Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-19 / 41. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 19. Karrier-hirdetés 15 A workoholisták átlépnek egy határt, ami az internethasználat egészséges mértékére vonatkozik Rabságba ejthet az okostelefon Nem egymást, hanem a mobiljukat nézik (Pavol Funtál felvétele A tíz legstresszesebb és legnyugodtabb szakma Katona kontra könyvtáros ÖSSZEFOGLALÓ Képtelen vagy elszakadni az okostelefonodtól, minden rezzenésre ugrasz, és ha tíz percig nem történik semmi, légüres térbe kerülsz? Internetes hálózatra hangolt világunkban nehéz meghúzni a határt az elhivatottság és a workoholizmus között. Főleg akkor, ha a sok munka eredménye nyomán az illető gyorsan emelkedik a ranglétrán. ÖSSZEFOGLALÓ Az állandó készenlétből fakadó siker mámorító érzése megszámlálhatatlanul sok önként vállalt, észrevétlen túlórával jár. A csak „lecsekkolom” kényszerével, amely észrevétlenül rabolja el a szabadidőt és írja át a legbensőségesebbnek indult programot is. Friss kutatási eredményekből az derül ki, hogy azok a munkavállalók, akik a munkaidejük után is a benti feladatokkal foglalkoznak (csekkolnak, ügyintéznek, befejeznek és számon kémek), sikeresebbek a társaiknál, ám a túlzott internet- és mobilhasználat veszélybe sodorja a mentális egészségüket. Az Egyesült Királyság két üzleti iskolája is arra mutatott rá, hogy a cégek meglehetősen felelőtlenül, figyelmen kívül hagyják az alkalmazottak munkával kapcsolatos megszállottságát, például az éjszakai e-mail ellenőrzést vagy a számítógép közelségének hiánya miatt érzett szorongást. Atechnológia rabjai „Azok, akik arra használják a technológiát, hogy a munkaidejükön kívül is dolgozzanak, nagyon sikeresek a hivatásukban, de nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve” - nyilatkozta Cristina QuinonesGarcia, a Northampton Üzleti Iskola munkatársa. A kutatás másik vezető szakembere, Nada Kakabadse professzor hozzátette, hogy a munkamániások átlépnek egy láthatatlan határt, ami az internethasználat egészséges mértékére vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy alapvetően átírja életmódjukat a technológia, például táplálkozási és alvási szokásaik is megváltoznak, amely fokozott feszültséget és elvonási tüneteket is okozhat. „Egyre több időt töltenek online, és éjjel akár háromszor is fölkelnek ellenőrizni az e-mail- jeiket. így azonban egy idő után elveszítik egészséges ítélőképességüket, és a teljesítményük romlani kezd” - ismertette a folyamatot Kakabadse. Online mami Kriszta 32 éves. Középvezető egy sikeres online marketingcégnél. Beszámolójából kiderül, hogy kifejezetten sikeres a munkájában, ám ennek ára volt. Két kisiskolás lánya például alig látta az anyukáját, de ha látszólag együtt volt a család, az sem volt valódi együttlét. „Ma már objektívebben látom az elmúlt két évet, de amíg benne pörögtem, egyszerűen nem tűnt fel, hogy baj van. Annyira nem, hogy kifejezetten ingerült voltam és dühös a páromra, aki százféle módon is a tudomásomra akarta hozni, hogy elvetettem a sulykot a munkavállalásban. Egy éve dolgoztam még csak a cégnél, gyedről mentem vissza a munkába, és meglepett a bizalom, amivel az új főnököm fogadott. Egy olyan részleg vezetését bízta rám, ami húzóerő volt a cégnél. Egyszerre éreztem örömet, elégedettséget a bizalom miatt és félelmet amiatt, hogy nem válók be, valamit elrontok. Attól féltem, hogy elveszítem a munkám, holott sikeres voltam, ráadásul az addigi keresetemhez képest extra magas fizetést kaptam. Azonban amikor rábólintottam a dologra, fogalmam sem volt arról, hogy milyen érzések lesznek majd úrrá rajtam. Észre sem vettem, mikor csúszott ki a kezemből az irányítás, és vette át életem felett a munka a hatalmat. Mi történt? Semmi különös, csak állandóan online voltam. Én voltam az a vezető csaj a cégnél, akit bármikor fel lehetett hívni, aki tuti, hogy tízpercenként ránézett az e-mailjeire, sőt külön alkalmazást eszközöltem a mobilomra, ami jelzett, ha aktivitást tapasztalt. De otthon sem engedtem el a munkát. Online mami vált belőlem. Egy mesét sem tudtam úgy végigolvasni a lányoknak, hogy ne jelzett volna be a mobilom. A kezemben vagy a zsebemben volt a telefon, ha a családdal sétáltam, moziba mentem vagy fürdettem a gyerekeimet. A legádázabb gyerekzsivaj közepette, a rendteremtés közben is az e-mailjeimet, üzeneteimet ellenőriztem. Szex közben is meghallottam, ha üzenet jött, a csipogás után már képtelen voltam a páromra, az együttlétre koncentrálni. A munkában azonban sikeres voltam. A párom volt az, aki a végén tényleg megelégelte a dolgot. Egy ádáz balhé kellős közepén ugyanis egyszerűen elvette a telefonomat. Azt hiszem, azon a napon lett tele az a bizonyos pohár nála. Kikapta a kezemből a telefonomat, és azt mondta, nem adja vissza egész hétvégén. Kiabált, hogy nézzem meg a lányaimat. Észrevettem egyáltalán, hogy a nagyobbiknak kiesett a foga? Mikor néztem meg igazán a kisebbik gyerek rajzait? Nézzem már meg, mert a picike családrajzain vagy nem vagyok rajta, vagy ha igen, akkor fülemen a telefonnal, hátat fordítok a lányoknak. Sírtam, ellenálltam, de ő azt mondta, ha nem nézek szembe a dologgal, akkor elmegy. A párom segítségével kerestünk egy jó pszichológust, aki tudott segíteni. Ma is a cégnél dolgozom, vezető beosztásban, de a héten öt napból kettőt otthon dolgozom. Kevesebb a pénz, kevesebb a felelősség, de ma már nem ragad a tenyeremhez a telefon.” (KE, life.hu) A stresszt nem egyformán viseljük: van aki éveket eltölt egy olyan munkahelyen, ahonnan más egy hét után menekül. A stressztűrő és stresszkezelő képességünk a személyiségünktől függően változóan alakulhat. Ma már biztos mérési módszerek vannak a tanácsadói eszköztárban az egyéni, stresszel kapcsolatos preferenciák vizsgálatára. Az Innermetrix teljesít- ménypotenciál-felmérések során ki tudjuk mutatni a stressz esetleges jelenlétét és az eredőjét is. A stresszel kapcsolatos reakciók nagyban függnek az egyéni érzékenységtől, illetve a reakciók egyedi intenzitása határozza meg a személyre vonatkozó következményeket is. Van, aki egy hetet sem bírna ki egy olyan környezetben és olyan feladatokkal, ami másnak évekig elviselhető. Ez a hozzáállás nagyban függ azoktól a rejtett, belső motivációktól, vagyis azoktól a szenvedélyektől, amelyek mindannyiunkban megvannak bár, de más és más keverékben, és a lényegi kérdés az az, hogy az adott feladat kielégíti-e ezeket az egyén szintjén? Tehát nehéz a stresszre vonatkozóan általánosítani. Az amerikai internetes állásplatform, a Careercast egy rangsort közöl arra vonatkozóan, hogy mely foglalkozások a legstresszeseb- bek. Nem igazán reprezentatív a felmérés, de álláskeresőknek jó kiindulópont lehet. Tizenegy különböző megterhelő tényezőt vettek alapul a vizsgálat során, melyek a vizsgált kétszáz szakmában előfordulnak, és egy pontrendszer alapján egymással összehasonlíthatóak. A tényezőkhöz tartozik például: az üzleti út, a határidő, a versenyszellem, a fizikai megterhelés, a növekedési potenciál, a veszély és a nyilvános fellépés. A felmérés szerint a katonák élete a legstresszesebb. Az állásplatform viccesen idéz egy tűzoltót, aki ezt mondja a szakmája közben kifejtett stresszről: „Minden értelmes ember Kiszalad egy égő házból, és nem BE!” Ezekután a tíz legstresszesebb foglalkozás a Careercast szerint: 1. katona, 2. tábornok, 3. tűzoltó, 4. pilóta, 5. rendezvényszervező, 6. sajtószóvivő, 7. igazgatósági szintű vezető, 8. riporter/új- ságíró, 9. rendőr, 10. taxisofőr. Kérdés, mennyire reális a lista: hol van a baleseti sebész, a mentős, a távolsági sofőr és a reklámügynökségi kreatív? A legstresszesebb foglalkozások mellett a legnyugodtabbakat is kimutatták: 1. hallókészülékértékesítők, 2. fodrászok, 3. ékszerészek, 4. professzorok, 5. szabók, 6. táplálkozási tanácsadók, 7. orvosi műszertechnikusok, 8. könyvtárosok, 9. multimédia művészek, 10. fúrógépszerelők. (HRportál) Hivatásos katonának lenni a legstresszesebb foglalkozás, főleg ha éles bevetésről van szó (Ján Krošlák felvétele) e\o»
