Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-28 / 22. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 28. Vélemény és háttér 7 Hiába szeretné a Smer, az embereket nem az unalmas parlamenti munka érdekli A korlátolt parlament Csodák nincsenek: lassan, de biztosan fokozódik a feszültség a Smer és az új­ságírók között a második Fico-kormány idején is. TOKÁR GÉZA Az államfői posztra pályázó miniszterelnök a Sme napilap riportereivel már nem áll szóba - ez az elhatározása aligha rontja tovább az imázsát, hi­szen a Sme olvasóközönsége és azok a jóérzésű állampolgárok, akik az ilyesmin felháborod­nak, egyébként sem tartoznak Fico. szavazótáborába. Ami problémásabb, hogy Pavol Pas­ka házelnök a múlt héten kitil­totta az újságírókat a parla­ment egy jelentős részéből, mondván, a képviselőket is megilleti az -intim szféra. És megjelennek a korlátok, lezárt folyosók. Ez sem példa nélküli, Ma­gyarországon is viharos követ­kezményekkel járt, hogy az „elszemtelenedő” újságírók képviselői segédanyagokat fo­tóztak, s ezzel - a hivatalos in­doklás szerint - megsértették az Országgyűlés méltóságát. Persze ez semmilyen módon nem menti Paška eljárását. Az újságírók a parlamentben egyfajta kapocsként szolgálnak a külvilág és a képviselők kö­zött. Ha jelen lehetnek az ülé­seken, olyan eseményekről tudnak beszámolni, amelyek­ről az egyszerű érdeklődőknek más forrásból nincs esélyük ér­tesülni. Még a parlamenti tör­ténések iránt kevésbé érdeklő­dő szlovákiai magyar körökben is nagy visszhangot keltett pél­dául a Smer-képviselők videó­ra vett részeg randalírozása a Robert Fico ellen benyújtott bi­zalmatlansági indítvány éjsza­kai tárgyalása idején. Szintén csak a parlamenti tudósítások­ból derülhetett ki, hogy Andrej Kolesík, a Smer ifjú titánja (aki annak a mintapéldája, hogy a fiatalság önmagában nem erény egy politikusnál) kötele­zőnek szánt ajánlásokat tar­talmazó cédulákat osztogatott párttársainak, amikor a Nem­zeti Emlékezet Intézetének ve­zetőjéről szavaztak. Egyszóval bőven van miről írni a parla­menti események kapcsán, még akkor is - vagy akkor főleg ha a képviselők emberi prob­lémáiról és jellemhibáiról esik szó a beszámolókban. A részleges kitiltás mellett szintén felsorakoztathatóak lennének bizonyos érvek: ezek szerint a parlament is hagyomá­nyos munkahely, a képviselők­nek pedig joguk van a nyugodt körülményekhez. De még így sem magyarázható meg, hogy miért kell kíséret ahhoz, hogy az újságírók eljussanak a teljesen közérdekű bizottsági ülésekre. Ha Paška ki akarja tiltani az új­ságírókat a parlament épületé­nek jelentős részéből, akkor azok minden zúgolódás ellené­re ki lesznek tiltva, a parlament pedig unalmasabb és átlátha- tatlanabb hely lesz. Azt viszont házelnök aligha tudja megaka­dályozni, hogy az ellenzéki képviselők különféle tiltakozó akciókat, performanszokat tartsanak és a leleplezéseknek sem lesz vége. A parlament ebből a szem­pontból már rég több egy egy­szerű munkahelynél: a válasz­tói ingerküszöböt nem a jól, hanem a látványosan dolgozó politikus éri el, az olvasók nem a parlamenti munkára, hanem a munka mögötti botrányokra kíváncsiak. Mindkét tartalmat megkapják a jövőben is, függet­lenül attól, hogy mit akar a Smer és hová lesznek bejárato­sak az újságírók.- Tisztaegyeskutya vagy, vagy csak egyszerűen kinyafogott a gyerek? (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Kétféle esélytelenség NAGY ANDRÁS a Alig másfél hónap van hátra az államfőválasz­tásig, és a friss közvélemény-kutatások egyre valószínűbb képet mutatnak arról, ki milyen eredményt érhet el a márciusi első fordulóban. Egy dolog szülte biztosnak tűnik: sem az MKP által felkért Bárdos Gyula, sem a Híd által tá­mogatott Pavol Hrušovský nincs benne az első háromban, így úgy tűnhet, hogy a magyar szavazók már az első kör előtt az esélytelenek nyugalmával tekintenek az egész választásra, hiszen nem a mi favoritunk jut be a máso­dik körbe. Okolhatunk ezért bárkit? Az MKP-nak némileg még könnyebb a feladata, mivel Beré- nyiék sem gondolják komolyan, hogy Bárdos bejuthat a má­sodik körbe, de még a matematikai esély emlegetése is a tu­dományos-fantasztikus kategóriába tartozik. Az MKP politi­kusai ráéreztek, hogy ezzel a dobással veszíteni nem lehet. A szavazók megmozgatása nagyon jól jön egy választási év ele­jén, a Bárdos támogatására összegyűjtött petíciós íveken szereplő közel ötvenezer névvel pedig remekül fel lehet fris­síteni a párt címjegyzékét, folyamatosan jelen lehet lenni a magyar médiában, és sikeres tematizálás esetén még a szlo­vák sajtóban is megjelenhet némi pozitív infó Bárdosról, és rajta keresztül az MKP-ról. Ez utóbbira egyelőre nem került sor, Bárdost a szlovák sajtó egyelőre a futottak még kategó­riában tartja számon, és a számára fontos témák nem érték el a szlovák média ingerküszöbét. Bárdos legnagyobb sikere az lehet, ha az első fordulóban annyi szavazatot gyűjt össze, amennyivel aztán érdemes Fi­co második körös kihívója után elmenni, és kérni valamit cserébe a támogatásért. Ám a kisebbségi minimum támoga­tásánál érdemesebb volna valami kézzelfoghatóbbat találni, mert ez a dokumentum sajnos csak egy megvalósítatlan pa­pír maradt, melyet - mivel nem az MKP és nem a Híd találta ki - egyikük sem tart különösebben fontosnak. Bárdosból, a sikertelen elnökjelöltből lehet akár sikeres EP-jelölt is, és így az MKP szép lassan átcsúszik a permanens kampányba, me­lyet magyarországi mestere, a Fidesz oly sikeresen alkalmaz. Áhhoz, hogy átlépjék az annyira áhított öt százalékos küszö­böt, ezt tartják a legjobb fegyvernek. A Híd ezzel szemben sokkal kellemetlenebb helyzetbe ke­rült, mivel Hrušovský már két felmérésben is csak a ne­gyedik-ötödik helyen szerepelt, ami rettentő kínos, ha azt nézzük, hogy a KDH-n kívül a Híd és az SKDÚ is őt támogat­ja, azaz a három párt szavazóinak felét sem volt képes meg­szólítani. Hiába állítják a politikusok, hogy Hrušovský még nem kezdett el kampányolni, vagy hogy nem megbízhatóak a felmérések eredményei, belőle nem lesz második fordulós jelölt. Azzal védekeznek, hogy Hrušovskýnál nem volt jobb jelölt, ám Bugár Bélának pontosan tudnia kellene, mennyire fontos egy politikus személyes támogatottsága és varázsa, hiszen neki a saját arcával sikerült pár éve egy egész pártot bejuttatni a parlamentbe. A két magyar párt stratégiája telje­sen ellentétes, de előre tudható, hogy jelöltje nem jut be a második fordulóba. így talán mindenki nyugodt szívvel sza­vazhat arra a jelöltre, akit a legjobbnak tart, a dolognak nincs tétje. Legalábbis március 15-én. JEGYZET Kivert kutyák JUHÁSZ KATALIN Olvasom, hogy megtelt a kassai kutyamenhely, több ebet már nem tud befo­gadni. Közel két­száz kutya szo- rong a ketrecekben, a tavaly januári létszám duplája. A téma azért (is) aktuális, mert a kiskutya nemcsak kará­csonyi ajándéknak rossz ötlet, a félévi bizonyítványért sem szerencsés jutalom, és hátha sikerül most néhány szülő lel­kére hatni. Tudjuk, hogy a leg­több gyerek kutyát akar. Álta­lában hosszas családi egyez­kedés, fogadkozások előzik mega vásárlást. Az eb megér­kezik a lakásba, a gyerek hálás és boldog. Néhány hétig min­den a megegyezés szerint zaj­lik, feltéve, hogy alaposan át lettvéve, kineka dolga sétál­tatni, etetni, gondozni a jöve­vényt. Aztán az ajándékozott (tisztelet a kivételnek) lassan ráun az ajándékra, mert akár­milyen édes, túl sok vele a ma­cera. Végül már szívesen kicse­rélné egy plüsskutyára, amit fel lehet tenni a polcra, és elég sokáig nyugton marad. A szü­lők pedig saját kudarcuknak tekintika történteket: meg­buktak, nem tudták a gyereket felelősségre és gondoskodásra tanítani három hét alatt. Most az ő nyakukba szakad ez is, hordhatják le az ebet. Persze ki is lehet dobni. És ezt teszik sokan, lelkifurdalás nél­kül. Betessékelik a kocsiba, jó messzire elszállítják, aztán szépen kirakják. Egy ideig fut az autó után, aztán már csak nézi a szégyentelen árulók fék- lámpájánakfényét. Ha szeren­cséje van, menhelyre kerül, és sok sorstársával együtt egy szűk ketrecben várj a azt a na­pot, amikor valakinek ismét megtetszik. A kassai kutyamenhelyt annak idején, jó tündérek” alapítot­ták. Nehéz dolguk volt, sokáig harcoltak az engedélyért. Lyukat fúrtak a bürokrácia kő­falába, a hivatalnokok agyára mentek, nem lehetett őket le­vakarni. A taktika bevált, az il­letékesek végül, személyes nyugalmuk érdekében, meg­adták az engedélyt. A men- hely nagy népszerűségnek ör­vend, ottjártamkor büszkén újságolta az egyetlen hivata­los alkalmazott, hogy mintegy háromszázan járnak rendsze­resen kutyát sétáltatni. Az ille­tő kap egy igazolványt, s bár­mikor elviheti egy-két órára bármelyik ebet. így remekül lehet tesztelni a gyerek eltö­kéltségét. Szerintem aki fél éven keresztül hetente leg­alább kétszer eljár menhelyi kutyát sétáltatni, az megér­demli a saját ebet. A statisztikák szerint viszont országszerte egyre több a kó­bor kutya. Beteg, megkínzott, alultáplált példányok, egyálta­lán nem azok a cukipofák, aki­ket tüstént hazavinne valaki. Legutóbb sörétes puskával meglőtt kutyust vittek be. A menhely bármilyen segítséget szívesen fogad. Van, aki hirde­téseket közöl az interneten a gazdára váró kutyákról vagy ideiglenes gondozásba vesz egy-egy ebet. Régi pokrócokat, matracokat, fertőtlenítőszert, kutyaeledelt is szívesen vesz­nek, mert már ilyesmire sincs pénz. Gondolkozzanak el ezen, tisztelt szülők... FIGYELŐ Támadnak a kiberpalesztinok Gázai palesztin hekkerek súlyos kibertámadást hajtot­tak végre az izraeli védelmi minisztérium és más állami szervek számítógépei ellen - írta a Kalkaliszt című izraeli lap. A hekkerek egy hamis, látszólag a Sin Bét belbizton­sági szervtől származó levél segítségével úgynevezett tró­jai vírust telepítettek a számí­tógépekbe, majd átvették az ellenőrzést azok felett. A cisz- jordániai civil közigazgatást irányító hatóság gépeit is megfertőzték, ahol a palesz­tinok izraeli munkavállalási engedélyeit intézik. A kiber­támadást január 15-én vették észre, de azt az izraeli infor­mációs biztonsági cég csak most hozta nyilvánosságra. A hekkerek képesek voltak adat­halászatra és a megfertőzött komputerek kívülről való irá­nyítására. Eddig tizenöt gép­ben fedezték fel a behatolást. A biztonságvédelmi cég érte­sítette az érintetteket arról, hogy több héten át kívülről is hozzáfértek számítógépeik­hez. Szerinte a gázai paleszti­nokról van szó, ugyanarról a csoportról, amely 2012 októ­berében az izraeli rendőrség számítógépei ellen intézett támadást. Akkor a rendőrség kénytelen volt leválasztani számítógépeit az internetről. A vírus most a dolgozókhoz in­tézett e-mailben érkezett, a feladó a Shabakreport címről küldte a levelet, a Shabak a Sin Bét belbiztonsági szervezet héber nevének rövidítése. A megfertőzött gépeket egy amerikai szerver segítségével irányították. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents