Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-23 / 18. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 23. Kultúra 9 A12 év rabszolgaság a szó jó értelmében vett propagandafilm, ideologizálás és szájbarágás nélkül Emberség a versenyszezonra Az amerikai történelem egyik legsötétebb időszakát keveseknek sikerült őszintén és giccses körítés nélkül megfilmesíteniük, igazán jól pedig talán még senkinek sem. Steve McQueen harmadik nagyjátékfilmje, a 12 év rabszolgaság őszi premierje után egyöntetű és kimagasló sikert könyvelt el a kritikusok körében. Az Oscar-díj hajrájában pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy a filmet övező kritikai konszenzus meghozza a sokak által már jó előre odaítélt elismerést. HORVÁTH GERGŐ A film az elismert hegedű- művész, Solomon Northup 1953-ban megjelent önéletrajzi regényén alapul. Solomon a 19. század első felében fekete szabad család gyerekeként született, a kiváltságosok egyike volt, akik független emberként élhettek a fehérek uralta Amerikában. Egy nap azonban Washingtonban csapdába csalják és eladják rabszolgának. Ekkor kezdődnek el a főszereplő 12 évig tartó fizikai és érzelmi megpróbáltatásai, melyek során az emberi méltóság végső leértékelődése felé haladva korábbi egzisztenciájának minden elemét meg kell tagadnia. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a 12 év rabszolgaság a szó jó értelmében vett propagandafilm. Egy nemzet történelmi traumáját kívánja feldolgozni, McQueen ebből a középpontból bontja ki Solomon történetét, személyes drámáját, jól lavírozva a különböző emocionális síkok között. McQueen eszköztárából - ezt korábbi filmjei is igazolják - szerencsére hiányoznak azok az elemek, melyek olcsó hatásokkal akarnak érzelmeket kiváltani. Kamerája úgy ábrázolja a rabszolgák megpróbáltatásait, hogy nem percnyi sajnálatot próbál meg kicsikarni, hanem egy barbár korszak tényeit rögzíti celluloidra, szigorúan Solomon egyes szám első szentélyű perspektívájából. McQueen filmje nem törekszik olcsó hatásokra: egy barbár korszak tényeit rögzíti celluloidra, szigorúan Solomon (Chiwetel Ejio- for) egyes szám első személyű perspektívájából (Fotók: Bontonfilm) FILMKOCKA 12 év rabszolgaság ■ Eredeti cím: 12 Years a Slave ■ Szlovák cím: 12 rokov otrokom ■ Színes, amerikai-angol életrajzi dráma, 134 perc, 2013 ■ Rendező: Steve McQueen • író: Solomon Northup «Zeneszerző: Hans Zimmer ■ Operatőr: Sean Bobbitt •Szereplők: Chiwetel Ejiofor, Michael Fassbender, Brad Pitt, Dwight Henry, Dickie Gravois, Bryan Batt, Ashley Dyke, Kelsey Scott # A film előzetesét megnézhetik "P az ujszo.com-on. A 12 év rabszolgaságot az emeli ki a többi rabszolgafilm közül, hogy elkerüli az ideolo- gizálást és a szájbarágóst. A tapasztalat és a megismerés a látásra, a hallásra, a beleérzésre van bízva, minden szentimenta- lizmus és okító szándék nélkül. Persze valaki szemére is vethetné ezt a filmnek, hiszen magyarázatok nélkül sokszor valóban csak archetipikus karakterek ábrázolására van mód, csakhogy a rabszolgák szemszögéből (és a film épp innen beszéli el a történetet) a kegyetlen gazda (Michael Fassbender), a jószívű úr (Benedict Cumber- batch) vagy a liberális ács (Brad Pitt) figurája valóban nem több archetípusnál. A szenvedésben nincsenek racionális szempontok, a kétségbeesésen és az apátián túl már nincs semmiféle magyarázat. A rabszolgák nézőpontja egyszerű: van, aki jó hozzájuk és van, aki nem. Az okítás helyett ott vannak a remek dialógusok és a kiváló színészi alakítások. A szereplők nem beszélnek sokat, a párbeszédek azonban iszonyú feszültséget teremtenek, és minden légyeges elemet magukba foglalnak, anélkül, hogy rátelepednének a nézői-értelmezői perspektívára. Chiwetel Ejiofor (Solomon) már-már eszközte- len, de kiváló alakítása, a zsarnok földesurat talán eddigi pályája legemlékezetesebb játékával hozó Michael Fassbender, vagy Lupita Nyong’o (Patsey) rendkívül erős jelenléte még a kendőzetlen kegyetlenkedések ellenére is élménnyé teszi a filmet. Az összhatást tovább fokozza néhány rendezői bravúr (mint az akasztott Solomon jelenete) és McQueen állandó operatőrének, Sean Bobbitnak a munkája. Fontos kiemelni továbbá Hans Zimmer zenéjét: tökéletesen kiszolgálja a filmet. Talán nem csak az elhangzó dalok miatt, de a 12 év rabszolgaságban állandóan jelen van egyfajta tudatosan alkalmazott zeneiség (a gőzhajó zakatolása, Patsey korbácsolása). Ez a jelenlét sem tolakodó, ám jelentősen hozzáad a sokszor meglehetősen lassú, kimért és melankolikus lírai jelenetekhez. Nehéz megmondani, milyen film lehetett volna a 12 év rabszolgaság a Django elszabadul vagy a Lincoln előtt. Az egyértelmű, hogy McQueen alkotása a rabszolgafilmek egyik legjobbja, bár néhány évvel ezelőtt talán húsbavágóbb lett volna. Az egyértelműen leszögezhető: sokat vállaló, és saját tartományában jelesül helyt álló alkotás, még ha itt-ott érződik is rajta, hogy a „versenyszezonra” készült. Nem az a film, amelyről jó érzéssel lehet kijönni, azonban feltétlenül érdemes beülni rá. Holnap lép fel Pozsonyban, a KC Dunajban a rockfelállásban technot játszó osztrák trió Nem csalás, nem ámítás: Elektro Guzzi AJÁNLÓ Pozsony. Az Elektro Guzzi nevű osztrák trió arról híres, hogy gitár-basszusgitár-dob felállásban játszik technot. Aki nem hiszi, nézze meg őket holnap este a pozsonyi KC Dunajban. Bár lemezeik is izgalmasak, élőben egészen elképesztő, amit csinálnak. Az Elektro Guzzi annyira komolyan veszi a „géptelen- séget”, hogy nem használ előre felvett sávokat, illetve nem folyamodik olyan trükkökhöz, hogy felvesz egy motívumot vagy szekvenciát, aztán loopo- kat csinál belőle. Utólag sem ad hozzá semmit a felvételekhez. Főleg a gitáros, Bernhard Hammer talál ki meglepő hangzásokat az apró dallamfoszlányok, motívumok elmozdításával. A szerzemények felépítése rendkívül invenciózus, a váltások kifejezetten technós logikát követnek, az összhangzás mégis az élő zenét idézi. A ritmusszekcióra, azaz Jakob Schneidewind basszusgitárosra és Bernhard Breuer dobosra is érdemes figyelni, főleg a ritmustöréseknél és -fokozásoknál. A zene egyszerre minimál és változatos. Messze van a populáris technotól, mégis hatásos és energikus. A csapat 2004 óta létezik, de első albumuk csak 2010-ben jelent meg. Már abban az évben felléptek nálunk a NEXT fesztiválon, 2012-ben pedig a pozsonyi Wilsonic fesztivál vendégei voltak. Ezúttal szintén a Wilsonic szervezői hívták meg őket, és még négy előadót: abrünni Sky to Speaka dub dinamikáját vegyíti az ambient pszichedelikus hangzásával; Woluux, a Kassán élő brit producer hiphop- és funkele- meket pakol szaftos basszusokra; a szintén kassai Embryo re- mixkészítésben verhetetlen; a pozsonyi DJ Inso a sub-bass műfajban utazik, főleg annak glitch-hop ágát műveli. A program 21 órakor kezdődik, az Elektro Guzzi fél tizenegy körül lép színpadra, (juk) RÖVIDEN Ma Kalligram-est a Dunajban Pozsony. Öt szlovákiai magyar szerzővel tart könyvbemutatót ma este a Kalligram Kiadó. A KC Dunajban 17 órakor kezdődő rendezvényen hazai és magyarországi kritikusok értékelik Tőzsér Árpád A kifordított ember, Csehy Zoltán Nincs hová hazamennem, Szúnyog Zsuzsa Szél, szoknya, tenger, Száz Pál Halott föld, halott lányok és Veres István Dandaranda - szerelem, biztonság, kutyák című, nemrég megjelent kötetét, (ú) Megnyílt a Cseh Tamás Archívum Budapest. Megnyílt a Cseh Tamás Archívum tegnap, a magyar kultúra napján, a négy éve elhunyt művész 71. születésnapján. Az archívum a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) egyik épületében - a budai Várban található Mailáth-palotában - kapott helyet. Mikó Zsuzsanna, az MNL főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta: Cseh Tamás életműve a magyar történelem részévé vált. Az archívum átveszi, őrzi, kezeli és feldolgozza a Cseh Tamás életművéhez kapcsolódó iratokat és tárgyakat. A gyűjteményben továbbá Cseh Tamás valamennyi hivatalosan megjelent lemeze megtalálható. Összesen 63 albumról van szó, köztük több olyan anyag is akad, amelyen Cseh Tamás közreműködőként énekelt. (MTI) Lope de Vega megtalált műve Madrid. Több száz évvel Lope de Vega halála után a jelentős spanyol költő és drámaíró elveszettnek hitt műveként azonosítottak egy kéziratot, melyet a madridi nemzeti könyvtár őriz. Az 1562 és 1635 között élt szerző mintegy 1500 színdarabot írt, ezek közül több mint háromszáz van meg. Muje- res y criados (Asszonyok és szolgálók) című művét eddig elveszettnek hitték. A darabot ősszel, a komédia születésének négyszázadik évfordulója alkalmából színpadra állítják Spanyolországban. (MTI/EFE/dpa) PENGE A remélt tenger zúgása Bevallom, elszorult szívvel fogtam a kezembe Leck Gábor Versek a tengerhez és a csillagokhoz című kötetét. Jó lenne a valós poétát koszorúzni, ehelyett csupán a már lezárt életművet ajánlhatom az olvasók figyelmébe. Leck Gábornak mindössze huszonkilenc év adatott meg, hogy kiteljesedjék. Életében egy könyve jelent meg, A vízIn. Szászi Zoltán ÉB^HI kritikai rovata vezeték-szerelő egy napja, még 2004-ben. A szokatlan hangvételű, mondanivalójában is különleges kötetről alig lehetett olvasni valamit, recepciója nem túl bőséges, egyedül Csehy Zoltán méltatta megjelenésekor, kifejezetten pozitívan. Az már maga egy díjazandó vállalkozás, hogy a sajnálatosan fiatalon elhunyt költő életművét összegyűjtött versekként kiadta a Lilium Aurum, Hizs- nyai Zoltán értő, gondoskodó szerkesztésében. Mitől jó ez a költészet? Sokszor feltett kérdés volt ez a kötet olvasásakor. Van az a bizonyos „mintha” érzés, amikor az olvasó átéli, megéli, megérzi és átérzi a verset. Leck Gábor verseinek túlnyomó többsége ilyen, át- és megélhető. Néhány félrecsúszott korai darabján még látszik a váteszi küldetéstudat iránti vonzódás, ám ezt a hanghordozást érett alkotói korszakában, emberi tisztaságával, hiteles mondanivalójával véglegjóváírja. A költő élete elvonatkoz- tatható-e alkotásától? Az alkotás elvonatkoztatható-e az élettől? Fontos kérdések. Leck Gábor poétikájában súlya van a létnek és a nemlétnek. A határvonal felé közelítés idején már súlyos betegen írta legsúlyosabb, mértéktartó és végtelenül tiszta verseit. Hogy címválasztásaiban nem volt mindig szerencsés, ez ma már nem számít. Ami viszont fontos: igen érzékenyen pozícionálta magát költőként. Belső fényekre képes rányitni, tud és akar feloldódni sze- retetben és szerelemben, van méltósága megbocsátást kérni és békét kínálni. Egyik legfontosabb verssora már-már patetikusnak is tűnhetne, ám csak kiragadott formájában az, az egész versben (Csodálatos eged) egy élet kulcsa lehet: „... talán nem tudok többé verset írni/elfogytak a szavak / harapdálják lábam/fránya sátáni hadak / a hazáról álmodnék akkor is / ha belém ütnék az utolsó szeget... ” Innen, erről az oldalról nézve csak azt kívánhatja az olvasó: a poéta találja meg az ő tengerét és csillagait. Leck Gábor: Versek a tengerhez és a csillagokhoz. Lilium Aurum, 2012. Értékelés:
