Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-22 / 44. szám, szombat
(Fotók: SITA/AP, TASR/AP, thecatholiccatalogue. Com) w ww.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. FEBRUAR 22. KITEKINTŐ 17 Philomena Lee lányával, Jane Libbertonnal Rómában Beszélgetések, Ferenc pápa telefonhívásairól már az egész világ tud, ma már nem is meglepő a hír, ha arról szól, hogy a Szentatya egy közönséges halandót hívott fel, mert hozzá fordult gondjával. A pápa szeret telefonálni. A mikor a La Repubb- lica című napilap arra keresett választ, hogy Ferenc pápa mikor és honnan telefonál azoknak, akik levélben vagy e-mailben fordulnak hozzá, megtudta, hogy az egyházfő a Szent Márta-házban levő lakosztályából (a kétszobás 201-es apartmanból) telefonál, általában a délutáni órákban. A vezetékes készüléket használja, maga tárcsázza a hívott számot, még a vatikáni telefonközpont segítségét sem kéri. Így érte el például Alejandra Pereirát Argentínában. A 44 éves nő tíz nappal korábban írt a pápának a segítségét kérve, miután egy rendőr megerőszakolta, és a hatóságok sem nyújtottak védelmet számára. A félórás telefonbeszélgetés alatt Ferenc pápa azt mondta Pereirának, hogy nincs egyedül. Korábban a pápa egy rablógyilkosságban megölt olasz vállalkozó családjának telefonált kétszer is, és egy olasz egyetemistát is felhívott, aki szintén levelet írt az egyházfőnek. A La Repubblica úgy tudja, hogy a pápához naponta több ezer levél érkezik, és mindegyiket személyesen olvassa el. XII. Pius a rádióban beszélt, II. János Pál 1998-ban az olasz közszolgálati televízióba telefonált be a róla szóló műsorba, Ferenc pápa az embereknek telefonál - írta az újság. „Wojtyla a tömegekhez beszélt, hogy elérje az emberek szívét, Ferenc pápa az egyénhez szól, hogy elérje az emberiséget” - fogalmazott a La Repubblica. Franco Ferrarotti olasz szociológus professzor úgy nyilatkozott, hogy a pápa meglepetésszerű telefonhívásai tökéletesen követik Ferencnek azt a szándékát, hogy „kevésbé bürokratikussá, egyszerűbbé és az emberek mindennapi életéhez közelibbé” tegye az egyházat. Lelki békére jutott Szerdai nyilvános audienciái során Ferenc pápa egészséges és beteg gyerekeket, felnőtteket ölel magához, találkozott a társadalomból kitaszítottakkal, megsimogatta a nyolcéves rákos Gemma kopasz fejecskéjét, áldását adta a virgonc kisfiúra. Találkozott a 80 éves Philomena Lee-vel is, akinek hároméves kisfia kényszer-örökbeadásáról szóló története inspirálta a Philomena - Határtalan szeretet Nagyon érdekelte a kisfiút, mi van a pileólus alatt A pápa szó nélkül magához ölelte találkozások Ferenc pápával című, négy Oscar-díjra jelölt filmet. Az ír asszony az audienciáról így vallott: megbocsátott és megbocsátást nyert. Lee-t 1952-ben egy katolikus zárda mosodáján helyezték el, miután tinédzserként, házasságon kívül teherbe esett. A korabeli katolikus Írország gyakorlatának megfelelően kisfiát elválasztották tőle és örökbe adták. Anthony így került az Egyesült Államokba hároméves korában. Anya és fia később megpróbálták egymással felvenni a kapcsolatot, ezt azonban nehezítette, hogy az illetékes apácák nem adták ki az örökbeadási dokumentumokat. Végül Anthony 1995-ös halála vetett véget a keresésnek: soha nem találkozhattak egymással. A halk szavú Lee-t elgondolkodtatta, amikor egy riporter felvetette: talán nem neki kellene az egyház megbocsátásáért esdekelnie, hanem az őt kisfiától erőszakkal elválasztó, őt magát pedig gyakorlatilag rabszolgamunkára kényszerítő egyháznak kellene bocsánatot kérnie tőle. „Nagyon régen történt már mindez. Kezdetben nagyon feldúlt voltam, és képtelen voltam megbocsátani. Fájt, ami történt, szomorú voltam, és a vallásomban is meginogtam. De nem tudtam együtt élni ezzel a haraggal az évek folyamán. Mindenkinek megbocsátottam” - vallott érzéseiről az ír nő. Érdekes módon azonban saját bűntudatával még nehezebb volt megbirkóznia. Ferenc pápával való találkozásának másnapján az asszony úgy fogalmazott: „Ötven évig hordtam magamban a bűntudatot, anélkül, hogy bárkinek is elmondtam volna, és még ma is érzem egy kicsit. Óriási megköny- nyebbülést éreztem, hogy megbocsátottak nekem.” Lee később férjhez ment, és további két gyermeke is született. Lányával indította el nemrég a Philomena Project nevű kezdeményezést, melyben azért küzdenek, hogy minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak a kényszerörökbefogadások dokumentációi, s így anyák és 'gyermekeik találkozhassanak. Az Adoption Rights Alliance nevű szervezet szerint 60 ezer ír nőt érintett a kényszer-örökbeadás gyakorlata. „Ereztem a szeretetet” Az 53 éves Vinicio Rivára is akkor figyelt fel a világ, amikor Ferenc pápa megölelte és megcsókolta. A neurofibromatózisban szenvedő férfival azóta sok-sok interjú készült, amelyekben elmondta, hogy kinézete miatt állandóan támadások érik, ha meglátják az utcán, messziről kikerülik. Mindenki fél és borzong tőle, pedig betegsége nem ragályos, genetikai eredetű, édesanyja is ebben szenvedett, és húga is érintett, bár jóval kevésbé. Vinicio Rivát annyira eltorzította a betegség, hogy még a saját apja sem akarta megérinteni. Anyja halála után Caterina nénjénél talált menedékre és szeretette. A nagynéni kísérte el Viniciót a Vatikánba is. ,A torkomban éreztem a szívemet. Féltem, hogy azonnal szív- infarktust kapok, és összeesek- emlékezett vissza Riva a Ferenc pápával való találkozásra. - Odajött, majd szó nélkül átölelt. A fejemet és a sebeimet simogatta, magához húzott, átölelt, a fejem a mellkasára fektette, megcsókolta az arcomat. Az egész csak egy percig tartott, de nekem örökkévalóságnak tűnt.” Vinicio a mennyországban érezte magát, úgy ahogy még soha. „Ereztem a szeretetét.” Szeretetben pedig nem sok része van. Tizenöt éves koráig semmi jele nem volt a betegségének, hibátlan bőre volt Viniciónak. Hirtelen jelentek meg a külsejét torzító fájdalmas kinövések. Végelátha- tadan kivizsgálások, kórházi ápolások után az orvosok megállapították, hogy a genetikai eredetű neurofibromatózisban szenved, amelyet anyjától örökölt. Nem elég, hogy fájdalmas tumorok borítják az egész testét, ezek a kinövések gyakran meg is repednek, így a nyílt sebekkel is kénytelen megküzdeni. „Reggel, ha felébredek, a pizsamám vérrel van ádtatva”- panaszolta keserűen. Betegsége nemcsak a bőrét károsítja, hanem belső szerveit is, Vinicio már nem is tudja, hány szív-, torok- és szemműtéten esett át. .Antikor az orvosok felállították a diagnózist, azt mondták, 30 évig elélhetek. Az orvostudomány azonban sokat fejlődött, én pedig már 53 éves vagyok” - mondta bizakodóan. Riva Vicenzában él. Az emberek reagálásai már rég nem zavarják. „Nem veszem zokon, hogy egy édesanya, átmegy gyermekével az utca túloldalára, mert meg akarja kímélni a kicsit a borzasztó látványtól.” De adódnak olyan helyzetek, amikor sírhatnékja támad: jól emlékszik például arra az esetre, amikor a buszban egészen előre ült, és egy mögötte levő férfi odaszólt neki, hogy „kotródjon, nem akarja nézni a ronda pofáját”. „Nem is a férfi reagálása fájt, hanem az, hogy a buszban senki sem kelt a védelmemre” - emlékezett vissza Riva. Vinicio általában biciklivel közlekedik, mert a lábai annyira deformálódtak, hogy a járás és az állás is nehezére esik. Biciklivel jár a munkahelyére is, egy idősotthonban dolgozik, ahol már megszokták a külsejét. Ismerősei kedvesek hozzá; barátaival, a régi osztálytársakkal is rendszeresen találkozik, és nagy focirajongó, kedvenc csapata a Juventus. Noha csúf és beteg, Vinicio boldog embernek tartja magát. A pápával való találkozás pedig valami egészen különleges élmény volt: megerősítette életében és hitében is. „Csak a szerelem hiányzik az életemből. Egy asszony, akit nem zavarna a kinézetem. Ám ez a kívánságom valószínűleg nem fog teljesülni.” Ha nagyon el van keseredve, egy álomvilágba menekül: nagyon szereti az olasz szerelmesregényeket. Kétszer hetente bejár a kórházba, ilyenkor mindig visz egy-egy szál virágot a nővéreknek. (MTI, ug)
