Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-12 / 35. szám, szerda

20 Sport-xxii.téli olimpia ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com jSKiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Szocsihni A szlovák színekben versenyző sílövő két lövést rontott, Sanitra szerint a gyengébb futóteljesítmény miatt úszott el az érem Kuzmina hatodik lett az üldözéses versenyben Az utolsó lövészet volt a legnehezebb, mondta a verseny után Kuzmina (TASR/AP-felvétel) „Kicsit csalódott vagyok, de hát már van egy aranyam!” Ezekkel a szavakkal értékelte a női sílövők üldözéses verse­nyét a szlovák színeket képviselő Anastasia Kuzmina, aki első helyről indult, de kétszer hibá­zott a lőtéren, s a hatodik helyen végzett. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL tolhatott, de lassabban kez­dett. „Nem akartam mindjárt az elején nagyon kifáradni, hi­szen ötször kellett felmennem arra a gyilkos emelkedőre. Jó érzésekkel rajtoltam el, nem gondoltam arra, hogy ismét éremért futok” - mesélte már a verseny után a szlovák színek­ben versenyző, tyumenyi születésű biatlonos. Kuzmina az első lövészetnél nem hibázott, s elsőként jött el a lőtérről. A második lövé­szetnél egyet rontott, ezután a remek formában futó fehér­orosz Darja Domracseva vette át a vezetést, Kuzmina lecsú­szott a negyedik helyre. Dom­racseva kemény tempót dik­tált, növelte is előnyét a har­madik lövészetig, és itt sem hibázott. Nem rontott Kuzmi­na sem, így feljött a második helyre. Domracsevának az utolsó lövészet előtt már több mint 40 másodperc előnye volt, így még az is belefért, hogy a legeslegutolsó lövést elrontotta. Kuzmina három­szor célba talált, aztán sokáig várt, s a hátralévő két lövésé­ből az elsőt elrontotta, így he­tedikként vágott neki az utol­só körnek. Az érmes pozíció­tól 7 másodperc volt a lema­radása, de ezt már nem tudta ledolgozni. Végül a hatodik helyen futott be. „Az utolsó lövészet volt a legnehezebb. A pályán most nem volt olyan kemény a hó, mert felmelegedett az idő, s mivel én magasabb és nehe­zebb is vagyok az ellenfeleim­nél, amikor el akartam rugasz­kodni, csak jobban belesüllyed­tem a hóba. Nem tudtam úgy repülni a léceken, mint a sprintben. Az első körökben spóroltam az erőmmel, de az a második büntetőkor nem kel­lett volna. Próbáltam közelebb kerülni az ellenfeleimhez, de nem ment” - foglalta össze a versenyt Kuzmina. A szimpatikus sílövő ugyan elnézést kért, hogy nem tudott megfelelni az elvárásoknak, de nem tört össze a verseny után. „Természetesen kicsit csalódott vagyok, de hát már van egy aranyam!”-mondta nevetve. Juraj Sanitra, Kuzmina lövő­edzője szerint nem a lőtéren úszott el az érem. „Nasztyának köszönetét kell mondanom, mert a maximumot hozta ki magából. Nem volt ideális fizi­kai kondícióban, megmutatko­zott, hogy az előző két nap nem múlt el nyomtalanul, és nem tudta megismételni azt a futó­teljesítményt, amivel a sprint­ben nyert. Ä lövészetével elége­dett vagyok. A negyedik lövé­szet nagyon sokáig tartott neki, valószínűleg nem találta el a ritmust, mert általában 25 má­sodpercet tölt a lőtéren, most pedig talán negyven másodper­cig is eltartott az öt lövés” - nyi­latkozta Sanitra. (bt) SZOCSI NAPLO Evakuacija BŐD TITANILLA Azzal feküdtem le este, hogy lövésem sincs, másnap mit fogokími a naplóba. Bárcsak történne valami, gondoltam elalvás előtt. Hát történt. Két elég húzós nap után örül­tem, hogy tovább alhatok, mert csak délutánra kell fel­érnem a hegyekbe. Jekatye- rinszkij Kvartal-ikis szobám­ban élveztem, hogy az előző napokkal ellentétben vilá­gosban kelhetek, és sehová nemkell rohannom. Kényel­mesen, mégpizsamában be­kapcsoltam a számítógépet, hogy átnézzem a híreket. Akkor megszólalt az égi hang. Először oroszul, abból csak annyit értettem: „Evakuacija.” Aztán angolul is. „Figyelem, vészhelyzet! A vészkijárato­kon át azonnal hagyja el az épületet! Figyelem, vészhely­zet! A vészkijáratokon át azonnal hagyja el az épületet!” Nem vagyok aggódós, csak nagyon átfogó és alapos is­mereteim vannak arról, mennyi minden mennyire katasztrofálisan elromolhat- ezt a mondatot még előző este olvastam, lájkoltam is. Nem, nem azért, mert akár csak egy kicsit is illene rám, dehogy. Lelki szemeim előtt több kép is megjelent. Lángokban áll a hotel. Terroristák foglalták el a térséget. Lángokban áll a hotel ÉS terroristák foglalták el a térséget. Szerintem soha életemben nem öltöztem fel ennyire gyorsan. (Báregyszeregysaj- tótájékoztató előtt pontosan abban a percben nyitottam ki a szemem az ágyamban, ami­kor a sajtótájékoztató kezdő­dött, az is elég turbóöltözés volt.) Rögtön beugrott a munkavé­delmi előadás is, sajnálatos módon csak az a része, hogy milyen jókat röhögtünk azon, amikor az előadó „lángoló irodáról” beszélt, mert ez úgy hangzik, mint egy Zs-kategó- riás film címe (főszerepben Steven Seagal). De ez is hasz­nos infó vészhelyzetben, leg­alább nevetek. Mire leértem, kiderült, hogy vaklárma volt. Valaki biztos rágyújtottaWC-ben. De legalább elmentem regge­lizni. Este pedig inkább nem kívá­nok semmit. A szlovák csapat nem tudott elég gyorsan reagálni a megváltozott körülményekre Procházková már a selejtezőben kiesett UJ SZO-TUDOS1TAS Mindig szomorú látni, ha egy olim­piai álom szerte­foszlik. Alena Proc- házkovának voltak merész és visszafogottabb álmai is, de a szocsi téli olimpián végül a reá­lis célkitűzése sem jött össze. A szlovák sífutó, aki fénykorában Vk-dobogón is állt legerősebb számában, a sprint selejtezőjé­ben csak a 39. lett, így nem ju­tott tovább a negyeddöntőbe. Procházková Vancouverben nagy dolgokra, akár döntős szereplésre készült, de csak a 18. helyen végzett. Akkor há­rom és fél órába telt, mire az új­ságírók elé állt. Most megállt a mixzónában - de sokáig csak hallgatott. Edzője, Ján Valuška addigra már elmondta, hogy Procház­ková komoly lemaradását (az élboly versenyzői közül csak azok voltak mögötte, akik eles­tek a rendkívül csúszós pályán) a rossz süécválasztás okozta, mivel az utolsó pillanatban megváltoztak a pályán a kö­rülmények. „Az időjárás egyáltalán nem kedvezett nekünk, és a mi kis csapatunk ilyen gyorsan nem tud reagálni a változásokra” ­Procházková csalódott volt a célban (SITA-felvétei kezdte Procházková, és elsírta magát. Rövid szünet után azonban folytatta: „Minket csak egy órával a rajt előtt engedtek ki... A pályán gyorsan változtak a körülmények, és egy ilyen kis csapat, mint a miénk, nem tud erre elég gyorsan reagálni - magyarázta szipogva a 29 éves sífutó. - Nem akarom még befe­jezni a sportot, de nem tudom, mennyi értelme van így. Szlo­vákiában egyszerűen nincsenek meg a feltételek, hogy jó ered­ményeket érjek el. Nem mon­dom, hogy rosszak, de úgy, ahogy Szlovákiában dolgoznak,, az egész szlovák sport elmehet a fenébe... Elnézést, hogy így fo­galmazok, de nem tehetek másként...” Pedig Procházková jó for­mában érezte magát a sprint előtt: „Jól sikerült az akklima- tizáció, az edzőm szerint az edzéseken még jobban men­tem, mint a norvégok... Csak hát ezt nem volt alkalmam megmutatni.” A szlovák sífutás fellendíté­séhez Procházková szerint ta­pasztalt vaxmesterek kellené­nek, akik a legújabb vaxokat is megkapnák tesztelésre. „Mi az edzőmmel mindent megte­szünk, de ez nem elég. Ha több pénz lenne ebben a sportban, akkor meg tudnánk fizetni a szakembereket. Nálunk viszont erre nincs esély” - nyilatkozta a csalódott sífutó, (bt) MUNKATÁRSUNK SZOCSI ÚTJÁT A SLOMIK CÉG TÁMOGATTA, mpmooss fel a pályára, mert későn kezd­ték el sózni a pályát, és az is so­káig tartott. A léceket ezért egy teljesen más helyen próbáltam

Next

/
Thumbnails
Contents