Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-04 / 3. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. JANUAR 4. KETTŐS PORTRÉ 17 Cardin szerint tökéletes modell vek szerepeljenek az előadások plakátjain és a szórólapokon. Cardinnek a szeme sem rebbent. „Ha névtelenül, akkor névtelenül - mondta. - Egyszer ennek az időszaknak is vége lesz.” „De csak jóval később, egy külföldi vendégszereplés alkalmából tüntették fel a nevét, és akkor is csak kisbetűkkel szedve - emlékezik Pliszeckaja. - Aztán az az idő is eljött, amikor már az előadások műsorfüzeteiben is megjelenhetett Pierre Cardin neve. A vasfüggöny a teknősbéka lassúságával emelkedett fel. De olyan magasra, hogy 1991 nyarán a Vörös téren Cardin modelljeinek nyilvános bemutatója zajlott. Egy igazi divat-show. Ott álltam Pierre mellett, és nem akartam hinni a szememnek... Megkértem őt, csípjen belém, hogy megbizonyosodjak, ez már a valóság, nem álmodom.” Pliszeckaja és Cardin többéves művészi-alkotói kapcsolatának ma már kézzelfogható dokumentuma is van. Egy tökéletesen kivitelezett, csodálatos album, amelyet a moszkvai Arsis Books kiadó jelentetett meg A stílus titka címmel. A három részből álló könyv Szvetlána Makoveckaja fotóival láttatja a francia divattervező és orosz múzsája fenséges világát. „Ezek a maga munkái? Ó... maga a tánc lelkét fényképezi - lelkendezett a primabalerína assoluta Makoveckaja képeit nézegetve. - Szívesen pózolnék a gépe előtt.” így született ez az album. „Maja meghívott müncheni lakásába, kinyitotta a ruhákkal teli szekrényét, és csak annyit mondott: - Válasszon! Ez itt mind Cardin!” Párizsban a Maxim éttermében találkozott Makoveckaja és a neves francia divattervező. A Münchenben készült fotók láttán ő is megnyílt, és mesélt pár történetet a balerina számára készült színpadi kosztümökről, amelyeket a Színháztörténeti Múzeumban őriznek Moszkvában. Három részből áll a könyv: A stílus titka című fejezetben Pliszeckaja és Cardin vallanak egymásról. „Nála jöttem rá, hogy a divat ugyanolyan művészet, mint a tánc. Tele titokkal, ki- mondhatadanul nagy dolgokkal” - így a táncosnő. „Jeari Marais-tól Sophia Lorenig sok hírességet öltöztettem, de Maja... ő a tökéletes ízlés etalonja, és nemcsak a színpadon, hanem a szürke hétköznapokban is. Számomra ő az ideális modell” - állítja Cardin. Pár oldalt lapozva már a Maja a városban című fejezet fotóiban gyönyörködhetünk. Tűzpiros kalap, hosszú szárú, tűzpiros kesztyű, fekete pelerin. Fekete kalap, fekete sál, pepita kabát. Fekete garbó, fekete bőrkabát. Tüli, csipke, gyöngy. Fotok: Arsis Books Müncheni utcákon, tükör előtt, kapu mellett a még ma is hibátlan alakú asszony, aki már csak akkor táncol, ha mesterkurzusain elragadja a zene, felkavarja egy régi emlék, vagy éppen úgy gondolja: könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni. „Pózoltam Marc Chagallnak, barátkoztam Louis Aragonnal, Serge Lifarral. Lifarnak köszönhetően megismerkedtem Coco Chanellel - tekint vissza a múltba Pliszeckaja. - Coco megajándékoDivat és színház: édestestvérek. Egymástól elválaszthatatlanok. Korunk legjelesebb divattervezői nemcsak a kifutókat uralják - a színpadot is meghódították. Versace lenyűgöző jelmezeket kreált Béjart koreográfiáihoz. Yves Saint Laurent Catherine Deneuve-nek tervezett ruhákat. Gaultier Madonnát öltöztette szexuális erejét megsokszorozó kosztümökbe. Pierre Cardin az utolérhetetlen orosz balerinában, az Örök Hattyúban, Maja Pliszeckajában lelte meg múzsáját. A divat is művészet - írja Én, Maja című önéletrajzi kötetében a Bolsoj egykori sztárja, minden idők egyik leghíresebb primabaíerinája. Tömör, esszenciális megfogalmazása ez annak a gondolatnak, mely szerint egy ruha vagy akár egy elengedhetetlen kiegészítő, legyen az kalap, sál, kendő vagy öv, táska, ékszer akkor válik igazán eggyé a viselőjével, ha összhangban van az egyéniségével és önmagában is kifejez valamit. Színével, formájával, díszítésével, eleganciájával. Egy eredeti módon megálmodott és pompásan kivitelezett ruhadarab, bármilyen fürcsán hangzik is, művészi alkotás. Erre utal a még ma, jóval túl a nyolcvanon is vonzó táncosnő, amikor Pierre Cardin neki tervezett kosztümjeiről, selyemkölteményeiről beszél. „Csodás párizsi és moszkvai bemutatói láttán döbbentem rá, hogy a divat valóban művészet, főleg, ha olyan mester kreálja, mint Cardin, aki utolérhetetlen fantáziával hozta létre minden egyes kosztümömet. Meggyőződéssel állítom, sem az Anna Kareninával, sem A sirály- lyal, sem A kutyás hölggyel nem értem volna el akkora sikert, ha másvalaki tervezi a jelmezeimet. Az ő kifinomult ízlése nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzeléseimet. Tolsztoj és Csehov világát a kosztümökkel voltaképpen ő teremtette meg nekem. Az ő tudásának és szellemének köszönhetően bármilyen mozdulatot megengedhettem magamnak a színpadon. Szabadnak érezhettem magam, a jelmez semmiben sem gátolt, sőt! Segített minden gondolatom, érzésem kifejezésében. S azok az isteni színek, csodás kelmék, amelyeket csak ő tudott beszerezni külföldön! De sem a színháztól, sem tőlem el nem fogadott egyetlen rubelt sem, pedig elképesztően drága kosztümök voltak ezek. Minden egyes darabra úgy tekintettem, mint egy királyi ajándékra.” A Bolsoj plakátjain azonban egyszer sem tüntették fel Pierre Cardin nevét. Feledékenységből? Aligha. Pánikba esett a kulturális miniszter, és megtiltotta a Bolsoj igazgatójának, hogy idegen nezott egy aranysújtásos fehér nadrágkosztümmel. De rögtön megkért, hogy próbáljam fel, s tegyek előtte pár lépést a pódiumon. Kitűnőre vizsgáztam előtte, mert azt mondta: - Most már elhiszem, hogy híres balerina. Meglátogathat a butikomban.” És még egy felejthetetlen történet. „Feltűnő, félig színházi öltözékem lázadás volt a szovjet rendszer ellen. Hruscsov meg is jegyezte szemrehányóan: — Maga túlságosan jól öltözött. Gazdagok vagyunk?” Cardin és Pliszeckaja kölcsönösen hatottak egymásra. A balerina páradan ízlésével, a divattervező eredeti stílusával nyűgözte le alkotótársát. „Nem hogy félszavakból, mi szavak nélkül is értettük egymást - nyilatkozta a divat- diktátor. — A divat kihat az ember jellemére, kapcsolataira, és rokonságban van a színházzal. De amikor 1991-ben Moszkvában mutattam be a modelljeimet, a Nyugat Vörös diktátornak nevezett. Engem, a született kapitalistát!” „Minden színpadi kosztümömet készen küldte el Párizsból - meséli Pliszeckaja. - Anélkül, hogy akár csak egyszer felpróbáltam volna. Mint virágot a vázába, úgy helyezett bele a ruhába. - Emelje fel a lábát! Hajoljon előre! Kényelmes? Nem akadályozza a mozgásban? — ilyeneket kérdezett. - Érzi, amit magán visel? Jobban kell éreznie, mint a saját bőrét.” Harmadik fejezetében a könyvnek a Cardin által tervezett színpadi kosztümöket láthatjuk. A Tavaszi vizek című Turgenyev-regény balettfilm-változatához készült jelmezeket. Anna Karenina káprázatos ruhakölteményeit. Nyina Zarecsnaja ruháit A sirályban. A kutyás hölgy óarany tüllcsodáját. „Nincs nálam nagyobb kapitalista - állítja magáról Cardin. - De minden más ideológia idegen tőlem. Nekem elég Pliszeckaja, aki tehetségével nemcsak engem, hanem az egész földgolyót a maga bűvkörébe vonja. Egyedül az ő hatása alatt vagyok.” Ezt bizonyítja A stílus titka is. A hatást, az ámulatot, a tehetség varázsát. Cardin és Pliszeckaja közös csodáját. Szabó G. lászló
