Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-07 / 31. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 7. Vélemény És háttér 7 Bil’ak a következménynélküliség ma is társadalmakat pusztító szimbóluma Ne nyugodjuk bele békében „Kedveském, tanulja meg, hogy a hazaárulás csak dátum függvénye”, nyilatkozta a kilencvenes évek végén egy rádiósnak Vasil Bil’ak egykori ideológiai párttitkár, s azóta nyilvánosan nem szólalt meg. Amolyan csehszlovák Biszku Béla, csak nem állt kamerák elé. LOVÁSZ ATTILA A hazaárulás nem véletlenül volt téma. 1993-ban a Cseh Sajtóiroda moszkvai munkatársa küldte el Prágába az 1968-as behívólevél másolatát, rajta öt aláírással. Emlékszem, a hideg futkosott a hátunkon, ilyen kordokumentum még a sokat látott történész lelkét is megre- zegteti, hát még a rendszerváltás utáni fiatal, autodidakta újságírókét! Szenzáció is lett belőle, de hazaárulási per - a kísérletek ellenére - soha. Az elhíre- sült mondatot egyébként garantáltan nem Bil’ak találta ki, ekkora intellektuális kapacitása nem volt a szakmunkásképzőt sem abszolváló pártkádernek. Akkortájt a politikai cinizmus csúcsának tartottuk a kijelentést, manapság el sem éri a lakosság ingerküszöbét. Merthogy éppen az ingerküszöb miatt vált Bil’ak szimbólummá. A következménynélküliség társadalmakat pusztító szimbóluma. Pozsony luxusnegyedében, a Slavín alatt egy olyan villában tengette nyugdíjas éveit, amelyet annak idején egyszerűen elkobzott a kommunista rendszer. Majd fizettek érte - jelképess összeget. A dolog úgy végződött, hogy a mai árakon megfizethetetlen ingatlan egykori tulajdonosai minimálnyugdíj- ból éltek, amíg meg nem haltak, Bil’ak elvtárs pedig .jogszerűen” jutott a villához. Am ez, kedves olvasó, nem egy villa története. Amerre nézünk, efféle pártállami alakok efféle történetei üzenik nekünk, hogy ha tisztességes vagy, vállalod a lú- zerek sorsát. Nem véletlenül írtam le: társadalmakat pusztító következménynélküliség. Csehszlovákia „de facto” nem volt 1968-ban szuverén állam. Csehszlovákia viszont „de jure” a függetlenségét is feladta. Öt ipse, köztük Bil’ak, odaszólt szovjetéknek, hogy jöjjenek be. Ez nem más, mint idegen hatalom haderejének invitálása. Dátumtól függetlenül hazaárulás. S nem történt semmi. 2011-ben a pozsonyi bíróság bizonyítékok hiányában ejtette az ügyet. Ha született volna is ítélet, a 90 fölött járó Biľak akkor is nagy lábon élte le életét. Mások rovására. De még szimbolikus aktusként sem ítélte el semmilyen hatóság, bíróság. Nagy példa ő: így kell csinálni, ügyes a fiú, mondanák erre a mai kamaszok. S ez a fölháborító. A komcsi titkosok nyugodt és hosszú, kényelmes élete, a pártkáderek büntetlensége - és a gyilkosok végelgyengülésben halnak meg. Igenis, meg kell emlékezni Vasil Bil’akról. Igenis el kell mondani, hogy az ő élete memento. Elmondani, hogy így járunk, ha tömeges apátia, belenyugvás a hatalommal szembeni egyetlen hozzáállásunk. Hogy nem ő volt az egyetlen és az utolsó, az biztos, de az ő esete az egyik leglátványosabb, amikor valaki teljesen érdemtelenül válik magas rangú káderré, mások életét tönkretéve. Miközben pontosan annak ellenkezőjét tette, ami ellen ideológusként - állítólag - pályafutása során harcolt. Mégpedig a legmocskosabb fajta kizsákmányolással. Ezért vagyok képtelen keresztényi megbocsátás jegyében leírni, hogy nyugodjék békében. A megbocsátáshoz bűnbánat kell - s Bilak soha nem érezte bűnösnek magát. Mint ahogy azok sem, akik embert raboltak, embert öltek, milliárdos vagyonokat loptak el. S akikről éppen Bil’ak halálának napján Fegyveres Oszkár, a külföldre menekülő egykori szolgálati tiszt azt nyilatkozta: „ma már nem mennék szembe a rendszerrel - nem érte meg”. A husáki, brezsnyevi éra utolsó mohikánja ment el. Politikai üzenete? Mi ne nyugodjuk bele békében. Ezt fejtse meg, őrnagy elvtárs, avagy a „Bijte Rusi na večné časy a nikdy jinak!“ liter vodkával cenzúrázott orosz fordítása (Cartoonizer) A moszkvai sajtó az olimpia árnyékában az ukrajnai orosz érdekek és életek megvédésére hangol Szocsitól Kijevig a putyini úton JARÁB1K BALÁZS Az oroszok 1980 után ren- deznekújra olimpiát, melybe beleöltek vagy 51 milliárd dollárt. A világ legdrágább téli olimpiája egy nyári üdülőhelyen. Elvitték az olimpiai lángot a tenger fenekére, az Északi-sarkra, a világűrbe, sőt még messzebbre, egészen Vlagyivosztokig futottak vele. A Krímtől a Kaukázusig kiirtották az összes kóbor kutyát. De ez sem elég, ez se jó, semmi se jó - csak kritikát meg rosszhiszeműséget kapnak az oroszok a nyugati sajtótól. A New York Times kiküldött tudósítója azt írja Szocsiból: az első olimpiai szám - rohamléptekkel befejezni a szállodákat. Pedig a szervezők nagyon várják az elismerést. Na, majd ha Edward Snowden felbukkan a megnyitón... Szegény Szocsi, szegény Oroszország. De a nyugati sajtó „elfogultsága” érthető. Az egész annyira balsój, megalomán, annyira putyinos (ha én akarom, meglesz!), a terrorfenyegetés miatt annyi a rendőr meg a katona, hogy az a nyugati szemnek nem szokványos (de az orosznak átlagos). Közben meg az egész annyira fájdalmasan orosz, ó, azok a szocializmusból ismert megoldások (plafon alá szerelt radiátor a szállodaszobában, mosdók csap nélkül), annyira bürokratikus-drasztikus (a transzparensek szövegét hivatalos tolmáccsal oroszra fordíttat- ni), hogy a fanyalgás érhető. Viszont a nyugati sajtó Pu- tyin-ellenes megnyilvánulása sokat árt a Nyugat és Oroszország kapcsolatának. Az oroszok nagy többsége ugyanis sajátjának érzi az olimpiát, nem „Pu- tyin-játékokként” tekint rá. A viszony romlásának pedig Ukrajna ihatja meg a levét. Mert ami miatt sokkal jobban lehetne aggódni, az az orosz retorika rohamos változása Ukrajna vonatkozásában. Egy független (értsd: nem állami) felmérés szerint az oroszok 84 százaléka ért egyet azzal, hogy a kijevi tüntetéseket a Nyugat nemcsak szervezte, hanem pénzeli is. Ráadásul az orosz média az ukrán „forradalmi” helyzetet egyre inkább oroszellenességként tálalja. Már nem az EU vilniusi csúcs- találkozója előtt Moszkva által küóra megvásárolt Janukovics elnök mellett teszi le a voksot, hanem „az orosz érdekek és életek” megvédésére hangol a sajtó. Persze, Oroszország egyre inkább sarokba szorítva érzi magát, hiszen az EU „ukrajnai hódításával” egyre közelebb kerül Moszkvához. Az ukrán határ nem egészen négyszáz kilométerre van Moszkvától, orosz szemmel nézve a hódítók már a spájzban vannak. Persze, amíg az olimpia tart, Oroszország semmilyenkonfliktusba nem fog belemenni. Ez a két hét talán elég idő arra, hogy az ukrán elit az elszánt orosz retorikát feldolgozva elfogadható politikai kompromisszummal álljon elő. Ezért is utazott az EU főtárgyalója, LadyAshtonKijev- be, és nem Szocsiba. Ukrajna sorsa még mindig az ukránok kezében van. Jó szurkolást! KOMMENTÁR Hungarizáció MOLNÁR IVÁN Új fogalommal lettünk gazdagabbak a héten. Steen Jakobsen, a tekintélyes dán Saxo Bank **Jf* vezető elemzője hungarizációtól, elmagyarosodástól félti Európát. És persze ezen nem azt érti, hogy Európában rohamosan terjedne a - ii. . .. ' I magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés. A I hungarizáció mára a felelőtlen, kizárólag a rövid távú politikai haszonszerzést szem előtt tartó, hosszabb távon az országot súlyos válságba sodró gazdaságpolitika és az ehhez kapcsolódó antidemokratikus politikai intézkedések szinonimájává vált. Ha úgy tetszik, példaképpé. Annak a példaképévé, hogyan nem szabadna vezetni egy országot. Nos, Európa talán még megmenthető, a pártok népszerűségi mutatóit figyelve azonban úgy tűnik, Magyarország sorsa megpecsételődött. Ha az Orbán-rendszer fenntartói kicsit többet olvasnák az írófejedelmüknek kikiáltott Wass Albertet, talán tudnák, hogy „az ember nem hazudhat örökké, mert megbetegszik tőle”, és persze azt is, hogy „erőszak nem teszi igazzá azt, ami hazugság”. Magyarország ma egy súlyosan beteg ország. Mi másnak nevezhetnénk egy olyan országot, ahol egy miniszterelnök vagy egy pénzügyminiszter folyamatosan azt sulykolja az emberekbe, hogy adósságfronton győzelmet arattak, miközben a 2010-es hatalomra kerülésük óta 19 500 milliárd forintról mára csaknem 23 000 milliárdra ugrott az állam- adósság. Az adóssághegy ráadásul annak ellenére nőtt, hogy a két és fél éve államosított 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyonnak mára mindössze a fél százaléka maradt meg. Az említett államosítás így csak arra volt jó, hogy a kormány lenyúlja az emberek pénzét. És persze még valamire. A legfrissebb elemzések szerint ma már csak a magyar emberek nem egész ötödé képes nyugdíjas korára megtakarítani bizonyos összeget, míg 2011-ben csaknem a felük volt képes erre. Ráadásul azok is, akik képesek megtakarítani, csak a jövedelmük töredékét tudják félretenni, ami nem lesz elég a biztos megélhetéshez. Mindez azért tűnik különösen veszélyesnek, mert a jövőben egyre több nyugdíjas jut egy aktív dolgozóra. 1980-ban például még 4 aktív dolgozóra 2 nyugdíjas jutott, jelenleg már 3,2050-re pedig 4 dolgozónak 6 nyugdíjast kellene eltartania. A magánnyugdíjpénztári rendszer megerősítése nélkül ez elképzelhetetlen lesz, hiszen egy ilyen forgatókönywekl a lakosság végzetes elszegényedésére kell felkészülni. Persze, nem kizárt, hogy Orbánnak épp ez a célja. A kevésbé tehetős emberek ugyanis nagyobb mértékben függnek az államtól és fogékonyabbak a radikális megoldásokra, mint a nagyobb anyagi biztonságot élvezők. Márpedig egy olyan hazug és korrupt politikai rendszert, mint amilyen Orbán Viktoré, hosszabb távon csak az állami terror növelésével és az emberek fanatizálásával lehet fenntartani. FIGYELŐ A korrupció olimpiája Jelentősen növelte a korrupció a 2014-es szocsi téli olimpia költségeit - írta a The New Yorker hetilap orosz ellenzékiek számításaira hivatkozva. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2007-ben azt mondta, 12 milliárd dollárt költenek a megrendezésére, de az összeg meghaladja az 50 milliárdot. Az orosz ellenzék tényfeltáró munkája szerint több beruházásnál gyanús költségtúllépések voltak, míg máshol a sikkasztás egyértelmű jeleit találták. Az ügyek nagy részében olyan üzletemberek cégei érintettek, akik szoros kapcsolatban állnak Putyin elnökkel. A szocsi olimpia megmutatta, hogy az orosz gazdaságot mennyire áthatja a korrupció, de az építőiparon belüli szabálytalanságok más országokban is elterjedtek. A Transparency International felmérése szerint az egész világban az építőiparban a legnagyobb a korrupció az összes iparág közül. A nagy kormányzati megrendeléseknél különösen magasak a kockázatok. Egy nagy üzletnél jobban megéri vesztegetni, és köny- nyebb is elrejteni ennek nyomait, mert a korrupciós költségek eltörpülnek a beruházás összértéke mellett. Továbbá ha egy addig soha nem látott projektről van szó, azt is nehéz megbecsülni, mekkoráknak kellene lenniük a költségeknek, így még könnyebb trükközni. A korrupcióval sújtott országok politikusai túl nagy hangsúlyt helyeznek az építkezésekre, a humánerőforrások kárára, azaz elhanyagolják az oktatást az építőipar kárára. A lap szerint a tanulság, hogy síugrósáncok helyett például inkább a tanárok képzésére érdemes költeni. (MTI)
