Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-21 / 16. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 21. Vélemény És háttér 7 Fájó a tudat, hogy bár valaki egész életében a közösségért dolgozik, a gyerekei elszlovákosodnak Stigma Megkezdődtek a beiratkozások, ennek megfelelően teljes erővel zajlik a magyar iskolák melletti kampány. TOKÁR GÉZA Örvendetes, hogy a legmodernebb eszközökkel folyik - plakátok, kisvideók, populáris szakmai anyagok összegzik, miért kell magyar iskolába járniuk a magyar gyerekeknek. De mi történik akkor, ha kiderül, nem tudjuk befolyásolni ismerőseinket, rokonainkat? Az anyanyelven való tanulás fontossága ugyan a közbeszéd részét képezi, de meglehetősen kiszámíthatókká váltak az érvek. A szakemberek megegyeznek abban, hogy a kisiskolások fejlődése szempontjából fontos az anyanyelven való tanulás, az ismeretlen környezet lemaradáshoz, rossz előmenetelhez vezethet. Abban is nagy az egyetértés, hogy a szlovák iskola választása sok szülő fejében összefonódott a sikeresség tudatával. A magyar iskolák melletti kampányolás pedig ezzel párhuzamosan a közösségért végzett tevékenység szinonimája lett. Az azonban továbbra sincs tisztázva, miként lehet és érdemes felkarolni a közösségről leszakadókat, azokat, akik mégsem a magyar iskolában gondolkodnak - sok esetben a közvetlen ismerőseinket. Szükség van egyáltalán a kérdés felvetésére? Alapesetben akár azt is lehetne gondolni, hogy a probléma nem igényel további, különösebb boncolgatást. Azonban ez nem így van - különösen az idősebb generáció szembesül a közösségi kudarc szégyenével, amikor látja, hol kötnek ki a gyerekek és az unokák. Akár külföldön, a jobb élet reményében - szerencsés esetben még megtanulnak magyarul vagy törik a nyelvet. (Vajon a hiányos nyelvtudás bocsánatos jelenség, ha valaki Nyugaton él? Soha nem képezte vita tárgyát.) Esetleg az unokák már az asszimiláció felé tartanak, vegyes házasságokban, szlovák iskolákat megjárva, a markáns ellenvéleményekkel nem törődve, már ha egyáltalán családon és közösségen belül elhangzik a nyílt kritika. A magyarságról lemorzsolódók családtagjain rajta marad a stigma, ráadásul belső dilemmáikat titkolniuk kell. A kérdés kibeszéletlensége miatt a magyarságról lemorzsolódók családtagjain rajta marad a stigma, ráadásul belső dilemmáikat titkolniuk kell. Fájó a tudat, hogy bár valaki egész életében a közösségért dolgozik, a fiai, lányai, a második-harmadik generáció elszlovákosodik, a „rosszabbik” iskolát választja, elmegy az országból, „elveszik”. Vajon ez a nevelés kudarca, egyáltalán ezen a ponton túl van mit tenni? Nem tudni, mert nem foglalkozunk eleget a kérdéssel. Félreértés ne essék, nem lehet az a cél, hogy felmentést, feloldozást adjunk a szlovák iskolát választóknak, teljesen súlytalanná téve ezzel az anyanyelvi oktatás kérdését. De az sem fenntartható, hogy jó magyar- rossz magyar kategóriákban tekintsünk a kérdésre - ugyanis eljutottunk oda, hogy szinte minden családnak van efféle „sötét foltja”. Hosszú távon létfontosságú, hogy a magyar identitását bárki probléma nélkül vállalhassa és megtarthassa. Függetlenül a szlovák oktatás okozta hátrányoktól és buktatóktól ki kell találni, miként lehet kezelni a külföldre szakadt vagy az ingázó szlovákiai magyarokat. Óriási feladat.- De hát meg vagyok keresztelve, voltam elsőáldozó és bérmálkozó... (Peter Gossónyi rajza) Bárki bármit ért is a „hazain", a vásárlással akarva-akaratlanul a gyártó támogatásáról is dönt Vásárolj hazai terméket! HORBULÁK ZSOLT A. Vásárolj hazai terméket! felhívás sok országban sokszor elhangzott már és nálunk is egyre gyakrabban hallani. Talán csak a legliberálisabbak tiltakoznak ellene, a nagy többség egyetért vele. Az persze más kérdés, hogy nem ennek alapján választ árut. Nálunk a fő szempont egyre inkább az ár, ez pedig érdekes módon nem a hazai gyártású-termesztésű áruknak kedvez. A vészharang kongatásának van racionális gazdasági alapja. Az üzletek polcain évről évre mérhető módon csökken a helyi származású élelmiszerek aránya, holott a logika alapján legalább az áruknak kellene vonzóbbnak lenniük, de nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minőségben sem maradnak el. A „hazai” jelző azonban mára mást kezd jelenteni. Az Európai Unió egy teljesen szabad belső piac, ahol a „hazai” mint országhoz köthető származás az uniós elvek alapján idejétmúlt fogalommá vált. Ez egyelőre csak kereskedelmi szinten érvényes, mert az előállítás oldalán - főleg a mezőgazdaságban - még bőven előfordul nemzeti szintű dotáció. Mindezek mellett a származás megjelölésénél megjelent az „EU” lógó. A „hazai” jelentése tehát nem egyértelmű, legkevésbé a szlovákiai magyarok számára. Mi a hazai? A Szlovákiában előállított termék? A dél-szlovákiai származású termék? A felvidéki magyarok által előállított áru? Esetleg ebbe a kosárba lehet tenni a magyarországi eredetű termékeket is? Egyáltalán van különbség a „hazai” és a „szlovákiai” termékek között? A saját maga által alkalmazott alapelv szerint az unió nemzetállamok gyülekezete, ahol a hazai és az állami egybeesik. Sok szlovákiai magyar is egyenlőségjelet tesz a két szó közé. Varrnak viszont olyanok, a Felvidéken is szép számmal, akik számára a „haza” inkább a szűkebb pátriát, a „szülőföldet”, a magyarlakta vidéket jelenti. Ez alapján a „hazai” terméket akár úgy is lehetne értelmezni, hogy az az áru, amelynek felirata anyanyelven szólít meg. Noha ennek teljesen természetes elvárásnak kellene lennie, mind marketing, mind pedig fogyasztóvédelmi szempontból, szinte egyáltalán nem létezik, és az „államnyelvű termékek” előállításában a felvidéki magyarok is az élen járnak. Bárki bármit ért is a „hazain”, az áru vásárlásával akarva-akaratlanul a gyártó támogatásáról is dönt. KOMMENTAR Velünk van baj? NAGY ANDRÁS Komoly felháborodást váltott ki a magyar közbeszédben Iveta Radičová múlt heti kijelentése, melyben problémaként vetette fel, hogy Bárdos Gyula az MKP és a magyar közösség jelöltjeként indul a tavaszi államfőválasztáson. Később, az Új Szó szombati számában megjelent interjúban sajnálatát fejezte ki, és arra utalt, nem azzal van baj, hogy Bárdos magyar, hanem hogy tisztán etnikai jelöltként negatív kampányt folytatnak majd ellene, amit Radičová is átélt öt évvel ezelőtt, amikor a magyarok támogatták. A magyarok többségének megmaradt a rossz szájíze Radičová nyilatkozata miatt. Érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy Iveta Radičová, a korábban istenített miniszterelnök és 2009-es államfőjelölt, aki mellett egyként sorakozott fel a honi magyarság, miért támadja éppen a magyar jelöltet? Ha a leegyszerűsített szeret-nem szeret narratíva alapján határoznánk meg a szlovák közéleti szereplőket, kiderülne, hogy Miroslav Kusý professzoron és Grigorij Mesežnikovon kívül szinte nincs senki a szlovák közéletben, aki folyamatosan és jól hallhatóan kiállna a magyar közösség mellett. Az alapvető problémát abban látom, hogy a magyar- szlovák viszonyban az itteni magyar közbeszédben is egyfajta véleménymonopólium kezd kialakulni, azaz csak azokat a szlovákokat vagyunk hajlandók a jó kategóriába sorolni, akik teljes mértékben egyetértenek azokkal a célokkal, melyeket a magyarországi jobboldal befolyása alatt álló, itteni közbeszéd résztvevőinek többsége annak nevez ki. Ha esetleg a szlovák oldalról jön valamiféle kritika, azt zsigerből a közösségünk elleni támadásnak vesszük. Abban biztosak lehetünk, hogy Iveta Radičová lenne az egyik utolsó szlovák politikus, aki bántani akarna bennünket, és általában a liberális politikusok az utolsók, akik bármüyen kisebbségi közösség elnyomására törekednének. Ennek ellenére, s valószínűleg a közel huszonöt éves demokratikus, illetve az azt megelőző közel hetvenéves nem demokratikus rendszerben átélt kisebbségi lét minden megpróbáltatása arra edzett bennünket, hogy külső kritika ér bennünket, zárjunk össze, hiszen a kritikát csakis negatív céllal fogalmazhatták meg. Pedig néha illene elgondolkodnunk azon is, hogyan tekintenek ránk azok, akiket a legközelebbi szövetségeseinknek tartunk. A magyar politikai elit részvétele az 1998 és a 2006 közötti kormányzásban arra is jó volt, hogy megértessük a szlovákokkal, a magyarok számára is fontos az ország jövője. A tisztán etnikai alapú politizáláshoz való visszatérés legnagyobb problémája, hogy szövetségeseket csak a legnagyobb kényszer esetén lesz képes találni. Ezt érzi a bőrén már évek óta az MKP, mégsem változtat a stratégiáján. És valószínűleg erre célozhatott Radičová is, mert úgy érezte, Bárdos Gyula karanténba fog kerülni magyar jelöltként. Tekinthetünk erre akár úgy is, hogy Radičová elárult bennünket, de érdemesebb elgondolkodni azon, min kellene változtatnunk, hogy szélesebb szlovák tömegeket nyerjünk meg a magyar ügyeknek. Mert a szlovákiai magyarság sosem fog hidakat rob- bantgatni a magyar autonómia eléréséért, nekünk a jogokat tárgyalásos úton kell megszerezni. FIGYELŐ Harcosokból merénylők T errorcselekményekre kapnak kiképzést az Aszad- rezsim ellen Szíriában harcoló britek és más nyugati állampolgárok az al-Kaida terrorhálózattól, amely arra biztatja őket, hogy hazájukba visszatérve merényleteket hajtsanak végre - írta nyugati hírszerzési forrásokat és az al-Kaida egy dezertér tagját idézve a The Daily Telegraph.A brit lap forrásai szerint a nyugatiakat kiképezik autóba rejtett pokolgépek összeállítására és fel- robbantására, öngyilkos merényletekhez használt, robbanószerrel töltött mellények készítésére, utána ha- zaküldik őket, azzal az utasítással, hogy alakítsanak terrorsejteket. A lap Törökországban készített interjút a Murádnak nevezett al-Kai- da-dezertőrrel, aki elmondta: számos britet, aki azért utazott Szíriába, hogy az Aszad-rezsim megdöntéséért harcoljon, fanatikus iszlám szélsőségesek agymosásnak vetnek alá. Murád a briteken kívül találkozott francia és amerikai iszlám szent harcosokkal is, akik már arról beszéltek, hogy odahaza hol követnek el merényleteket. „Egy amerikai azt mondta, az az álma, hogy felrobbantja a Fehér Házat” - mondta a volt al-Kaida-tag. Brit elhárítási források szerint ötszázra becsülhető azoknak a briteknek a száma, akik Szíriába mentek harcolni, s vagy ötvenen már haza is térhettek. Közülük többről tudja a brit belső elhárítás, hogy szélsőséges eszméket vallanak. (MTI)
