Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-10 / 33. szám, hétfő

16 Sport - xxii. téli olimpia ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 10. www.ujszo.com jüKiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Szocsibol Vancouver után a tyumenyi születésű, honosított szlovákiai versenyző szülőhazájában is megnyerte a női sílövők 7,5 km-es sprintszámát Kuzmina történelmet írt: megvédte címét Kuzmina útban a győzelem felé (TASR/AP-feIvéteI) Vancouverben meglepe­tésgyőzelmet aratott, Szocsiban már mindenki szinte elvárta tőle a si­kert. A sílövő Anastasia Kuzmina megbirkózott az emberfeletti nyomás­sal, és a megfelelő pilla­natban hozta ki magából a legtöbbet - egyetlen lőhibája sem volt, és a remek futóteljesít­ménnyel párosulva ez olimpiai aranyat ért. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL „Azt kell valahogy elérnem, hogy fel­szabadultan, moso­lyogva vágjak neki a c” - nyilatkozta Kuzmina még Pozsonyban, a szlovák küldöttség ünnepélyes eskütételén. A tyumenyi szüle­tésű, honosított versenyző ko­rábban sokszor túlságosan gör­csösen akart teljesíteni, ebből fakadtak gyakori hibái a lőté­ren. Puszi a kamerába A szocsi téli játékokon, a Krasznaja Poljana-i Laura Köz­pontban azonban egy másik Kuzminát láthattunk. Vagy in­kább - az igazi Kuzminát, a ki­váló sílövőt, aki tud futni és lő­ni is, és a rajt előtt puszit küld a kamerába. „Nagyon vártam, hogy va­jon mutatnak-e a tévében a startnál, mert mindenképpen szerettem volna küldeni egy puszit a szurkolóimnak. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy erre a verseny után is lesz-e lehetőségem” - árulta el már a verseny után a boldog­ságtól sugárzó Anastasia Kuz­mina. Hokisok a lejtőn Szlovákia legsikeresebb téli olimpikonját a hokiválogatott is a helyszínen biztatta. „Tud­tam, hogy ki fognak jönni, de a rajtnál nem hallottam őket, amit kicsit furcsállottam is. Annál nagyobb volt a meglepe­tésem, amikor megpillantot­tam őket az első emelkedő mentén, ahogy biztattak, kia­báltak, gyere Nasztya, gyere! Nem akartam gyorsan kezdeni, de üyen szurkolótábor mellett muszáj volt mindent belead­nom! Úgyhogy a hokisok te­hetnek róla, hogy a második meg a harmadik körben nem voltam olyan gyors, mert már nem bírtam” - nevetett Kuz­mina. Jeliszej kívánsága Négy évvel ezelőtt Kuzmina kisfia, Jeliszej egyértelmű ké­réssel küldte el édesanyját az olimpiára - ahogy meglátta az érmek képét, rájuk mutatott, és kiadta az ukázt, neki ez kell. „Je­liszej most már iskolás, és más­képpen éli meg ezeket a dolgo­kat. Sajnálja, hogy az anyukája sokat utazik, és keveset va­gyunk együtt. Már nem adja pa­rancsba, hogy érmet hozzak ne­ki, de most is egy nagyon fontos mondattal bocsátott utamra: Anyuci, én azt kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd, mert én olyan szo­morú vagyok, ha nem sikerül neked a verseny, olyankor annyira sajnállak...” - idézte fel kisfia szavait Kuzmina. Családi körben „Azt hiszem, egyetlen spor­tolónak sincs itt ilyen hátor­szága, mint nekem. A férjem az egyik edzőm, az orosz csapat­ban itt versenyez az öcsém An­ton, és itt vannak Szocsiban a szüleim is. Ez nagyon sokat jelent” - mondta Kuzmina, akinek sikerét az oroszok is ünnepelték. - Bár Szocsi és környéke egyáltalán nem ha­sonlít Szibériára, ahonnan én származom, mindenki olyan melegen fogadott, hogy tény­leg itthon érzem itt magam. Sokan azt is mondták, „Nasz­tya, de kár, hogy nem vagy már a miénk!” Csakhogy Nasztyen- kát már nem lehet elfelezni, Nasztya most már szlovák!” A szimpatikus sílövőt a cseh közszolgálati rádió kissé pro­vokatívan megkérdezte, nem bánja-e, hogy ezeket a sikere­ket nem orosz színekben éri el. „Egyáltalán nem - felelt meg a kérdésre az olimpiai bajnok, aki korábban az orosz váloga­tottban kegyvesztett lett. - Na­gyon örülök, hogy az ered­ményhirdetésen a szlovák himnuszt hallgathatom!” Utazni az éremért Közvetlenül a verseny után a Laura Komplexumban csak vi­rágokat kaptak a dobogósok, az eredményhirdetésre csak ma, a tengerparti olimpiai parkban, a láng tövében kerül sor. Kuzminára azonban hol­nap ismét komoly feladat vár, az üldözéses versenyben az el­ső helyről rajtolhat, s erre nem az a legideálisabb felkészülés, ha a sportoló a verseny előesté­jén oda-vissza 90 kilométert bumlizik a hegyekből az olim­pia központjába. „Hát mit csi­náljak már? Mégsem küldhetek el az aranyért valaki mást!” - kacagott Kuzmina, akit nagyon régen láttunk ennyire felsza­badultnak. A két nulla szárnyakat ad A lőtéren is nyugodt és ma­gabiztos volt - fekvésben hi­hetetlenül gyorsan és ponto­san lőtt, állásban a harmadik lövés után tartott egy rövid szünetet, de nem azért, mert nem uralta a helyzetet. „Tu­datosan figyeltem arra, hogy ne siessem el az utolsó két lö­vést. A hibátlan lövészet pe­dig annyira feldobott, hogy szinte repültem az utolsó körben” - magyarázta a bol­dog győztes. A favoritok fekete napja A többi esélyes mind hibá­zott - a szezon meglepetése, a cseh Soukalová, a topfavo­rit norvég Berger és a fehér­orosz Darja Domracseva jó­formán még azelőtt kiírta magát a versenyből, hogy Kuzmina elrajtolt volna. A szlovákiai sílövőnek - aki a 33-as számmal rajtolt, Oroszországban pedig a hármas nagy szerencsét je­lez, hát még a két hármas! - azonban így is sokáig kellett várnia, hogy biztosan első lesz-e. „Be kell vallanom, hogy az egyik riválisom egyik rontott lövésének nagyon megörültem” - jegyezte meg kissé szégyenkezve Kuzmina. Hogy még ünnepelhessünk „Tudom, hogy sokszor csa­lódást okoztam a szlovákiai drukkereknek, mert nem úgy sikerültek a versenyeim, ahogy szerettük volna. Remélem, hogy ezzel az olimpiai arany­éremmel kárpótoltam őket - emelte ki a verseny utáni sajtó- tájékoztatón többször is Kuz­mina. - Ez a siker most nagyon sok erőt ad, és mindent megte­szek azért, hogy még ünnepel­hessünk érmet ezen az olimpián.” (bt) /ersenvne SZOCSI NAPLO Egy zászlóvivő története BŐD TITANILLA Ott vannak a sztárok, Chára, Ammann, Maria Höfl-Riesch. Ott vannak az „egzotikus bolondok” - a tongai Bruno Banani, a mexikói Hubertus von Hohenlohe. És vannak kevésbé feltűnő sportolók, a történetük vi­szont nem kevésbé lelkesítő. Mint például a török Alper Ucar. * Első beszélgetésünk apropó­ját 2008-ban a zágrábi műkorcsolya-Eb-n egy ma­gyar edző adta. Alper akkor Budapesten járt egyetemre, és Száraz Andrásnál készült. Egyéni kőrisként indult az Eb-n, nem volt nagyon rossz, de nem volt jó sem, 29. lett. Aztán eltűnt a színről. Ha va­laki hosszú éveken át csak a 30. hely környékén mozog, nem ritka, hogy beleun az egészbe. Alper azonban ké­sőbb visszatért, jégtáncos­ként. Egy év után partnert váltott, és tovább próbálko­zott. Az ilyen próbálkozások után szokták rosszindulatú ismerő­sök bájmosollyal megkérdez­ni: hát miért nem képes valaki belátni, nem arra született, hogy sikeres korcsolyázó/író/ énekes/akármi legyen? A helyzet azonban az - legyen ez bármilyen közhelyes és pa- tetikus -, hogy nem azokra emlékezünk, akik abbahagy­ták a próbálkozást. Alper számára tavaly jött az áttörés, amikor már az egyik legelismertebb edzőnél, Alekszandr Zsulinnál készült partnerével, az ukrán (azóta honosított) Alisa Agafonová- val. Túlzás nélkül állítható, hogy a zágrábi Eb jégtáncver­senyének legemlékezetesebb pillanata a törökök rövidtán­ca volt (pedig az érmesek sem voltak rosszak). ľm in love with a fairy tale, szerel­mes vagyok egy tündérmesé­be, zengett Alexander Rybak Eurovízió-győztes dala, Alper az öklét rázta a program vé­gén, a közönség állva tapsolt. Mindenki érezte, nem lénye­ges, hogy ez hányadik helyre lesz elég, itt éppen valóra vált egy álom. Hat évvel az után az első zág­rábi Eb után Alper Ucar a szo­csi olimpia megnyitóján a tö­rök küldöttség élén masíro­zott, kezében a zászlóval, amelynek csücskét partner­nője, Alisa szorította. így vit­ték ők a zászlót együtt, ket­ten. Törökjégtánckettős ko­rábban soha nem vett részt az olimpián, az országban jég­pálya is alig van. Nehéz úttörőnek lenni, mond­ják, de rögtön hozzáteszik, felemelő érzés sporttörténel­met írni. Ha egyszer visszavo­nulnak, jégtáncakadémiát szeretnének nyitni Törökor­szágban, hogy mások is meg­ismerjék ezt a gyönyörű sportágat. Álper és Alisa nem lesz olim­piai bajnok! De ha a jégtáncról beszélnek, ragyog a szemük. Valahogy így képzelhette Coubertin is. A parádés műsor ellenére Dmitrij Medvegyev (jobbról az első) orosz miniszterelnököt elnyomta az álom az olimpia péntek esti megnyitóján. Vlagyimir Putyin elnök (balról az első) ellenben végig éberen figyelte az eseményeket. (foxcrawl.ro-felvétel) MUNKATÁRSUNK SZOCSI ÚTJÁT A SLOMIK CÉG TÁMOGATTA. MP140085

Next

/
Thumbnails
Contents