Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-22 / 44. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. FEBRUAR 22. INTERJÚ Í5 világszerte a prostitúció egyik legismertebb nagyvárosi központja Mindig is színész szerettem volna lenni nanikűrösöket vagy azokat, akik éleimmel ellátják őket. Hollandiában iOOO-ben legalizálták a prostitúciót, t helyi önkormányzat adatai szerint Amszterdamban mintegy hétezer mber dolgozik a szexiparban, 75 százalékuk Kelet-Európából, elsősorban Romániából és Bulgáriából érkezett. A negyedben lévő 409 „ablakért” fél napra nagyjából 150 eurót fizetnek a nők. Napi 11 órát dolgoznak, heti hat napon. (MTI) Naponta találkozunk vele, igaz, csak a képernyőn keresztül. Harminc éve van a pályán, harminc éve vendégünk otthonunkban. undel Takács Gábor népszerű televíziós személyiség, aki eredetileg színész akart lenni, követve híres művész rokonai, Latinovits Zoltán és Bujtor István példáját. A magyarországi köztévé talán legismertebb műsorvezetőjével beszélgettünk. Gondolom, sokan kérdezték, már öntől, hogy miért Gundel Takács Gábor a neve? Ez egy olyan kérdés, amit szerintem egyeden újságíró sem tud kihagyni, semmi pénzén sem. De teljesen megértem, mert ez is hozzám tartozik. Valójában, Takács Gáborként anyakönyveztek, de egykoron a Magyar Televízió sportszerkesztőségében dolgozott egy ugyanilyen nevű kolléga. Mivel én voltam a fiatalabb, a nevem elé tettem édesanyám családnevét, a Gundelt. Ezek a névváltoztatások nálunk amolyan családi hagyománynak is tekinthetők. Rokonom, Bujtor István neve is valójában Frenreisz volt. Nekem úgy mesélték, hogy a szín- művészetin kérték meg arra, hogy magyarosítsa a nevét Búj torra. A Gundel név nem akármilyen „márkanéV’. Soha nem akart a vendéglátásban dolgozni? Dédnagyapámnak és felmenőinek életművét elveszítette a család, a sokak számára fájdalmas államosításkor. Amikor 1964-ben megszülettem, a nagypapám már állami cégnél dolgozott. A „gundelség” lényegében akkor már teljes egészében megszűnt. Szégyen ide, szégyen oda, én egyáltalán nem tudok főzni. Ezzel azért hatalmas szerencsém is van, mert a feleségem mindent el tud készíteni, és igazán fenséges ízeket képes kicsalni az ételekből. Talán nem meglepő, néha előveszi a Gundel-recept- könyvet. Maga a főzés engem nagyon nem érdekel, de ínyencnek tartom magam, és kedvelem az új ízeket. Beavatna minket a Gundelek történetébe? Tudomásom szerint az 1800-as évek végén Gundel János már a vendéglátással foglalkozott. Sokan a neveket is összekeverik, illetve összefolynak a nevek, ugyanis akkoriban a városligeti Gundel éttermet Wampelicsnek hívták. A Gellért Szálló éttermének a háború előtt szintén egy Gundel - Gundel Károly, a dédapám - volt a vezetője, de egyik étterem sem volt a családunk tulajdona. Ritkán járok a Gundelbe, de ha ott vagyok, nem tudom kihagyni azt a szobát, ahol a családunk régi fotója van kitéve. Mi a kedvenc étele? Gondolom, kitalálja. Vagy ráhibá- zik? A Gundel-palacsintára tippelnék. Valóban az. Említette, hogy nem tud főzni. A palacsinta rejtelmeiről azért mondana valamit? Ezt azért úgy gondolom, illik tudnom, már csak a családi tradíció miatt is. Ezt a palacsintát a dédapám találta ki, noha valójában az ő édesapja, Gundel János alapította a vendéglátós dinasztiát. Visszatérve a Gundel-palacsintára, sokan rosz- szul csinálják, ugyanis nem szabad meggyújtani, mert kiég belőle az igencsak értékes összetevő, a rum. A lángoló palacsinta kimondottan csak turistalátványosság, vendégbutító akció. Ahhoz, hogy a porcukor a tetején karamelizálódjon, be kell tenni egy pillanatra a sütőbe, és kész is a művelet. Hogyan emlékszik vissza gyermekkori álmára, mi szeretett volna lenni? Mindig is színész szerettem volna lenni, de sajnos nem sikerült. Négyszer próbáltam felvételizni, de mindig kiszórtak, aztán belefáradtam, beletörődtem. Embereket kerestek a megújult Telesportba, és oda felvettek. Amit nagyon, de nagyon akartam, az nem sikerült, de azért mégiscsak a színpadon is vagyok. Sőt már színészkedhettem is egy filmben. Gyöngyössy Bence rendezésében, az Egy szoknya, egy nadrág című moziban volt egy kisebb epizódszerepem. Mi az igazi munkája, sportközvetítés, rádiózás vagy a játékos műsorvezetés? Idegen szóval kifejezve fatalistának tartom magam. Amit elém hozott az élet, mindig abból lettek a sikereim. Persze az adódó lehetőségeket rengeteg munkával, szorgalommal és alázattal kell megoldani, hogy máskor is legyenek hasonló felkérések, lehetőségek. A közkedvelt Játék határok nélkül volt az első, lényegében nem sportos munkám. Nem én jelentkeztem, hogy szeretnék ebben a produkcióban dolgozni, hanem felkértek, és ott ragadtam. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de talán ekkor fedeztek fel igazán. Ettől függetlenül, mégsem merem kimondani azt, hogy egyik vagy másik terület, feladat közelebb áll hozzám. Ahogy a hétköznapi életben is többféle dolog érdekű az emberek, én is addig érzem jól magam, amíg többféle műsort csinálhatok. Iskolai végzettségei között szerepel a Testnevelési Főiskola is. Szeret sportolni? Imádom a sportot űzni is, de sajnos mostanában nincs rá időm, ezt érzem is magamon. Versenyszerűen sportolt valaha valamit? Nagyon régen kézilabdáztam, ennek megfelelően úgy érzem, hogy a csapatsportokat jobban is értem. Három gyermek édesapja. A családot mennyire kell nélkülöznie a sok munka miatt? A munkám rendszertelen, sokszor dolgozom korán reggel vagy későn este, a hétvégén is nemegyszer mennem kell közvetíteni vagy műsort vezetni. Ugyanakkor hétköznap általában gyakran vannak szabad napjaim. Rengeteget köszönhetek a feleségemnek, aki sok munkát képes levenni a vállamról. Nagyon jó döntésemnek tartom azt, amikor húztam egy vonalat, és kijelentettem, hogy ennél többet a családom rovására nem vagyok hajlandó dolgozni. Fontos sok időt együtt tölteni, a nevelés egyik titka szerintem az, hogy sokat kell beszélgetni a gyerekekkel. A feleségemmel tökéletesen kiegészítjük egymást. Nem versengünk, hogy ki hordja azt a bizonyos nadrágot, nem legyőzni, hanem erősíteni akarjuk egymást. Albert József A Gundel-palacsintdt a dédapám találta ki, noha valójában az ö édesapja, Gundel János alapította a vendéglátós dinasztiát.
