Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-18 / 40. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 18. Vélemény és háttér 7 Bauer Edit személyében az egyik legfelkészültebb és leginkább elismert politikus távozik Egy szakértővel kevesebb Azt egyelőre nem tudni és csak májusban derül majd ki, hogy ki képviseli újabb öt évig az Európai Parlamentben a szlovákiai magyarokat, jöjjenek az érintettek bármelyik párt listájáról is. Egyvalaki viszont biztosan nagyon hiányozni fog, méghozzá Bauer Edit. TOKÁRGÉZA Az elmúlt napok, gyakran személyeskedésekkel fűszerezett, párton belüli harcokkal tarkított eseményeitől függetlenül kijelenthető, hogy 2014-ben az egyik legfelkészültebb és nemzetközileg is leginkább elismert kisebbségi politikus távozik Brüsszelből. A szlovákiai magyar politikusok tevékenységével kapcsolatban több kifogás is rendszeresen felmerül. Az egyik leggyakoribb, hogy nem foglalkoznak eleget a kisebbségi érdekképviselettel, a másik pedig pont arra vonatkozik, hogy tevékenységi körük beszűkül, ennek következtében pedig csak a hasonló témák esnek a látókörükbe más, fontosabbnak vélt célkitűzések kárára. Ezért történhetett meg szlovákiai viszonylatban, hogy a még egységes MKP irányítása alatt a kormányon töltött évek idején nem volt központosítva a gazdasági lobbitevékenység, vagy a régiós érdekérvényesítés, valamint a párt csak nagyon korlátozott aktivitást fejtett ki más területeken: Bauer ezzel szemben a szakmai vonulat egyik hangsúlyos képviselője volt mind Szlovákiában, különösen pedig a brüsszeli ténykedése alatt - és most nagyvonalúan hagyjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy női mivolta kapcsán maradt rá a szociális és esélyegyenlőségi téma, vagy ellenkezőleg, maga is hasonló ambíciókkal kezdett lelkesedésből politizálni. A szakpolitikusok tevékenységének komoly hátulütője ugyanakkor, hogy a választók nem érzékelik annak a munkának a súlyát, ami mögöttük áll. Nem utolsósorban azért, mert a nemzeti kisebbségeket érintő célkitűzésekre könnyebben felfigyel a nyilvánosság. Bauer Edit munkája azokat a kisebbBauer a szakmai vonulat egyik hangsúlyos képviselője volt mind Szlovákiában, mind Brüsszelben. ségeket érintette, amelyeket gyakran még saját magunk sem tartunk annak - például a nőket, vagy a szociálisan hátrányos helyzetben levő rétegeket. Egy szakmai jellegű szavazáson, 2012-ben nem véletlenül választották meg az év képviselőjének a nemek közötti egyenlőség kategóriájában a bérszakadékról szóló jelentése kapcsán. Anélkül, hogy a díj jelentőségét túlértékelnénk, vagy tömjénezni próbálnánk Bauer tevékenységét, minden további nélkül kijelenthető, hogy szlovákiai magyar politikus aligha kapott (vagy fog kapni) hasonló elismerést a jövőben. Bauer távozásának az Európai Parlamentből van egyébként egy másik, jelentős vonza- ta is: az MKP-nak nem marad széles körben ismert és elismert, fontosabb tisztséget betöltő női politikusa. A jelenség nem egyedi a szlovákiai magyar politikában, Pfundtner Edit is jellegében hasonló, párton belüli kiszorítósdit követően távozott másfél éve a Híd- ból. Úgy tűnik, hogy a helyi viszonyok különösen nem kedveznek a nők politikai szerep- vállalásának. A magasabb személyijövedelemadó-kulcs lényegét tekintve szintén nevezhető különadónak A magyar gazdaságpolitika más szemszögből HORBULÁK ZSOLT A forint mélyrepülése rámutatott a magyar gazdaságirányítás gyengéire, pontosabban arra, hogy a tőkepiacok miként tekintenek rá. A rákövetkező kiváló GDP-adatok viszont mintha azt igazolnák, hogy azért képes sikereket is felmutatni. A magyar gazdaságpolitika esetében sarkos vélemények állnak egymással szemben. Helyhiány miatt megmaradunk az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságszemlélet két emble- matikus intézkedésénél, a különadóknál és az egykulcsos személyi jövedelemadónál. A jelenlegi kormány a pénzügyi és telekommunikációs szektort jelentős többletadókkal sújtja. Ha más formában, de valójában ilyen teher az energetikai cégek esetében a rezsicsökkentés is. A kritikusok szerint nincs egyébről szó, mint a nem is olyan rossz makrogazdasági mutatók fenntartásához szükséges terhek ilyen formában való áthárításáról a három szektorra. Az ellenzék az államkassza feltöltésére inkább a személyi jövedelemadó többkulcsossá való átalakítását szorgalmazza. Napjainkra hagyománnyá vált, hogy az alkoholtartalmú italok, a dohánytermékek és a folyékony halmazállapotú szénhidrogén származéké tüzelő- és fűtőanyagok jövedéki- adó-kötelesek. Habár ezt a vásárlók fizetik, meglétük mégis az érintett szektorok terhe is, hiszen portékáik árát emelik. Úgyis lehet fogalmazni, hogy az ezeket a terméket gyártó illetve feldolgozó cégeket különadó terheli. Más korokban más termékeket sújtott különadó. Évszázadokon keresztül fontos kamarai bevételt jelentett a sóadó. A magyar gazdaságpolitika saját bevallása szerint azért terheli a fentebb említett szektorokat, mert napjainkban átlagon felül nyereségesek. Ez a gondolkodásmód eltér a jelenleg uralkodótól, ezért valóban nevezhető unor- todoxnak. Az ellenzék a mostanság leginkább elfogadott állásponton van, miszerint a vállalati adó legyen egykulcsos, de a személyi jövedelemadó többkulcsos. Más szóval azt vallja, hogy a pénzügyben és a telekommunikációban keletkező átlagon felüli jövedelmeket ne a vállalatoktól szedjék be közvetlenül, hanem tegyék ezt közvetve: az ott dolgozók magasabb jövedelmét adóztassák meg magasabb adókulccsal. A magasabb személyijövedelemadó-kulcs lényegét tekintve szintén nevezhető különadónak. Szlovákia is alkalmazza, a köznyelv milliomosadónak nevezi. A „hagyományos” gazdaságpolitika tehát ugyanúgy alkalmaz többletadókat, csak azt nem vállalatokkal, hanem az alkalmazottakkal fizetteti meg. KOMMENTAR Az unalom szinonimája NAGYANDRÁS A hét elején ünnepelte megalakulásának huszonnegyedik évfordulóját a KDH, s bár ez a szám nem kerek, mindenképpen érdemes egy pillanatra megállni, hiszen a keresztény- demokraták a szlovák politikai közélet legstabilabb tényezői immár közel negyedszázada. Mégis, néha úgy érezzük, mintha itt sem lennének. Az 1990-es megalakulásuk idejéből már egyetlen politikai párt sincs a parlamentben, így jogosan merül fel a kérdés, miért vannak ők még mindig itt, és miért nincs már senki a régiek közül. A KDH elvüeg egy kőkemény ideológiai párt, fő célkitűzései nem különösebben változtak az idő alatt. Hosszú távú céljaikat sem sikerült teljes mértékben megvalósítani, mégis folyton beválasztják őket a parlamentbe. A jobboldali koalíciókban stabilan ott voltak, ám legfeljebb a másodhegedűs szerepét játszhatták, sosem ők voltak azok, akik a tempót diktálták volna, vagy megszabták volna az irányt. Míg 1990-ben majdnem 20 százalékos eredményt hoztak, 1992 óta mégis folyamatosan 8-9 százalék körül mozognak, ami hihetetlen stabüitást jelent. S úgy tűnik, a pártvezetés ezzel az eredménnyel tökéletesen elégedett. Valószínűleg ez a mélyen vallásos, konzervatív szlovák szavazók aránya, akik számára a hit határozza meg a politikai kötődést is. Az összes többi szlovák párttal szemben a KDH- ban szinte mindegy, hogy ki a párt aktuális elnöke, az ideológia mindig fontosabb a vezetőnél. Ennek nagy előnye, hogy sosem volt igazi pártszakadás, és hiába váltak ki a KDH- ból időnként az éppen legjobban sztárolt politikusok, a szavazók valahogy mindig visszataláltak a párthoz. Azt is mondhatjuk, hogy a KDH nem képes igazi megújulásra, de a törzsszavazói ezt nem is várják el tőle. Azok az ambiciózus politikusok pedig, akik többet szerettek volna, mint az ideológiailag befagyasztott pártban maradni, időről időre kilépnek, de egyelőre senkinek sem sikerült valóban átütő új szervezetet létrehozni. A politikusaik sem különösebben népszerűek, és nyilván ez lesz a veszte Pavol Hrušovskýnak is. Pártelnöknek remek volt, a parlamentet is elvezette, de államfőjelöltként nem különösebben sikeres. Persze ez nem csak rajta múlik, hiszen két további ex-KDH-s, Ján Čamogurský és Radoslav Procházka is jelöltette magát. A KDH az elmúlt huszonnégy évben szinte folyamatosan ugyanazt az unalmas arcát mutatta, a stabil kilenc százalékával, amire bizonyos történelmi pillanatokban nagy szükség volt, de eddig sosem volt egy olyan politikusuk, akiért az ország legalább egyik fele lelkesedni tudott volna, vagy a másik fele a pokolra kívánta volna. Valószínűnek tartom, hogy az ország társadalmi berendezkedésének köszönhetően a KDH az elkövetkező néhány választási ciklusban is itt lesz még, de ha majd egyszer valaki megpróbálja összeszedni a párt legnagyobb pillanatait, melyekkel az ország sorsát döntötték el így vagy úgy, nagyon sokat kell majd gondolkodnia. FIGYELŐ Az első sikeres kezdeményezés A kezdeményezők tegnap hivatalosan átnyújtották az Európai Bizottságnak az első sikeres európai polgári kezdeményezéshez összegyűlt 1,68 millió aláírást. A „Right2Water” (JogAVíz- hez) szervezői annak érdekében kezdtek aláírásgyűjtésbe, hogy az Európai Unió foglalja uniós jogszabályba, hogy az ivóvízhez és a csatornázáshoz való hozzáférés alapjog az Európai Unióban. A sikerhez egy év alatt legalább egymillió aláírást kellett összegyűjteni minimum hét uniós tagállamban. Az aláírásokat tavaly decemberben hitelesítették a tagállamok illetékes hatóságai. Az uniós előírások szerint a hitelesítést követően az Európai Bizottság három hónapon belül köteles fogadni a kezdeményezés szervezőit, hogy kifejthessék álláspontjukat. Ezért Maroš Šefčovič, a bizottság intézményi ügyekért felelős szlovák tagja fogadta a szervezőbizottságot. Közölte, a bizottság a jog által előírtaknak megfelelően legkésőbb március 20-ig tudatja, milyen lépéseket tesz majd. Az aláírásgyűjtés sikere semmire nem garancia. Az uniós jogszabályok alapján az Európai Bizottság megteheti, hogy uniós jogszabály- tervezettel áll elő, vagy más módon tesz eleget a kezdeményezés céljainak. Arra is lehetősége van azonban, hogy semmilyen intézkedést ne kezdeményezzen. Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés hozta létre, s mint jogintézménynek az a célja, hogy az Európai Unió polgárai is kezdeményezhessenek uniós jogalkotást az Európai Bizottságon keresztül. (MTI)
