Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-12 / 35. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 12. Vélemény és háttér 7 Demokráciában végső soron a nép bölcsességén/ostobaságán múlik minden Népszavazás és a józan ész A népszavazás az egyik legdemokratikusabb intézmény, a népakarat megtestesítője. A fejlett demokráciák mégis azzal a dilemmával küzdenek, hogy lehet-e korlátozni - éppen a demokrácia és a jólét védelmében. GÁL ZSOLT Európa-szerte a vezető politikusok, a média, szakértők és az üzleti szféra is csaknem egyhangúlag rossznak tartja a svájci népszavazás eredményét, amelyen a többség a bevándorlás korlátozása mellett tette le a voksot. Érdekes módon hasonló a helyzet Svájcban is, ahol a referendumot kezdeményező Svájci Néppárt kivételével szinte minden fontos közszereplő ellenezte a bevándorlás kvótákkal való korlátozását és a helyi munkavállalók előnyben részesítését az állások betöltésénél. Csak hát az istenadta nép másképp döntött, és régóta tudjuk: vox populi, vox dei. A többségi reakciókkal ellentétben inkább azt emelném ki, hogy a kezdeményezés ellen szavazó 49,7 százalék nagyon magas szám. A jelentős bevándorlónépességgel rendelkező uniós tagországokban csont nélkül átment volna egy ilyen kezdeményezés, nem a svájci (hajszálnyi) 50,3%-os többséggel. Csak azokban az országokban ilyen kérdésekben nem tartanak népszavazást, mert akkor temethetnék az uniót, a tagállamok többségében a választók nemcsak a személyek szabad áramlását (és annak az új tagországokra való kiterjesztését) szavazták volna/szavaznák le, de valószínűleg az euró bevezetését, sőt megkockáztatom, az áruk szabad áramlását is (védjük a hazai termelőket alapon). Ezzel sokall nagyobb gazdasági károkat okoznának országuknak és végső soron saját maguknak, mint amilyenekre most a svájciakat figyelmeztetik (egyébként jórészt jogosan). A helvétek mellett szól még az is, hogy korábban már három népszavazáson a többség támogatta az EU és Svájc közötti szabad munkaerő-áramlás engedélyezését és annak kiterjesztését (ennek közléséről a médiák többsége megfeledkezett). Röviden, Svájc a kivételt jelenti a fejlett országok között is, ahol szinte minden kérdésben lehet népszavazást tartani, bízAlkotmányos kérdésekben nem lehet népszavazás : így próbálj ák védeni a népet saját ostobasága következményeitől. va az évszázados hagyományokon alapuló demokratikus együttélésben szocializálódott, módos lakosság nagyobb részének bölcsességében (csak ritkán csúszik be egy mostanihoz hasonló gikszer). A többi országban viszont az állami kiadásokat (és bevételeket) vagy az alapvető emberi jogokat érintő kérdésekben, illetve az EU sarkalatos elveit érintő ügyekben nem véletlenül nem lehet népszavazást kiírni. Az alkotmányos jogrendszerek megalkotói leegyszerűsítve így próbálják védeni a népet saját ostobaságának következményeitől. Mert joggal rettegnek attól, hogy megszavaznák az EU feloszlatását, a kiadások megemelését, az adók eltörlését - ezzel államcsődöt idézve elő - sőt, embertársaik egy részét is megfoszthatnák jogaiktól, vagyonuktól... Az ilyen korlátozások rizikója azonban az, hogy egyre apad a (nem kötött mandátummal) választott képviselők és a nem választott bürokraták által teremtett rendszerek, például az Európai Unió demokratikus legitimációja, és a növekvő elégedetlenség az igazi nagy referendumon, a választásokon üthet vissza. Mondjuk a májusi európai parlamenti voksoláson a szélsőséges és populista pártok minden eddiginél jobb sze- replésénekképében. A szerző a Comenius Egyetem Politológia T anszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója De miért pont engem, főnök?! Kitűnően tudok bolhából elefántot csinálni! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kitüntetés VERES ISTVÁN Elmegyek innen, mert sok a hülye, és az agyamra mennek. Rendszeresen hallunk ilyen megjegyzéseket az ismerősöktől, aztán van, aki csak mondja, van, aki el is költözik. Aztán rájön (hanem hülye), hogy hülyék mindenhol vannak, sőt, könnyen előfordulhat, hogy némelyek minket is közéjük sorolnak (annak ellenére, hogy rendszeresen panaszkodunk ások hülyére). Hasonló, amikor azt halljuk: na ez is csak ebben az országban történhet meg. Olyan mondásról van szó, amelyet valószínűleg a világ legtöbb országában használnak. Tavaly Szlovákiában is volt pár ilyen ügy, Magyarországon szintén, de nekünk most Románia érdekes. Nyár óta húzódik ugyanis Tőkés László ügye: vezető román politikusok (és mások) úgy gondolták, Tőkés mostanában túl irredentán gondolkodik és nyilatkozik, ezért el kell tőle venni a Románia Csillaga érdemrendet, amelyet 1989-es szerepvállalásáért kapott, 2009-ben. Az illetékes becsületbíróság döntött is arról, hogy a csillagot Tőkés nem érdemli meg, azóta pedig tart a jogi vita: kinekvanjoga mihez, meg mihez nincs, meg érdekellentét, megbeperelés, meg fellebbezés, megjoghézagoksa- többi. Három dolgot tartok érthetetlennek az ügy kapcsán. Az egyik konkrétan Tőkéshez kötődik: a kitüntetést 89-es szerepvállalásáért kapta, azon pedig mostani kijelentései semmit nem változtatnak, hogy akkor ott ő mit csinált és mit nem. Vagyis ez egy lezárt ügy, függetlenül attól, hogy Tőkés hogy látja Trianont vagy a magyar-román viszonyt. A második: ha egy kitüntetés rossz döntésnek bizonyul, ki a felelős? Aki adta, vagy aki elfogadta? Nyilván az előbbi. Három: akitüntetések úgy általánosságban inkább károsak, mintsem hasznosak. Politikai vitákat gerjesztenek, a jelölések pedig az aktuális politikai vezetés szájíze szerint készülnek. A művésznek vagy a tudósnak persze jól jön az anyagi segítség meg az elismerés, de nyomasztó lehet egy Kossuth-díjjal a nyakunkban élni. Meg mintha ezeket az embereket hivatalosan egy szinttel az átlagemberek fölé emelnék, ami szintén nem egészséges. Arról nem is beszélve, hogy sokszor tényleg mintha csak azért tüntetnének ki valakiket, hogy a kitüntetések ki legyenek osztva. Aki jó valamiben, arról úgy is tudomást szerzünk. Ha meg csak a kitüntetés teszi ismertté, akkor az kicsit gyanús. De a kitüntetés visszavonása még magánál a kitüntetésnél is nagyobb butaságnak tűnik. KOMMENTÁR Smer-SNS-biznisz AAAR1ÁN LEŠKO Hamarosan rendkívüli parlamenti ülésre kerül sor, amelyen az ellenzék Robert Fico leváltását fogja javasolni a kvótabotrányban játszott szerepe miatt. Persze a kormányfő nem lesz leváltva, de az ülés azért érdekes lehet. Új dolgokat tudhatunk meg. Múlt heti fejlemény, hogy a Szlovák Információs Szolgálat már 2008. július 18-án, vagyis fél évvel a széndioxid-kvóták eladása előtt elküldte az 54-V-105-89/2008 számú jelentését, melynek Az emissziós kvóták előnytelen eladása címet adta. Ez rendkívül fontos információ, és eddig senki sem cáfolta, hogy létezett ilyen jelentés. Azt bizonyítja ugyanis, hogy a kormányfő már öt hónappal a kvóták tényleges eladása előtt tudott a gyanús ügyletről, de nem tett ellene semmit. Idézzük fel, mi történt akkoriban. 2008júliusában Robert Fico bejelentette, hogy Jaroslav Izák környezetvédelmi miniszternek mennie kell, mert „etikai szabályokat sértett meg” valamilyen támogatások odaítélésekor. Mindenki értetlenül bámult. Mi ez a kettős mérce, más miniszterek botrányai esetében elég volt annyi, hogy Fico bejelentette, „nem történt törvénysértés”, és kész, minden ment tovább. Egyszerűen rejtély volt Izák kirúgása, most már persze nem az. Minden jel szerint Izák úgy próbálta meg eladni a kvótákat, hogy csak Ján Slota holdudvara járt volna jól. 2008júliusá- banjelent meg a Trend című lapban Peter Marčan cikke, aki a környezetvédelmi tárcáról a következőket írta:, A Trend értesülései szerint a környezetvédelmi minisztérium megpróbálta közvetlenül eladni az emissziós kvótákat az állami tartalékalapból. Az egész végül a földművelési tárcán bukott meg, amely nem értett egyet a javaslattal.” Nyilvánvaló, hogy az SNS-es eladási próbálkozás kitudódott és a Smer lefújta az üzletet. Ezután Izáknak mennie kellett, de az üzletet azért később nyélbe ütötték. 2010 óta tudjuk, hogy Izák vezetésével a környezetvédelmi tárca nagyon intenzíven keresett vevőt a szlovák kvótákra. Bizonyítja ezt a tárca egyik magas beosztású vezetője, Pavol Tehlár levelezése Jana Lütkennel, az Onyx Trust Services AG képviselőjével. Nem káprázik a szemük, jól látják: Jana Lüt- ken végül az Interblue Group képviseletében vásárolta meg a kvótákat. Miután az SNS által előkészített eladást blokkolta a Smer, az Onyx társasághoz Jana Lütkennek címzett levelekre Jana Lütken kezdett válaszolni az Interblue Grouptól. Úgy tűnik, az SIS 2008-as júliusi jelentése egyetlen dologra volt jó: az SNS által kiszemelt Onyx helyett az Interblue Group vásárolta meg a kvótákat, s e mögött a garázscég mögött már más érdekcsoportok is álltak, nem csak a nemzetiek. A nyári eladás csak azért hiúsult meg, hogy fél évvel később adják el a kvótákat, de akkor már a Smemek volt beleszólása a nyereség elosztásába. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Féllegális ukrán seregek Féllegális hadsereg szerveződik Ukrajna keleti és déli részén a hatalom szimpatizánsaiból, hogy szembeszálljon az ellenzéki tüntetőkkel - adta hírül az ukrán média. A hatalompárti Ukrán Frontnak elnevezett egyesülésbe elsőként a kelet-ukrajnai Harkiv- ból az Oplot (Erőd) nevű ketrecharcosok klubja, majd o- roszbarát kozák szervezetek, néhány Afganisztánban szolgált veterán és a krími Orosz Motorosok csoportja állt be. Az Ukrán Front ötlete a kormányzó Régiók Pártjának helyi ülésein vetődött fel. A „népi osztagoknak” nevezett csoportok egyes régiókban a helyi költségvetésből kapnak anyagi támogatást. Egy kozák parancsnok, Ihor Csernoiva- nov atamán arról beszélt, hogy csaknem 10 ezer kozák csatlakozott a hatalomhoz hű erőkhöz. Az Ukrán Front többi csoportja létszámáról nem hoztak nyilvánosságra adatot. Közben Nyugat-Ukrajnában egyre-másra alakulnak az ellenzékiek önvédelmi alakulatai. Andrij Parubij, a Haza párt parlamenti képviselője és a Majdanon tüntetők „ellenállási” parancsnoka nemrég jelentette be, hogy a vidéki önvédelmi osztagokból össz- nemzeti „minihadsereg” jön létre, amelynek tevékenységét Kijevből fogják koordinálni. Médiaforrások szerint az önvédelmi osztagokba eddig mintegy 12 ezren léptek be. A kijevi tüntetők önvédelmi egységeinek alapítói elsősorban leszerelt katonák, Afganisztánban, Csecsenföldön, Grúziában szolgált veteránok, akikhez civil önkéntesek is csatlakoztak. Közülük vált ki a Jobboldali Szektor elnevezésű csoport, amely január 19-én összecsapásokat kezdeményezett a rohamrendőrökkel. (MTI)
