Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-25 / 20. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. JANUAR 25. INTERJÚ 17 V életlen, hogy Budapesten egy moziban találkoztunk, és itt beszélgetünk? Ehhez a mozihoz semmi közöm sincs, csak szeretem a hangulatát, de itt a közelben, Budán lesz a következő programom, és ez a mozi útba esett. A következő filmemhez kerekesszékes gyerekekkel készítek próbafelvételeket itt a környéken. Nem mozikban töltöm az életemet. Mit lehet tudni a készülő filmjéről? Amikor egy munkafolyamatban vagyunk, akárcsak a többi filmes, mi sem szoktunk róla előre beszélni. Mindig nagyon nehéz egy készülő filmről bármit is mondani. Egyrészt mert az ember szemérmes, és ha most elmond lényeges dolgokat, mit fog majd a premieren mondani. A másik pedig az, hogy forgatás, vágás közben is sokat tud változni egy film. Várjuk meg a végét. Mikor lesz a vége? Mikorra készül el? A Magyar Nemzeti Filmalapnál három éve pályázunk erre a projektre, nagyon remélem, hogy befejeződik ez a folyamat. A film magyar-német koprodukció, és még hiányzik a németek döntése is, de bízom benne, hogy nem maradunk egyedül. Augusztus végére szeretném, ha befejeződne a forgatás, és akkor jövőre valamikor be lehetne mutatni ezt a filmet. Voltak újévi fogadalmai? Állandóan rengeteg elhatározás van a fejemben. Éppen ezért újévi fogadalmak számomra nem léteznek. Erre a legjobb bizonyítékom - amire igazán büszke vagyok -, hogy a cigarettáról is nyáron szoktam le. Nem szívtam olyan sokat, de kezdtem félni a cigi káros hatásaitól. Sajnos a családomban voltak rákos megbetegedések, és mindig az mocorgott a fejemben, hogy ezt a betegséget véledenül se engedjem a közelembe. Van egy ilyen kényszerem, hogy kitűzzek magam elé célokat, azt érzem ilyenkor, hogy az akaraterőmet is tornáztatom, de ezt sose kötöttem az újévhez. Egy ilyen sikeres embernek, gondolom, egzisztenciális szorongásai nincsenek. Legyünk őszinték, sajnos az ország olyan állapotban van, annyira elszegényedett, hogy egy nagyon szűk réteget leszámítva mindenkinek vannak egzisztenciális szorongásai. Ez az érzés pedig átragad rám is. Nem egy barátom küzd anyagi gondokkal, és ez rám is hatással van, ráadásul mint családfenntartó mindig gondolnom kell a pénzre. Nagy család a mienk, öten vagyunk. Három nagyfiúnk van, öt, tizenkét és tizenöt évesek. Feleségem, Korpás Krisztina törődik az egész családdal, legfőbb támaszomnak éppen ezért a páromat nevezném. Természetesen a gyerekek is sokat tudnak adni a maguk módján. Tipródó, hamleti alkat vagyok, egy-egy problémát sokáig vagyok képes hurcolni magamban, ami talán azért nem azt jelenti, hogy határozadan is lennék A feleségem mindig segít dönteni kényes kérdésekben, amúgy is mindent megbeszélek Krisztával, és közösen megoldjuk a problémákat. Ha már a feleségét hozta szóba. Krisztinával mesébe illő módon ismerkedtek meg. Kriszta a már megszűnt, illetve megszüntetett TV3-ban volt szerkesztő és adásrendező. Akkor a 72 óra című programajánlót csináltam a barátaimmal, és egyszer Krisztának kellett leadni az adáskazettát. Ahogy átadtam a kazettát, már abban a pillanatban megtetszett, nagyon kedvesen mosolygott, gyönyörű volt, és elkezdtem udvarolni neki. Hihetetlen gyorsan zajlottak az események Egy hét eltelte után odaköltöztem hozzá. Négy hónnappal később összeházasodtunk, majd kilenc hónappal később megszületett első gyermekünk. Amikor összeházasodtunk, én 26 éves voltam, ő pedig 30. Ez egészen pontosan 16 éve történt, és jól el vagyunk a mai napig. Egy pillanat alatt ment el ez az idő. Ön szerint felesége részéről áldozatnak számit az, hogy a családjáért otthagyta a munkahelyét, a televíziót? Minden alkat kérdése. Ha valakinek az önmegvalósítás, a karrier vagy csak egyszerűen a napi munka fontos, akkor csinálja. Kriszta nem tudta volna elviselni, hogy soha nincs a gyerekekkel, mindig csak futólag találkozik velük. Nagyjából amikor az első gyerekünk megszületett, akkor változott meg a televíziózás is, a nagy kereskedelmi csatornák megjelenésével egyre elterjedtebb lett: ha tévés vagy, akkor vagy megszakadsz a munkában, vagy nincs meló. A munka ma a legtöbb esetben azt jelenti, hogy modern rabszolga vagy. Mi úgy döntöttünk, hogy amíg én el tudom tartani őket, a feleségem nem dolgozik, csak amikor normális munkaidős műsorba tud menni. Volt ilyen is az elmúlt években. Egyébként a család dolgait intézni is kőkemény munka, csak a mai világ ezt már nem veszi figyelembe. Ezért nagyon nehéz a nőknek, egyszerre sok elvárásnak kell megfelelniük. Munkabeosztásomnak köszönhetően én sem Aránylag régóta meghatározó egyéniség a televízióban. Mi a titka annak, hogy mindig fent van a szakmai csúcson? Természetesen nagyon őszintén és becsülettel elmondanám önnek, ha tudnám erre a választ. Soha nem talpaltam és nem talpalok most sem azért, hogy én legyek a nélkü- lözheteden műsorvezető. Csinálom a munkámat, amire felkérnek, úgy, ahogyan azt a szerkesztők látni akarják. Illetve ez bonyolultabb: mert soha nem feleltem meg az elvárásoknak, csak sosem voltam problémás műsorvezető. Nehéz megfejteni, ki miért van ott, ahol. Tipródó, hamleti alkat vagyok Till Attiláról, a közismert tévés személyiségről aránylag keveset tudunk. Ami nyilvánvaló, az az, hogy imádja a szakmáját, és mindenben maximálisan precíznek, de olykor bohókásnak tűnik. Lapunk a háromgyermekes apával, műsorvezetővel „ismerkedik”. bán jelentem meg, ráadásul valami csavar vagy poén is volt a dologban. Akkor még folyamatosan kísérleteztünk, ami az egyik legjobb korszakom volt. Talán emlékeznek rá a kedves olvasók, hogy amikor feltűntem a képernyőn a Múzsa című közérdekű műsorban, sok vicces, trükkös hétvégi ajánlóm volt. A barátaimmal kezdtem el tévében a munkámat, s a mai napig velük csinálom a Propaganda című műsorunkat. Szüleiről mit tudhatunk meg? Ebben nincs semmi titok. Édesapám szerszámkészítőként dolgozott, de már nyugdíjas. Üzemeket vezetett, sok mindent tőle örököltem, ahogy öregszem, egyre jobban hasonlítok is rá, pedig gyerekként még tiszta anyám voltam. Szoros a kapcsolatunk, mindennap beszélünk telefonon, és minden hétvégén főz, megyünk hozzá nagy családi ebédre. Édesanyám pedig sok mindennel foglalkozott, volt előkalkulátor, aztán meg irodai munkákat végzett. Sajnos 2008-ban meghalt, rákos volt. Csodálatos volt, minden közösségben imádták. Egy bátyám van, aki alig négy évvel idősebb nálam, és Svájcban él. mindig dolgozom, ezért valójában én is sok időt tudok a családdal tölteni. Fiatalkorában képzőművésznek készült. Ahhoz képest teljesen mással foglakozik. Sok emberrel megtörténik ez, hogy gondol magáról valamit, elindul egy úton, aztán mégsem ér a végére. Engem fiatalkorom óta érdekelt a képzőművészet, és nagyjából semmi egyéb. Hiába tanultam és szerettem, nem voltam és nem lettem volna jó festő, ezért abbahagytam. Remélem, jobb műsorvezető vagyok, mint amilyen festőművész lettem volna. A riportok készítése, a szerkesztés, a filmezés mindig könnyebben ment nekem. Televíziós pályafutásom szerintem elég rendhagyó módon indult, mindig valami furcsa, meglepő vizualitásMég a szerencse is számít, beleszól az ember életébe, karrierjébe. Amikor én már rutinos tévésnek számítottam, de még fiatal voltam, pont kialakult a kereskedelmi televíziózás mostani arca, és mindenki, aki akkor helyzetbe került és erős személyiség, nagyjából most is a helyén van. Saját megítélése szerint voltak már szakmai mélyrepülései? Emlékeim szerint igazán mély gödörben még nem voltam, de ez nem azt jelenti, hogy nem is lehetek. Sose tudhatod pontosan előre, hogyan alakul a jövő. Apróbb gödrökbe már beleestem, figyelmeztetésnek vettem, és később ezeket sikerült kikerülnöm. Apropó gödrök! Azt hallottam, hogy ön rengeteget kerékpározik. w Az autóvezetés nagyon jó dolog de én csak utas vagyok. Nincs és szerintem kicsi is az esélye annak, hogy nekem valaha is jogosítványom legyen. Ez valahogy kimaradt az életemből. Ha a tizenhét és huszonöt éves korod közti időszakban nem csinálod meg a vizsgát, akkor ez már csak tolódik. Az autóvezetés nagyon jó dolog, de én csak utas vagyok. Van autónk, de azt a feleségem vezeti. Az anyósülésen töltöm az életem, de már ez sem igaz teljesen, mert egyre nagyobbak a gyerekek, és ők is szeretnek elöl ülni, nézelődni. Hátraszorultam. A vezetésbe beleszól, vagy „csendes anyós”? Állandóan beleszólok. Jól ismerem a várost, és ezért nagyon okoskodó vagyok, hogy mikor merre, hogyan. Szoktunk is veszekedni a feleségemmel, szegénykém megőrül ettől. Ha taxival utazok, akkor is ugyanez van. Elvégre az „anyós” mindenben a legokosabb. Számomra a kerékpározás az örök szerelem. Megtántorítani, csak az időjárás tud. Általában novembertől márciusig tudom csak megállni, hogy ne a „drótszamáron” közlekedjem. Régebben még télen is tekertem, de ilyen értelemben érzem, öregszem, és puhulok. Az esőt és a havat már nem tudom elviselni. Most januárban viszont annyira enyhe az idő, hogy már megfordult a fejemben, előveszem és tekerek. A sport a mindennapi életem része. Nemcsak kerékpározom, hanem rendszeresen futok, kondizok, nagyon rászoktam az utóbbi időben, hogy a sporttal tartom karban a testem, a lelkem. Hogyan tud kikapcsolódni? Nagyon egyszerűen, az én életemben szinte alig van kényszerű dolog, így különösebb feszültség sem halmozódik fel bennem. Olyan dolgokkal foglalkozom, amiket valóban szeretek csinálni. Amúgy imádom a teákat, kávékat, egy-egy kellemes igazi tea, csodákat tud adni nekem. Imádok a haverokkal lazulni, beszélgetni, erre is mindig kerítek időt. Szeretek könyvet olvasni vagy filmet nézni. Viszonylag korán lettek gyermekeim, ezért hozzá vagyok szokva az állandó ricsajhoz is. Sőt, talán még a srácaim ricsaja ki is kapcsol, annyira össze vagyunk nőve. Amikor pedig távol vagyok tőlük, a csicsergésükre azonnal visszavágyom. De az is előfordul, ha véledenül egyedül vagyok csak itthon, annyira hiányzik a családi ricsaj, hogy kénytelen vagyok a televíziót bekapcsolni, az alapzaj miatt. Kinek vallja magát? Jelen állapotomban műsorvezető vagyok, egy tévés ember, aki évek óta dolgozik a kamerák előtt, sokféle műsort csinált már. Ezenkívül játékfilmekkel foglalkozom, ez is az életem fontos része, írok, szervezek, rendezek Ez nagy munka, de filmrendezőnek valahogy nem merem magam hivatalosan nevezni. A legviccesebb meghatározásom az volt, amikor egy koldus gyerek megszólított: „Tévés úr, hát magát is látni?” Albert József
