Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-30 / 24. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 30. Vélemény És háttér 7 A bírálatok helyett először esélyt kellene adnia Kotleba-féle verőlegényeknek? Neonácik, kotlebák A nyitrai neonáci táma­dásról készült videofel­vétel megmutatta, ho­gyan néz ki az az erő, melyben egyre több csa­lódott választó próbál bizalommal tekinteni. Ez lenne az új megoldás? MÓZES SZABOLCS Támadás. Először kikerült a médiába egy rendőrségi video­felvétel a nyitrai neonácik at­takjáról, majd jött egy felmé­rés, melynek eredménye sze­rint a Marian Kotleba fémjelez­te párt bejutna a parlamentbe. Mindkettő sokkoló, csak raj­tunk, a társadalmon múlik, a történet milyen fordulatot vesz. Vesz-e fordulatot. Gyakran hangzik el érvként a Kotleba-félék támogatásával kapcsolatban, hogy ad 1: a kri­tika helyett először esélyt kell nekik adni, ad 2: a politikum, az értelmiség és a média túlre­agálja a helyzetet és sokkal ne­gatívabb fényben tünteti fel őket, mint megérdemlik, ad 3: gondok vannak a romákkal, Kotlebáék legalább tenni akar­nak valamit e téren, ad 4: ha vernek is valakit, azok a romák, tehát nem kell aggódni. A nyitrai videó tökéletesen megmutatta, hogy mind a négy érv lufi, hazugság (tegyük hoz­zá, hogy a negyedik önmagá­ban is felháborító). A szélsősé­geseknek nincs programjuk, nincsenek megoldási javaslata­ik, s amit akarnak, az nem em­beri társadalomba való. így tel­jesen felesleges esélyről és mél­tányosságról beszélni az szél­sőségesekkel kapcsolatban. A Kotleba-féle mozgalom zászlaja alatt vonuló alakulatok tevékenységét nem lehet eléggé túlreagálni. Sőt, talán eddig bánt velük kesztyűs kézzel a tár­sadalom normálisabb része. Ha ugyanis megkarcoljuk a felszínt, azt látjuk, amit a nyitrai neoná­cik, a Valhalla „kártyatársaság” tagjai művelnek. Kotleba fogas­ra tette fekete egyenruháját s trendi zöld felsőt húzott, ám et­től még ugyanaz maradt, aki volt: egy szélsőséges neonáci. Akinek bajtársai védtelen polgá­rokat terrorizálnak, csak azért, A bőrfejűek brutális nyitrai támadásának egy hozadéka lehet: fel­nyitja azok szemét, akik Kotlebára szavaztak. mert az áldozatok nem úgy néz­nek ki, vagy nem úgy viselked­nek, ahogy aznekik tetszene. A nyitrai eset is mutatja, nem kell romának lenni ahhoz, hogy valaki a bőrfejűek célpontjává váljon. Talán ez lehet a brutális attak hozadéka: azok szemét is felnyithatja - ha nyitottak rá -, akik eddig az „úgyis csak cigá­nyokat vernek, azok meg meg­érdemlik” fals logikával hesse- gették el a Kotlebáékat bíráló­kat. Nem, nem „csak” cigányo­kat vernek - ez önmagában is ugyanolyan probléma lenne -, egyszerű fehér embereket is. Azok kedvéért, akik magyar­ként Besztercebánya megyében Kotlebára szavaztak, tegyük hozzá: a nyitrai kotlebák né­hány magyar szó kiejtéséért is ugyanazt adták voína, mint amit az egyetemisták által láto­gatott bár tulajdonosa és ven­dégei kaptak. Mi a teendő? Egyszerű: nem bedőlni az egyszerű megoldást hirdetőknek. Nem támogatni a szélsőséges eszméket, elszige­telten tartani a jelenséget. A politikum feladata valamivel összetettebb: választ adni azokra a kihívásokra, amelye­ken a szélsőséges elemek élős- ködnek. A nyitrai eset is meg­mutatta: cselekedni kell! JEGYZET Kendertörvény VERES ISTVÁN Fellélegezhet a baromfite­nyésztők egy ré­sze. Törlik ugyanis a ken­dermagot a hó­dító anyagok, vagyis a kábítószerek listájá­ról, döntött tegnap a szlovák parlament. Zuzana Zvolenská egészségügyi miniszter azzal indokolta a változást, hogy a kender magja nem tartalmaz semmilyen hatóanyagot, vagyis nincs benne tetrahidro- kanabinol, mint a marihuáná­ban. Megehetnek belőle akár egy zsákkal is, semmi nem fog történni, győzködte a képvise­lőket Zvolenská. Mindenképp örvendetes, hogy a miniszter asszony rárabolt erre az aktuá­lis, tartós társadalmi feszült­séget okozó problémára, leg­főbb ideje volt. Mert hát gon­doljunk csak bele, mennyi fö­lösleges bonyodalomban volt részük azoknak, akiket zse­bükben néhány dekagramm (adott esetben hátukon teli zsák) kendermaggal igazoltat­tak a rendőrök, vagy nem vi­hették be kedvenc tyúkjukat a diszkóba, pusztán azért, mert kendermagos. Már csak azt nem értjük, hogy a hozzáértő hivatalnokok annak idején a kendermagot miért rakták a veszélyes anyagok listájára, ha nem minősül drognak. Vagy akkor még volt benne THC, azóta meg kipárolgott? Meg az a kérdés is felmerül, hogy a lis­tán, ami alapján az embereket büntetik, még hány olyan anyag szerepel, amely egyéb­ként nem is veszélyes. Mert ha egy akadt, akkor akadhat több is. Eddig nem akartam elhinni, hogy a kenderellenes lobbi mögött a műszálas ruhagyártó cégek állnak, de most már nem tudom, mit érdemes elhinni ebben a történetben, és mit nem. Vagy ott a kender maga, pontosabban a marihuána (ami nem azonos a mi vadken­derünkkel), amiről azt mond­ják, hogy nyugtató hatású, és az emberiség évszázadok óta használja a népi gyógyászat­ban. Az ugye illegális, és bör­tönbe zárják azokat, akik „nyugtatgatják” magukat vele. Az alkohol meg szintén kábít, adott esetben agresszívvé tesz, sőt erős depresszív hatással is rendelkezik, családok mennek miatta tönkre, viszont azzal akár még az államfők sem szé­gyellenék koccintani, és a csa­ládvédők sem tiltakoznak a fo­gyasztása ellen. Tehát nem is a tartalma alapján lesz kábító­szer a kábítószer, hanem attól, hogy felrakják-e a kábítósze- rekíistájáravagynem. Ez azért érdekes, mert ha én aj övőben kitalálom, hogy pirított napra­forgómaggal akarom magam véresre keresni, akkor kellő politikai befolyással elérem, hogy a tökmagot rakják fel a veszélyes anyagok listájára. A tökmagtermelőkés kereske­dők becsődölnek, a keletkezett piaci rést pedig majd kitölti a napraforgómagos cégem, és gazdag leszek. Persze közben készíttetek néhány orvosi ta­nulmányt a tökmag káros ha­tásairól, amit mindenki elhisz. Miért hinnénk el? - kérdezheti akárki. Hát azért, mert eddig a kendermagról is elhittük. KOMMENTAR A miniszter látogatása KOCUR LÁSZLÓ Bármelyik pillanatban betoppanhat az isko­lákba Dušan Čaplovič oktatási miniszter, hogy a helyszínen tájékozódjon az oktatás aktuális helyzetéről, valamint az iskolákat és a pedagó­gusokat nyomasztó problémákról. A történészből lett politikust valószínűleg Má­tyás király példája inspirálhatta, bár igaz, ő nem álruhában akarja molesztálni az oktatási intézmények vezetőit és tanári karát. Hasonló törekvésre már volt példa, az előző Fico-kormány idején Ján Packa országos rendőrfő­kapitány állt meg olykor-olykor egy-egy rendőrőrsön, körze­ti rendőrkapitányságon, halálra rémítve az ügyeletes tisztet, mert faluhelyen azért ritka a tábornok... A rendőrségnél az ilyesfajta ellenőrzés esetlegesen helyénvaló is lehet, mert a testületben parancsnoki lánc van, az oktatásban azonban rendszerhibáról árulkodhat. Szó se róla, jó buli, ha az iskolába betoppan egy miniszter, a felső tagozatosok biztosan készítenének vele pár selfie-t a mobülal, ha nyitott lenne erre, amit aztán ki lehetne posz­tóim a Facebookra, ám az oktatáson ez vajmi keveset segíte­ne. Amúgy is, egy miniszter ne járjon üzemszerűen az isko­lákba, ez ugyanis a minisztériuma által fenntartott tanfel­ügyelet feladata. Most képzeljük el, ha a védelmi miniszter kivenné a fegyvert egy sorkatona kezéből, és egy órát ácso- rogna a minisztérium épülete előtt, vagy a környezetvédelmi miniszter olykor-olykor kiszaladna a közeli Duna partra, hogy a vízmérce-leolvasók munkáját ellenőrizze. Olyan aránytévesztés ez Čaplovič részéről, mint amikor Ivan Gašparovič köztársasági elnök arról hadováit, hogy nem vá­gyik semminemű luxusra, elég neki egy rezsó, hogy a vacso­ráját megmelegíthesse. Hát azért az elnök már mégis csak táplálkozzon rendesen - gondolhattuk akkor. Egy miniszter pedig éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a hivatala biztosít neki. Ha nem tud a szolgálati úton tájékozódni, le is lehet ám mondani. Látleletként is tekinthetünk azonban a miniszteri bejelentés­re, lassan félidejéhez ér a tanársztrájkokkal súlyosbított kormányzati ciklus. Azt, hogy melyek az oktatásügy problé­mái, a szakma képviselői már elmondták. Sokszor. Botorság tehát azt várni, hogy holmi miniszteri látogatástól ezek más megvilágításba kerülnek. A kétségbeesett intézkedés mintha tehetetlenségről árulkodna. Csak azt remélhetjük tehát, hogy a hirtelen felindulásból tett miniszteri nyilatkozatot ezúttal nem fogja tett követni. Azt pedig még inkább, hogy a kabinetben nem talál követőkre, mert annak beláthatatlan következményei lennének. FIGYELŐ Titokban tanuló palesztin rabok Izrael 2011-ben megtiltot­ta a palesztin foglyoknak, hogy a börtönben diplomát szerezzenek, de titokban is folytatják tanulmányaikat gázai egyetemek segítségé­vel - írta a Jediót Ahronót című izraeli újság. A foglyok jogaiért küzdő egyik aktivis­ta szerint a tiltás ellenére a fogva tartott mintegy ötezer palesztin közül több száz ta­nul egyetemek „levelező” tagozatán. Izrael még a ki­lencvenes évek elején - a ra­bok kéthetes éhségsztrájkja után - engedélyezte a pa­lesztinok számára a börtön­béli egyetemi oktatást, de a foglyok az ellenőrizhetőség végett csak héberül tanul­hattak, és tilos volt számukra a terrorizmus szempontjából veszélyesnek tekintett sza­kok, például a fizika és a ké­mia. A cikk szerint az egykori rabok közül szabadulásuk után többen politikával fog­lalkoztak. Tanulmányaik idején megtanultak héberül, megismerték az izraeli tár­sadalmat, ami - pártfogóik szerint - előnyösen befolyá­solja a béketárgyalásokat is. A tavaly július végén újrain­dult békefolyamat feltétele­ként Izrael számos palesztin foglyot engedett el, akiket még az 1993-as oslói egyez­mény előtt ítéltek el. Az el­engedettek harmadik cso­portjába tartozott Dzsamal Abu Muhszin, aki 1991-ben életfogytiglani büntetést ka­pott egy 76 éves izraeli férfi megöléséért. 42 évesen sza­badult, a börtönben két dip­lomát szerzett, és ebben ele­inte a börtönhatóság is tá­mogatta. Muhszin egyik ta­nára az ötszörös életfogytig- lanra ítélt, tizenkét éve rab­ságban élő Marván Bargúti volt, a Fatah párt egyik veze­tője. 2010-ben ledoktorált egy egyiptomi egyetem leve­lező szakán, és a börtönben titokban tanfolyamokat tart Izraelről a palesztinoknak. A frissen szabadult Muhszin elmondta, hogy megválto­zott látásmódja. ,A konflik­tusokat nem csak katonai erővel lehet megoldani. Évti­zedekig harcoltunk, most más utakra kell gondolnunk földünk felszabadítása érde­kében”-mondta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents