Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-18 / 14. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 18. Vélemény És háttér 7 Az Európai Unió vagy tovább demokratizálja belső folyamatait, vagy elbukik Európai választások: van tét? Májusban ismét európai parlamenti választásokon vehetünk részt, bár ez most még kicsit elsikkad az elnökválasztási mizéria árnyékában. RAVASZ ÁBEL De ahogy tisztul a kép az elnökjelöltekkel kapcsolatban - Fico és kétszer hét törpe méri össze az erejét - érdemes elkezdeni foglalkozni a sokszor lenézett, feleslegesnek vagy érdektelennek tartott EP-vá- lasztássalis. Triviális dolog, de azért érdemes sokszor elismételni: az idő előrehaladtával az EU egyre több kompetenciával rendelkezik, a tagállamok kezét egyre több szférában tudja megkötni. Ennek két ellentétes olvasata van: egyesek - az euroszkeptikusok - ettől félnek, a nemzeti szuverenitás csorbítását, EU-diktatúrát és hasonlókat emlegetnek. Mások viszont - és e sorok szerzője nem titkoltan közéjük tartozik - úgy gondolják, hogy a közös európai irányvonalak biztonságot jelentenek: biztonságot a túlzott önbizalommal rendelkező kormányok ámokfutásával szemben, és kisebbségi pozícióban fokozott biztonságot a többség diktatúrájával szemben. A két álláspontban persze egyszerre is lehet és van igazság. Úgy gondolom, az, hogy melyik a hangsúlyosabb, a helyi közegtől függ. Például Dániában vagy Nagy-Britanniá- ban, ahol az állampolgárokat a kormányzat önkényétől a* mélyen gyökerező demokrácia mellett a szokások, szokásjogok és a civil aktivitások is védik, érthető az ódzkodás a központi beleszólástól. Onnan nézve az EU sokkal inkább tűnhet tehernek, mint stabilizációs tényezőnek - nincs ugyanis mit stabilizálni. Innen - posztszocialista pozícióból - nézve azonban inkább a második érvcsoport tűnik hangsúlyosnak. Ahogy a politika folyamatosan termeli ki a demokrácia intézményi kereteit túlságosan szűknek érző vezetőket - és most teljesen mindegy, hogy a mában kik ők, mert a múltban más országok és más pártok is produkáltak ilyeneket, és a jövőben is jönnek majd újabb és újabb hasonló figurák -, az EÜ stabilizációs szerepe kiemelt fontosságot kap. Személy szerint hajAz EU szerepe kiemelten fontos, amikor a politika folyamatosan termeli ki a demokrácia kereteit szűknek érző vezetőket. landó vagyok lemondani egy bizonyos fokú autonómiáról és hatékonyságról cserébe azért, hogy kiszámíthatóbb legyen az országom mozgása. Ha pedig ez így van, fontos hogy országunkat, régiónkat olyan személyek képviseljék Brüsszelben, akik nem az EU leépítéséért, hanem hatékonyabb működéséért küzdenek. Akik rámutatnak a felelőtlen vagy fejnehéz eljárásokra, akik kritizálják a korrupciót - de emellett konstruktívan részt tudnak venni a stratégiaalkotásban. Akiknek víziójuk van arról, mit jelent a 21. században európainak lenni, merre tartson a kontinens, hol vannak és lesznek a külső határai. Kétségtelen, hogy a jövőben az EU vagy tovább demokratizálja belső folyamatait, vagy elbukik. Ma a legtöbb ember úgy érzi, nincs igazi ráhatása arra, ami Brüsszelben történik. Ebben részben van igazság: az Európai Parlament politikája ugyanis vészesen hasonlít a tagállami pártpolitikára, közben ráadásul az uniós csúcsvezetés nem közvetlenül választott. Ennek ellenére az EP-vá- lasztásnak van tétje: még egy, az EU-hoz hasonló kiterjedt bürokratikus rendszerben is komoly hatása van az egyes személyek munkájának. MUNKAHELYET HOZOK LÉTRE! (Cartoonized) KOMMENTAR Vert sereg NAGY IVAN ZSOLT Ha nagyon szigorúan értelmezzük a belpolitika fogalmát, akkor ez a hét feltétlenül a baloldali ellenzékről szólt Magyarországon. Merthogy összefogtak. Megint, csak most többen. De ugyanolyan elszántan néznek maguk elé. Szóval, vicces, nevetős hét volt. Legalábbis elsőre. Aztán, amikor jól kiröhögtük magunkat, mégis csakmegálltunkpicit gondolkodni is. Az meg már nem volt annyira vidám. Nem azért, mert a baloldal totálisan idiótát csinált magából, és összerakta Magyarország történelmének legsiralmasabb választási listáját, rajta egy tehetségtelen szocialista vezetővel, egy erőtlen, bukott Messiással, a nála is bukottabb miniszterelnök-paródiával, és végül egy nem létező párt többszörösen elfelejtett vezetőjével. Ez az ő dolguk, érdekelje legfeljebb azokat, akik szavaznak rájuk. A nagy talány sokkal inkább az, hogy miért történhetett ez meg? Törvényszerű volt, hogy a magyar társadalom nem elkötelezetten jobboldali, vérfideszes vagyjobbikos része ennyit képes kipréselni magából négy év alatt? Nos, igen, ennyi volt benne. Sorolhatunk magyarázatokat 2010-es összeomlásról, amiből még nem tértek magukhoz, belső harcokról, amelyekből a legpuhább kompromisszum ez lett, meg beszélgethetünk kedélyesen taktikai hibákról, rossz időzítésekről, netán a hatalom titkos és sejtelmes aknamunkájáról, de ezek inkább tünetek, mint diagnózisok. Az már sokkal inkább diagnózis, hogy az a magyar értelmiségi kör, amely részt vehetett volna egy igazán új, haladó párt/mozgalom létrehozásában, valójában leterhelt, kiégett, de egyben kényelmes is, a politika és a közélet állapotán legfeljebb kesereg, ám nincs se kedve, se ideje szerveződni, s tulajdonképpen megszólalni se nagyon - maximum Facebook- bejegyzésekben, bár ott is inkább azt lesi, mennyien lájkolják a frappáns posztokat. Más kérdés, hogy alkatilag sem látja magát alkalmasnak és elég elszántnak, hogyha vannak is ötletei, azok mellé/mögé támogatókat is állítson. Barátokat, szakmai-társasági körökben hasonló dolgokat megfogalmazókat még csak-csak, de ennyivel nem szoktak választásokat nyerni, vagy akár csak kínos perceket szerezni a hatalmon lévőknek így, a 21. század elején. Ehhez - vigyázat, nagy szó következik - tömegek kellenének. Ám a tömegek mással vannak elfoglalva, és főként: őket már megszólították, ráadásul a nekik megfelelő nyelvezeten. Ők nem demokráciát hallanak, hanem rezsicsökkentést, nem európai elvekről beszélnek, hanem külső és belső ellenségekről, akik ellen ágaskodhat a harci vágy, nem piacgazdaságra vágynak, hanem államra, amely követelőzik ugyan, de odadob pár morzsát, és ez ingyen van, tehát jó. De nem, ettől még nem ők a hibásak. A történet ennél sokkal egyszerűbben összefoglalható: Orbán Viktor tehetséges, a baloldalon pedig egyetlen egy ember nem akadt, aki bár fele annyira jó lenne, mint ő. Ennnyi. Lehet reménykedni 2022-ben - addig talán lesz másik lista is. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Sztori a szemétről LAMPL ZSUZSANNA alábbis a lakótefiúk körében. Csapot-papot odahagyva rohantak az ablakhoz. Anyuci, én is szemetes leszek! Ez a múlt, gondolja a nő, virágait öntözve a balkonon. A jelen? Két rikító mel- lényes fogdmeg fiatalember nagy robajjal tereli a kukákat a pöfögő autó felé. Épp a járdán vágnak át, amikor odaér egy apóka. Ugye, átenged bennünket, mondja az egyik szemetes vidáman, majd a másik hozzáteszi, még vidámabban, hogy persze, máskülönben őt is bedobjuk ám a kukába és elvisszük a szeméttel ! Megdermed a víz a nő kannájában. Az idős ember sem nevet. Azt mondja erre az egyik vidám szemetes: Nem kell megijedni gyedó, csak vicceltünk. Aztán visszatolják a kukát és vigyorogva elrobognak. A gyedó, akit bedobtak volna a kukába, persze csak viccből, még percekig ácsorog, a nő feszülten lesi, nem kell-e mentőt hívni. Megint elmúlt egy év. Mindenkinek. A nő tavaly két emlékezetes dolgot is olvasott az öregséggel kapcsolatban. Az egyik fergeteges könyv egy százéves emberről, aki kimászott az ablakon és eltűnt. A másik egy vers. Egy ausztráliai nyugdíjasotthonban elhunyt öregember írta, a nővérek ta- láltákmeg a cókmókjában, és ha hinni lehet a forrásnak, annyira meghatotta őket, hogy gondoskodtak a közzétételéről. Afura öreg, ez a címe. 24 ezer ember osztotta meg a Facebookon. Nem vidám vers. A nőnek mellékesen eszébe jut, hogy a regénybeli százéves is egy nyugdíjasotthonból menekült. Aztán még az is eszébe jut, amit a nyáron nála dolgozó kőműves mesélt. A felesége rövid ideig dolgozott egy ilyen otthonban. Azért jött el, mert kiutálták. Nem az öregek, hanem a személyzet. Észrevette ugyanis, hogyvannak alkalmazottak, akikiopjákaz idősek ételét és még durvák is velük. Konkrétabban? Az ágyban fekvőkre szellőztetés címén kinyitották az ablakot, és úgy hagyták akár tíz percig is, miközben kint mínusz fokok voltak, és a paplan a földön hevert, mert úgymond az öreg lerúgta magáról. Ha reggelire joghurt volt, tízóraira alma, akkor meghagyták maguknak az almát. Ha reggelire kalács volt, tízóraira joghurt, akkor meghagyták maguknak a joghurtot. Amikor a kőműves felesége szóvá tette, csak néztek. Minek ezeknekjoghurt, alma. Amikor panaszt tett az igazgatónőnél, még őt tolták le. Már egy másik otthonban dolgozik, ott minden rendben, de a korábbi tapasztalatok mélységes nyomot hagytak a lelkében. Ez lesz velünk is, ha megöregszünk? Tette fel a kérdést asszonya helyett a kőművesmester. A gyedó nehézkesen elindul. Nemsokára elnyeli a lakótelepi dzsungel. Volt idő, hogy ő is szemetes akart lenni. Az anyukája csak nevetett. FIGYELŐ Groteszk tirádák az EU ellen Évekkel ezelőtt még a Nyugathoz való csatlakozás volt a cél, Orbán Viktor nemzeti konzervatív kormánya alatt a „keleti nyitás” lett a divatos kifejezés - írta a Die Presse. A konzervatív osztrák lap úgy látja, Orbán Viktor a gazdasági válság óta az Európai Unió politikáját idejétmúltnak és a válság kezelésére alkalmatlannak tartja. A Brüsszellel szembeni kemény hang ellenére azonban Orbán mégis az EU szószólója. Legalábbis egy olyan unióé, amelyikben a tagoknak nagyobb önállóságuk és mozgásterük van, például a gazdaságpolitikában. Orbán hadjáratot folytat külföldi befektetők, osztrák gazdák és az „ördögi EU” ellen - írja a Die Presse. A lap szerint az az érzés betegíti, hogy „nem teljes egészében ura a saját sorsának”, s „hadjáratot folytat minden ellen, ami cselekvésében bármilyen módon korlátozhatja”. A lap a szovjet érdekszférában eltöltött múlt fényében érthetőnek tartja, hogy a magyarok nem akarnak külföldi irányítás alatt élni. Orbán tirádái Brüsszel, az „új Moszkva” ellen azonban a groteszkkel határosak, azért is, mert a kormányfőnek semmi gondja sincs azzal, hogy a „régi” Moszkvával üzletet kössön. A lap szerint Budapest nevetségessé teszi magát, ha, miközben kikel a külföldi gazdák ellen, Romániában földet akar venni, „hogy az erdélyi magyar nyelvű kisebbség tagjai között szétossza”. (MTI)
