Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-15 / 38. szám, szombat

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 15. A másságom etnikai, és nem tűröm, ha diszkriminálnak, de azt sem, ha másokat Három történet a toleranciáról Putyin elnök maximálisan kihasználja az olimpia nyújtotta lehetőségeket, fotók százai készülnek róla sportolók körében. Putyin egyébként is szerelmes a kamerába, fényképezke- dett már tigrisekkel, repü­lőkön, búvárkodás köz­ben. Röviden: az ultrafér­fiasság szimbólumaként az internet ironikus „ra­jongásának” tárgya. RAVASZ ÁBEL Csakhogy most homokszem került a gépezetbe: a homosze­xuálisok elleni orosz törvény atyja összefutott az első nyíltan leszbikus aranyérmessel az idei olimpián. A kézfogásról, öle­lésről videófelvétel is készült. Reméljük, Putyin elnök nem „ingott meg” a fizikai közelség­től, nagy kár lenne érte. A második történet: Ameri­kában a napokban „coming outolt” (bejelentette homosze­xualitását) az egyik nagy re­ménység főiskolás amerikai fo­cista. Ha minden jól megy, a jövő szezontól ő lehet az első, homoszexualitását nyíltan vál­laló sportoló a nagy amerikai profiligák egyikében. A sport a macsó, bezárkózó kultúra egyik utolsó mentsvára az Ál­lamokban: a hírek szerint szá­mos, eddig orientáltságát ti­tokban tartó sportoló csatla­kozhat Michael Sam bátor kiál­lásához. A csapatok menedzse­rei és a liga mindenesetre már támogatásáról biztosította a já­tékost. És végül a harmadik. A KDH és parlamenti szövetségesei­nek egy része a homoszexuáli­sok házasságát tiltó törvényja­vaslatot nyújtott be. Ezzel ügyesen elérték azt, hogy szép lassan a kormányon lévő naci­onalista Smer maradjon a leg- liberálisabb párt ebben az or­szágban. Meg azt, hogy azok a jó szándékú állampolgárok - zömében heteroszexuálisok -, akik egy olyan normális or­szágban akarnak élni, ahol nem a képviselők szexuális pre­ferenciái határozzák meg azt, hogy ki kivel és mit, potenciáli­san egy darabig ne szavazza­nak egyikükre sem. De az elnökjelölteknél sem jobb a helyzet: a releváns el­lenzéki indulók közül csak Kňažko mutat empátiát ebben a kérdésben, a többiek vagy ha­tározottan elutasítók, vagy szőrmentén fogalmaznak. A KDH szép lassan el­éri, hogy a naciona­lista Smer marad a legliberálisabb párt ebben az országban. Értem én a jobboldali kon­zervatív szándékokat. Értem, de elhibázottnak és félreinfor- máltnak gondolom. Miért za­var az bárkit, ha két felnőtt személy, aki eleve együtt él, er­ről igazolást is kaphat? Kinek lesz ettől rosszabb? Annyira ér­téktelenek a családjaink, hogy védeni kell őket mások boldog­ságától? De a gyerekvédő érvelés is fals: attól, hogy nem házasod­hatnak, nem lesz kevesebb a ho­moszexuális. Vagy még egyszer: annyira értéktelenek a családja­ink, hogy ha néha homoszexuá­lis párt látnak az utcán, az erő­sebb hatással bír a gyerekekre, mint az otthon éveken keresztül látott heteroszexuális minta? Megúgy egyébként: ezafő prob­léma ebben az országban? Az adójukat ugyanúgy fizető, a to­leráns és stabil társadalom fenn­tartásában egyik leginkább ér­dekelt csoportvegzálása? Kisebbségi magyar ember vagyok. A másságom etnikai, és nem tűröm a diszkrimináció­mat ennek alapján. És ugyanígy nem tűröm, ha szexuális orien­táció alapján diszkriminálunk. Vagy ha bőrszín, vallás, fogya­tékosság, bármi hasonló alap­ján. Csak kérdezem: nem lenne jobb, ha a másság utálatának in­tézményesítése helyett végre hagynánk egymást nyugodtan élni?- Kikaptok a szlovénektől is, hogy megtévesszäek szegény oroszokat. (lubomi'r Kotrha rajza) JEGYZET Nyelvében él az unió JUHÁSZ KATALIN Szeretnék tudni, milyen nyelvet a érdemes tanulni mostanában? Olyat, amelyet kevesen beszél­nek errefelé. A legnagyobb munkahelykereső internetes portálon több hete virít egy hirdetés, egy multi­cég svédül beszélő szlovák ál­lampolgárt keres ügyintézői, üzleti levelezői állásra, 1700 eorós belépő fizetéssel. Kis kérdezősködés árán kiderítet­tem, hogy aki tud angolul és/vagy németül, két-három év alatt megtanulhatja ezt az északi germán típusú nyelvet, és aztán sikerrel pályázhat erre az álommunkahelyre. Egy má­sik hirdetésben olaszul beszélő sofőröket kerestek, nyilván ilyenekből sem üldögél túl sok a munkahivatalok folyosóin. Bennfentesek tudni vélik, hogy a kínaiul beszélő lelkes pályakezdőké a jövő, legalább­is az üzleti szférában, Kína ugyanis igazi nagyhatalommá fejlődött. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a minap meghallgat­tam egy beszélgetést a pozso­nyi Magyar Intézetben. Az eszmecsere címe valami olyasmi volt, hogy Mire jó az unió?, azaz miért éri meg ne­künk az európai uniós tagság. Tizennyolc érdeklődő gyűlt össze a teremben, ki-ki döntse el, hogy ez sok vagy kevés a téma fontosságához mérten. A két magyarországi újságíró vendég inkább kiegészítette egymást, mintsem nagyokat veszekedett volna. Pedig szá­mítottam némi vitára, mivel az egyik a Heti Választ, a másik pedig a 444 című internetes portált képviselte. Azt a bizo­nyos szöget szerintem a Heti Választól Stumpf András talál­ta a fején, aki kijelentette, hogy az EU nem lehet egységes entitás, már csak azért sem, mert nincs egy közös nyelv, amelyet minden uniós polgár megért. Bagatell dolognak tűnik, mégis van benne ráció, hiszen míg Barack Obama be­szédét nagyjából azért minden szavazópolgár megérti, Barro- so beszédével már más a hely­zet. Jelenleg egyértelműnek tűnik, hogy az angol lehetne a közös nyelv. Ha szeptembertől minden uniós országban köte­lezően tanítanák ezt a nyelvet, húsz év múlva nem lenne prob­léma megérteni egymást az EU-n belül. De mivel az uniós döntéshozó szervek malmai meglehetősen lassan őrölnek, erre nincs reális esély. Mire ugyanis megszavaztatnák, jó­váhagyatnák, elfogadnák és törvénybe iktatnák a hivatalos nyelvet, évektelnénekel. Még akkor is, ha a németek és a franciák nem ellenkeznének... KOMMENTÁR Politika mint hitkérdés KISS TIBOR NOÉ Két hónappal a magyarországi parlamenti vá­lasztások előtt ugyanaz a helyzet, mint tavaly, tavalyelőtt és így tovább. A Fidesznek a biztos szavazók körében hónapok óta 30-40 százalék között mozog a támogatottsága, míg az ellenzé­ki szocialistáké nagyjából 20 százalékra tehető. A helyzet az őszödi beszéd nyilvánosságra ho­zása óta változatlan. Az MSZP - amely 2006 májusában még választást nyert - néhány hónap alatt elveszítette a szavazók bizalmát, a Fidesz a Gyurcsány-beszéd előkerülésének ide­jén (2006 szeptemberében) húszszázalékos előnybe került az akkori kormánypárttal szemben. S bár a szocialisták népszerűsége időnként megközelítette a Fideszét (mint 2012 tavasza és 2013 nyara között), a hátrányt a szocialisták lassan nyolc éve képtelenek ledolgozni. Ennek okait hosszan lehetne elemezni, ezúttal csak egy té­nyezőt emeljünk ki: a választók fásultak (nem véletlen, hogy a bizonytalanok aránya a közvélemény-kutatási adatok sze­rint olykor megközelíti az 50 százalékot), a politika iránt ér­deklődőket pedig már rég nem érdeklik az érvek, a progra­mok. A politika Magyarországon hitkérdéssé silányult. Persze, a programokból nem is látszik túl sok - mindkét félnél csak a primitív propaganda maradt. A Fidesz törvénybe foglal­ja, hogy a szolgáltató cégek kötelesek narancssárga közüzemi számlákat küldeni az embereknek, a rezsicsökkentést reklá­mozva. Hogy még a hülye is megértse. Mesterházy Attila pe­dig nullát formáz az ujjaiból az Összefogás nagygyűlésén, s bejelenti, „pártja nullára, azaz nullára” csökkenti Magyaror­szágon a gyermekszegénységet. A tömeg pedig őrjöng - ész­bontó. Hol vannak már azok az idők, amikor a pártok szakpo­litikusai nyílt tévévitát folytattak szakmai kérdésekben? Hét­főn egészségügy, kedden agrárium, szerdán külpolitika. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen. Szóvivő-papagájok, egybites jelszavak. Való Világ 6, a politika is lassan kiszavazóshow-vá degradálódik. S ebben a bohózatban (vagy tragikomédiában) a Fidesznek több elkötelezett híve van. Ennyi. A baloldali-liberális ellenzéknek, úgy tűnik, hosszabb távon sincs esélye. Bár a médiában rendre előkerülnek az Orbán Viktor hitelességét megingató nyilatkozatok, videók - ez nem oszt, nem szoroz. Orbán őszödi beszédének próbálták beállítani azt a jelenetet, amelyben a miniszterelnök az And- rássy úton egy neki tetsző ingatlan kapcsán közli Tarlós Ist­ván főpolgármesterrel, hogy ez az (amúgy portugál tulaj - donbanálló) épület bármikor visszaszerezhető. Hoznak róla egy törvényt, és kész. De ugyanilyen „Oszöd-gyanús” az a 2008-as beszéde is, amelyben azt hangoztatja, hogy az oro­szokkal nem szabad tíz évre titkosított energetikai szerző­dést kötni. „Mert ez a mi életünk, és nem a kormány biznisze.” Paks ügyében a saját kabinetje mégis pontosan így járt el, miközben a szocialista kormányzat ehhez hasonló tit­kosított szerződéstervét annak idején így nevezte: „puccs”. De Orbánnak aligha lesz „őszödi beszéde”. Az elkötelezett Orbán-fanokat semmi sem rengeti meg a hitükben, a baloldal pedig hiteltelen. Döbbenetes volt annak a szocialista politi­kusnak a nyilatkozata, aki Simon Gábor240 milliós ausztriai számlája kapcsán kijelentette, „róla gondolta volna utoljára”, hogy eltitkolt százmilliói vannak. Igazán elmondhatná, hogy kire gondolnat „elsőként”, ha az MSZP-ben a legártatlanabb­nak tűnő figuráról is ilyen hajmeresztő tények derülnek ki. Orbán leváltására egyetlen esély mutatkozik. A demokrati­kus, köztársasági hagyományhoz ragaszkodó erőknek kerí­teniük kell egy olyan politikust, aki karizmatikus és feddhe­tetlen, akinek van víziója ajövőről. Akiben hinni lehet. Ma­gyarországon, Orbán óta látjuk, ez a nyerő modell. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Húsz év után búcsúznak Utoljára ült össze a 386 ta­gú magyar Országgyűlés. A fideszes Pokorni Zoltán és Demeter Ervin, valamint a szocialista Lamperth Móni­ka, Lendvai Ildikó és Veres János is húsz év után búcsú­zik a parlamenttől, nem in­dulnak a választásokon. Tá­vozik a DK-hoz tartozó Vitá­nyi Iván is, így már csak a négy „ősfideszes” marad, aki elmondhatja magáról, hogy az első szabad választás óta folyamatosan képviselő: Or­bán Viktor, Kövér László, Ko­sa Lajos és Németh Zsolt (és ismét biztos bejutók a Fidesz listájáról). A választás után megalakuló Országgyűlés­nek már csak 199 tagja lesz, azaz a képviselők nagyjából fele búcsúzik. A legtöbben közülük fideszesek, a kor­mánypárti frakció 223 tagot számlál, vagyis népesebb, mint amekkora a következő parlament lesz. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents