Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-05 / 29. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014-, FEBRUÁR 5. Vélemény És háttér 7 A világ új műhelye kifogyóban van a munkaerőből és az eladósodás sem folytatható A jövő Kínában dől el Félő, hogy a gyors kínai fejlődést megalapozó tényezők kimerültek, s ezzel a világgazdaságot az elmúlt öt évben leginkább húzó motor lassul le. GÁL ZSOLT A feltörekvő piacokon az elmúlt hetekben végigsöprő árfolyameséseket főleg az amerikai jegybank (Fed) politikájának (a pénzcsap fokozatos elzárása az ún. mennyiségi lazítás kivezetésével), a feltűnően nagy külső egyensúlytalanságnak (Törökország, Dél-Afrika), a csapnivalóan rossz, szélsőbalos gazdaságpolitikának (Venezuela, Argentína) és a politikai káosznak (Egyiptom, Ukrajna), illetve ezek kombinációjának és továbbgyűrűző hatásainak tulajdonították. Ez rendben is van, a világgazdasági növekedés szempontjából leglényegesebb (ahhoz 2008 óta a legnagyobb mértékben hozzájáruló) Kínára azonban egyik fenti jellemzés sem ül, viszont meghatározó lesz, mi történik a világ új műhelyében. Leegyszerűsítve, egy gazdaság háromféleképpen nőhet: a munkaerő, a termelékenység és az állótőke-beruházások révén. Ami az első, klasszikus termelési tényezőt illeti, Kína (a csupán tavaly lazított egykepolitika miatt) már túl van a csúcson, 2013-ban már második évben csökkent a munkaképes korú lakosság száma, csaknem 2,5 millióval. A rohamos elöregedés folytatódni fog, s ez egyre nagyobb teher lesz az aktív munkavállalók számára. Az ex- tenzív szocialista iparosításra jellemző növekedési modellnek (több munkáskéz többet gyárt) ezért régen vége. Ez még nem lenne gond, hisz ott a hírhedten magas beruházási ráta (gyárak, infrastruktúra, kereskedelem, ingatlanok). Ezt mindenhol a világon főleg hitelből finanszírozzák, és épp ez az eladósodás nőtt elképesztő mértékben Kínában. A Nemzeti Könyvvizsgáló Hivatal december végi jelentésében 17,9 trillió jüanra, 3000 milliárd dollárra becsülte a helyi kormányzatok adósságát (2013 júniusában), s ez 70%-os növekedés 2010-hez képest. Ezzel együtt az államadósság a bruttó hazai termék (GDP) 58 százalékára ugrik, ami a fejlett országokhoz képest még alacsony, de csak hozzájuk képest. Ráadásul a teljes adósság (az állam, a lakosság, a vállalatok és a pénzügyi szektor össz- adóssága) valahol a GDP 230%-ánál járhat, ami a feltörekvő piacokon belül kirívóan magas arány. Nyilvánvaló, hogy az eladósodás nem folytatható vég nélkül, a kínai jegybank már két éve szorítaná a gyeplőt, de ezzel csak azt érte el, hogy a hitelezés egyre nagyobb része helyeződött át a hivatalos kereskedelmi bankokból az ún. árnyékbankrendszerbe (számításai szerint tavaly már a teljes hitelkihelyezés harmadát tette ki). További hitelboom és szárnyaló beruházások nélkül nemcsak az állótőke, de a humántőke is csak korlátozottan fejleszthető, a termelékenység növekedése és az innováció lesz a jövő kulcskérdése. Ugyanakkor nem sok esély van arra, hogy gyorsabban nőjön, mint bármikor korábban, pedig az eddigi növekedési szint fenntartásához erre lenne szükség. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Maga az új kolléga? Jegyezze meg, itt akkora a korrupció, hogy egymásnak is csúszópénzt adunk. - (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Helenka bájai VERES ISTVÁN Ha már eljutottunk oda, hogy nem vagyunk kíváncsiak az államfőjelöltek programjára és érveire, nem tehetünk mást, mint csatlakozni a többséghez, amely „pofára” osztja a szavazatát. Nézzük tehát a pofákat, melyik az, amelyik még képes újat mondani vagy ígérni a napi politika iránt közömbös választónak. Fico, mint állítja, fel van készülve a feladatra: együtt fog működni párttársaival és a szociális partnerekkel, garantálva a stabilitást, amelyre szerinte mindenki annyira ki van éhezve. Ezt a szöveget már ismerjük, és mivel kezd unalmas lenni, nem szavazunk Robert- re. Ott van Andrej Kiska, aki elővette a szén-dioxid-kvóták- kal kapcsolatos botrányt és a rászorulóknak adná a bérét. Nem rossz, de egy marketinghez valamit is konyító jelölttől kicsit többet várnánk, ezért nem szavazunk rá. Milan Kňažko nem sok mindent mondott az utóbbi 10 évben, a mostani kampányban pedig leginkább Ficót szidja, ami szintén unalmas. Kňažkóra se szavazunk. Pavol Hrušovskýt jól ismerjük a parlamentből. Mondott vagy csinált már valami emlékezeteset? Biztosan, de sajnos elfelejtettük (alighanem, mert ha fontos volt is, nem volt érdekes). Hasonlóan jártunk Bárdos Gyulával is. Peter Osuský szokott vicces és érdekes dolgokat mondani, de a múlt héten visszalépett. Radoslav Procházkának kampánya alapján tudathasadása van. A parlamentben eddig a szerény alkotmányjogászt játszotta, most meg hirtelen a majmok bolygójáról küldött üzenetekkel rakj a tele plakátjait, meg azzal, hogy büszke államot csinál Szlovákiából, a lakosokat pedig megvédi. Tőle is többet vártunk, ráadásul ismét elkezdhetné hordani a szemüvegét, mert anélkül úgy néz ki, mintha tényleg a világűrből érkezett volna. Viszont van itt valaki, aki a kozmosz rejtette lehetőségeket sokkal hatékonyabban kiaknázza. Helena Mezenská a tévében nemrég elárulta, hogy egy idej e mársemmit nem eszik, ehelyett a világűr energiáit szívja magába. Úgy látja, kezdünk magasabb dimenzióba emelkedni, mint a Föld. Mondott persze mást is (korrupcióról, politikai kultúráról meg a fiatalok munkavállalásáról), de azt valahogy nem jegyeztük meg. A világűrrel kapcsolatos tapasztalataiba viszont államfőként vélhetően jobban beavat majd minket. Majdnem akkora lelkesedéssel lessük majd a szavait, mint Gašparovičéit. Mezenská úgy telefonál, hogy a mobiltelefont fordítva tartja a kezében, mindezekből pedig már látjuk, hogy ha egy kicsit belehúz, megközelítheti elődje értelmi szintjét. Ha tehát szórakozásra vágyunk, Helenkára adjuk a voksunkat. KOMMENTÁR Fico kvótabotránya MARIÁN LEŠKO A Smer parlamenti képviselői szót fogadtak főnöküknek és lefújták a kvótaeladási botrányról szóló parlamenti ülést. Az ok egyszerű és nyilvánvaló - Robert Fico nyakig benne volt a kvótaeladásban és ezt szépen be is lehet bizonyítani. A szlovák szén-dioxid-kibocsátási kvótákért 142,5 millió eurót fizettek a japán vállalatok, de az állam ebből csak 75,75 milliót kapott, miközben több mint 47 millió jutott az Interblue Group garázscégnek. Ez nem csupán az SNS botránya. Bár igaz, hogy a kormányfő az SNS két egymást követő miniszterét is leváltotta a botrány miatt, az is tény, hogy a kvótaeladásnak ezt a módját ő védte a legvehe- mensebben. Olyannyira, hogy a hazugságok terjesztésében mindenkit megelőzött. Még a kvótaeladási üzlet végleges lezárása előtt, 2008. december 4-én két oknyomozó újságíró, Kristián Slovák és Gabriel Beer cikket írt az ügyről, amelyben elegendő, tényekkel alátámasztott információ volt ahhoz, hogy ha egy kormány valóban az állam és az adófizetők érdekeit védi, leállítja az üzletet, mondván, itt valami nagyon bűzlik. Az újságírók ugyanis kiderítették, hogy a kormány elé terjesztett anyag hazugságokat tartalmaz az Interblue Groupról, és hazugság annak indoklása is, hogy miért „kell” ilyen olcsón eladni a kvótákat. A cikkben szerepelt az is, hogy a cseh kormány a „szlovák ár” kétszereséért adja el kvótáit. Ha mindezt ki tudta deríteni két újságíró, akiknek sokkal korlátozottabb lehetőségei vannak az információszerzésre, mint Robert Ficónak, az ország egyik legjobban informált emberének, akkor kizárt, hogy a cikkben szereplő dolgokról ne tudott volna a kormány. Ficóról sok mindent el lehet mondani, de azt hogy képtelen lenne fontos ügyekben megalapozott információkat szerezni, nos, ezt nem. És egy kvótaeladási ügy, amelyen 50 millió eurót veszít az állam, elég komoly ügynek tűnik. Fico azonban ahelyett, hogy azonnal leállította volna az ügyletet, kirúgja a minisztert és feljelentést tesz ellene, öt hónapon át védte Ján Chrbetet és a nyilvános hazudozásban nála is messzebbre ment. Aztán a 2010-es választások előtt minden felelősséget az SNS nyakába varrt: „Becsaptak minket... Azt hittem, ha elém tesznek valamit a kormányban, hát már csak igaz. De egyszerűen hazugságok voltak”. Tipikus, mondhatnánk. Minden, ami a kvóta-ügyben történt, Fico tudtával és beleegyezésével zajlott, de a jó népnek azt kell beadni, hogy minden felelősség az SNS-t terheli. Büntetőjogilag nincs bizonyítva (és nem is lesz), hogy személyesen Robert Fico és emberei profitáltak a kvótaeladásból. De az világosan bizonyítható, hogy ha ő vagy a szponzorai nem nyertek volna az üzleten, akkor Fico teljesen másképp járt volna el, 2008-ban, és most is. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Eltitkolt magánvagyon Simon Gáborról, az MSZP elnökhelyetteséről a Magyar Nemzet tegnap azt írta, 240 millió forintos be nem vallott vagyont tart ausztriai bankszámlákon. A lap forrásmegjelölés nélkül közölte: a szocialista politikus 2009. április 10-én 575 ezer eurót és 163 ezer dollárt helyezett el Ausztriában nyitott értékpapírszámláira, 2013. október 16-án betétszámlájának egyenlege 770 ezer eurót tett ki, több mint 240 mülió forintot. A napilap szerint korábbi bevallásai alapján sem mutatható ki, hogy honnan származik a pénz, és a képviselő jelenlegi va- gyonbevallásában sem szerepelteti azt. A szocialista képviselő a úgy nyilatkozott, a vagyon többek között egy cég és egy budapesti ingatlan eladásából származott. A hvg.hu azt írta: a baloldali ellenzéki pártok tagjaiból álló válságstáb úgy döntött, távoznia kell a közéletből Simon Gábornak. A lap információi szerint Mesterházy Attila MSZP-el- nök - aki az Egyesült Államokban van - telefonon beszélt Simonnal, és azt mondta: minden posztjáról le kell mondania. Ä hvg.hu azt is írta, több politikustársa szerint volt felesége szivárogtathatta ki az adatokat Simon Gábor ausztriai megtakarításairól. Simon Gábor egy évtizede a szocialisták egyik vezető politikusa. 2002 óta ország- gyűlési képviselő, 2008 és 2010 között munkaügyi államtitkár volt, 2012 márciusa óta a szocialista párt második embere. Jelenleg a parlament fogyasztóvédelmi bizottságának elnöke. A szocialista párt lapzártáig nem adott ki hivatalos tájékoztatást. (MTI, ú)
