Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-07 / 4. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014.JANUÁR7. Kultúra 7 Ecót a legendás helyek leírásánál is jobban foglalkoztatja a mítosz alakulása, újraéledése, hatása A fikciós tartomány szökevényei UMBERTO ECO I A LEGENDÁS fL FÖLDEK , \ ÉS HELYEK TÖRTÉNETE Ha végigtekintünk az életművön, nyilvánvaló, mi az, ami Umberto Ecót szenvedélyesen izgatja: az emberi elme kreálmá- nyai. Legutóbbi köteté­ben, A legendás földek és helyek történetében en­ciklopédikus alaposság­gal veszi számba azokat a kitalált helyszíneket, amelyek túlléptek a tiszta fikció határain: valakik számára valamilyen mó­don a valóság részévé vál­tak, és nem egy esetben olyan események mozga­tói lettek, amelyekkel komoly történelmi mun­kákban találkozhatunk. LAKATOS KRISZTINA Ingoványos talajra lépünk Eco „túravezetésével”, hiszen a könyv tárgyát képező helyszí­nek igen sokfélék. A délibábo­kat, illúziókat, utópiákat gene­ráló legendás helyek között akad olyan, amely elvben a va­lós térképen is megtalálható (lenne). Ilyen például az Odüsszeia világa, persze a to­vábbra is nyitott kérdéssel, mer­re vezethetett Ithaka királyának útja: a Földközi-tenger meden­céjének mely pontjait érinthet­te, esetleg elképzelhető-e az a magyarázat, hogy a homéroszi eposzok világképe tulajdon­képpen a Balti-tenger vidékeit idézi. Olvashatunk olyan hely­színekről, amelyek ténylegesen léteznek, de sajátos mitológia alakult ki körülöttük; aminek következtében a tárgyi valójá­ban fellelhető helyszín és a le­gendás tér alig feleltethető meg egymással (ilyen Alamut vára az asszaszinok legendájával, Glastonbury, amely a Grál mí­toszával forrott össze, vagy ép­pen Rennes-le-Chateau, amely­re a következőkben még uta­lunk). És persze sorolhatnánk a tisztán kitalált, elképzelt, vá­gyott helyszínek különféle vál­tozatait, amelyeket józan gon­dolkodású személyek egyértel­műen a fikció tartományaiban értelmeznek - ami nem jelenti azt, hogy a „hermeneutikus” vagy az „ezoterikus szakiro­dalomban” ne bukkannának fel újra és újra. (Példaként idézhet­jük Ultima Thule és a Hyperbo- reusok ókori eredetű legendá­ját, amely a 19-20. században árja mítosszá alakult, és a náci vezetőket is megihlette.) A legendás földek és helyek történetében kulcsfogalom a történetiség, hiszen a szerzőt a legendás helyek leírásánál is jobban foglalkoztatja a mítosz alakulása, formálódása, újra­éledése, hatása. A kézikönyv a témakörök tömör összegzése mellett bőven válogat az elsőd­leges forrásokból: a kérdés kap­csán releváns szerzők írásaiból idéz, emellett a szövegeket le­nyűgöző illusztrációs anyaggal tálalja. Időrendben halad végig választott fejezetein: a világról vallott elképzeléseknél kezdi, a Biblia földjeivel és Homérosz helyszíneivel lép tovább, mesél egyebek között Eldorádóról, At­lantiszról, Utópia szigeteiről, az üreges föld, illetve a föld alatti világok mítoszairól, hogy a vé­gén mai példán mutassa be a le­genda születésének lehetséges- bár a mű kontextusában nem éppen dicséretesnek minősített -módját. Umberto Eco a Rennes-le- Chateau kitalálása című feje­zetben Dan Brown Da Vinci-kód című híres regényének eredet­történetét vizsgálja. Végigkövet egy szövevényes, nagyrészt tu­datos elferdítéseken, hamisítá­S hogy miért kárhoztat­ja Eco érezhetően az amerikai bestsellerszer­zőt? A fikciós szerződés felrúgása miatt. sokon alapuló Grál-történetet, amelynek gyökerei a 19. század utolsó harmadába nyúlnak vissza, és amely az ezredfordu­lóra - úgy tűnt - minden hitelét elvesztette. Adott egy helyi le­genda. Valaki kiszínezve to­vábbadja. Mások rátesznek még egy lapáttal, közreadják a fel­turbózott verziót. Vannak, akik elhiszik. Mások .megkérdőjele­zik, tényszerűen megcáfolnak minden egyes állítást. Egyértel­műnek tűnik? A Da Vinci-kód 2003-ban je­lent meg, és a Szent Grál biológi­ai értelmezését, Jézus és Mária Magdolna állítólagos leszárma- zottainak históriáját hasznosítja újra. (A motívum Eco A Fou- cault-inga című 1988-as remek, okos regényében is megjelenik.) Dan Brown művének hatása el­képesztő: a párizsi Saint-Sulpice templomot ma is titokvadászok tömegei keresik fel, hogy megta­lálják a mű szerint a Grál utolsó rejtekhelyéhez vezető Rózsa­vonalat. Ezért a templom gond­noksága kénytelen volt tájékoz­tatást kihelyezni: „A templom padlójában rézzel megjelölt me­ridiánvonal egy 18. században készült tudományos eszköz ré­sze (...) Azzal szemben, amit egy népszerű kortárs regény nagy képzelőerővel állít, a meri­dián nem egy pogány templom maradványa, amüyen egyéb­ként sem állt soha ezen a hely­színen. (...) Semmüyen miszti­kus tudás nem nyerhető e műszerből, kivéve, hogy Isten, a Teremtő az időnek is Ura...” S hogy miért kárhoztatja Eco érezhetően az amerikai bestsel­lerszerzőt? A fikciós szerződés felrúgása miatt. Mint írja, a nar­ratív fikció igényli, hogy az el­beszélés a fikcióra utaló jeleket hordozzon - ilyen lehet például a címlapra nyomtatott regény szó s bár a fikció gyakran a valószerűségre utaló hamis jel­lel kezdődik, tapasztaltabb ol­vasók képesek felismerni az uta­lásokat. Ezzel szemben Brown nyilvánvalóan szegényes törté­nelmi tudása, tárgyi tévedései ellenére rendre azt nyilatkozza: regénye 99 százalékig igaz. „Mindazt, ami fikció, hogy lé­tezne egy Robert Langdon nevű harvardi szimbólumkutató, azt nyilvánvalóan én találtam ki. De a háttér teljesen igaz.” Nem vitatkozhatunk azzal a ténnyel, hogy Brown regényei újra és újra a bestsellerlisták élén landolnak. Az sem vitás, hogy formálják olvasóik valóságról alkotott képét. Akiben viszont munkálkodik az igény, hogy le­gyen világosság, olvasson in­kább Ecót. Umberto Eco: A legendás föl­dek és helyek története. Eu­rópa Könyvkiadó, 2013. Oscarra utaló jelölések Los Angeles. A 12 év rabszolgaság és a Gravitáció is jelölést kapott az Amerikai Producerek Céhének (PGA) legfontosabb díjaira. A hollywoodi producerek Steve McQueen történelmi drámája és Alfonso Cuarón űrkatasztrófája mellett Woody Allen Blue Jasmine, Peter Greengrass Phillips kapitány, Jean-Marc Valée Mielőtt meghaltam, Spike Jonze A nő, Ale­xander Payne Nebraska, John Lee Hancock Banks úr meg­mentése és Martin Scorsese A Wall Street farkasa című mun­káját jelölte a legjobb film díjára. A producerek céhe január 19-én adja át díjait, hat héttel az Oscar-díjak kiosztása előtt. Az elismerés sokak szerint előre jelezheti az Oscar-díj favo- ritjait. Az Oscar-jelöléseket január 16-án jelentik be. (MTI) MOZIJEGY Régi mese 3D-s szemüvegben Manapság már valószí­nűleg nem elég a kasszasi­kerhez egy klasszikus mese. Elengedhetetlen a 3D-s szemüveg, amellyel úgy érezzük, nem vagyunk kívül­állók, mi is a film szereplői vagyunk. És persze fontos néhány thrillerelem is. Kevés a gonosz mostoha, a mézes­kalács házikóban lakó bo­szorkány, a mérgezett alma, sőt egy Hókirálynő sem elég, aki jeges szívével kiirtja a testvéri szeretetet. Változnak az idők, az időben vagy az idővel a gyerekek is, akik nem magyar népmesékre alusszák édes álmukat, és nem a Grimm-testvérek rendőrségi hírein alapuló történetek után küszködnek rémálmokkal. A klasszikus Andersen-tör- ténetet feldolgozó Jégvarázs úgy kezdődik, mint bárme­lyik mese: hol volt, hol nem volt, volt egyszer két testvér. A nagyobbik lány varázserő­vel van megáldva (megát­kozva?), bármikor képes a semmiből - pontosabban az ujja begyéből jeget varázsol­ni. Ez lesz a veszte, egyszer ugyanis a húgát a palota je­gén súlyos baleset éri. S az addig jó testvérek eltávolod­nak egymástól, pontosabban a nagyobbik elzárkózik a ki­csi elől, nehogy megint bekö­vetkezzen, amitől eddig is tartott. Elzárkózása azonban nem tarthat az idők végezté­ig, csupán addig, amíg nem kell királynőt választani, s mivel kora miatt ő a soros, ki kell állnia a nép elé. Nem is lenne gond, ha... Ha nem használná újra a varázserejét - varázsujjait -, s nem boríta­ná jégbe, fagyba a palota kör­nyékét. Nincs mese, mene­külnie kell, no de a húga sem rest, nekiindul egyenest, hogy visszahívja. És a néző (a gyerek, persze) végigszáguld vele és hű kísérőjével a havas hegyen-völgyön, izgalmában majd lerágja mind a húsz körmét, percek alatt befalja a fél liter pattogatott kukoricát, akkor enged fel, amikor végre megjelenik a feszültségoldó, derűt hozó hóember. Minden jó, hajó a vége. Ez a mese is jó, mert jó a vége, le a 3D-s szem­üveggel, reménykedjünk, hogy kasszasiker lesz a Jégva­rázs, mert még őriz magában néhány elemet a klaszszikus mesékből, (rend) Jégvarázs (Frozen). Ame­rikai animációs film, 108 perc, 2013. A döntést azzal indokolták, hogy a festmény szállítása „temérdek technikai gonddal" járna Nem adják kölcsön a Mona Lisát Firenzének A Mona Lisa elválaszthatatlan a Louvre imázsától és nemzet­közi hímevétől (Képarchívum) MT1-HÍR Róma. Nem tér vissza Firen­zébe a világ talán legismertebb festménye, a Mona Lisa, Fran­ciaország ugyanis hivatalosan is nemet mondott az olasz város­nak arra a kérésére, hogy adja kölcsön Leonardo da Vinci művét. Slivano Vincento, az olasz örökségvédelmi bizottság tagja közölte a sajtóval, hogy a párizsi kulturális minisztérium levélben értesítette, Franciaor­szág nem adja kölcsön a Louvre- ban látható remekművet. Az olasz testület több mint egy éve szorgalmazta, hogy a Gioconda időlegesen visszatérhessen Olaszországba. A bizottság az­zal indokolta kérését, hogy sok olasznak nem áll módjában el­jutni Párizsba, hogy megcsodál­ja Francesco Bartolomeo dél Giocondo neje, Lisa Gherardini portréját. A párizsi kulturális tárca örökségvédelemért felelős fő­igazgatója sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem tud eleget tenni az olasz kérésnek. A dön­tést azzal indokolta, hogy a festmény szállítása „temérdek technikai gonddal” járna. Vin­cent Berjot emlékeztetett arra, hogy a Mona Lisa „elválasztha­tatlan a Louvre imázsától és nemzetközi hírnevétől”. A mú­zeum évente több mint nyolc­millió látogatót fogad, aldk a szakember szerint nem értenék meg, hogy a festmény nincs a helyén. Az 1503 és 1519 között készült Giocondát I. Ferenc francia uralkodó vásárolta meg a 16. század elején, a 77x53 centiméteres, jegenyefára fes­tett olajkép azóta a francia ál­lam tulajdona. A híres portré legutóbb száz éve járt Firenzé­ben, miután 1911-ben ellopták a Louvre-ból. Az elkövető egy olasz férfi, Vincenzo Peruggia volt, aki híresztelések szerint megpróbálta eladni a művet. A tolvaj végül Firenzébe vitte a képet. Miután 1913-ban előke­rült, egy időre kiállították az olasz városban, majd visszake­rült Párizsba. OUM TOMI WfBCS KÁT tí i l Hosszú idő után újra magyar sikerfilm született: a bemutató óta eltelt egy hónapban több mint 100 ezer néző váltott jegyet a Co­rning out című vígjátékra. A Csányi Sándor, Tompos Kátya, Ka- ralyos Gábor főszereplésével készült filmet 56 magyarországi mo­ziban kezdték el vetíteni december 5-én, s már az első hétvégén beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A napokban elért 100 ezres nézőszámon a hollywoodi sztárprodukciók is egyre ritkábban lép­nek túl Magyarországon. (MTI-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents