Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-25 / 46. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 25. Kultúra-hirdetés 13 Bereményi Géza Az arany ára című színművét mutatta be a Komáromi Jókai Színház Tisztességes szakmai igénnyel Tóth Tibor és Szabó Viktor (Kiss Gibbó Gábor felvétele Lehet-e egészen elvonat­koztatni egy emblemati- kus kultuszfilm (Eldorá- dó) és egy ugyanerre a té­mára, ugyanattól a szerző­től és dramaturgtól (Be­reményi Géza) származó színdarab (Az arany ára) összehasonlítási kénysze­rétől? Nem lehet. De hát az ilyen vállalkozások mindig is magukban hordozzák az összehasonlítás elkerülhe­tetlenségét. Annak összes ódiumával együtt. KISS PÉNTEK JÓZSEF A Komáromi Jókai Színház nem először mutat be olyan prózai előadást, amelynek tör­ténetét korábban készült, sike­res mozifilmből ismerhetjük. Az elmúlt egy-másfél évtized­ben ilyen volt az Indul a bak- terház, amely száz reprízt ért meg, és hasonló sikert aratott a Tizedes meg a többiek is. Ezút­tal nincs semmi különleges vagy kifogásolni való abban, ha a színház olyan kultikus mű után nyúl, mint Az arany ára, remélve, hogy a nézők kíván­csiak lesznek az azonosságokra és a különbségekre. Az arany ára színpadra állí­tása egy tisztességes szakmai igénnyel elkészített, hatásos, de nem hatásvadász, korrekt, de nem igazán izgalmas szín­házi produkciót eredményezett Komáromban. Nem hibátlan persze, és gyakran látott, il­lusztratív megoldásoktól sem mentes. Ilyen például az összes szereplőt felvonultató, tagad­hatatlanul látványos tabló. Itt aztán mindenki siet valahova, majd hirtelen kimerevedik a kép. Egyszerre szemügyre ve­hetjük a történet minden sze­replőjét, akár előbb, akár ké­sőbb lép a történetbe. Ez a ren­dezői jelzés vajon tudatos-e? Higgyük, hogy az! Ez esetben egyértelműsíti az idősíkok egymásra montírozásának, a színházi idődenségnek a szán­dékát is. Bagó Bertalan, az előadás rendezője igyekezett új és ere­deti köntösbe öltöztetni a szö­vegkönyvet. Mindezt úgy, hogy a frissesség erejével hasson. An­nak ellenére, hogy az előadásba ékelve egy-két elcsépelt és öncé­lú gégét megengedett magának, ezt a szándékát nagyrészt meg­valósította. Köszönhető ez egyebek mellett a nem ere- deti(eskedő), mégis minden elemében funkcionáló látvány­nak (Sánta Borcsa). Adíszletésa jelmez eklektikus - feltűnnek például a ’70-es évek öltözetei -, ugyanakkor hiteles. Gondolom, gyakran kényszermegoldásnak indult egy-egy ruhadarab beik­tatása, aztán „koncepció” lett be­lőle, ami nem baj, hiszen ennyi direkt áthallást igazán megen­gedhet magának ez a színpadi mű. Ezzel is hangsúlyozza, alá­húzza az akkor is és most is üze­netét. A díszlet hangulatában és funkciógazdagságáhan egészen rendjén való, de a deszkalapok­ból tákolt szellősség nem az áb­rázolt világ zártságát sugallja, ami pedig elengedhetetlen ah­hoz, hogy a fantáziám kiter­jeszthesse a konkrétat az általá­nos felé. Ez a vizuális szellősség nem vet fel titkokat, hanem ki­nyit, ami ez esetben nem hozzá­tesz, hanem díszít csupán. A szereposztás ellen sem le­het különösebb kifogásunk. Amennyiben a színház jelenlegi „művészállományából” indu­lunk ki, bízvást leszögezhetjük: ez esetben nem a gombhoz var­rattak kabátot... Monori szere­pében Tóth Tibort láthatja a kö­zönség, aki - mondhatni - a da­rab és az előadás abszolút fő­szereplője. A bemutatón külö­nösen a második felvonás jele­neteiben vált meggyőzővé. Ta­lán azért is, mert a darab máso­dik fele kínál árnyaltabb lehető­séget a főhősben lezajló lelki fo­lyamatok ábrázolására. Emel­lett az első rész után mintha fel­szabadultabbá vált volna a sze­repformálása, mert érezte, hogy a nézőtér az előadás „olda­lán áll”. Holocsy Krisztina (Mo- noriné) és Fabó Tibor (Berci) méltó és segítő partnernek bi­zonyult. Fabónak egy-egy felfűtött pillanatban új vagy rég nem látott színészi arcát láttam -nagy örömömre. Elnézést kell kérnem azon művészektől és szereplőktől, akiknek alakítását e helyt nincs mód részletesen méltatni, de mindenképpen hitelt érdemlő­en, erősen volt jelen az előadás­ban Szabó Viktor (Gombacsik), Horányi László (Tulipán), Ban- dor Éva (Csöpi), Mokos Attila (Skultéti), Kátai István (Tar­zan) és Jókai Ági (Karola). Az amatőr szereplők közül Ara­nyosi Zsolt (Imi) a hivatásos szereplők méltó partnerének bizonyult. A teljesség kedvéért: Tar Renáta (Marika), Olasz Ist­ván (Tibor), Skronka Tibor (Nyikoláj), Majorfalvi Bálint (Dr. Ridovics), Németh István (Mentőorvos), Bernáth Tamás és Nagy László (Detektívek, ávósok) is komoly részt vállalt a dicséretesen szervezett csa­patmunkáról tanúskodó elő­adásban. Szerencsés választás a három különböző életkorban megjelenő fiú (Imi) szerepében nagyszerűen helytálló Méhes Mátyás Mihály, Simon Barna és Aranyosi Zsolt. Zeneszerzőként Dobri Dániel nevét jegyzi a színlap. Alapos munkája szinte észrevétlenül segítette az előadás egyes jele­nednek, fontos pillanatinak fe­szültségét. Térszervezési hang­súly okán elfogadom, hogy a ze­nészeket a mélységperspektívát lezáró helyre állította a rendező, mégis maradt emiatt némi hi­ányérzetem. Konkrétan az egész játéknak ebből a térmegoldás­ból adódó, epikai színházra em­lékeztető elemelése miatt. A mélységben álló villanyoszlop „magánya” és a sötétbe vesző horizont képileg talán még erő­sebben hatott volna. Mindazon­által a zenekar (Fórizs Balázs, Lelkes Tibor és Madarász And­rás) hibátlan és koncentrált já­téka és jelenléte nagyban segí­tette az előadás hangulatát, kulcsjeleneteinek erejét. Most látom csak, nem is ha- sonlítgattam a filmet és a szín­házi változatot olyannyira, mint a bevezetőmben jeleztem. Végül is: ez is az előadás erejét és eredetiségre törekvését iga­zolja. Cseh Oroszlán: az Amerikában élő lengyel Agnieszka Holland kapta a legjobb rendezés díját Tarolt az Olthatatlan című politikai dráma ÚJ SZÓ-HÍR Prága. Öt erős film vetélke­dője volt a 21. Cseh Oroszlán szombat este megtartott díját­adó gálája. A Cseh Filmakadé­mia díjára a legfőbb kategóri­ákban Zdenék Tyc Ahogy még soha (Jako nikdy), Alice Nellis Revival, Jitka Rudolfová Gyö­nyör (Rozkoš), Viktor Tauš Bo­hócok (Klauni), valamint Agni­eszka Holland Olthatatlan (Hofící kér) című drámája in­dult nagy esélyesként. Győztes­ként az Ólthatatlan került ki kö­zülük, 14 jelöléséből 11-et vál­tott díjra. A film Jan Palachról szól, aki 1969-ben a szovjet megszállás elleni tiltakozásul felgyújtotta magát Prágában. Agnieszka Holland alkotása megkapta a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járó díjat is. A rendezőnő nem volt jelen az ünnepségen, videoüzenet- bén köszönte meg az akadémia tagjainak az elismerést. Köszö­nőbeszédében Ukrajnára utalva emelte ki Jan Palachról készí­tett filmje üzenetének aktuali­tását. Az Olthatatlan továbbá a legjobb forgatókönyv, a legjobb kamera, a legjobb zene kategó­riákban is megszerezte a díjat. Zdenék Tyc Ahogy még soha című drámájában a színészi alakítások nagyon erősek. Ezt értékelték benne a Cseh Film- akadémia tagjai is: a legjobb férfi színésznek járó díjat Jirí Schmitzernek juttatták. Schmitzer egy beteg festőt ala­kít, akinek nemcsak a halállal kell szembenéznie, hanem az­zal is, hogy igazából sosem volt átütő tehetségű művész. Halá­los ágyánál megjelennek az örökösök - köztük a fia, aki ko­rábban nem látogatta -, s jogot formálnak a hagyatékra. Ä leg­jobb színésznő Petra Špalková lett, aki a festő éppen aktuális szerelmét kelti életre. A legjobb női mellékszereplő Jaroslava Pokorná lett az Olt- hatatlanban, a legjobb férfi mellékszereplő pedig Jirí Lá- bus a Bohócokban nyújtott ala­kításával. Életművéért Cseh Oroszlán­nal jutalmazták Vladimír Kör- nert, aki olyan jelentős filmek forgatókönyvírója, mint A mé­hek völgye, az Adelheid, a Ku­tyabőr és a Monte Carlóban dí­jazott Át a Dunán. A jelöltek között szlovák szí­nészek is voltak: Táňa Pauhofo- vá az Olthatatlanban, Marián Geišberg Alice Nellis Revival, valamint Zuzana Mauréry Mi­lan Cieslar Colette című filmjé­ben nyújtott alakításáért. Nekik nem sikerült díjra váltaniuk a je­lölésüket. (tébé) RÖVIDEN Krammer Dezső törékeny csodái Pozsony. Krammer Dezső bényi tojásfaragó apró remekeit mutatja be Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múze­uma. A Törékeny csodák című kiállítás megnyitója szerdán 17 órakor lesz a Brämer-kúriában (Žižka utca 18.). A kiállí­tás megtekinthető április 27-éig. (as) Az anyanyelvhasználat lehetőségei Komárom. Kétnapos konferenciát rendez az anyanyelv­használat lehetőségeiről Szlovákiában a komáromi Anya­nyelvűnkért Polgári Társulás és a székesfehérvári Vörösmarty Társaság. A rendezvénynek a Selye János Egyetem Danubius Kollégiumának nagyterme ad otthont csütörtökön és pénte­ken. A tanácskozás több szekcióban zajlik az egyes nyelv- használati színterek szerint (1. szekció: közigazgatás, hivata­lok, közélet; 2. szekció: belügy, külügy, honvédelem; 3. szek­ció: igazságszolgáltatás, munkajog, egészségügy; 4. szekció: gazdaság, pénzügy, mezőgazdaság, közlekedés, környezet- védelem; 5. szekció: oktatás, média, kultúra; 6. szekció: szer­vezetek, aktivisták tevékenységének bemutatása). A konfe­rencia nyilvános, a szervezők minden érdeklődőt várnak, (as) Kritizált díjazottak London. Az irodalmi díjak nem használnak a könyvek népszerűségének. Ez derül ki egy friss tanulmányból, amely­nek szerzői Kovács Balázs és Amanda Sharkey. A kutatók a legnagyobb olvasói portál, a Goodreads könyvrecenzióit ele­mezve arra a meglepő eredményre jutottak, hogyha egy kötet díjat nyer, növekszik a negatív olvasói reakciók száma. Ennek oka, hogy az elismerést követően sokan csak kíváncsiságból olvassák el a könyvet, nem pedig azért, mert megfelel szemé­lyes érdeklődésüket Sokat várnak a díjazott könyvtől, ízlésük azonban nem feltétlenül egyezik a kritikusok vagy a díjat oda- ítélők ízlésével, (guardian.juk) Folytatódik a Lego-kaland Los Angeles. A Warner Bros a Lego-kaland folytatá­sát ígéri. A háromdimenziós animációs film az elmúlt hétvégén is uralta a vászna­kat. A Lego-kockákból épített világban küzdő hősök le­győzték az amerikai és kana­dai mozipénztáraknál Kevin Costner új ügynökfilmjét és a Pompeji című történelmi ka­landfilmet is. A Hollywood Reporter szerint a Lego-ka­land három hét alatt világ­szerte 275 millió dolláros bevételt produkált, ezért várható volt, hogy a stúdió a folyta­tás mellett dönt. Az azonban meglepte a szakmát, hogy a dön­tést ilyen hamar nyilvánopsságra hozták. A film második ré­sze 2017-ben kerülamozikba (HR, juk) DÖNTŐ a TV felvétel időpontja: 2014. március 22-én 16 órától GALA a TV felvétel időpontja: 2014. március 23-án 18 órától Észak-Komáromi a GÁLÁN fellépnek: a Nótasztár győztesei Bangó Margit Tárnái Kiss László Budai Beatrix Hatvani Kiss Gyöngyi B. Tóth Magda Ifj. Sánta Ferenc Jegyelővétel és info: +421905 892 579,0903 445 710 Madách könyvesbolt: +421 907 340 465 www.music-art.sk MP140096

Next

/
Thumbnails
Contents