett. Az eset azonban sokat elmond az állami gépezet, a hatalom működéséről is. Szomorú látlelet, amivel szembesülnünk kell. Jaromír Čiznár főügyész hétfőn még csak annyit mondott, előfordulhattak hibák az ügyészség eljárásában, kedden már nem köntörfalazott, beismerte, a nyitrai ügyészségen hibát hibára halmoztak. Ő legalább nem sumákolt. Sumákolt viszont Robert Kaliňák belügyminiszter. Olyan képtelen indokkal próbálta mentegetni a rendőrség teszeto- sza eljárását, amiért kiadós vesszőzést érdemelnének a kommunikációs tanácsadói. Olyan bűncselekményről beszélünk ugyanis, amelynek minden egyes momentuma videóra van véve. „Kell több? Nem mond ez eleget?” Ugyan mire számíthat egy bajba került átlagember, ha nem áll mögötte a sajtó és a közösségi média masszív nyomása? - joggal tehetjük fel a kérdés az után, hogy az eljárás részletei napvilágot láttak. A kérdés részben szónoki, ugyanis kb. tudjuk a választ: nem sok jóra. Iveta Radičová önsorsrontó kormányának bukását e sorok írója legalább két okból sajnálja, az egyik, hogy Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter nem tudta végigvinni az ügyészség reformját. Rendteremtési kísérlete során az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett megküzdenie, amelynek aztán alkotmánybírósági beadvány lett a vége. A taláros testület természetesen még nem döntött. Minek az a nagy sietség? Cinikusan szemlélve esetleg azt gondolhatnánk, az előjogait féltő igazságügyi rendszer újabb összezárásának lehetünk tanúi, s csak halvány reményt jelent, hogy Čiznár most rendet tesz Nyitrán. Nyilván részben azért, mert ebben a helyzetben már nem tehet mást. De az országban összesen 54 járási és 8 kerületi ügyészség van. Fülig Jimmy, Rejtő Jenő népszerű figurája egy váratlan irányból bevitt ütés után azzal védekezik, nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani. Ugyanígy nem lehet minden bűncselekményt kamerára venni, nem lehet mindegyikből címlapsztorit csinálni, nem fognak minden áldozat mellett felsorakozni a legnagyobb szlovákiai fesztiválok szervezői... Kafka világán kívül nem szabadna, hogy az átlagembernek azzal a tudattal kelljen élnie, hogy ha bármilyen problémás ügye történik, akkor Josef K. -ként tehetetlenül fog vergődni a mindenkori hatalommal azonosítható Hivatal hálójában, miközben az ügye nem halad előre. De úgy látszik, ez egy kafkai ország. FIGYELŐ Székely lenne egy román falu Inkább Székelyföldhöz, Hargita megyéhez csatlakozna egy román falu. A szomszédos Neamt megye egyik települése, Damuc polgármestere eltökélte, hogy népszavazást ír ki a kérdésről, és biztos abban, hogy a polgárok igennel szavaznak. Anton Covasan a maszol.ro portálnak elmondta: a magyar politikusokat a románoknál sokkal komolyabbnak tartja, és kész belépni az RMDSZ-be is. A polgármestert az bántja, hogy Neamt megye önkormányzata csak morzsákat juttat a községnek, már nyolc éve nem sikerült megjavítani a falun áthaladó megyei utat, amely a festői Békás-szorost összeköti Hargita megyével. „Nyaranta olyan poros ez az út, hogy lélegezni sem lehet. Hargita megye sokkal nagyobb gondot fordít az idegenforgalomra” - magyarázta. (maszol.ro) Savval a romák ellen Maró anyaggal támadtak meg romániai romákat Párizsban - írta a Mediapart.fr hírportál. A République tér környékén hónapok óta több romániai család él az utcákon. A hajléktalanokat segítő Autremonde egyesület aktivistái látták meg, hogy egy férfi folyékony anyaggal locsolta le az egyik család matracát, majd elfutott, amikor meglátta az önkénteseket. A romák elmondták, a támadó nyáron egy asszonynak leöntötte a karját, a felsőtestét és a lábát a maró anyaggal, majd az egész családját megfenyegette, hogy „eltakarítja őket” a környékről. Az önkéntesek meggyőztek egy roma házaspárt, hogy tegyenek feljelentést a rendőrőrsön, ahol komolyan vették az ügyet. „A megbízott felügyelő elhatározta, minden megtesz, hogy megtalálja ezt az embert” - fogalmazott a Mediapart.fr. (MTI)
