Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-07 / 31. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 7. Vélemény És háttér 7 Bil’ak a következménynélküliség ma is társadalmakat pusztító szimbóluma Ne nyugodjuk bele békében „Kedveském, tanulja meg, hogy a hazaárulás csak dátum függvénye”, nyilatkozta a kilencvenes évek végén egy rádiósnak Vasil Bil’ak egykori ideo­lógiai párttitkár, s azóta nyilvánosan nem szólalt meg. Amolyan csehszlo­vák Biszku Béla, csak nem állt kamerák elé. LOVÁSZ ATTILA A hazaárulás nem véletlenül volt téma. 1993-ban a Cseh Saj­tóiroda moszkvai munkatársa küldte el Prágába az 1968-as behívólevél másolatát, rajta öt aláírással. Emlékszem, a hideg futkosott a hátunkon, ilyen kordokumentum még a sokat látott történész lelkét is megre- zegteti, hát még a rendszervál­tás utáni fiatal, autodidakta új­ságírókét! Szenzáció is lett belő­le, de hazaárulási per - a kísér­letek ellenére - soha. Az elhíre- sült mondatot egyébként ga­rantáltan nem Bil’ak találta ki, ekkora intellektuális kapacitása nem volt a szakmunkásképzőt sem abszolváló pártkádernek. Akkortájt a politikai cinizmus csúcsának tartottuk a kijelen­tést, manapság el sem éri a la­kosság ingerküszöbét. Mert­hogy éppen az ingerküszöb mi­att vált Bil’ak szimbólummá. A következménynélküliség társa­dalmakat pusztító szimbóluma. Pozsony luxusnegyedében, a Slavín alatt egy olyan villában tengette nyugdíjas éveit, ame­lyet annak idején egyszerűen elkobzott a kommunista rend­szer. Majd fizettek érte - jelké­pess összeget. A dolog úgy vég­ződött, hogy a mai árakon meg­fizethetetlen ingatlan egykori tulajdonosai minimálnyugdíj- ból éltek, amíg meg nem haltak, Bil’ak elvtárs pedig .jogszerű­en” jutott a villához. Am ez, kedves olvasó, nem egy villa története. Amerre nézünk, effé­le pártállami alakok efféle tör­ténetei üzenik nekünk, hogy ha tisztességes vagy, vállalod a lú- zerek sorsát. Nem véletlenül ír­tam le: társadalmakat pusztító következménynélküliség. Csehszlovákia „de facto” nem volt 1968-ban szuverén ál­lam. Csehszlovákia viszont „de jure” a függetlenségét is felad­ta. Öt ipse, köztük Bil’ak, oda­szólt szovjetéknek, hogy jöjje­nek be. Ez nem más, mint ide­gen hatalom haderejének invi­tálása. Dátumtól függetlenül hazaárulás. S nem történt semmi. 2011-ben a pozsonyi bíróság bizonyítékok hiányá­ban ejtette az ügyet. Ha szüle­tett volna is ítélet, a 90 fölött já­ró Biľak akkor is nagy lábon élte le életét. Mások rovására. De még szimbolikus aktusként sem ítélte el semmilyen hatóság, bí­róság. Nagy példa ő: így kell csinálni, ügyes a fiú, mondanák erre a mai kamaszok. S ez a fölháborító. A komcsi titkosok nyugodt és hosszú, kényelmes élete, a pártkáderek büntetlen­sége - és a gyilkosok végel­gyengülésben halnak meg. Igenis, meg kell emlékezni Vasil Bil’akról. Igenis el kell mondani, hogy az ő élete me­mento. Elmondani, hogy így já­runk, ha tömeges apátia, bele­nyugvás a hatalommal szembe­ni egyetlen hozzáállásunk. Hogy nem ő volt az egyetlen és az utolsó, az biztos, de az ő esete az egyik leglátványosabb, ami­kor valaki teljesen érdemtele­nül válik magas rangú káderré, mások életét tönkretéve. Mi­közben pontosan annak ellen­kezőjét tette, ami ellen ideoló­gusként - állítólag - pályafutása során harcolt. Mégpedig a leg­mocskosabb fajta kizsákmányo­lással. Ezért vagyok képtelen keresztényi megbocsátás je­gyében leírni, hogy nyugodjék békében. A megbocsátáshoz bűnbánat kell - s Bilak soha nem érezte bűnösnek magát. Mint ahogy azok sem, akik embert raboltak, embert öltek, milliárdos vagyonokat loptak el. S akikről éppen Bil’ak halá­lának napján Fegyveres Osz­kár, a külföldre menekülő egy­kori szolgálati tiszt azt nyilat­kozta: „ma már nem mennék szembe a rendszerrel - nem ér­te meg”. A husáki, brezsnyevi éra utol­só mohikánja ment el. Politikai üzenete? Mi ne nyugodjuk bele békében. Ezt fejtse meg, őrnagy elvtárs, avagy a „Bijte Rusi na večné časy a nikdy jinak!“ liter vodkával cenzúrázott orosz fordítása (Cartoonizer) A moszkvai sajtó az olimpia árnyékában az ukrajnai orosz érdekek és életek megvédésére hangol Szocsitól Kijevig a putyini úton JARÁB1K BALÁZS Az oroszok 1980 után ren- deznekújra olimpiát, melybe be­leöltek vagy 51 milliárd dollárt. A világ legdrágább téli olimpiája egy nyári üdülőhelyen. Elvitték az olimpiai lángot a tenger fene­kére, az Északi-sarkra, a világ­űrbe, sőt még messzebbre, egé­szen Vlagyivosztokig futottak vele. A Krímtől a Kaukázusig ki­irtották az összes kóbor kutyát. De ez sem elég, ez se jó, semmi se jó - csak kritikát meg rosszhisze­műséget kapnak az oroszok a nyugati sajtótól. A New York Times kiküldött tudósítója azt ír­ja Szocsiból: az első olimpiai szám - rohamléptekkel befejez­ni a szállodákat. Pedig a szerve­zők nagyon várják az elismerést. Na, majd ha Edward Snowden felbukkan a megnyitón... Sze­gény Szocsi, szegény Oroszor­szág. De a nyugati sajtó „elfo­gultsága” érthető. Az egész annyira balsój, megalomán, annyira putyinos (ha én akarom, meglesz!), a terrorfenyegetés miatt annyi a rendőr meg a kato­na, hogy az a nyugati szemnek nem szokványos (de az orosznak átlagos). Közben meg az egész annyira fájdalmasan orosz, ó, azok a szocializmusból ismert megoldások (plafon alá szerelt radiátor a szállodaszobában, mosdók csap nélkül), annyira bürokratikus-drasztikus (a transzparensek szövegét hivata­los tolmáccsal oroszra fordíttat- ni), hogy a fanyalgás érhető. Viszont a nyugati sajtó Pu- tyin-ellenes megnyilvánulása sokat árt a Nyugat és Oroszor­szág kapcsolatának. Az oroszok nagy többsége ugyanis sajátjá­nak érzi az olimpiát, nem „Pu- tyin-játékokként” tekint rá. A vi­szony romlásának pedig Ukraj­na ihatja meg a levét. Mert ami miatt sokkal jobban lehetne aggódni, az az orosz re­torika rohamos változása Ukraj­na vonatkozásában. Egy függet­len (értsd: nem állami) felmérés szerint az oroszok 84 százaléka ért egyet azzal, hogy a kijevi tün­tetéseket a Nyugat nemcsak szervezte, hanem pénzeli is. Rá­adásul az orosz média az ukrán „forradalmi” helyzetet egyre in­kább oroszellenességként tálal­ja. Már nem az EU vilniusi csúcs- találkozója előtt Moszkva által küóra megvásárolt Janukovics elnök mellett teszi le a voksot, hanem „az orosz érdekek és életek” megvédésére hangol a sajtó. Persze, Oroszország egyre inkább sarokba szorítva érzi magát, hiszen az EU „ukrajnai hódításával” egyre közelebb ke­rül Moszkvához. Az ukrán határ nem egészen négyszáz kilomé­terre van Moszkvától, orosz szemmel nézve a hódítók már a spájzban vannak. Persze, amíg az olimpia tart, Oroszország semmilyenkonflik­tusba nem fog belemenni. Ez a két hét talán elég idő arra, hogy az ukrán elit az elszánt orosz re­torikát feldolgozva elfogadható politikai kompromisszummal álljon elő. Ezért is utazott az EU főtárgyalója, LadyAshtonKijev- be, és nem Szocsiba. Ukrajna sorsa még mindig az ukránok kezében van. Jó szurkolást! KOMMENTÁR Hungarizáció MOLNÁR IVÁN Új fogalommal lettünk gazdagabbak a héten. Steen Jakobsen, a tekintélyes dán Saxo Bank **Jf* vezető elemzője hungarizációtól, elmagyaro­sodástól félti Európát. És persze ezen nem azt érti, hogy Európában rohamosan terjedne a - ii. . .. ' I magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés. A I hungarizáció mára a felelőtlen, kizárólag a rö­vid távú politikai haszonszerzést szem előtt tartó, hosszabb távon az országot súlyos válságba sodró gazdaságpolitika és az ehhez kapcsolódó antidemokratikus politikai intézkedé­sek szinonimájává vált. Ha úgy tetszik, példaképpé. Annak a példaképévé, hogyan nem szabadna vezetni egy országot. Nos, Európa talán még megmenthető, a pártok népszerű­ségi mutatóit figyelve azonban úgy tűnik, Magyarország sorsa megpecsételődött. Ha az Orbán-rendszer fenntartói kicsit többet olvasnák az írófejedelmüknek kikiáltott Wass Albertet, talán tudnák, hogy „az ember nem hazudhat örökké, mert megbetegszik tőle”, és persze azt is, hogy „erőszak nem teszi igazzá azt, ami hazugság”. Magyaror­szág ma egy súlyosan beteg ország. Mi másnak nevezhet­nénk egy olyan országot, ahol egy miniszterelnök vagy egy pénzügyminiszter folyamatosan azt sulykolja az em­berekbe, hogy adósságfronton győzelmet arattak, miköz­ben a 2010-es hatalomra kerülésük óta 19 500 milliárd fo­rintról mára csaknem 23 000 milliárdra ugrott az állam- adósság. Az adóssághegy ráadásul annak ellenére nőtt, hogy a két és fél éve államosított 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyonnak mára mindössze a fél százaléka maradt meg. Az említett államosítás így csak arra volt jó, hogy a kor­mány lenyúlja az emberek pénzét. És persze még valamire. A legfrissebb elemzések szerint ma már csak a magyar em­berek nem egész ötödé képes nyugdíjas korára megtakarí­tani bizonyos összeget, míg 2011-ben csaknem a felük volt képes erre. Ráadásul azok is, akik képesek megtakarítani, csak a jövedelmük töredékét tudják félretenni, ami nem lesz elég a biztos megélhetéshez. Mindez azért tűnik külö­nösen veszélyesnek, mert a jövőben egyre több nyugdíjas jut egy aktív dolgozóra. 1980-ban például még 4 aktív dol­gozóra 2 nyugdíjas jutott, jelenleg már 3,2050-re pedig 4 dolgozónak 6 nyugdíjast kellene eltartania. A magán­nyugdíjpénztári rendszer megerősítése nélkül ez elképzel­hetetlen lesz, hiszen egy ilyen forgatókönywekl a lakosság végzetes elszegényedésére kell felkészülni. Persze, nem ki­zárt, hogy Orbánnak épp ez a célja. A kevésbé tehetős em­berek ugyanis nagyobb mértékben függnek az államtól és fogékonyabbak a radikális megoldásokra, mint a nagyobb anyagi biztonságot élvezők. Márpedig egy olyan hazug és korrupt politikai rendszert, mint amilyen Orbán Viktoré, hosszabb távon csak az állami terror növelésével és az em­berek fanatizálásával lehet fenntartani. FIGYELŐ A korrupció olimpiája Jelentősen növelte a kor­rupció a 2014-es szocsi téli olimpia költségeit - írta a The New Yorker hetilap orosz ellenzékiek számítása­ira hivatkozva. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2007-ben azt mondta, 12 milliárd dollárt költenek a megrendezésére, de az összeg meghaladja az 50 milliárdot. Az orosz ellen­zék tényfeltáró munkája szerint több beruházásnál gyanús költségtúllépések voltak, míg máshol a sik­kasztás egyértelmű jeleit ta­lálták. Az ügyek nagy részé­ben olyan üzletemberek cé­gei érintettek, akik szoros kapcsolatban állnak Putyin elnökkel. A szocsi olimpia megmutatta, hogy az orosz gazdaságot mennyire áthat­ja a korrupció, de az építő­iparon belüli szabálytalan­ságok más országokban is elterjedtek. A Transparency International felmérése sze­rint az egész világban az épí­tőiparban a legnagyobb a korrupció az összes iparág közül. A nagy kormányzati megrendeléseknél különö­sen magasak a kockázatok. Egy nagy üzletnél jobban megéri vesztegetni, és köny- nyebb is elrejteni ennek nyo­mait, mert a korrupciós költ­ségek eltörpülnek a beruhá­zás összértéke mellett. To­vábbá ha egy addig soha nem látott projektről van szó, azt is nehéz megbecsül­ni, mekkoráknak kellene lenniük a költségeknek, így még könnyebb trükközni. A korrupcióval sújtott orszá­gok politikusai túl nagy hangsúlyt helyeznek az épít­kezésekre, a humánerőfor­rások kárára, azaz elhanya­golják az oktatást az építő­ipar kárára. A lap szerint a tanulság, hogy síugrósáncok helyett például inkább a ta­nárok képzésére érdemes költeni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents