Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-03 / 27. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 3. Vélemény És háttér 5 Azt akarják ellenőrizni, hogy a gyerek megfelelő felügyelet alatt van-e. Hát megbolondultak? Jelentés, de minek? Amikor a gyermek betölti harmadik életévét, be kell jelenteni a szociális hiva­talban, hogy a szülők hol és hogyan gondoskodnak a gyermekről egészen ad­dig, amíg nem kezd isko­lába járni. De minek? LOVÁSZ ATTILA A gyerek egészséges fejlődé­séhez három dologra van szük­ség: biológiai igényeinek kielé­gítésére, biztonságérzetre és szeretette. E hármat így együtt a gyermek csak a családban kaphatja meg. Lemérni, mely szükségletét elégíti ki a szülő, nevelő, csak a biológiai igények esetében lehet, azt sem ponto­san. Hogy van-e a gyermeknek biztonságos háttere és ebből fa­kadó biztonságérzete, az bíró­sági szakértők többhetes mun­kája nyomán is csak valószínű­síthető egy-egy peres ügyben. A szeretet megléte vagy hiánya pedig semmilyen intézményes módon nem állapítható meg. Nem véletlen, hogy nincs a vilá­gon társadalom, amely valami­lyen módon ne védené az utó­dokat, hiszen túlélésének, jövő­jének zálogai. Az intézmények odafigyelése az utódokkal való törődésre tehát ugyancsak ter­mészetes. Egészen addig, amíg ostobaságokat nem fogalmaz­nak meg egy törvényben. Miért is kell jelenteni, hol van a gyerkőc ovis korában? A jog­szabály előterjesztői szerint azért, hogy egy gyerek se ma­radjon ki a „rendszerből”. Máris világít a piros lámpa, merthogy Szlovákiában inkább az az ijesz­tő, ha egy gyerek bekerül az ál­lami gyermekvédelmi rend­szerbe. Nem találgatok, felelős egyének nyilatkozták, hogy lé­tezik állami gondozott gyerek, aki 19 éves koráig 17 intézetben lakott, csoda, hogy nem őrült meg. Milyen rendszerről be­szélnek hivatalnok uraimék? Azt akarják ellenőrizni, hogy a gyerek a megadott korosztály­ban felügyelet alatt van-e? Hát megbolondultak? Ki az a szülő, aki életvitelszerűen magára hagy egy négyéves lurkót? Igen, tudjuk, lehet ilyen^ no de ezt az­tán a bejelentési kötelezettség végképp nem szűri ki! Mint ahogyan nem szűri ki annak le­hetőségét sem, hogy a gyerek sérelmére bűncselekményeket kövessenek el. Az új jogszabály két dolgot e- redményezhet. Az egyik: né­hány bejelentési kötelezettségét nem teljesítő család nem kapja meg a maga 23 euróját. És? Ahol nagyon hiányozna, úgyis beje­lentik. A másik pedig az, ami in­tézményesen gyűjtött informá­ciókkal elég gyakran előfordul: visszaélnek vele az első adódó alkalommal. Hogyan? Nos, nem szeretnék e helyen tanácsot ad­ni, de olvastam gyerekelhelye­Amit most éppen beve­zetnek, azt hívják mun­kaerő-pazarlásnak, vagy nem hatékony for­rásfelhasználásnak. zési periratokat, higgyék el, nagy az isten állatkertje, a krea­tivitás is óriási, ha valaki egy má­sik embert akar kriminalizálni, méghozzá gyermek által. Ezt az emlegetett rendszer nem szűri ki, inkább erősíti. Tételezzük fel, hogy a szülők nem háborognak, mindenki be­jelent valamit, akkor meg mi­nek ez a hűhó. Nos, azon túl, hogy a mindenkori hatalommal szemben mégiscsak az a leg­jobb, ha a lehető legkevesebbet tudja rólunk, bátorkodnánk fel­tenni a kérdést: mi lesz a beje­lentéssel. Hivatalnokok sisere- hada tárolja, csoportosítja, személyi adatok használatát engedélyező nyilatkozatokat csatol hozzájuk (mert bizony pl. egy oknyomozó újságíró vagy speciális ügyész esetében nem is veszélytelen valakire rábízni az infót, hol van óvodáskorú gyermeke), ellenőrzi, ki tartotta be és ki nem, szankcionál, iktat és postáz, tértivevényben, per­sze, költi az adófizetők pénzét egy olyan országban, ahol vége nincs a rinyálásnak, hogy sem­mire nincs pénz, amikor az ál­lam alapfunkcióit kérjük szá­mon - pl. a hatékony gyermek- védelmet a valóban rászorulók esetében, jól fizetett és nem agyonhajszolt védőnőkkel, pszichológusokkal, specializált bűnüldözőkkel stb. Nos, ezekre tessék odafigyelni, ne a teljesen normális szülők teljesen normá­lis hároméves gyermekeire. Amit ugyanis most bevezetnek, azt munkaerő-pazarlásnak, vagy nem hatékony forrásfel­használásnak hívják. És még vegzálnak is vele. AZONNAL DERÍTSEK KI, MIT CSINÁL A KOVÁCS PISTI FÉL ÖTIG A NAGYANYJÁNÁL!!! ministerstvo (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A szatmári tanfelügyelőség magyarellenes megnyilvánulását bírálja egy román civil szervezet Magyar zászló, román zászló - nem mindegy MT1-F1GYELŐ A Szatmár megyei román tanfelügyelőség „vélemény- szabadságot veszélyeztető” és „etnikumközi feszültségeket gerjesztő” megnyilvánulását bírálta a bukaresti Active Watch szólásszabadságért küzdő civil szervezet. A szat­márnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban pénteken tör­tént incidensről a Szatmár me­gyei napilap számolt be. A ro­mán fejedelemségek, Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulóján tartott koszorú­zást magyar diákok zavarták meg. A megkoszorúzott szobor szomszédságában álló gimná­zium ablakában hangoskodtak a román himnusz alatt, és szí­nes papírlapokból rögtönzött piros-fehér-zöld zászlót tűztek ki. Pataki Enikő, az iskola igaz­gatója elmondta, azonosították a megnyilvánulás kezdemé­nyezőjét, aki megbánta a tettét. Claudiu Mondici megyei főtan- felügyelő-helyettes a történte­ket „rendkívül veszélyesnek” nevezte. Az Active Watch emlékezte­tett, hogy tavaly március 15-én- amikor egy kovásznai iskolá­ban egy román lány tűzött ro­mán nemzeti színű szalagot a hajába - gyökeresen más volt a reakció. Akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanács azért rótt ki 400 lejes (90 eu- rós) bírságot az osztályfőnök­re, mert „hatalmával vissza­élve” levetette vele a hajpántot. Az Active Watch úgy véli, nem román zászlót kitűzni a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik, még akkor is, ha ezt egyesek sértő­nek érzik. ,A szabad véle­ménynyilvánítást veszélyezte­ti, ha ehhez a bűnösség fogal­mát társítják” - szögezte le a ci­vil szervezet, amely szerint a tanfelügyelőség reakciója el­túlzott és etnikai feszültséget gerjesztett. Pataki Enikő gimnázium­igazgató elmondta, az iskola fegyelmi bizottsága a szülők je­lenlétében meghallgatta a ta­nulókat, és diákcsínynek minő­sítette az ügyet, a kezdemé­nyező megrovást kapott. „El­mondtuk a diákoknak, hogy ot­romba dolog mások ünneplé­sének megzavarása” - nyilat­kozta az igazgatónő. KOMMENTÁR Tarthatatlan kurzus SIDÓ H. ZOLTÁN A nem tankönyvízű gazdaságpolitikai hókusz­pókusznak itt a böjtje: bukórepülésbe kezdett a forint; kétéves mélyponton van az euróhoz ké­pest, és a folytatás sem ígérkezik fényesnek. Persze, máris felszisszenhetnek azok, akik hiá­nyolják a forint elerőtlenedésének nemzetközi szövegkörnyezetbe helyezését. Igen, valóban elsődlegesen a nemzetközi helyzet gyűrűzött be, a török líra, az argentin peso, a dél-afrikai rand, az orosz rubel megrogy- gyanása, ennek hatására bekövetkezett a feltörekvő piacok (beleértve Magyarországot) fizetőeszközeitől történő elfor­dulás, továbbá közrejátszott az amerikai szövetségi jegybank szerepét betöltő Fed pénzcsapjának részleges elzárása is. Ilyen pénzügyi szélviharban az érintett országok sorra alap­kamatot emelnek, vagy legalábbis óvatosan próbálnak visel­kedni. Ám ez túl sablonosnak tűnik a külön utat választó, a va­lósággal permanens harcban álló Magyarország számára. Ehelyett a csak általa látott biztató jövőt fürkésző Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mint az őrült Néró a lángoló Rómát, olyan elnéző mosollyal szemléli a forint árfo­lyamának immár sokadik mélyrepülését. Múlt heti megnyil­vánulásai inkább hasonlítanak egy hátrafelé nyilazó rettent­hetetlen harcos, mint egyjózanjegybankár viselkedésére. Szerdán egy konferencián arról beszélt, hogy a magyar gaz­daságfundamentumai megfelelőek, az infláció történelmi mélyponton, ezért további alapkamat-csökkentésre van kilá­tás. Tény, Martolcsy vezetésével a nemzeti bank alig másfél év alatt 7%-ról 2,85%-ra csökkentette az alapkamatot (miköz­ben a magas kamat volt a magyar állampapírok egyetlen vonzereje a befektetők számára), s a forint érdemben nem in­gott meg. Ám ez csak a viszonylag kedvező nemzetközi hely­zetnek, az amerikaiak átmeneti pénzbőséget okozó politiká­jának volt köszönhető. A kegyelmi állapot, úgy látszik, véget ért, amit a magát gyorsnaszádra álmodó magyar gazdaságpo­litika egyelőre nem akar észrevenni. Rogán Antal fideszes csúcsvezér nemes egyszerűséggel a fo­rint zuhanórepülését szokásos januári fejleményként állította be, ám szerény véleményünk szerint januárban a hideg és a fagy a szokványos, nem az árfolyamgyengülés. Ha a mostani, 310és315 forint/euró közötti kurzuson tartósan beragad a forint, az a devizahitelesek milliós seregét vérezteti ki, s az akár az áprilisi parlamenti választások eredményét is befolyá­solhatja. Hiszen a polgárok a magas benzinár, a meglóduló infláció és a nagyobb törlesztőrészlet képében heteken belül megérzik a gyenge pénz negatív hatását. Akkorjöhetneka ci- rádás szófolyamok a nemzetközi spekulánsokról, esetleg in­díthatnak Békemenetet a brókerek, a bankárok ellen. Pótcse­lekvésben, verbális vágtákban a magyar kormány valóban jobban teljesít, de a valóságot ez sem változtatja meg. Vajon miért Magyarország szenved mindig egy-egy pénzügyi szélviharban? Valószínűleg a gazdasághoz értők nem az egy­szeri statisztikajavító trükköknek hisznek, nem a kierőltetett rezsicsökkentéssel lenyomott inflációt, a növekedést megfoj­tó, brutális ágazati adókkal leszorított államháztartási hiányt, az éhbérrel járó erőltetett közmunkaprogramokkal felturbó­zott foglalkoztatási adatokat tekintik mérvadónak. Ehelyett azt látják, hogy a magyar gazdaság most is legfeljebb ha a 2006-os szinten teljesít, a reálbérek máig nem érték el a 2008-as vásárlóerőt, leálltak a beruházások, az államadósság az elvett 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári meg­takarítás ellenére sem csökken, csak a magas jegybanki kamat miatt vették a magyar állampapírokat. De napjainkban már az utóbbi sem igaz. Lehet spekulálni a jegybanki kamattal, művileg lefaragni az inflációt, „kokit, sallert” osztogatni Brüsszelben, ám egyszer a valóság a lórúgás erejével téríti észhez a tarthatatlan kurzust választó döntéshozókat. FIGYELŐ Putyin, a MÓL és az Adria olaja Verseny az Adria fekete a- ranyáért. Horvátok, magya­rok és Putyin árnyéka cím­mel írt a Corriere delia Sera olasz lap a horvát tengeren kirobbant gazdasági hábo­rúról. 12 ezer négyzetkilo­méteres olajmező feltérké­pezése folyik, amerikai és angol cégek állnak sorba a koncessziókért. A kemény dió az INA, a horvát állam résztulajdonában levő olaj­cég, melynek egy részét a magyar Mólnak adták el, „és Zágráb azt kéri Budapesttől, hogy tartóztassa le az elnö­két”. A horvát fellépés „irri­tálja a magyar kormányt, most, hogy előtűnt az adriai kincs, és ez diplomáciai vál­sághoz vezetett. A magyar sértődöttség gyanús a horvá- toknak: mondják, a Mól mö­gött a Gazprom áll, a mögött meg Putyin. Hogy Putyin az Adriára vesse tekintetét, nem tetszik senkinek”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents