Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-08 / 32. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 8. Vélemény És háttér 7 A közös Európa fő témája már nem a keleti országok felzárkóztatása, hanem a dél benntartása Keletről északra A jelenlegi gazdasági világválság - különösen Európában - nem kezdődött olyan bombasztikus rémhírekkel, mint mondjuk az 1929-es „nagy” válságot megelőző Fekete Kedd, de annál alattomosabbnak bizonyul. RAVASZ ÁBEL Hosszú, elnyújtott hatású, az erőviszonyokat nagyban átrendező folyamatról beszélhetünk. A válság egyik tartósnak tűnő hatása az, hogy évszázadok óta először Európa érdeklődése a kelet-nyugati irányból észak-délire fordult. Na nem mintha Ukrajna nem keleti ügy lenne: de mégis, ennél is fontosabb a leszakadó dél és az összeszedettebb észak szétkap- csolódása. Az euró bevezetése utáni éveket nagy mértékű gazdasági konvergencia jellemezte az egész Európai Unióban, ennek a folyamatnak azonban éles és határozott vége lett a válság beköszöntével. Nem elég, hogy a tagállamok nem tudtak tovább közelíteni egymáshoz - pl. az infláció, a munkanélküliség, a kamatláb terén -, a különbségek még markánsabbá váltak, mint korábban. A németek stabil helyzetének fő kontrasztját a déli országok adják: az angol kezdőbetűik alapján gúnyosan PIGS-nek („malacok”) nevezett csoport, Portugália, Itália, Görögország és Spanyolország. Az európai integrációs közbeszéd fő témája így évtizedek óta először nem a keleti országok csatlakozása és felzárkóztatása, hanem immár a dél benntartása. Ennek oka az, hogy a 2004-ben belépő új államok jelentős része ma inkább stabilizáló erőnek számít: a lengyel Tusk-kormánynál európaibb vezetése kevés országnak van, a Baltikum ügyesnek bizonyult a válságkezelésben, és örömmel mondhatjuk azt is, hogy az eurozónába beérkező Szlovákia is egyértelműen az „északi” államok közé került. Erre az állapotra - sőt eredményre! - az ország méltán lehet büszke. Szlovákia nem földrajzi fekvése miatt lehet ma az „észak” része - például Csehország északnyugatra van tőle, de szimbolikus értelemben egyáltalán nincs „északabbra” -, hanem azok miatt az áldozatok miatt, amelyeket polgárai az 1998 és 2006 közötti Dzurinda-korszakban, majd az azt követő és arra makrogazdaságilag organikusan építő első Fico-kormány idején vállaltak. A gazdasági reformok meghozták az eredményeket, még ha ez az életszínvonalon csak fokozatosan kezd megjelenni. Az euró bevezetése nem volt egyszerű menet, közvetett költségei között említhető a Radičo- vá-kormány bukása is, de cserében az ország viszonylagos stabilitásban vészelte át a válság javát. Ha pedig igaz az, hogy Közép-Európa egyetlen reménye a közös Európa - jelen sorok szerzője pedig ezt gondolja -, akkor ugyanez az euró melletti kitartásra is igaz. Szlovákiai magyar szempontból az európai gazdasági fejlemények aggodalmakra is okot adnak, mégpedig elsősorban amiatt, hogy a mai magyar kormány egyáltalán nem az észak felé, hanem láthatóan keleti irányba fordul - ezzel pedig automatikusan délen marad, így a magyar-szlovák határ hosszú távon a két gazdasági zóna határává válhat, ami különösen a határ mentén élők számára okozhatna problémákat. Ez persze még korántsem dőlt el - de a mostani előjelek nem túl biztatók ebből a szempontból. stvo financií .terstvo fi lej repubhky Minis! Slovans* rstvo |repufcitll-----------------—.--if vo financií S Ministerstvo financií f f v 1 AKIKERES, AZT A CSALÓK MEG HADtT*^ * MEGTALÁLJUK! :erstvo financií 5 k" republiky * r * Ministerstvo fin; f. ■ Slovenskej teptrtihky FUSSANAK. A PÁRTKASSZÁHOZ. 1 Jaja: 10M | Ministerstv lÁy Slovenskej repub Kormányfő és pénzügyminisztere (Fotó: TASR) Ki hitte volna, hogy sokan visszasírják a kommunizmust és az unióban szocialisztikus változás áll be Erős állam régen és most HORBULÁK ZSOLT Állandóan változó világban élünk, ami egyáltalán nem újdonság, az emberek minden időben ezt gondolták. De leginkább abban hisznek, hogy korábban jobb volt. Általában 20-30 évente jönnek a mélyrehatóbb társadalmi változások (néha forradalom), megközelítőleg akkor, amikor egy új generáció színre lép. 25 évvel ezelőtt Fukuyama híres, liberalizmust dicsérő könyvének megírásakor (A történelem vége és az utolsó ember) biztosan nem gondolta, hogy röpke húsz év múlva sokan visszasírják a kommunizmust, és hogy a válság hatására az Európai Unióban valamiféle szocialisztikus fordulat áll be. Néhány éve újra vita tárgya, hogy mekkora legyen az állami beavatkozás. Az európai gazdaság és kultúra alapja a liberalizmus, ha úgy tetszik, a szabadelvűség. A szabad verseny tette Nyugat- Európát a huszadik század elejére a világ urává, az elhúzódó feudális kötöttségek pedig Ke- let-Európát leszakadóvá. Ezek után merné valaki megkérdőjelezni, hogy a piacgazdaság nem a gazdasági fejlődés egyetlenjárható útja. Ha a távolabbi múltba tekintünk vissza, találhatunk sikeres központosított országokat is. 4500 évvel ezelőtt a sumér városállamok mind állami újraelosztással működtek. Ezt vitték tökélyre az ókori Egyiptomban, és a legmagasabb fokát a ptole- maioszi korban érte el 2-300 évvel Krisztus előtt. Akkor, amikor már feltalálták a mai formában is használt pénzt. De említhetnénk akár Kínát, ahol az egy- pártrendszer és egyeden ideológia keretei is képesek biztosítani a gyors gazdasági növekedést és a felzárkózást a fejlett világhoz. Kelet-Ázsia más tekintélyelvű országai szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Persze nem szabad elfelejteni, hogy Kína a 17. századig Európa előtt járt, csak belső problémái és a nyugati ipari forradalom miatt maradt le a 20. század elejére. Nehéz egyértelmű receptet találni a gazdasági fejlődésre. Az Európai Unióban és az USA-ban jelenleg alkalmazott módszer azért nem jó, mert az eladósodásra épül, azt pedig valakinek meg kell fizetnie: konkrétan a következő generációknak. Igazi súlyát éppen ezért nem érezzük. Sokan látják úgy, hogy a fejlett világ gazdasági fejlődését a szociális kiadások terhe nyomja vissza. „Túlságosan jóléti” társadalom alakult ki. Nehéz időkben, ha tetszik, ha nem, össze kell húzni magunkat, nálunk most talán ez lehet a helyes gyógymód. KOMMENTAR Én kerékpárral megyek LAKNER ZOLTÁN „Költséghatékony.” Ezt felelte egy-Hév nélkül - nyilatkozó Fidesz-politikus, mikor megkérdezték tőle, miért folyik a kampány úgy, hogy a Fidesz egyelőre nem adja hozzá a nevét. Volt és lesz ugyanis egyfelől a kormányzati kampány. A Fidesz folyamatosan gyúrja át kormányzati mezben, közpénzből a választók gondolkodását és pártpolitikai ítéleteit. Januárban pedig ismét beindult a CÖF: méregdrága plakátkampányt kezdett az ellenzékkel szemben. „Közadakozásból”, egy olyan országban, ahol a valódi civileknek bélyegre sincs pénzük. Igaz, más civü szervezetek vezetői nem töltenek be vezető pozíciót a civileknekjá- ró pénzek odaítéléséről döntő állami testületben. Tehát „költséghatékony” a Fidesz-kampány. A kormánypárt még nem költött egy forintot sem, de mindarról, amit sikernek tekint, s mindarról, amit az ellenzékről gondol, ömlenek az „információk” a választókra. Ilyen a hetedik szabad, vagy milyen, választás Magyarországon. S akkor a Nemzeti Választási Iroda címzés nélkül postaládákba szórt regisztrációs leveléről vagy az Amerikában élő szavazóknak küldött, a voksolás napját hibásan tartalmazó értesítőről még nem esett szó., fez. állam működik”: a választás, a legfontosabb demokratikus közjogi aktus... hát, szóval, zajlik. Nem lustálkodik a kormánypárti média sem. Például a gazul politizáló „ellenzéki” színházakat támadja. Közben a Nemzetiben a kormányt bírálni merészelő külföldi politikusokat gúnyolják a színpadon, de az nem baj. A Hír Tv „belenyúl a hangsávba” egy olyan tudósítás során, amelynek épp az lett volna a lényege, hogy eldöntse: az általuk felhangosított mondat vajon a helyszínen, a szocialisták nagygyűlésén is tisztán hallható volt-e, vagy sem. Az „ügyet” ezerrel tolta az adófizetők pénzén fenntartott állami média. „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek” - mondta Sándor György humoralista híres iskolai jelenetében a futni induló gyerekeknek. „Én kerékpárral megyek” - tette hozzá. Az ellenzék egy súlyos adócsalási ügy árnyékában hátrányból vághat neki a választásnak. Ez akkor is így van, ha a Fidesz feltételezett ügyeinek értéke messze felülmúlja Simon Gábor 240 millió forintját. Az ellenzéknek ugyanis pontosan azt kellene bizonyítania, hogy ma már nem az, ami egykor kormányon volt. Orbánnak megfelel, ha a választók nagy része mindenkire legyint és hagyja az egészet a csudába. Addig se firtatják, mit művelt 2010 óta a Fidesz, amely most saját híveit mozgósítva begyalogolhat a célba. Év elején az MSZP, az Együtt és a DK váratlanul gyorsan megállapodott a közös listáról. Utána - az MSZP -gyűlést leszá- . mítva- alig történt valami. Persze, nem kevés energiába kerül felépíteni a közös kampány mechanizmusait, összerakni kulcsmondatait. Mikor ez meglesz, csak akad még egy CÖF által meghagyott tenyérnyi plakáthely, ahova kiragaszthatják. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Ukrajna széteshet A kijevi tüntetők ellen szervezkednek Kelet-Ukrajnában - írta a Rosszijszkaja Gazeta. Az orosz kormánylap tudósítója a kelet-ukrajnai Harkiv- ban járt, ahol nemrég megalakult az Ukrán front. Célja „az ukrán föld megtisztítása azoktól, akik azzal a szándékkal érkeztek, hogy megszállják”. A kijevi ellenzék szerint az új mozgalom a Kreml meghosszabbított keze. Alekszej Szelivanov, a Hűséges kozákok nevű kelet-ukrán szervezet vezetője elmondta, „magas szinten döntöttek arról, hogy aktivizálják erőiket”. Oroszországtól sokat várnak, és szükségük van segítségére. Egy másik orosz lap, az Izvesztyija azt feltételezi, hogy a Fekete-tengerre érkezett amerikai hadihajók nem az olimpia, hanem az ukrajnai válság miatt vannak a térségben. A lap szerint az USA-val most együttműködő Oroszország nem kérte a két hadihajó jelenlétét a terrorista fenyegetések miatt, Washington célja, hogy ellensúlyozza a Moszkvához húzó ukrajnai Krímben állomásozó orosz flottát: Egy megszólaltatott orosz szakértő azt mondta, „Ukrajnában az államirányítás szétesőben van, az ország balkanizálódhat, területén több állam jöhet létre”. Két új államalakulat Oroszország geopolitikai vonzáskörébe kerülne, ezt igazolja, hogy a dél-ukrajnai Krími Autonóm Köztársaság parlamentje már Moszkva védelmét kérte. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, sem az EU, sem az USA nem engedi, hogy Oroszország annyira megerősödjön, hogy visszavegye Délkelet- Ukrajnát, különösen nem a Krím-félszigetet. A Nyugat kemény fellépésével találhatja magát szembe nem messze határaitól. (MTI)
