Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-04 / 3. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 4. _________________________________________Szombati vendég 9 Sz ász János: „Karlovy Vaiyban komoly figyelmet kapott a film, óriási súllyal volt jelen, hiszen a Kristályglóbusz csodálatos elismerés, igazi nagy fődíj..." A nagy füzettel áll az Oscar-díj kapujában Komoly siker ez már most is: Szász János filmje, A nagy füzet felkerült a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért versenyző alkotások küences listájára. Hogy bekerül-e a legjobb öt közé, arról január 16-án ad hírt az Amerikai Filmakadémia. SZABÓ G. LÁSZLÓ Korábbi filmjeivel, a Woy- zeckkel, a Witman fiúkkal és az Ópium - Egy elmebeteg nő naplójával is szép köröket futott a rendező, A nagy füzet azonban mindegyiknél több elismerést gyűjtött már be eddig is, és szinte fejbe kólintotta a világot. Az Ágota Kristóf regénye nyomán készült film két főhőse egy tizenéves ikerpár, akik a háborús borzalmakat kérges szívű, megkeseredett, látszólag érzelem- mentes nagyanyjuknál vészelik át, különböző, önmaguk által felállított, lélekölő próbatételeken túljutva. Hogyan éli meg ezeket a napokat? Magyar film legutóbb 1988-ban járt Oscar-közelben. Szabó István Hanussenjét a legjobb öt közé is beválasztották. Huszonhat év után ön az első magyar filmrendező, akinek most van miért izgulnia. Annyira nehéz volt ezt a filmet létrehozni, s olyan jó, hogy elkészült, hogy már az is, ami tavaly Karlovy Varyban történt, csoda volt, s minden, ami azóta történik a filmmel, újabb és újabb ajándék. Moszkvában voltam, amikor kiderült, hogy bejutottunk a kilences szűrésbe. Őszintén mondom: nem hittem benne. Oleg Tabakov színházában ért a hír, és örömömben ordítozni kezdtem, összevissza rohangáltam egy szobában, és ölelgettem a közelemben álló orosz színésznőket. Majd kiugrottam a bőrömből, sorra hívtam a barátaimat, hiszen egy ilyen hírt azonnal meg kell osztani. De azt is megmondom őszintén: azóta nem tudok nyugodt lenni. Hetvenkilenc filmből hetven már nincs versenyben, miközben minden ország a legjobb filmjét küldte el, és A nagy füzet még mindig versenyben van. Ez mégiscsak valami! Alig fogom föl. Nagyon izgatott vagyok, és már ezzel fekszem, ezzel ébredek, hogy de jó lenne, ha... ... miközben már ez is hatalmas elismerés. Abszolút így van. Már az is kiderült, hogy a Sonny Picture Classics vásárolta meg a filmet Amerikában, telefonon gratuláltak, forgatókönyveket kapok, sürgetnek, hogy mielőbb adjak választ, lehetőleg pozitívat, s ez nagyon nagy dolog. Nem is tudok mit kezdem az örömmel. S miért nem hitt abban, hogy A nagy füzet bekerül a legjobb kilenc film közé? Nem akartam csalódni. Kabalából, babonából sem szoktam elhitetni magammal, hogy sikerülni fog, aztán annál hangosabban ordítozom, és csapkodom az asztalt örömömben, mint most Moszkvában, a Művész Színházban, ahol három évvel ezelőtt a Mester és Mar- garitát rendeztem, és most visz- szahívtak dolgozni. Gondolni sem mertem arra, hogy ilyen közel kerülök valamihez. Pedig a világ legkülönbözőbb pontjain tapasztalom most már hónapok óta, hogy A nagy füzet elkapja az embereket, és mindenkit valami mással fog meg, valahogy más és más érzékenységet hív elő a nézőkből. Vegyük akkor sorra a stációkat, A nagy füzet külföldi megjelenését. Karlovy Vary Kristályglóbusza hova került a lelkében? Kérdezem ezt azért is, mert nem egy magyar filmrendező Cannes-t vagy Velencét részesíti előnyben Karlovy Varyval szemben. Egy nyugati mustra még mindig fontosabb számukra, mint Kelet-Közép- Európa legrangosabb, A kategóriás fesztiválja. Elmondom, hol van a Kristályglóbusz. Ahol besüt nálunk a nap, pontosan az ablak mellett. Édesapám, Szász Péter is filmes volt. Morell Misi bácsi, a neves szobrász és vágó róla készített alkotása is ott áll, amelyre nem volt szükség a MAFILM- ben, mivel az is megszűnt már. Hazahoztam hát a szobrot, hogy a gyerekeim lássák a nagypapát. És ott van mellette a Kristályglóbusz. A legjobb helyen. Reggel, amikor besüt a nap az ablakon, akkor műidig a Kristályglóbuszon keresztül tör be a fény, és apám arcát is beragyogja. Ami pedig a kollégák, a magyar filmesek ki nem mondott ódzkodását ületi: szerintem ez egy rossz beidegződés, egy régi hülyeség, sőt igazi nagy butaság, sznobéria. Tán még abból az időből maradt fent, amikor háromévente utazhattunk Nyugatra. Szerintem a Nyugat-imádatból, a Kelet-fóbiából ered. Berlinben az utolsó körből pöccintettek ki bennünket a félkész filmmel. De ha ott lettünk volna a versenyben A nagy füzettel, szerintem elvesztünk volna. Karlovy Varyban komoly figyelmet kapott a film, és nagy súllyal volt jelen, hiszen a Kristályglóbusz csodálatos elismerés, igazi nagy fődíj. Nem mindenféle hírportál mindenféle kritikusa nézte a filmet, hanem ezerkétszáz fiatal, és ez óriási kezdés volt. Mint amikor felszáll egy rakéta a Földről. Karlovy Vary kilőtte ezt a filmet, és még mindig nem tudjuk, hova vezet a pályája, csak azt, hogy már kezd elszakadni a Földtől, és olyan dolgok történnek vele, hogy őrület. Karéi Och úrral, a Karlovy Vaty-i fesztivál művészeti igazgatójával találkoztam nemrég egy franciaországi fesztiválon. Csak annyit mondtam neki: minden, ami A nagy füzettel történik, az ő érdeme is. Mivel a Karlovy Vary-i díjátadó napján már New Yorkban volt, a Kristályglóbuszt Sőth Sándor, a film producere vette át az Oscar-díjas Oliver Stone kezéből. Csodálatos lett volna, ha én veszem át tőle. Oliver Stone óriási filmrendező. Nagyon nagy dolog lett volna ott állni mellette, leszakítani ezt a gyümölcsöt, de engem már akkor napok választottak el az amerikai színházi bemutatómtól. Dolgoznom kellett. Majd belepusztultam, hogy nem lehetek Karlovy Varyban. Három napot töltöttem ott, de az eredmény- hirdetést már nem várhattam meg, utaznom kellett. Annyira nem számítottam erre az elismerésre sem, hogy nyugodt szívvel vállaltam be a kinti nyári színházi munkát. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen dolog történhet velem Karlovy Varyban. Ekkora csoda. De a legfontosabb mégis az, hogy az első vetítésen ott lehettem, és az volt az igazi nagy esemény. Szörnyű nehéz, mondhatnám pokoli pillanat, amikor ezerkétszáz nézőhöz beszélsz. Meg kell mutatnod azt, amit addig gyakorlatilag tíz ember látott egy kis szobában. Ennél nehezebb estét elképzelni sem tudok. S a nézők hatalmas elismeréssel fogadták a filmet. A következő bemutató Izraelben, Haifában volt. Ott döbbenettel fogadták. Nagyon erősen megérintette őket. Kanada? Telt házas vetítések. Egészen elképesztő dolgokat mondtak, kérdeztek. Nagyon értették a filmet. Elég hosszú sajnos a főcím a film végén, de valahogy mégsem tűnik annak, hiszen az emberek úgy ülnek a moziban, mintha történt volna velük valami, és valószínű, hogy történt is. Pozitív vagy negatív, de valami mindenképpen történt, ami nagyon jó. Torontóban is nagyon értették a filmet, de Haifában talán még jobban. Kanadában azt sem tudják, hogy Európát eszik-e vagy isszák. Az Egyesült Államokban Washingtonban és Los Angelesben, majd Chicagóban is bemutatták a filmet. Chicagóban a nagymamát alakító Molnár Piroska a nemzetközi zsűri oklevelét kapta kiváló játékáért. Washingtonban és Los Angelesben rengeteg amerikai látta a filmet, köztük olyanok is, akik az Oscar-díj odaítélésére nagy hatással vannak, hiszen szavaznak. Washingtonban az Amerikai Filmintézetben vetítették A nagy füzetet, szintén telt ház előtt, Los Angelesben pedig a Magyar Filmfesztiválon, ahol érezni lehetett, milyen mélyen megérintette az embereket. Sao Paulo? Ott is döbbenet ült ki a nézők arcára. Ez a film mindenütt univerzálisan szólal meg a világban. Sao Paulóban egy idős asz- szony jött oda hozzám a vetítés után. Azt mondta: ezt a filmet a favellákban, vagyis a nyomor- negyedekben kellene vetíteni, mert az ott élő, szegény sorsú gyermekekről szól, akikből ezrek kóborolnak az utcákon. De hiszen ott nincs is háború, mondtam a néninek. Ehhez nem is kell, mondta ő, a történet akkor is világos. Tehát mindenki talál valamit a filmben, amit le tud fordítani a maga kultúrájára, történelmére, életére. Ausztráliában Adelaide-ben vetítették a filmet. Ott nem voltam. És Puszanban, Dél-Koreá- ban? Ott sem. Ott volt viszont a francia Alpokban, Les Arcs fesztiválján. A francia közönség más,-műit az itteni vagy a kanadai. Ágota Kristóf franciául írta meg a regényt, és nagyon sok köze van a franciákhoz, nekik viszont, ott a hegyekben, fogalmuk sem volt arról, hogy ki is Ágota Kristóf. Csak kaptak egy filmet, amit szerettek. Ágota Kristóf fia, Julien is ott volt Karlovy Varyban. Ő hogyan élte meg a film első nagy nemzetközi sikerét? Julién szerény, visszafogott férfiember. Az édesanyja is ilyen szerény volt. A családdal egyébként volt néhány kisebb vitánk a könyv filmre vitelét illetően, ám a végén minden megoldódott. Megértették a pár változtatást. Julien nagyon boldog volt, hogy Karlovy Varyban Kristályglóbuszt kapott a film. Érezte a nézők szeretetét. Ágota Kristófnak volt valamiféle speciális elvárása a filmmel kapcsolatosan? Semmi. Megbízott bennem. Neki az óriási dolog volt, hogy a franciául írt regénye magyarul fog megszólalni, és egy konkrét ország konkrét történelmi pillanatában, nem pedig egy elképzelt ország elképzelt pillanatában, vagy egy elképzelt határ mentén. Örült, hogy oda került vissza a történet, ahonnan ő írta, gyakorlatilag a saját életéből. A film végi robbantás, amikor a fiúk a saját apjukat vezetik aknára, hogy egyikük az ő testén gyalogolhasson át a határ túloldalára, vagyis Nyugatra, nem tűnik kevésnek, inkább csak jelzésszerűnek a látványos megoldásokhoz szokott amerikai közönségnek? Egyáltalán. Ilyen butaságot még senki sem kért számon tőlem Amerikában. Egy ilyen gondolat csak a magyar kritikusok fejében születhet meg, akiknek már nagyon viszketett a tenyerük, hiszen rég láttak ilyen magyar filmet. De ha több pénzt kapott volna a forgatásra... ... akkor sem lenne látványosabb a robbantás. Nem kellene semmiből sem több és nagyobb, legfeljebb a vágás lenne más. Hatalmas nyeresége a filmnek az ikreket megformáló érzékeny ikerpár, Gyémánt László és Gyémánt András játéka. Mi jut el hozzájuk a film nemzetközi diadalútjáról? Mindent tudnak. Tőlem is, másoktól is. Oscar-ügyben én hívtam fel őket. Nem izgatták magukat. Nagyon jól elvannak Budapesten, a kollégiumban. Hétvégén, két napra műidig hazamennek. Egészségesen veszik a film sikerét. S ötvenhat éves fejjel hogyan dolgozza fel az ember, hogy ott áll az Oscar kapujában? Igyekszem óvatosan fogalmazni, hogy jó kedvemben ne nyilatkozzak hülyeséget, mert nem mindenki jóindulatú. Vigyáznom kell, hogy mit mondok. Belül semmit nem változtat rajtam ez az elismerés. Itt van mellettem a kilencéves fiam, szeretne aludni, de valamitől nem megy neki. Ez most sokkal fontosabb kérdés számomra, mint hogy benne leszek-e az ötben. Érzékeny ember, gyengéd lélek, még katona sem volt, mégis Uyen eszelősen kemény filmeket forgat. Elképzelhető, hogy egyszer egy vérbő komédiával áll majd elő? Nem. De mai témájú filmet szívesen rendeznék, ahhoz lenne ingerenciám. Vagy egy mesefilmhez. A fiam már súgja is, hogy mi legyen az. Majd meglátjuk. Van egy két tervem, saját ötletem, és több országból is kapok most forgatókönyveket. Most kellene előállni valamivel, míg meleg a kályha. A szakmának ugyanis nagy az amnéziája, gyorsan felejt. Mit kívánjak akkor a hátralevő néhány napra? Nyugodt éjszakákat vagy... ... dobáljon csak az ágy, elviselem. Ennyire, mint most, még sosem sürgettem az időt. Kíváncsian várom, mit hoz a nagy nap.
