Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-23 / 18. szám, csütörtök
14 Utazás-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 23. www.ujszo.com . . (Fotók: Bubo utazási iroda Egy különös világ, különös szokásokkal Pillanatkép a helyi törzsek mindennapjairól Guineában nincsenek turisták, a helyiek nem is értik, mit akar egy külföldi látogató. Közvilágítás sincs. Mégis fantasztikusan érezzük magunkat. Guinea és Mali - Afrika legsötétebb oldala Utazás az ismeretlenbe. Keresünk és kérdezünk. Miért? Olyan országok ezek, amelyek mindennemű turisztikai infrastruktúrát nélkülöznek, országok, amelyekben szinte polgárháborús viszonyok vannak. A közlekedés nem működik, a szállodák be vannak zárva. De minél kevesebb turistával találkozunk, annál jobban megérint bennünket az ország. Ez az afrikai expedíció alapja. AJÁNLÓ Bimela bamela bum bum bum. Üdvözlet Guineából. Nem Pápuából, még csak nem is a portugál gyarmatról (BissauGuinea), nem is a spanyolról (Egyenlítői Guinea). Az igazi Guineából. Melyet most gyakran Guinea-Conakry- nak is neveznek. Az egyik népszerű szállodában vagyunk, mely a kínaiaké, mint szinte minden más itt. Néha vicces, amikor a kínai reggel „bonjourral” köszön. Guineában nincsenekturisták, amii annyit jelent, hogy a helyiek nem is értik, mit akar egy külföldi látogató. A hotel helyét sem tudják megmondani, így egy rövid kis városnézés következik, sötétben, mert itt közvilágítás sincs. A város központjában már itt-ott felvillannak a fények, de gyakori az áramkimaradás. Mégis fantasztikusan érezzükmagunkat. Este végül megtaláltuk a szállodát. Másnap bebarangoljuk Conakry városát. Úgy néz ki, olyan állapotok uralkodnak itt, mintha csak tegnap fejeződött volna be a város bombázása. A halpiacra is betérünk, megnézzük, mit fogtak ki az éjszaka során a halászok. Itt minden nagyon olcsó, aminemis csoda, hiszenahe- lyi pénz a világ egyik legértéktelenebb fizetőeszköze. Itt nincsenek hűtők, mindent frissen készítenek el - ez esetben ez jó, hiszen így megkóstolhatjuk a friss halakat. Állj! Halljuk a kiáltásokat az éjszakai sötétben. És ehhez még egy kellemetlen hang is párosul, nevezetesen az, amikor fkibizto- sítják a pisztolyt. „Fiúk, ha elkezdenek lövöldözni, akkor azonnal a földre mindenki” - tanácsolom az útistársaknak félig viccelődve, de azért kissé megszeppenve. Kiderül, az elnöki palota közelében vagyunk, így próbáljuk megközelíteni a szállodát. De mivel a közelmúltban lelőtték az ország előző elnökét, ezért extra szigor van. Igaz, ennek ellenére már megtámadták a házát. Kersztülaz országon Korán kelünk, hogy nekivágjunk egy hosszú útnak, át az országon. Út közben megnézzük Fouta Djallon tartományt, innen ered a Niger folyó is, majd Kankan városába érkezünk. Ez az én városom, amely a legnagyobb az országban. Van egy nagy repülőtere is, igaz, az nem működik. Kankan a turistaövezeten kívül esik, persze itt a turizmusról nem is beszélhetünk. Egy taxival próbálunk a szállodába menni, de itt csak motor- kerékpárral visznek bennünket, hagyományos taxi nincs. A motoros meg is lepődik, hogy turistákkal találkozik. Igaz, éppen az ellenkező irányba visz minket, mint ahol a hotel van, de sötét éjszakában azért sikerült megtalálni a szálláshelyünket. A város szélén volt, egy sötét utcában, még nappal is nehéz rátalálni. Ez a város egyetlen hotelje, itt ez luxusnak számít. Törülközők? Talán majd egy év múlva lesznek. WC? Menj az alsó szomszédhoz, talán ott működik. A város kicsit fejlettebbnek tűnik, mint Conakry. Megnézzük a régi mecsetet, majd folytatjuk utunkat. Aranyláz A rossz úthálózaton szinte életveszélyes vezetni, de a semmiből mégis bejutunk egy városba, Dawson Citybe, ahol annak idején Jack London is járt. Fekete emberek dagonyáznak a vörös sárban, mindenhol zajongás, vörös víz folyik mindenütt. Állítólag aranyat keresnek. A fiatal fiúk motorkerékpáron hozzák a friss sarat, melyet átöblítenek a vízben. A nehéz arany fennmarad, a könnyű aranyat elviszi a víz. És igen, itt valóban arany van. Azonnal meg is lehet venni, 24 ezer helyi frankért adnak egy grammot. Életveszélyes játék ez, sok a halott, csak a múlt héten 20 ember halt bele az aranylázba. Felmerül a kérdés, meggazdagodott-e már valaki az aranyból. Kiderül, hogy csak egy misszionárius apja, áld 7 kilogramm aranyat talált. Azok járnak jól, akik a sarat fuvarozzák. Börtön a határon Egy börtön látványával búcsúzunk az országtól. Az egyik rab karját nyújtja kifelé a rácsokon keresztül, éhes. Egy banánt adok neki, sikerül, bár ezzel bűncselekményt követek el. A raboknak ugyanis nem szabad semmit adni. Éheznek. Minden nap az életükért küzdenek. Guinea a teljes „szépségében” mutatkozott meg. Mali felé vesszük az irányt. Mali Csodás naplemente a Niger folyónál, a lányok az esti mosakodást végzik, az anyukák mosnak, az apák most érkeznek haza a halászatból. Romantikus országnak tűnik Mali, valóban érezni a francia hatást. Timbu- ku város követezik, melyet a közelmúltig az iszlám radikálisok uraltak. Ha egy férfi egy idegen nővel ment az utcán, akkor nyakig betemették őt a homokba, majd halálra kövezték a bűnös férfit. Bezáratták az összes iskolát. Természetesen turistákkal itt sem találkozunk, nem véletlen, hogy sokáig a világ egyik legmegközelíthetet- lenebb városa volt. Talán még ma is az. A nagykövetségek nem ajánlják ezt a várost, sőt, az egész ország tiltólistán van. Mi mégis megnézzük. Minden ellenünk szól, de belevágunk. Az út során számos ellenőrzés, a rendőrök faggatnak, kik vagyunk és mit akarunk. Számukra felfoghatatlan, hogy turisták kíváncsiak az országra. Éjszaka kijárási tilalom van. Térerő nincs, így magunkra maradunk, mindennemű külső segítség nélkül. De eljutunk Timbuktuba. A városba, amely teljes katonai ellenőrzés alatt áll. így biztonságosnak tűnik. Villany természetesen itt sincs, igenem tudjuk feltölteni a gépeinket. Koszosak vagyunk, fáradtak, de boldogok. Másnap megnézzük a város látnivalóit, köztük a régi mecsetet, amely az egyik legrégebbi a földrészen. Dogoni város a következő programpont. Ez egy igazi sámánváros. Különös életfilozófiával, különös szabályokkal, amely egy európai ember számára sokszor felfoghatatlan. De ilyen is van, hiszen ez Afrika. Annak is a legsötétebb része. Egy hely, amely egy életre szóló élménnyel gazdagította az expedíció tagjait. Boldogok vagyunk. (Ľubomír Fellner) MP 130806---_--------------:------------s-----------------------1 , « á——.—i----m m___________________^»f— / ít nem ismerik a turistákat Helyi látványosság
