Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-19 / 41. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 19. Vélemény És háttér 7 Az adók és járulékok növelése nem vezetett a bevételek várt emelkedéséhez Kampányblöff az adóbevételekről A pénzügyminisztériumban, Robert Fico jelenlétében zajló optimista hangulatú sajtótájékoztatón elfelejtették közölni, hogy a várt adóbevételek csak a tavaly novemberi prognózishoz képest magasabbak, a 2013-as költségvetésbe betervezettől még így is 105 millió euróval maradnak el. GÁL ZSOLT Robert Fico kormányfő és egyben köztársaságielnök-jelölt szeret olyan sajtótájékoztatókon részt venni, ahol jó híreket közölnek. Hosszú idő után szombaton megjelent a pénzügyminiszter társaságában a vártnál nagyobb adóbevételeket diadalittasan bejelentő sajtótájékoztatón. Az előző évben azért nem volt ott az ilyen eseményeken (Kažimír pénzügyminiszter egy tévévitában maga öt ilyet említett), mert akkor rossz, vagy nem kizárólag jó híreket közöltek. Most viszont beállt kampá- nyolni a jó hírek közlőjének hálás szerepében. Mivel Fico korábban azt mondta, hogy a hét közben a kormányfői teendőit fogja ellátni és a hétvége az elnöki kampányé, ezért a szombati sajtótájékoztató a saját definíciója szerint is kampányrendez- vényvolt. Ráadásul a beharangozott jó hírek is csak első látásra tűnhetnek olyan jónak. Tény, hogy a pénzügyminisztérium a legújabb (februári) prognózisában 261 millió euróval több adó- és járulékbevételre számít a tavalyi, 2013-as esztendőből. A lényeg az, hogy mihez képest több ez a bevétel. A válasz: a pénzügyi tárca tavaly novemberi előrejelzéséhez képest. És mi a helyzet a 2013-ra elfogadott költségvetéshez képest? Még mindig 105 millió euróval kevesebb a bevétel az adókból és 55 millióval kevesebb a járulékokból... Egyszerűen arról van szó, hogy elfogadtak 2013-ra egy túlzottan optimista költségvetést, amire az ellenzék, a független elemezők és a sajtó is rámutatott. Majd 2013 folyamán, látva, hogy a bevételek nem a tervezett mértékben alakulnak, a pénzügyi tárcánál rontottak a prognózisokon, legutóbb novemberben. Most ehhez a lerontott prognózishoz képest lett több adóbevétel, de ez még így is kevesebb annál, amit a költségvetésbe beleírtak. És végül még egy fontos összefüggés: a 2013-ra elfogadott költségvetéshez képest a most előrejelzett mínusz 160 milliós kiesés adókban és járulékokban úgy alakult ki, hogy az egyedüli nagy plusz tétel a vártnál 261 millióval nagyobb áfabevétel, míg a társasági és jövedelemadókból 320 millióval kevesebb járulékokból meg a már említett 55 millióval kevesebb folyt be. Ez magyarul annyit jelent, hogy míg úgy látszik, részben sikerül javítani az áfa (szlovák rövidítésben DPH) beszedésének hatékonyságán, addig a vállalatok, vállalkozók, alkalmazottak és szerződéses munkavállalók nyakába pakolt magasabb adókból és járulékokból remélt többletbevételek csak nem akarnak a tervek szerint befolyni. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója KOMMENTAR A nép fia és a nép szava MARIÁN LEŠKO Andrej Babiš, az egyik cseh kormánypárt elnöke és frissen kinevezett pénzügyminiszter nemrég azzal hárította el az újságírókat: ne kérdezzenek tőle ilyesmiket, mert ő nem politikus. Az újságírók kinevették, hiszen Babiš azzal építette fel politikai karrierjét, hogy ő nem politikus, és nevetséges, ha még pénzügyminiszterként is ezt szajkózza. Babišon csak két hónapja nevetnek emiatt a csehek, de van nekünk itt egy „egyszerű emberünk”, aki már négy éve nem bírja magát kizökkenteni abból a szerepből, hogy ő nem politikus, holott parlamenti képviselő és egy parlamenti párt elnöke. Igor Matovič, a „nép fia” bejelentette, hogy megmenti a politikusok (akikkel természetesen semmilyen közösséget nem vállal) kénye-kedvétől és játszadozásaitól az országot, ezért „mélyreható társadalmi népszavazás” szervezésébe fog. Ehhez csak egyetlen dolgot lehet hozzáfűzni: aki öncélú és érvénytelen népszavazások kihirdetésével van elfoglalva, az nemhogy nem politikus, hanem annak is a legrosszabb fajtából való. Legutóbb 2010-ben volt népszavazás, Richard Sulik próbálta reklámozni vele a pártját a választások előtt, ezért hat „alapvető” kérdést tálalt a polgárok elé, például azt, hogy milyen szolgálati autókkal közlekedjenek a miniszterek. Matovič legalább húsz kérdést akar a népszavazásán - olyanokat (is), amelyeket nem az „egyszerű emberek”, hanem az emberek tennének fel. Ezért pártjának tagjai, mint valami szektatagok, házról házra fognak járni kérdéseket gyűjteni. De lehetne végül akár száz kérdés is a népszavazáson, semmi sem változtat azon a ténye, hogy haszna senkinek nem lenn belőle, az adófizetőknek meg 7 millió eurójukba kerülne. Az egyik kérdés állítólag az lesz, áhítja-e a nép, hogy homoszexuális párok is örökbe fogadhassanak. Erre azonban még azután sem kerülne sor, hogy a választásra jogosultak több mint fele igennel szavazna, mert a „döntést” törvénnyel kell jóváhagynia a parlamentnek. A legtöbb képviselőnek nagyon gyorsan eszébe jutna, mit is ír az alkotmány: „ A képviselők saját lelkiismeretük és meggyőződésük szerint gyakorolják mandátumukat, mindenféle direktíva nélkül”. Több képviselő arra hivatkozna, hogy nem köti őt a népszavazás eredménye, mert az ellentétes lelkiismereti meggyőződésével. Más szóval: bármilyen eredményeket is hozna a nagy népszavazási kvíz, a parlamenti többség dönti el, hogy mi emelkedik törvényerőre. Tehát a képviselők nyugodtan dönthetnek mindenről maguk, anélkül, hogy belerángatnák a népet populista játszadozásaikba. Ez volna a dolog egyik része. A másik, hogy ha valamire megtanították a jónépet a politikusok, az az, hogy értelmetlen népszavazáson értelmetlen a részvétel. Ján Lupták kezdett ebből órákat adni, aztán következett Vladimír Mečiar, Robert Fico, majd Richard Sulik. Mindannyian pártpropagandára használták a népszavazásukat. Bár önmagában és általánosságban elszomorító, hogy a népszavazásokat érdektelenség övezi, egy ilyen Matovič-féle referendum ignorálása határozott és világos állampolgári magatartásjele lenne. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora JEGYZET Videorendőrök VERES ISTVÁN Legfőbb ideje, I kellemesebb körülmények között kaphatunk bírságot. Valljuk be: már magában is nagyon ijesztő, amikor az ember például Csiliz- radvány és Nagymegyer között 95-tel száguld (a rossz út miatt ugyanis majdnem szétesik alatta az autó), és ha erre még leinti egy rendőr, hát az nagyon kellemetlen tud lenni. A hatósági személy aztán indiszkrét kérdésekkel zaklatja a sofőrt, a vége pedig az, hogy fizetni kell. Fejlettebb országokban olyan is van, hogy a rendőr csak megdorgálja a sofőrt, és miután az megígéri neki a csillagokat is az égről, elengedi. Nálunk meg minden kis kihágásért azonnal bírság jár. De hát mit várjunk szegény rendőröktől, ha a feletteseik parancsba adják nekik, hogy havonta legalább ennyi meg ennyi ezer eurót kell begyűj- teniük a közlekedőktől (mint ahogy nemrég a dunaszerda- helyi parancsnok nyilvánosságra került levele mutatta). Egy másik zavaró dolog, amikor a rendőr két falu között leállítja a gyorshajtót, elveszi az iratait, aztán ha nincs az illetőnél elég pénz, elküldi őt a legközelebbi településre a bankautomatához. Vagyis arra ösztönzi, hogy szabálysértést kövessen el (jogosítvány és személyi nélkül autózzon). Az is érthetetlen, hogy ugyanazért a kihágásért a fél háromkor leintett sofőr miért kap 10 euróval alacsonyabb bírságot, mint az, aki 10 perccel korábban követte el. Igen, a rendőr ítéli meg, hogy a kereteken belül mekkora bírság kiszabása mellett dönt, de ha már pénzről van szó, mega biztonságunkról, talán jó lenne, ha tisztábban láthatnánk ilyen ügyekben. Persze, aki szabályt sért, az fogja be a száját és inkább a KRESZ-t tanulmányozza, meg a tarifákat, ne a rendőrök lelkivilágát.-De ugye ismerjük azokat a helyzeteket is, amikor a rendőr azt mondja: ha nem hisz nekem, eljárás keretében is áttanulmányozhatjuk az esetet, de az önnek már minimum ennyi meg ennyi száz euróba fog kerülni, vagyis jobban jár, ha most nekem le- perkálja a helyszínit. Szóval rakják csak tele az utakat kamerákkal, csak fényképezges- senek, és küldjék csak a csekkeket, legalább nem kell a rendőrökkel vitatkozni. Mert úgy is mindig nekik van igazuk, ha akarnak, úgy is találnak valamit a kocsin, és a végén úgy is fizetni fogunk. Persze az sem mellékes, hogy ha a sofőrök tudják, hogy gyakorlatilag bárhol bemérhetik őket, akkor talán jobban vigyáznak és kevesebb baleset történik az utakon. FIGYELŐ Nem férnek a tankjukba Kinőtték a tankjaikat a kínai katonák: az utóbbi húsz évben magasabbak és testesebbek lettek, és már nem fémek el rendesen harckocsijaikban - adta hírül a kínai hadsereg lapja. A termetnövekedés más fegyverek esetében is változtatásokért kiált, egyebek közt a puskák csövét is hosszabbítják. A katonák igen alapos, 28 paramétert figyelembe vevő mé- ricskélése öt éven át folyt, és mintegy húszezer közlegényre terjedt ki. A végeredmény szerint a frissen besorozott ifjak két centivel magasabbak húsz évvel ezelőtti bajtársaiknál, csípőben 5 centivel szélesebbek. A változás ugyan nem hatalmas, ám mégis kényelmetlen a bepréselniük magukat a 30 évvel ezelőtti katonák méretére tervezett tankokba. Az emberi méretváltozáshoz hangolják a jövőben a puskákat is. Kínának van a világon a legnépesebb hadserege, összesen 2,3 millió fős, védelmi kiadásokra pedig csak az Egyesült Államok költ többet Pekingnél. Kína 2013-ban 139 milliárdot szánt katonai kiadásokra, de becslések szerint 2015-re többet fog áldozni hadseregére, mint a három legnagyobb európai ország - Nagy-Britannia, Franciaország és Németország-együttvéve. (MTI)
