Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-20 / 42. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 20. Iskola utca 17 Szakmai gyakorlaton jártak Győrben a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának ügyvitelszervezés szakos hallgatói Ismerkedés az adminisztráció rejtelmeivel A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara a magyar-szlovák kétnyelvű ügyvitelszervezés szakos hallgatóknak egy hét szakmai gyakorlatot szervezett Győrben, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán. BESZÁMOLÓ Az ott töltött egy hét alatt betekintettünk a kar Dékáni Hivatalának működésébe, a kar Gazdasági Hivatalának és a Karrier Irodájának mindennapi tevékenységeibe, valamint a Pannon Famulus Kft. Gazdasági Osztályának sokrétű feladatkörébe is. A gyakorlat során megismertettek a magyar- országi adminisztráció rejtelmeivel. A magyarországi gyakorlat teljes mértékben beleilleszkedett a tanulmányi programunkba, hiszen az ott szerzett tapasztalatainkat a jövőben akár magánvállalkozásokban, akár az idegenforgalomban is hasznosíthatjuk. A Közép-európai Tanulmányok Karától kapott remek gyakorlati lehetőséget pozitívan értékeljük, hiszen máshol nem lett volna alkalmunk megismerkedni a magyarországi hivatali szó- használattal és formanyomtatványokkal. Számos élménnyel és ismerettel gazdagabban tértünk haza, de alkalomadtán bármikor visszatérnénk e barátságos közegbe. (ketk) A POSTA HOZTA Hangszersimogató a Tulipán Óvodában Csodálatos élményben volt részük február 4-én gyermekeinknek, a komáromi Tulipán Óvoda kis növendékeinek Horsa István, az Ördöngös Népzene Tanoda vezető tanára, prímás és Hanusz Zoltán népzenész jóvoltából. A különleges foglalkozás a hangszersimogató nevet kapta. Horsa István bevezetőjében elmondta a kis hallgatóknak, hogy hasonló élményben lesz részük, mint amikor az állatkertben állatokat simogatnak, most viszont hangszerekkel, népi hangszerekkel tehetik ugyanazt. Elmesélte továbbá, hogy olyan hangszereket hoztak magukkal, amelyekkel nem találkozhatnak a mindennapokban. Elsőként a furulyát szólaltatta meg, amelyen eredetileg pásztorok játszottak. A zenészek megszólaltatták a hegedűt, a brácsát, a nagybőgőt, a nyenyerét, a tekerőlantot, a kecskedudát és az ütő- gardont. Meséléssel, a hangszerek leírásával még vonzóbbá tették az ovisoknak a foglalkozást. Volt vidám muzsika, énekszó. A gyermekek megérinthették, simogathatták a nagy gondossággal, szeretettel készített népi hangszereket, majd ki is próbálhatták őket kedvük szerint. A nyenyere tekerése, az ütőgardon ütögeté- se, a nagybőgő megszólaltatása (a pici kezekkel a vonó megtartása, hát még a használata nem is volt könnyű feladat) szemmel láthatóan nagy örömet szerzett a gyermekeknek. A köNem volt könnyű feladat megtartani a nagybőgő vonóját (Fotó: TO) zös zenéléskor rögtönzött zenekarok is alakultak. A gyerekek a négy gardonnal, majd a nagybőgővel kísérték a hegedűt és az éneket. A gyerkőcök megtudhatták, hogy az ütőgardon teste egy darab fából van kifaragva, kivájt teknőhöz hasonlít. A nyenyerét tekerőlantnak is hívják, titkos fiókot is rejt. A kecskedudán általában pásztoremberek játszottak, kecskebőrből készült, ha levegőt fújnak bele, megszólal, a feje kecskefejhez hasonlít. A dudás mindig egyedül muzsikál, mert amikor zenél, zenekarként szólal meg a dudajáték. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, mert nagyon nehéz megtanulni játszani rajta. A népzenész a hegedűt a válláról kissé lecsúsztatva tartotta, tartja zenélés közben, mert régen nehéz lett volna a három napig is eltartó lagzikban másképpen muzsikálni. A nagybőgőnek közeli rokonai vannak, a hegedű, a brácsa, és dörmög mint a medve. István és Zoltán bácsival ismét találkozhatnak, mert ők a Ritka Magyar FolkBand zenészeiként muzsikálni fognak az óvodai táncházunkban, a Kicsik és nagyok táncházában, február 20-án. Lányi György (Téka együttes) az egyik írásában a következőket fogalmazta meg: „a népzenét is úgy lehet legjobban elsajátítani, ahogyan a kisgyerek beszélni tanul. Olyan sokat hallja szüleit, hogy végül maga is tökéletesen tudja leutánozni őket. írni, illetve olvasni csak 6 éves korában tanítják meg, amikor már kifogástalanul tud beszélni. Zenei anyanyelvűnket is ezzel a módszerrel lehet leghatékonyabban megtanulni. A hangsúly a zenehallgatáson és a közös muzsikálás élményén van.” Horsa István vallja, hogy „mélységes mély a múltnak kútja, avagy a népzenében rejlő kincs”. Remélem, ezt a kézzel nem fogható kincset, amelyet ezen a foglalkozáson a gyermekeink kaptak, magukkal viszik, s azt a jövőben gyarapítják olyan felnőttek segítségével akik a népi kultúra átörökítését kötelességüknek tartják, úgy, mint mi itt a Tulipán óvodában. Michac Szilvia az óvoda igazgatónője A POSTA HOZTA Sítúrán voltunk Mint minden évben, idén is a Selye János Gimnázium második évfolyama részesült abban a kiváltságban, hogy egy egyhetes sítúrán vegyen részt az ausztriai Gerlitzenben. Nemcsak a diákok, hanem a tanárok részéről is nagy várakozás övezte a tábort, tudva, hogy minden évben sok-sok élménnyel gazdagodva, feltöltődve tért haza a diákság. Január 27-én, hétfő reggel óriási lelkesedéssel gyülekeztünk a komáromi sportcsarnok előtt. A hat és fél órás út hosszú és kimerítő volt, így fáradtan, de annál lelkesebben és felszabadultabban érkeztünk meg. Az első nap a kipakolás, a tábornyitás és a hely megismerésének jegyében telt. A tábornyitón ismertették velünk a sítábor programját, a sípályán és az azon kívül való viselkedés szabályait. Reggelente finom svédasztalos reggeli várt minket. Ezt követően két busszal indultunk a tőlünk kb. 10 km- re levő sípályára. A megérkezés után sítudásunk alapján csoportokba osztottak minket. Bár néhol ködös volt a pálya, a síelés mégis lenyűgöző élményt nyújtott. Érdekes volt megtapasztalni az igazi karintiai hózáport. Persze ez a hét sem csak a síelésről szólt, hanem a szórakozásról is. A síelés utáni programok közelebb hoztak minket egymáshoz, segítettek egymást jobban megismerni. A csapat még jobban összeková- csolódott. Ez a hét túltett a várakozásainkon. Boldogan emlékszünk vissza minden percére, hisz az egymással töltött idők az igazán emlékezetesek. Remélem, még sok hasonló közös élményben lesz részünk. Gelle Donát, Selye János Gimnázium, II. A (Illusztrációs felvétel)
