Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-18 / 40. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 18. Közélet 3 Kňažko fontosnak tartja, hogy az emberek egyetértésben éljenek; nem tud sem igent, sem nemet mondani a kulturális és oktatási autonómiára „Fico Mečiar szalonképesebb verziója” A pártpolitikába már nem térne vissza (Vladimír Šimíček felvétele) Az 1989-es bársonyos forradalom egyik arca volt, sokan még ma is a pozsonyi tribünökről emlékeznek rá. A HZDS megalakulása után ugyan Mečiarhoz igazolt, de rövid idő alatt kiáb­rándult belőle, és elhagy­ta a pártot. Az első Dzu- rinda-kormány idején a kulturális tárcát irányí­totta. Milan Kňažko köz- társaságielnök-jelölttel beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Hosszú évekig politizált, majd tíz évre eltűnt a politika színpadáról. Most miért tért vissza? Nyugtalanná tett, hogy is­mét egypárti kormány van, s főként, hogy megszűnt a kor­mányzat független ellenőrzése. Mindez veszélyes a jövőre néz­ve. Ez jelöltségem fő oka. Nagy a tét - ez a jelmonda­ta. Miért érzi fontosabbnak ezt a választást, mint a 2012-est, a 2010-est vagy a 2009-est? Nagyobb a tét? Mindenképpen. Szlogenem nem csak üres frázis. Valóban sok múlik ezen a választáson: a liberális demokrácia útján me­gyünk-e tovább vagy autorita­tiv irányt veszünk. Utóbbi jeleit már láthatjuk: a parlamentben, az igazságszolgáltatás bizo­nyos posztjainak betöltésénél. Az elnök feladata, hogy párbe­széd folyjon: hogy elfogadják más nézeteit is. Nem a kor­mányzattal folytatandó harcról van szó - ahogy ezt Robert Fico interpretálja -, normális párbe­szédnek kell lennie. Nem volt ebből a szem­pontból fontosabb a 2012-es parlamenti választás? A tör­vényhozó és a végrehajtó ha­talom fontosabb, mint az el­nöki. Biztosan. Én viszont a párt- politikát már 2002-ben befe­jeztem. Ám az elnöki pozíció más. Fico győzelmével mi vál­tozna? Eddig is „smeres” el­nökünk volt, aki bármit alá­írt, amit a mostani kormány­párt elé tett. Még aktívabban élne vissza a poszttal, pártérdekeket követ­ve. A hatalomgyakorlásban sokkal képzettebb, biztosan nem vadászatokra és sport- eseményekre járna, hanem mindent megtenne, hogy erő­sítse pártja pozícióját és vissza­éljen a hatalommal. Több interjúban is az 1994-1998 közötti helyzet­hez hasonlította a mostanit. Nem túlzás ez? Teljesen indokoltnak tartom a párhuzamot. Robert Fico 2006-ban Ján Slotával és Vla­dimír Mečiarral lépett koalíció­ra, ők voltak a természetes partnerei - nagyon jól megér­tették egymást, nemcsak a kvó­taeladásnál, hanem a politikai kérdésekben is. Másrészt tud­juk, hogy a Smer beszívta az SNS választóinak nagy részét, a HZDS támogatói szintén Fi- cóéknál kötöttek ki. Fico ennek a csoportosulásnak az élén áll, vezérként. Csak ellenségei vannak. Megosztotta Szlováki­át, ugyanúgy, mint Mečiar. Viszont nincsenek olyan brutális kormányzati lépések, mint 1994-1998 között: akkor elrabolták az elnök fiát, par­lamenti képviselőt fosztottak meg mandátumától. Sokkal rafináltabb, jobban becsomagolja a tetteit, kevés­bé olvasható, mint Vladimír Mečiar. Éppen ezért veszélye­sebb is. November végén jelentette be, hogy indul az elnökvá­lasztáson. Ha nagy a tét, mi­ért ilyen későn? Valószínű volt, hogy a kormányfő jelöl­teti magát. Sokáig nem volt világos, in­dul-e Fico a választáson... .. .de ön már Fico előtt beje­lentette indulását. Amikor november végén megtudtam, hogy a Smer veze­tősége elhalasztotta a döntést az államfőjelöltség kérdésé­ben, tudtam, hogy ismét politi­kai játékot űznek, ezért jelen­tettem be jelöltségemet. Erede­tileg Fico bejelentése után akartam ezt megtenni, mivel tudtam, hogy indulni fog, an­nak ellenére, hogy ezt végig ta­gadta. Természetesen hazu­dott, mint mindig. Munkamód­szere a hazugság, akárcsak mentális elődjének, Vladimír Mečiamak. Ha Pavol Paškát vagy Ro­bert Kaliňákot indította vol­na a Smer, akkor ön nem je­lölteti magát? Ez hipotetikus kérdés. Akkor nem lett volna nagy a tét? Csak Fico miatt indult? Részben miatta. Ám az ő személyét nem választhatjuk el a párttól, mert a Smer ve­zérelvű párt, gyakorlatilag Fico nélkül nem létezne. Ez egy újabb párhuzam a mentális elődjével, Mečiarral. Fico nél­kül nagy valószínűséggel gond­ja lenne a Smernek bejutnia a parlamentbe. Ivan Gašparovič az elmúlt két időszak alatt rányomta kézjegyét az államfői hivatal működésére. Ön mit csinálna másképpen? Mindent. Először is betarta­nám a törvényeket és az alkot­mányt. Nem hallgatnék, ami­kor szólni kell. Az elnöknek úgy kellene döntéseket hoznia, hogy azokkal ne akadályozza az állami intézmények műkö­dését - ezt az alkotmány elő is írja neki. Jobban figyelnék a bí­rók kinevezésére, hogy való­ban erkölcsileg és szakmailag is kifogástalan személyek kerül­jenek ezekre a posztokra, hogy az igazságügy áldatlan helyze­te javuljon. Igyekeznék rámu­tatni olyan problémákra is, amelyeket jogköreimből kifo­lyólag ugyan nem tudnék meg­oldani, de legalább a közjogi méltóságokat ösztökélni tud­nám. Az államfő nem hallgat­hat olyan problémák kapcsán, mint jelenleg a nővérek vagy a tanárok ügye. Egy elnök elha­nyagolja a feladatait akkor is, ha évente nem számol be a tár­sadalom állapotáról. Mi ilyet még nem hallottunk, csak újévi gratulációkat, de semmi bírá­latot vagy ösztönző szavakat. Az elnök nem lehet süketné­ma. Hatással kell lennie a köz- gondolkodásra. Itt meg mintha ez nem is létezne. Holott ha egy magas beosztású személy hibát követ el, a közvélemény­nek nyomást kellene gyako­rolnia rá. Egy lengyel minisz­ternek, ahogy nemrég láttuk, egy 2400 eurós karóra miatt kellett lemondania. Nálunk ilyen olcsó órát nem is hord senki a kávéházi szocialistáink közül. Említhetnénk a korrup­ció gyanújával megvádolt és emiatt lemondott német ál­lamfő esetét is, de ami a lé­nyeg, hogy Szlovákiában hi­ányzik az államfő és az egyszerű emberek közti kom­munikáció. Hol van a nemzet lelkiismerete? Hiányzik az el­nök, aki arra ösztönzi a lakos­ságot, hogy éljen a jogaival. Tudna említem néhány olyan problémát, ami Szlo­vákiában hosszú ideje meg­oldásra vár? Nemrég égy elemző azt mondta, hogy az elnöknek új témákkal kellene előállnia. Én azt mondom, hogy a téma itt hever a lábunk előtt. Itt a mun­kanélküliség, a korrupció, a romakérdés, a romló vállalko­zói környezet, a bürokrácia. Az elnök ezekben a kérdésekben ugyan nem sokat tehet, de annyit biztosan, hogy nem ír alá olyan törvényeket, amelyek rontják a vállalkozói környeze­tet, amivel munkahelyek megszűnését eredményezheti. És meg kell magyaráznia, miért nem írja ezeket alá. Jelenleg azt látjuk, hogy csak egy bizo­nyos vállalkozói réteg élvez előnyöket. Ehelyett általános­ságban kéne támogatni az egész vállalkozói szférát, nem néhányukat túszként magához láncolni, aztán meghívni őket ebédre. Ha nyerni akar, meg kell győznie a magyar választó­kat. Jobboldali jelölt a szava­zataik nélkül nem győzhet. Mit tud nekik kínálni? Sokáig politizáltam, egyebek mellett kulturális miniszter is voltam, miniszterként is több­ször kifejtettem: nagyon fontos számomra, hogy az ország pol­gárai barátságban, egyetértés­ben, megértésben éljenek, és minden megteszek azért, hogy ismét ilyen légkör legyen Szlo­vákiában. Kulturális miniszter­ként megfelelő feltételeket te­remtettem ahhoz, hogy a kul­túra terén is megvalósíthassák terveiket a kisebbségek. Állam­főként ezen alapcélokat termé­szetesen továbbra is szem előtt tartanám. Ön szerint melyek a szlo­vákiai magyar választók leg­főbb gondjai? Erről azok a politikusok mondhatnának többet, akik őket képviselik, de minden­esetre az oktatás, a kultúra te­rülete. Mást nem tudok elkép­zelni, hiszen a polgári életben mindannyiunknak egyforma jogaink és kötelességeink van­nak, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásúak vagy nemzeti­ségűek vagyunk. Azért lehet valamilyen el­képzelése arról, miben vár­nak változtatást a magyarok. Biztosítani kell, hogy teljes értékű polgárok lehessenek. A közös kommunikáció nyelvét ismernünk kell, tehát ezt a te­rületet sem becsülném alá. A kisebbségek tagjai azt mond­ták, idegen nyelvként kellene oktatni a szlovákot, amit egye­sek másként értelmeztek és felháborodtak emiatt. Ön szerint? Nem vagyok módszertani szakember, ezt döntsék el ők - úgy kell oktatni, hogy minden­ki jól megtanulhasson szlová­kul. De elmondhatom a saját élettapasztalatomat. Gyerek­koromban egy ideig Dél-Szlo- vákiában, Bussán éltem, a 6-8. osztályt itt jártam - iskolánk­nak közös udvara volt a magyar iskolával. A szünetek alatt együtt játszottunk, semmiféle problémánk nem volt. Meg is tanult néhány mon­datot magyarul? Igen, de azokat a szavakat nem lehet itt elmondani. Másfél éve a Kerekasztal, az MKP és a Híd aláírta az ún. kisebbségi minimumot. Eb­ben szóba került az oktatási és kulturális önkormányzati­ság is. Elnökként támogatni tudja ezt az elképzelést? Nem ismerem részletesen a dokumentumot, ám emlék­szem, hogy miniszterként is ta­lálkoztam ezzel a kérdéssel. Az országos tevékenységet folyta­tó intézmények mindenkit szolgálnak. Hogyan lehetne felosztani a nemzeti múzeu­mot, az operát, a galériát? Arra gondolunk, hogy van itt három magyar színház. Kettő a megye alá tartozik, egy a kormányhivatalhoz. Nem tudom, adminisztratív módon hogyan lehetne őket szétválasztani. Hiszen a me­gyék alá más színházak is tar­toznak. Nem tartozhat minden a minisztériumhoz. Ezek technikai jellegű kér­dések, az elvre vagyok kíván­csi. Jó lenne, ha a kisebbségek irányítanák saját kulturális és oktatási intézményeiket? Ez nagyon általános kérdés, nem tudok egyértelmű választ adni arra, hogy mikor lehet lét- jogosultsága az autonómiának. Ezeket a kérdéseket egyenként kell megvizsgálni. Sok területen vegyes a lakosság összetétele, közös szlovák-magyar iskolák­kal, ott hogyan oldanánk meg ezt? Úgy kell ezt a kérdést meg­oldani, hogy a lehető legtöbb ember elégedett legyen vele. Ám nem radikális megoldások­kal, nem konfliktusos úton. A legfontosabb, hogy egyetértés­ben, egymást tiszteletben tartva éljenek együtt az emberek. Bármi, ami ezt radikális lépése­ivel megsérti, gyengíti az alap­tézist. Ön elmondta, ha nem szer­zi meg a második helyet, au­tomatikusan támogatni fogja a jobboldali jelöltet. Az MKP kijelentette, nem fogja auto­matikusan támogatni a to­vábbjutó jelöltet, különböző feltételeik lesznek. Például magyar nemzetiségű munka­társat az elnöki palotában, vagy bizonyos, a magyar ki­sebbség számára fontos té­mákat vállaljon fel. Mit szól ehhez? Nyitott vagyok a párbeszéd­re. Ez minden, amit mondhatok - felelőtlenség lenne részemről, ha most az elmondottak bárme­lyikére kötelezném magam.

Next

/
Thumbnails
Contents