Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-21 / 43. szám, péntek
20 Sport-xxii. téli olimpia ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com ^ Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Szocsiból^fr Vladimír Vűjtek szerint Satan az olimpia előtt formába lendült, de félő volt, hogy Szocsiban sem rendeződött volna a viszonya a csapatkapitánnyal Satan játszott volna, ha kibékül Chárával RÁJÁTSZÁS A NEGYEDDÖNTŐÉRT <5 Szlovénia Cl Ausztria & NEGYEDDÖNTŐ (HE Svédország 5 SZOCSI 2014 Szlovénia ( qp Oroszország 4 Q tjjF Norvégia (Qs»ájc~ i)-, ^ ( ^ Lettország 3j-~ V Csehország sVd. Finnország 1 Oroszország Kanada Lettország d USA f Ijp Szlovákia 3j~~-d Csehország 2 a V február 21., 13.00 ELŐDÖNTŐ február 21., 18.00 <EL <E Kanada USA D 3 Miroslav Satan ott lehetettvolna az olimpián, ha megoldódott volna a nézeteltérése Chárával - árulta el Vladimír Vűjtek, a szlovákjégkorong-vá- logatott szövetségi kapitánya a csapatvezetés rendkívüli sajtótájékoztatóján Szocsiban. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL B Áz olimpia előtt nem akarták kiteregetni a szeny- nyest, a sikertelen szocsi szereplés után (csak 11. hely, négy meccsen 0 győzelem, 5:15-ös gólkülönbség) azonban már nyíltan beszéltek a problémákról. Otto Sýkora, a szlovák hokiválogatott főmenedzsere és Vladimír Vűjtek szövetségi kapitány tegnap az újságírók elé állt. A Višňovský-iigy A szakmai stábot sok kritika érte amiatt, hogy „nem tudta elintézni” Višňovský olimpiai részvételét. A New York Isländers hátvédje klubcsapatában már rendszeresen játszott az októberi agyrázkódása után, az olimpiára azonban nem jött el. A játékos nyilatkozatából azt lehetett kiolvasni, mindez sportdiplomáciai kudarc következménye, Sýkora és Vűjtek azonban most azt mondta, Višňovský döntése volt, hogy nem utazik el az olimpiára. A főmenedzser kiemelte, hogy az NHL, a nemzetközi szövetség (IIHF) és az NHL-es játékosok szövetsége (NHLPA) között létezik egy szerződés, amely alapján a válogatottak vezetésének nem kell külön engedélyt kérni a kluboktól az egyes játékosok olimpiai szereplésére. Ha a játékos egészséges, és játszik az NHL-ben, akkor mehet az olimpiára is. „Egy nappal azelőtt, hogy elutaztunk volna Szocsiba, Višňovskýt arra kötelezte a klubja, hogy az utolsó NHL-es meccse előtt vegyen részt egy egészségi vizsgálaton - kezdte Sýkora. - Szocsiba érve értesítettem erről a nemzetközi szövetség képviselőit, akik nagyon meglepődtek, hiszen a szerződés alapján a klub nem szabhat ilyen feltételeket a játékosának. Abban maradtunk, hogy másnap, február 7-én az NHL és az NHLPA illetékeseivel is tárgyalok erről. Február 6-án este telefonon beszéltünk Višňovskýval. Ki volt hangosít- va, öten hallottuk a szavait. Azt mondta, másnap közli a klubmenedzserrel, hogy nem szándékozik részt venni a vizsgálaton, és kérni fogja, engedjék el az olimpiára. Erre másnap arra ébredünk, hogy Ľubo azt nyilatkozta, nem tud részt venni az olimpián, mert nincs még formában, és a csapatorvos sem ajánlja ezt neki. Rendkívül meglepődtünk. Mikor Ľubo felébredt, rögtön felhívtuk. Ismét ki volt hangosítva, s mindannyiunk füle hallatára kijelentette, nem jön az olimpiára.” A főmenedzser szavait Vűjtek is megerősítette: „Ľubo világosan megmondta, hogy nem érzi magát késznek az olimpiára, nincs elég jó formában, sajnálja az egészet, és szorítani fog nekünk. Ezek után elég furcsának találtuk, amikor azt nyilatkozta, azért nem jött, mert nem voltunk képesek ezt elintézni.” A Satan-ügy Šatan eddig a szlovák válogatott minden nagy sikeréből kivette a részét, így mindenkit meglepett, hogy Vűjtek olimpiai nevezéséből kimaradt. ,A nevezési határidő idején Miro még nem volt formában, Később azonban változott a helyzet. Belelendült, gólokat lőtt, ráadásul kezdett nyilván( ) február 22., 16.00 valóvá válni, hogy Gáboríkra nem számíthatunk, vagyis helyette őt is nevezhettem volna. Csakhogy a szlovák hoki két legnagyobb alakja 14 hónapja nem beszél egymással” - utalt Vűjtek a Satan és Chára közötti ellentétre, ami 2012 novembere óta húzódik. Zdeno Chára akkor a Lev Praha színeiben játszott, és a Slovan elleni hazai meccsen súlyos sérülést okozott Šatannak. ,A 2012-es vb-n Zdeno és Miro a legjobb barátok voltak. Ez pedig hirtelen megromlott - tette hozzá Sýkora. - Az ominózus incidens óta mindketten makacsul ragaszkodtak az igazukhoz. Miro azt követelte Chárától, ismerje be, hogy a könyökét használta, és kérjen bocsánatot. Zdeno viszont állítja, hogy nem könyökölt. 14 hónap alatt nem tudtak kibékülni, nem lett volna szerencsés mindkettőjüket elhívni Szocsiba, s aztán itt robbant volna az egész.” A sajnálatos eset óta Šatan és Chára egyáltalán nem kommunikált, csak egy SMS-t váltottak. „Tavaly novemberben Miro még New Yorkban volt, és a bostoniak New York-i meccse előtt írt egy SMS-t Zdenónak, hogy üljenek le egy kávéra. Zdeno válaszolt, hogy ezt nem lehet így megbeszélni a meccs előtt, de meghívja Mirót és családját egy hétvégére Bostonba. Azóta nem beszéltek - magyarázta Sýkora. - Zdeno többször próbálta felvenni a kapcsolatot Miróval, de Miro nem reagált.” „Miro most azt mondja, öt perc alatt meg tudnák oldani ezt az ügyet. De akkor miért nem oldották iríár meg az elmúlt 14 hónapban személyesen vagy telefonon? - folytatta Vűjtek. - Csak gondoljanak bele, mit váltott volna ld az öltözőben, ha egyikük követelte volna a bocsánatkérést, a másik pedig nem lett volna erre hajlandó!” A szlovák válogatott eddigi sikereit mindig a kiváló kollektívának köszönhette - a csapatvezetés most is ebben bízott, s nem akarta megbontani a csapategységet Chára és Šatan viszályával. „Ha kibékültek volna, Šatan biztosan játszott volna Szocsiban - jelentette ki Vűjtek. - Az viszont kérdés, hogy vele más eredmény született-e volna. A csapat teljesítménye sosem egy játékoson múlik. Az a gyanúm, hogy Šatannal is hasonlóan végeztünk volna.” (bt) „Ha kell, tíz operáción is átesem" Pljuscsenko négy év múlva is? BŐDT1TAN1LLA Néhány nappal azután, hogy bejelentette visszavonulását, Jevgenyij Pljuscsenko kilátásba helyezte , hogy elindul a 2018-as téli olimpián Pjongcsangban. Az orosz műkorcsolyázó klasszist többen keményen kritizálták azért, mert közvetlenül a rövidprogramja előtt hátfájdalmak miatt visszalépett. Pljuscsenko addigra már szerzett egy aranyat a csapatversenyben, így zsinórban negyedik olimpiáján is dobogóra állhatott. Ha ezután rögtön sérültet jelent, az oroszok nevezhettek volna helyére az egyéni versenybe másik korcsolyázót, de nem tette - sokan éppen emiatt neheztelnek rá. ,Az a tervem, hogy teljesen felépülök, akár tíz operáción is átesem. Nem zárom ki, hogy még ott leszek Pjongcsangban is - nyilatkozta a 31 éves Pljuscsenko egy tévéműsorban. - Valószínűleg nem fogok minden szezont végigversenyezni, de lehet, hogy az ötödik olimpiámon is elindulok. Nem mondom, hogy visszatérek, inkább úgy fogalmaznék, addig a sportágban maradok.” Pljuscsenkót eddig tizenkétszer műtötték, hátgerincében kicserélték az egyik porckorongot, s négy csavarral erősítették meg. A visszalépése után edzője, Alekszej Misin viccesen azt mondta, Pljuscsenko már csak akkor indulhat ötkarikás játékokon, ha a műkorcsolya bekerül a paralimpia műsorába. SZOCSI NAPLO Fél nap Szocsiban BŐD TITANILLA Végre eljutottam Szocsiba. Nem, nem ennyire hosszú a reakcióidőm, hogy több mint két héttel a megérkezésem után kezdek örvendezni azon, hogy végre itt vagyok. Szocsiba tényleg csak most jutottam el. Az olimpia ugyanis nem Szocsiban van, hanem Adler- ben, ami közigazgatásilag szintén Szocsi része, de Sztálin dácsáját vagy a Magnólia Szállót ne itt keressük. Bolsoj Szocsi egyébként csaknem 150 km-en át húzódik a tengerparton, ezzel Európa leghosszabb, s a világ második leghosszabb települése. Az út Adlerből Szocsiba 45 perc vonattal. Az olimpia előtt nem voltam benne biztos, hogy mindenáron szeretném-e látni Szo- csit, lévén még az otthoni hivatalos eligazításon is azt tanácsolták, hogy ne utazzunk tömegközlekedéssel, és ne nagyon járkáljunk olyan helyekre az olimpiai helyszíneken kívül, ahol sok ember van. Közel két itt töltött hét után azonban már egyáltalán nem tűnt olyan kockázatosnak egy szocsi ldmccanás. Sok ember amúgy sincs. Szocsi február közepén olyan, mint akármelyik tengerparti üdülőközpont ebben az évszakban - kihalt és csendes. A parton csak két szuvenírárus van nyitva, ha valamit a kezembe veszek, a napon sütkérező bábuskák csak úgy odakiáltják az árát: „Gyévus- ka, 200 rubel! Gyévuska, 350 rubel!” Minden sarkon WC, de mind zárva. Bűz lengi be az utcákat. Üres sörösüvegek hánykolódnak, az elegáns éttermek ajtaján lakat. Düledező panelkonstrukciók a háttérben. Leeresztett redőnyök mögött macskatanya. A Fekete-tenger áttetsző kék, a homok fekete. Két bátor fiú megmártózik a vízben, gyanús arcú bőrkabátos fazon kavicsokat rugdalva figyeli őket. Szocsi kihaltabb már nem is lehetne. Aztán persze kiderül, csak rossz helyen jártam. Ötszáz méterrel odébb zajlik az élet a parton. A hangszórókból üvölt a „Zdrasztvuj, zdraszt- vuj, olimpijada” orosz popsláger, a hivatalos márkabolt előtt rengeteg ember. Viszont még mindig feleakkora a tömeg, mint az olimpiai parkban, így megkockáztatom, beállók a sorba. Bent már sejtem, hiba volt - áru alig, semmire sincs ráírva az ára, gyaníthatóan minden őrülten drága, de azért ész nélkül vásárol mindenki. Fél napot adtam magamnak a szocsi kirándulásra, s ez vészesen a végéhez közeledik. Tíz perc múlva megy egy vonat, ha belehúzok, elérhetem. Belehúzok. Gondolj Sáblíko- vára, biztatom magam. Nyolc perc múlva az állomáson vagyok - s elém tárul a könyörtelen valóság: hosszú, lassan araszoló sorokban több száz ember vár a biztonsági ellenőrzésre. Ez a vonat már elment, de lehet, hogy a fél órával későbbi is. Az ellenőrzés alapos és mindenre kiterjedő. Az előttem álló nőtől elveszik a szájfényét. Az mindenesetre megnyugtató, hogy terrorcselekmény itt nem lesz. Legfeljebb az idegességtől fog felrobbanni valaki. MUNKATÁRSUNK SZOCSI ÚTJÁT A SLOMIK CÉG TÁMOGATTA. MP140085
