Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-20 / 42. szám, csütörtök

Ikert és udvar 2014. február • www.ujszo.com Állatfarm | y A házinyúl tenyésztése valójában a 19. r\ C=±~7~7 \ '\ 1/ f zz* I MIPQ században vett nagy lendületet. A lakos- rcUCZZUK ICI UJld ság megkedvelte a kis helyen tartható, szelíd, nagyon aranyos, ládákban, ketre­cekben jól szaporodó, száraz kenyérrel és konyhai hulladékokkal is takarmá- nyozható nyulakat. FW‘ . A házinyúl fontos haszonállat. A nyúlhús nagy biológiai értékű, semleges ízű, könnyen emészthető. Kedvező dietetikai (étrendi) hatású. A fiatal brojlemyúl (pe­csenyenyúl) húsa finom rastú, különleges ízanyagok nélküli, magas fehérjetartal­mú, alacsony zsírtartalmú, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag. A di­étás étrendbe besorolható, gyorsan elkészíthető, ami a korszerű konyha alapköve­telménye. A házinyúl termelése a tör­ténelem folyamán mindig is nagy értéket képviselt, különösen nagy jelentő­séggel bírt a szegények lakta helyeken. Képes átvészelni a nehezebb em­beri körülmények ínséges időszakait is. A konyhai hulladékokon, maradé­kokon is jól tartható, kicsi és szerény tartáshelyet igényel. Jelentős a nagy szaporasága miatt is, ivadékaiban saját testtö­megének 20-36-szorosát termeli meg évente. Vágási kitermelése gyengébb, mint a legtöbb háziállaté. A 2-3 kg élőtömegű nyúlból kilogramonként 50-60 dkg csontos húst nyerünk. ELHELYEZÉSE A HÁZTÁJIBAN Elhelyezése nem igényel nagy beruházásokat. A tisztaságot szereti. Tarthatjuk más célt szolgált épületekben, istállókban, ólakban, fészerekben, még szabadban elhelyezett ketre­cekben is. Ilyen esetben jó, ha védjük őket az esetleges ragadozók behatolásától s pl. a kutyáktól is. A ketrecnek meg kell akadályoznia, hogy az állat kiszökjön. A barkácsoló kistermelők a háztájiban ezeket a szálláshelyeket nagyon olcsón, hulladék anyagokból is elkészíthetik. A hely kiválasztásakor a kert legcsendesebb és legnyu­godtabb részét válasszuk. Legyen mentes a hirtelen keletkezhető zajoktól, és mivel a téli hónapokban hamar sötétedik, jó, ha elektromos árammal felsze­relt. A nyugalom is hozzájá­rul ahhoz, hogy az anyanyúl az év folyamán legalább négyszer fialjon. Ha a hely zajos, könnyen előfordul­hat vetélés, magzatfalás, a nyúlfiak összetaposása, a tejhozam csökkenése (lásd 6. oldal). A nyúlketreceket huzattól és nedvességtől mentes száraz helyre tegyük. A nyúl ugyanis érzékeny a huzatra, a nedves levegő pedig rövid időn belül légzőszervi meg­betegedést, bőr- és fülgom­básodást okozhat. A ketrec elhelyezésére a keleti irány a megfelelő, mivel ebből az irányból bőven jut szórt fény a nyulaink számára, közben védelmet is nyújt a nyári hónapokban a hőség és a tűző nap ellen. Ha nem kivitelezhető a keleti tájolás, akkor a nyílászáró sötétíté­sével árnyékot nyújthatunk a forró napszakban. A zárt tartású ólakban gon­doskodjunk ventilátorról. A nyulak a téli hideget jobban elviselik, mint a nyári hőséget, mert nincsenek verejtékmirigyeik, s könnyen hőgutát kaphatnak. Sok tenyésztő tartja szabadban egy nagyfa árnyékában a nyulait. Zárt ólban a nyílászárókra ajánlatos szúnyoghálót fel­szerelni, így védekezhetünk a vérszívók által terjesztett myxomatózis ellen. Fontos a megfelelő szellőztetés is. A betegségek behurcolásá- nak megelőzésére a nyúlól bejárati ajtaja elé fertőtle­nítőszeres oldatba mártott faforgácsot vagy szivacsot tehetünk. A nyulak ketreceit úgy alakítsuk ki, hogy azok könnyen takaríthatok és fertőtleníthetők legyenek, távolabb a baromfiktól és egyéb szárnyasoktól, mert könnyen elkaphatnak bizo­nyos betegségeket. HOGYAN ETESSÜNK? A megfelelő etető kialakítása is fontos, mert a nyulak igen pazarolják a takarmányu­kat, s ki is tudják borítani; fontos, hogy ne tudjanak belekapami, beleüríteni. Legyen könnyen tisztítható - ugyanis ha a nyulak a ned­ves takarmányt is kedvelik, ez a melegben könnyen savanyodik, és a maradé­kot mindenképpen el kell távolítani. Sokszor egyszerű megoldások is alkalmazha­tók, mint például nagymére­tű húsos dobozok, melyeket egy facsavarral könnyen rögzíthetünk. Elterjedtek a betonetetők, melyeket súlyuknál fogva nehéz felbo­rítani. A hosszúkás alakúra készített típus egyszerre több növendék etetésére is alkalmas. Leggazdaságo­sabb megoldás az önetető. Ha a nyúl a szokásánál fog­va a takarmányt és a szénát szétkaparja, és azt ürülékkel beszennyezi, akkor azt már nem hajlandó meg­enni. Az ürülékkel szeny- nyezett széna elfogyasztá­sa ráadásul hozzájárulhat a kokcidiózis és egyéb emésztőszervi betegségek kialakulásához. Ennek ki­küszöbölésére, a szálas és zöldtakarmány etetésére a legcélszerűbb és leghi- giénikusabb megoldás a szénarács, amelyet az ajtóra rögzítünk kívülről. HOGYAN ITASSUNK? A nyulak vízigénye attól függ, hogy mekkora a takar­mány nedvességtartalma. Nyári hónapokban megnö­vekszik a vízigényük, s ezt a széna és a száraz nyúltápok csak fokozzák. A szoptatós és ellés előtt álló anyáknak is megnövekszik a vízigénye. A vizet itatóba adjuk. Ha az ita- tót egy nyúl használja, akkor nem adódnak problémák, csak mindig gondoskod­nunk kell a friss vízről. Ha az itatót növendékek használ­ják, akik egyszerre akarnak inni, a tülekedés közepette elkerülhetetlen, hogy a vizet ne pancsolják ki. Megoldás­ként önitatót szerelhetünk be. Ennek legegyszerűbb formája az ún. szopókás üveg. Egy 1 literes tejes­vagy borosüveg szájába dugjunk egy dugót, közepé­be beleillesztünk egy 4 mm átmérőjű rézcsövet, amit középen 45 fokos szögben hajlítsuk meg. Töltsük tele az üveget vízzel, fordítsuk fejre, és a hajlított cső nyúljon be a nyulak ketrecébe. Naponta cseréljük a vizet. Gáspár Julianna állattenyésztő Az ideális nyúlketrec A ketrecet keményfából állítsuk össze, mert ezt a nyulak kevésbé tudják megrágcsálni. A ketrecben a padozat van kitéve a legnagyobb igénybevételnek, hiszen ezen tartózkodnak, ide ürítenek, és ezen fogyasztják el takarmányukat is. A padozatot tanácsos úgy kialakítani, hogy annak kb. 1/3 részét rácsos rész borítsa 1.5 x 1,5 vagy 2 x 2 cm lyukbőségű drótfonat­ból. A drótfonaton könnyen legurulnak a nyúl- bogyók, és a nyúl gyorsan megtanulja, hogy ha ide üríti vizeletét, akkor padozat tele padlós része száraz marad. A ketrec elejét és ajtaját 3.5 x 3,5 cm lyukbőségű drótfonattal készítsük. Az alapterület kialakításánál vegyük figyelem­be a tartott fajta nagyságát, azt, hogy a nyúl legalább az egyik irányba kényelmesen el tudjon nyúlni és pihenni. A ketreceket mindig hosszirányban növeljük, mert a túl mélyre készített ketrecben nehéz az állatot megfogni.

Next

/
Thumbnails
Contents