Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-18 / 14. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 18. Szalon 21 MEDIATER Hősök kora Egy zsidó házaspár első fia. Mivel az elsőszülötteket megölték, szülei egy nádkosárba tették a csecsemőt és a Nílusba engedték. A gyermeket egy egyiptomi család a sajátjaként nevelte fel. . A Krypton bolygó belviszály miatt felrobbanni készült, egy tudós fogta a csecsemő fiát, és egy kis rakäahajóval a Eöld bolygóra küldte, ahol Kenték a sajátjukként nevelték fel... A ’70-es évek elején Michael Uslan elhatározta, hogy megtartja a világ első tanóráját a képregényekről. Az Indiana Egyetemen működött egy tan- tervrészleg a College of Árts and Sciencesnél, s a kurzusok meghirdetése előtt meg kellett győzni a professzorok egy csoportját, hogy a tárgy méltó az akadémiai elismerésre. H. NAGY PÉTER A dékán úgy fogadta Uslant, ahogy az várható volt: Maga az a fickó, aki vicces könyvekről akar órákat tartani? A képregény olcsó szórakozás, ponyva, nem tud meggyőzni arról, hogy a népművészethez vagy a mitológiához bármi köze lenne. Uslan visszakérdezett: Ismeri Mózes történetét? Foglalja össze! A dékán nekiveselkedett: Egy zsidó házaspárnak megszületett az első fia. Mivel az elsőszülötteket megölték, egy nádkosárba tették a csecsemőt, és a Nílusba engedték. A gyermeket megtalálta egy egyiptomi család, melynek tagjai a sajátjukként nevelték fel. Felnőtt, népe nagy hősévé vált. Remek, nyugtázta Uslan, majd újabb kérdést tett föl: Emlékszik Superman származására? A dékán ismét neki- gyürkőzött: A Krypton bolygó belviszály miatt felrobbanni készült, egy tudós és a felesége fogta a csecsemő fiát, egy kis ra- kétahajóba tette, majd a Föld bolygóra küldte, ahol Kenték megtalálták és a sajátjukként nevelték fel. Később népe nagy hősévé vált... A dékán ekkor lassan Uslanre nézett, majd így szólt: Engedélyezem a kurzust. Ez a kis igaz történet egy rettentően fontos párhuzamra derít fényt: a mitológiák és a képregények közötti kapcsolatra, amely olykor nyilvánvaló, mint mondjuk a Thor és az északi mitológia esetében, olykor pedig rejtettebb (nem mindenki számára egyértelmű), mint ahogy a fenti példa is mutatja. (Természetesen ez nem általánosítható az összes képregényre, mivel ez a médium millióféle változatot felölel a Shakespeare- adaptációtól a Lady Gaga-élet- rajzig.) Egy azonban biztos: a sci-fiből és a fantasyből építkező képregényvilágok hatékony helyettesítői a régi mítoszoknak. Vagy a viszonyrendszer úgy is megközelíthető, hogy a popkultúra bizonyos szegmensei - mint például a sztárkultusz - alkotják (és hozzák létre) korunk elsődleges mítoszait és héroszait. Ezt a szituációt a kultúraelemzők jelentős része az archetípusok funkciója és a tömegkultúra közötti szoros kapcsolatból vezeti le. Úgy tűnik, hogy a popkultúra és a mitizáló hajlam szimbiózisban él, kölcsönhatásuk evidensebb, mint első ránézésre gondolnánk. Mindez tehát nem csak a képregényekre igaz. Az olyan típusú alkotások, mint például a Szárnyas fejvadász vagy a Mátrix zsúfolva vannak kulturális szimbólumokkal, archetipikus képekkel és szereplőkkel. A befogadásukat ezért nagyban meghatározza a ,jé, ezt már láttam valahol” érzése, amely egyben esztétikai konzerváló anyagként is működik. Korunk egyik legfelkapottabb írója, Neil Gaiman nem véletlenül fogalmazza meg újra és újra, hogy a történetek ereje az újramesé- lésükben, a szemügyre vételük aktusának megújításában rejlik. „Volt idő - írja Gaiman Gondolatok a mítoszokról című esszéjében -, amikor Orfeusz élve visszahozta Eurüdikét a Hadészból. De nem az a változata maradt fenn a történetnek.” Egyebek között az ilyen értelemben vett túlélő és elfeledett variánsok „harca” teszi lehetővé, hogy újként mondjuk el a régi történeteket. Ennek a kapcsolatrendszernek köszönhetően olyan almű- fajok jelentek meg a 20. század folyamán, mint például a mitológiai fantasy. Megkülönböztetve ezt Tolkien Középfölde- és Lovecraft Chtulhu-mitológiájá- tól, illetve a történelmi fantasytől (amilyen mondjuk a 300), olyan történeteket értünk a fogalom alatt, amelyek egy letűnt mitikus hagyományból származnak (például az antik görög mitológiából), majd az újraírás során a fantasyvel érintkeznek, sőt azzá válnak (pl. A titánok harca, A titánok haragja, Halhatatlanok). Ez a popularizálódás azonban nem gyengíti a történetek erejét, ellenkezőleg, az újramesélés során újabb és újabb potenciáljait szabadítja fel. Az ilyen jellegű látásmódra a legérdekesebb példa a közelmúltból David Gemmell Trója- ciklusa, melyet első közelítésben a történelmi fantasy kategóriájába sorolt a kritika, majd kiderítette róla, hogy valójában nem is fantasy. Ez a mestermű megér itt néhány mondatot. Gemmell nagyszabású vállalkozása egy sor ragyogó ötlettel gazdagítja, illetve módosítja a trójai háború homéroszi változatát. A történet remek karakterek sorsán, esendő döntésein vagy éppen heroikus küzdelmén keresztül bontakozik ki. A szereplők között Akhilleusz és Odüsszeusz nincs kitüntetett pozícióban, az eseményeket egyaránt látjuk a trójaiak és az akhájok, a királyok és a katonák, a férfiak és a nők, a gyermekek és az aggastyánok, a győztesek és a vesztesek szemszögéből. Ugyanakkor a történetből hiányoznak az istenek (ahogy a Trója című Petersen- filmben sem jelennek meg), viszont az elbeszélés számos mítoszt fűz össze a trójai monda-’ A gaimani képlet világossá válik: a homéroszi verziót ismetjük, de az események másként is történhettek. körrel (pl. a rómait, a mózesit). Másrészt olyan világ ez, amely tudatában van önnön mitizál- hatóságának: „Mi vagyunk Trója harcosai. Itt fogunk harcolni, és lehet, hogy meghalunk, de a regénket majd elmesélik, és Trója neve nem merül feledésbe.” Ha az ehhez hasonló beíró- dásokat egy vagy több majdani krónikásra vonatkoztatjuk, a gaimani képlet világossá válik: a homéroszi verziót ismerjük, de az események másként is történhettek. A jelenség úgy is megközelíthető, hogy egy rég letűnt közösség számára a homéroszi változat volt az elsődleges, egy mostani számára azonban a gemmelli lehet az. És itt van a kutya elásva. Ha a trójai háború történetét a fantasy kontextusában olvassuk, megnyílhatnak a történet olyan csatornái, melyek addig elzárva maradtak. Gemmell műve nem kevesebbel szembesít, mint hogy a hősök korát nemcsak az idő választja el tőlünk, hanem a mesterségesen létrehozott kulturális hierarchia is. Ha azonban a fantasy is képes arra, amire a hősi epika, akkor nem szabad eleve eldöntöttként kezelni (ahogy Uslan esetében a dékán tette), hogy melyik értékes műfaj és melyik nem az. Gemmell öröksége is éppen ez: megmutatja, hogy az esztétikai meg nem különböztetésen, nyitottságon és populáris áthelyezésen keresztül vezet az út mítosztól mítoszig. VÁLOGATOTT MESEK SZÜLŐKNEK Amikor megnyílik a mesevilág, avagy utazások a varázstérképpel POLGÁR ANIKÓ Lolkának és Bolkának, a lengyel raj zfilmből ismert két világjáró kisfiúnak elég csak lendületesen megpörgetnie az asztalon álló földgömböt: ráböknek a kiválasztott, megismerni óhajtott helyre, s már ott is teremnek, a Föld bármely pontjáról legyen szó. Anna Taube ifjúsági regényében a csodaszablya hegyével megérintett varázstérképnek van Lolkáék földgömbjéhez hasonló funkciója, ez a térkép azonban nemcsak térben (sőt, időben) távol eső helyekre (és korokba) tud eljuttatni, hanem a valós és az elképzelt, a hétköznapi és a mesevilág közti átjárást is biztosítja. Természetesen nem újdonság ez a meseirodalomban. A kizök- kentés a megszokott világból bizonyos értelemben minden mese egyik alapfunkciója, a meseregényekben (az ezek nyomán készült rajzfilmekben és mesefeldolgozásokban) azonban gyakran alkalmazzák a keretes megoldást: a hétköznapi történések keretként fogják közre a mesevilágbelieket. Ezekben a művekben a gyermek megszokott környezetében játszódó bevezetés után egy mesevilágba csöppennek a szereplők, majd a zárlatban az ismerősbe, az otthoniba térnek vissza, miközben a mesevilágban megtapasztalt, átélt dolgok más színben láttatják az otthoniakat is. A zsebórás fehér nyulat követve egy nyúl- üregen keresztül Csodaországba jutó Alice-nak Lewis Carroll klasszikus meséjében például már zuhanás közben ennek a kalandnak az otthoni következményei, az új dolgokmegtapasz- talásából adódó megváltozott életszemlélet jut az eszébe: „Nahát! - gondolta Alice magában - egy ekkora zuhanás után meg se fog kottyanni, ha legurulok a lépcsőn! Milyen bátornak fognak tartani otthon! Akkor sem szólnék semmit, ha leesnék aháztetőről!” A Manó Könyvek Olvass velem! sorozatában megjelent, Csodaszablya Lali és a varázstérkép című regény főhőse - akit a mű elején anyukája vár a vacsorával - egy régi ládában talált varázstérkép segítségével jut át a mesékből ismert kalózvilágba, ahol a csodaszablya mint varázseszköz igazi hőssé teszi a szellemkalózokkal megküzdő kisfiút. A gonoszságot megtestesítő szellemkalózok és a bajtár- siasság mintaképeivé váló, Lalit kapitányukká választó „igazi” kalózok között szinte elfelejtődik az otthoni, utált karfiolos vacsora, bár a két szféra ütköztetése humoros formában itt is megtörténik (Csodaszablya Lali kapitány hamburgert rendel az értetlenül álló hajószakácstól). Mikor a kalózok a hajósinas mágikus sebét gyógyító varázskövet keresik Gambria szigetén, s kiderül, hogy a Szinusz varázsló által elrejtett kincset „csak tiszta lelkű látja olykor, pontosan teliholdkor”, Lalinak lelkifurdalása támad az otthon futball- labdával betört ablaküveg miatt. Csapdába került hőseinket a döntő pillanatban éppen egy otthonról hozott tárgy, a fiúnak véletlenül a nadrágzsebében maradt piros gumilabda menti meg. A feladat elvégeztével elég csak újra megérinteni a csoda- szablyával a varázstérkép megfelelő pontját, s Lali máris az otthoni vacsorának örülhet. Az Olvass velem! sorozat közös lapozgatásra csábítja a gyerekeket és a szülőket, miközben az önálló olvasással ismerkedő gyerekeket segíti (a kezdő olvasóknak szánt szakaszokat nagyobb betűkkel szedték). A gyerekek körében közkedvelt téma és az ismert sémák alkalmazása biztosíthatja a kezdeti nehezebben haladáshoz szükséges erőt és kitartást. A sorozatban „lányosabb” témák is megjelentek (Rozália királykisasszony történetei), de Csodaszablya Lali a kalózokat legyőző Pán Péterhez hasonlóan akár a lányok bálványává is válhat. Igaz, hogy Csodaszablya Lali történetében az anyukán kívül egyetlen női szereplő sincs, a kisiskolásokat nemtől függetlenül megragadhatják az izgalmak és a mágikus csodák. Anna Taube: Csodaszablya Lali és a varázstérkép. Mesés Péter fordítása* Manó Könyvek, 2013. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
