Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-22 / 44. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 22. www.ujszo.com Szegedy-Maszák Mihály szerint a művek átértelmezése kárt is okozhat, mivel ilyen módon ki is lehet sajátítani az irodalmat „Mindent eredeti nyelven akartam olvasni” A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete és az Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete a közelmúltban közös konferenciát rendezett Pozsonyban a kortárs történelmi regényről. Erről, valamint szlovákiai kötődéseiről kérdeztük Szegedy-Maszák Mihály akadémikust, irodalomtörténészt. CSEHY ZOLTÁN Hogyan összegezné a tanácskozás lényegi hozadéka- it? Életképes ma a történelmi regény? Nagyra becsülöm a szlovák irodalmárokat, akik alaposan ismerik a nemzetközi szakirodalmat. A történelmi regény mindkét országban élő örökség. Persze, illik hozzátennem, hogy nem annyira műfajként foglalkoztat, mint a múlt értelmezéseként. Sok szlovák és magyar regényt történelemként is lehet olvasni. Életműsorozata a Kalli- gramnál jelenik meg, immár a hatodik kötetnél tart. Miért választ egy vezető anyaországi értelmiségi éppen egy határon túli kiadót? Szigeti László több évtizede közeli barátom. Szinte a semmiből hozott létre egy rendkívül jelentős kiadót. Az ő ötlete volt munkáim kiadása, és én örömmel elfogadtam megtisztelő ajánlatát. A legutolsó kötet címe - A mű átváltozásai - szinte szimbolikussá növekszik. Mintha az irodalom és a művészet működésének alapvető létmódjára mutatna rá. Az ön véleménye az évek során változott erről a kérdésről? Valamikor - nem utolsósorban a szláv strukturalizmus hatására - önmagukban próbáltam vizsgálni az irodalmi műveket. Később arra a fölismerésre jutottam, hogy a műalkotás mindig új összefüggésbe kerül, s ezáltal megváltozik. Egyre inkább foglalkoztatott a művek hatásának a története. Az újabb alkotások átértelmezik a korábbiakat - és fordítva. Persze, az átértelmezésnek nemcsak haszna lehet, hanem kárt is okozhat, mivel ilyen módon ki Is lehet sajátítani az irodalmat. Valamikor mindent eredeti nyelven akartam olvasni, de utóbb fel kellett adnom ezt az ábrándot, hiszen sok művet más olvasókhoz hasonlóan én is fordításban ismerek. Előbb tudtam hangjegyeket, mint betűket olvasni, s az állandó zenehallgatás - és műkedvelő zongorázás - óhatatlanul is szembesített a különböző művészetek viszonyával. Sokat járok képtárba, édesapám, ükapám is festő volt, fiam képzőművész, egyik lányom művészettörténész. Időről időre mozgóképi alkotások értelmezésével is próbálkoztam. Ezek a tények is újabb értelmezési lehetőségeket kínálnak. Mi lesz az életműsorozat soron következő darabja? A sorozat a Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái alcímet viseli. Miért csak „válogatott”? Eredetileg Márai Sándorról készült volna a következő kötet, de ebben meggátolt az a tény, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik munkatársa úgy döntött: nem olvashatom el a még ki nem adott szövegeket, például a teljes Naplókat. A sorozat pedig azért válogatott, mert nem hiszem, hogy minden dolgozatomat érdemes újra elővenni. Régi munkáimat nem szívesen olvasom. Ha valamilyen okból mégis figyelemre méltónak vélem valamelyiket, igyekszem átírni. Mindig kérdés, képes leszek-e egy következő kötet összeállítására. Talán még A regény, amint írja önmagát kötetre vállalkozhatnék. Az ide tartozó írások legnagyobb része a közelmúltban készült vagy még nincs is befejezve. 1994-ben, kereken 20 esztendeje az ön Ottlik-mono- gráfiájával indult, s azóta is ön szerkeszti a kortárs vagy a közelmúltban lezárult életműveket értelmező Tegnap és Ma sorozatot, szintén a Kalligramnál. Hogy vált be a sorozat által sugalmazott kánon? Avultak el kötetek, változtak át radikálisan életművek? A Tegnap és Ma számos kötete lezáratlan életművel foglalkozott, ezért is újra kellene írni őket. Nagyon sajnálom, hogy némely jelentős alkotó pályájáról nem készült el a kötet. Határ Győző vagy Tandori Dezső életművét nem könnyű áttekinteni. Némely esetben a kötet készítője döntött úgy, hogy munkája ne kerüljön a közönség elé. A sorozat egyelőre még nyitott. A Kosztolányi-kötetek kiadásainak filológiai gyakorlata már most legendás a magyar kritikai kiadások történetében. Mikor várhatók a hátralevő kötetek? Két kiváló pályatársammal együtt szerkesztem Kosztolányi műveinek kritikai kiadását. Eddig hét kötet jelent meg, és többnek a munkálatai nagyon közel állnak a befejezéshez. A kérdés az, kapunk-e anyagi támogatást. A közelmúltban egy felelős vezető azt mondta: ez a legjobban támogatott kritikai kiadás. Nem gondolt arra, hogy a pályázatok csak a kutatómunkát támogatják, kiadásra nem adnak pénzt. Kevesen tudják, hogy a Kalligram szlovák nyelvű Márai-sorozatának is ön a szellemi gazdája. Mi a feladata ezzel kapcsolatban? Márai műveinek elég sok fordítását ismerem. Tisztában vagyok azzal, hogy minden nyelvterületnek mások az igényei. Márai naplóiból olyan válogatást igyekeztem létrehozni, amely feltevésem szerint érdekelheti a szlovák olvasót. Figyeli az itteni kulturális fejleményeket? Évtizedekkel ezelőtt kezdtem figyelni Szlovákia kultúráját. Rudolf Chmel, Karol Wla- chovský, Grendel Lajos éppúgy régi barátom, mint Szigeti László. Vannak szlovákiai kötődéseim is. Édesanyám, Holló Valéria az egykori Gömör megyében született. Minden fölmenője azon a vidéken élt. Közeli rokona a szobrász Holló Barnabás is. Elég sokat utaztam a családommal Szlovákiában. Sajnálom, hogy több évtizedes északamerikai egyetemi oktatói munkám alatt csökkent a látogatások száma. Mulasztásom, hogy nem beszélek szlovákul, hiszen fölmenőim közül többen is használták ezt a nyelvet. Pozsony óvárosát nagyon szeretem. Örülök, hogy mintaszerűen helyrehozták. Ha tehetem, minél gyakrabban látogatok ebbe a gyönyörű városba. f KOMAROMI SZALON A FACEBOOK-HATAS Beszélgetés Tari Annamáriával a Z generációról, a családok széteséséről, a különös kamaszokról, s arról, hogyan változtatta meg életünket, nyelvünket, udvarlási szokásainkat az internet. Házigazda: KISS LÁSZLÓ középiskolai tanár Az est vendége: TARI ANNAMÁRIA pszichológusnő Tari Annamária sikerkönyvei (Y generáció; Z generáció; Ki a fontos: Én vagy Én?) a helyszínen kedvezménnyel megvásárolhatók és dedikáltathatók. Időpont: 2014. február 28., péntek, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon (F SZUBJEKTÍV Jancsó csak röhög rajtunk VERES ISTVÁN És igaza van. Hülyét csinált belőlünk egész életében, miért pont most hagyná abba? Dolga elvégezve, saját halála 15 éve leforgatva, hamvai lovak elé szórva, most meg jön valaki azzal, hogy Jancsó Miklóst, minden idők legismertebb és legnagyobb hatású magyar filmrendezőjét február 22-én búcsúztatják Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Nem irigylem azokat, akik ma elmennek Jancsó temetésére. Én nagyon hülyén érezném ott magam. Egy ilyen szertartás ugyanis elég direkt dolog: meghalt, méltatjuk, szomorkodunk egy kicsit, aztán kabát kigombol, cigi meggyújt, ismerősök sziasztok, és haza, szépen, ahogy kell. Jancsó viszont egész életében arra tanított minket, hogy az „ahogy kell” nem létezik, és ha mégis, legfeljebb arra jó, hogy tudjuk: nem úgy kell csinálni. Ami pedig a legelképesztőbb, hogy ez az ember 77 évesen teljesen megújította a formanyelvét, és elkezdett valami egész mást csinálni, mint a korábbi filmjeiben. Még ma sem vehetjük a bátorságot, hogy kijelentsük: egyik vagy másik filmje erről vagy amarról szól. Miért lőtték halomra A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon című 1981-es munkájában a szereplőket a végén? Mit keres Ganxsta Zo- lee a Kerepesi temetőben? És Fekete Pákó a budai várban? És Palya Bea II. Lajos király ágyában? A 2004-es Mohácsi vészben Kapa és Pepe visszamegy az időbe megfordítani a mohácsi csatát, mert állítólag ott lett elrontva minden. De hiába vittek géppisztolyt, úgy is a törökök győztek, a végén pedig maga Szulejmán is azt mondja, hogy Fekete Pákó énekét szeretné hallani, aki később el is énekli a Hajmási Pétert. És ebből már tudjuk legalább azt, hogy nem Mohácsnál rontották el a dolÉs odaballag Hernádi Gyulához. (Képarchívum gokat, sem később, a dolgokat ugyanis mi rontjuk el, a jelenben. Úgyhogy, miután ezt beláttuk, el is kezdhetünk röhögni ezen az egészen, de főleg magunkon. És azért nem tudunk Jancsóval mit kezdeni, mert bármennyire is úgy tűnik, hogy ezek a filmek tulajdonképpen sok pénzből leforgatott ökörködések a haverokkal, azt okádják vissza ránk a képernyőről, amit mi beleokádunk a társadalomba. Jancsó Miklós meghalt. Mi pedig nem vele, meg a filmjeivel nem tudunk mit kezdeni, hanem magunkkal. De neki már jó, és ami a legjobb, hogy nem kell elolvasnia az ehhez hasonló érzelgős-fontoskodó búcsúszösszeneteket. Igyekszik, mert tudja, hogy zár az égbolt, eltűnik a füstben, a túlsó parton pedig odaballag állandó alkotótársához, a 2005-ben elhunyt Hernádi Gyulához, leül mellé a padra, mint a Lámpás-ban, beleiszik Gyula pezsgőjébe, hirtelen sugárban a földre köpi, majd azt mondja: „Édes. Ezt a szart iszod? Amerika...” Szegedy-Maszák Mihály (Gabika Magová felvétele)
