Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-13 / 36. szám, csütörtök

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com A délszláv háború után egy életképtelen Bosznia-Hercegovina jött létre, óriási bürokrata államapparátussal Nyomorlázadás a korrupt államgépezet ellen Váratlanul torkolltak erő­szakba a boszniai tünteté­sek, a délszláv háború 1995-ös lezárása óta nem volt példa erre a kis balká­ni országban. A korrupt és eredményeket felmutatni képtelen politikai elittel szemben évek óta táplált düh tört a felszínre, amit a lakosság az újabb véres konfliktustól tartva eddig elnyomott magában. MTl-HÁTTÉR A demonstrációk egy hete kezdődtek Tuzlában, Bosznia- Hercegovina egykori ipari fel­legvárában, ahol az üzemek be­zárása ellen tiltakoztak, mert a városvezetés szemet hunyt a privatizált vállalatok csődbe ju­tása felett. A tuzlai tüntetők ha­ragja gyorsan átterjedt más, el­sősorban bosnyákok lakta tele­pülésekre, majd pénteken a fel­dühödött tömeg több kormány­zati hivatalt is megtámadott, és felgyújtotta a szarajevói állam­elnökségi épület egy részét is. A kedden is kivonult demonstrá­lok „politikai forradalmat” akar­nak, az ország nyomoráért fele­lős politikusok távozását, vala­mint előrehozott választásokat. A brit BBC elemzése szerint Bosznia-Hercegovina alapvető problémája, hogy az 1992-ben kitört délszláv háborút lezáró Egy hete tartanak a tüntetések (TASR/AP-felvétel) Kiégett a levéltár Elégett a bosznia-hercegovinai országos levéltárban őrzött dokumentumok egy része, köztük számos egyedi és értékes kordokumentum, amikor a szarajevói tüntetők felgyújtották az államelnökség épületét. Nagy károk keletkeztek az oltás követkaztében is. Sábán Zahirovic, a levéltár igazgatója el­mondta, pótolhatatlan dokumentumok semmisültek meg, köztük a legrégebbi írásos emlékek. Ezeket az oszmán hódolt­ság és a második világháború vége között gyűjtötték össze. „Olyan dokumentumok vesztek el, amelyek a térség számos háborúját túlélték. A pusztítás felér egy kulturális genocídi­ummal” - mondta az igazgató. 1995-ös daytoni békeszerződés nyomán működésképtelen ál­lamjött létre. Az egyezmény két entitásra bontotta az országot: a boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bos­nyákok és horvátok lakta Bosz­nia-hercegovinai Föderációra, amelyeket gyenge központi kormány köt össze. A Bosznia- hercegovinai Föderáció további 10 egységre (kanton) tagoló­dik, saját kormánnyal. A megál­lapodás szerint az ország egé­szét irányító, három részből álló államelnökség hivatalai kizáró­lag a szerbek, horvátok és bos­nyákok részére vannak fenn­tartva, ami elégedetlenséggel tölti el a többi etnikumot. Az alkalmazottak fele hivatalnok Az országban nagy a sze­génység, 44 százalékos a munkanélküliség. Egy mondás szerint a 3,8 milliós országnak egy polgármesteren kívül nem volna másra szüksége, de az etnikai megosztottság és né­zeteltérések miatt Szarajevó nem tud mit kezdeni Európa egyik legbürokratikusabb ál­lamgépezetével. Beszédes adat, hogy a munkavállalók közel fele, 180 ezer ember dolgozik a közigazgatásban, és a költségvetés 65 százaléka az ő fizetésükre megy el. Ennél­fogva érthető, hogy a normális megélhetésre vágyó boszniai fiatalok többsége köztisztvise­lői pályára készül, jogi vagy politológia szakot választ. Egy vegyész- vagy mérnöki diplo­mával legfeljebb a kivándorlás jöhet szóba - mutatott rá a Frankfurter Rundschau című német lap tudósítója. További probléma, hogy a kantonok vezető tisztségviselői szinte teljhatalommal bírnak: ők döntenek az állások betöltésé­ről és a pénzek szétosztásáról. Aki a hivatalokban munkát akar kapni, annak több ezer eurónak megfelelő összeget kell leendő feletteseinek fizet­nie, ezt a pénzt aztán a polgá­roktól hajtja be. A végered­mény: sokszor még az olyan alapvető szolgáltatások sem biztosítottak, mint egy sze­mélyigazolvány kiállítása. Cunamiként lesújtó népharag Az etnikai ellentétek uralta kusza államapparátus az euró­pai integrációt is akadályozza azáltal, hogy lehetetlenné teszi a reformokat. Bár Bosznia a problémák súlya alatt roskado­zik, sokan a hirtelen kirobbant tüntetések felbujtóit keresik, így merült fel Szarajevó talán legbefolyásosabb embere, az EU-párti Fahrudin Radoncic neve - mutatott rá a Frankfurter Rundschau. Az Unió egy Jobb Jövőért (SBB) bosnyák nacio­nalista párt alapítója, a föderá­ció biztonsági minisztere hóna­pokkal ezelőtt egy „korrupciót elsöprő cunamit” követelt a po­litikaivezetőktől, hozzátéve: ha a kormány nem tesz semmit, jön a polgárok cunamija. Most azt hangsúlyozza: jóslata való­sággá vált. Az ország legna-. gyobb médiavállalatának és legnagyobb napilapjának tulaj­donosa EU-tagságot, több de­mokráciát és nagyobb jólétet szeretne, egy olyan Boszniát, amelyben nincsenek népcso­portokra vonatkozó kvóták. Bakir Izetbegovic, az ország első számú muzulmán pártjá­nak, a Demokratikus Akció­pártnak (SDA) a vezetője, a kol­lektív államelnökség bosnyák tagja azzal vádolja Radoncicot, hogy biztonsági miniszterként nem védte meg az állami in­tézményeket, aki azzal védeke­zik, hogy a rendőri erők koordi­nálása nem az ő hatásköre. Ra­doncic ráadásul támogatásáról biztosította a tüntetőket és bí­rálta az országot 20 éve irányító „inkompetens hatalmat”. A tüntetéseknek eredmé­nyük is van: a tíz regionális kormányfőből négy lemondott és távozott a rendőrfőnök is. Dusica Ikic-Cook tuzlai üzleti ügyintéző szerint a történtek után „már nincs visszaút”. „Azt gondolom, eredményesek le­szünk e hatalmas és minden pénzünket felemésztő közigaz­gatásnak az elpusztításában” - mondta. KÁRPÁT-MEDENCEI FIGYELŐ Mátyás király válaszol „Királyi audienciával” nép­szerűsítette a többnyelvűsé­get az Igen, Tessék! mozga­lom Kolozsvár főterén. Az összegyűltek Mátyás lovas szobra előtt mikrofonba be­szélve anyanyelvükön tehet­tek fel kérdéseket a királynak _ és a lovának, és a szobor mellé felállított hangfalakon azon a nyelven hallhatták a választ, amelyiken a kérdést megfo­galmazták. A király és a ló magyarul, románul, angolul, németül, olaszul és franciául „válaszolt” a kérdésekre, többnyire diplomatikusan, néha tréfásan. A mintegy százfős hallgatóság megtud­hatta, hogy Mátyás király szí­nesnek látja 2014-ben szülő­városát, arra a kérdésre pe­dig, hogy milyen egyetemre iratkozna be, kijelentette: a vi­lágegyetem iránt érdeklődik. Bethlendi András, az Igen, Tessék! mozgalomnak jogi támaszt nyújtó egyesület ügy­vezetője elmondta, a Kolozs­váron született Mátyás király születésnapjának közeledté­vel próbálták e performance- szal felhívni a figyelmet a többnyelvűség fontosságára. Az Igen, Tessék! mozgalom 2011-ben indult Kolozsváron, és azt tűzte ki célul, hogy a ki­sebbségek anyanyelvhaszná­latát bátorítsa elsősorban a kereskedelemben. A mozga­lomhoz csatlakozók Igen, tes­sék! matricával, kitűzővel jel­zik ügyfeleiknek, hogy be­szélnek magyarul. Általános ugyanis, hogy a kisebbségben élő magyarok az üzletekben, hivatalokban románul szólal­nak meg, ha nem tudják, hogy a megszólított személy beszél- e magyarul. (MTI) LÖVÉSZÁROK Döntésre várva A címben természetesen az állampolgársági ügyre gon­doltam. De hogy melyik dön­tésre várunk, az már nagy kérdés. Ahogy a dolgok állnak, sajnos több esemény is befo­lyással lehet arra, hogy mikor is születik végleges döntés a jogfosztó állampolgársági törvény kérdésében. Normá­lis körülmények közt, egy demokratikus jogállamban az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy egy törvény össz­hangban van-e az alkot­mánnyal vagy sem. Ám ez az eset is bizonyítja, hogy Szlo­vákiában ez nem teljesen van így. Az Alkotmánybíróságnak két és fél év sem volt elég ar­ra, hogy az ügyben döntést hozzon. De ne is csodálkoz­zunk, hiszen már a beadvány elfogadása sem ment teljesen simán, és a törvény hatályos­ságának felfüggesztésére - amelynek ilyen esetben köte­lező menetnek kellett volna lennie - nem is került sor. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy noha az Alkotmánybíró­ság a nyilvános tárgyaláson az ügyet már csak a döntés kihirdetése érdekében napol­ta el, a megadott időpontban végül mégsem lesz belőle semmi. Az egész ügyben az a felhá­borító, hogy az alkotmánybí­rósági döntéshozatalt más események befolyásolják. Az egyik a köztársaságielnök-vá- lasztás. Egy számunkra pozi­tív döntés február 26-i kihir­detése Robert Ficót az elnöki kampány közepén nagyon kellemetlenül érintené. Félő, hogy ez lehetett az oka, hogy a döntés kihirdetésére még az említett időpontban sem kerül sor. És ez felháborító. Ilyen esetben, amikor állampolgá­rokat véleményem szerint al­kotmányellenesen fosztanak meg állampolgárságuktól, ne a politikai csatározások dönt­sék el az ügy kimenetelét. Fő­leg ne az Alkotmánybírósá­gon. Ennek a bírói testületnek elsősorban az alkotmányos­ságot, az alapvető emberi és alkotmányos jogokat kell szem előtt tartania és ilyen ügyekben mihamarabb dön­tést hoznia, függetlenül attól, hogy aktuálisan éppen mi zaj­lik a politikai színtéren. A má­sik ilyen döntés, amely hatás­sal van az ügyre, az a belügy­miniszter által bejelentett törvénymódosítási javaslat, amellyel enyhítenék az ál­lampolgársági törvény ab­szurd rendelkezéseit. Természetesen csak enyhí­tenék, de meg nem oldanák. Erre csak egy módon kerülhet sor, ha a 2010-ben elfogadott teljes módosítást eltörölnék, visszaállítanák az eredeti ál­lapotot, és egyben azon sze­mélyeknek, akiktől elvették az állampolgárságukat, felté­telek nélkül lehetővé tennék annak visszaszerzését. De is­merve a Smer eddigi javasla­tait, erre nem kerül sor. Ha az állampolgársági törvény mó­dosul, az Alkotmánybíróság­nak természetesen már nem lesz miről döntenie, és talán éppen erre megy ki a játék. Ez pedig ugyanolyan botrányos, mint az elnöki kampány miat­ti kivárás. Ha az ítélethirdetés elha­lasztásának oka mégiscsak az, hogy a taláros testület nem tud az ügyben meghatá­rozott időn belül döntést hozni, az akár jót is jelenthet. Nekünk addig is tennünk kell a dolgunkat. Es tesszük is. Gál Gábor, a Híd parla­menti képviselője VASÄRNAF-fúžéfelT Melléklet a Vasárnap legújabb számában! Keresse az újságárusoknál!

Next

/
Thumbnails
Contents