Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-16 / 12. szám, csütörtök

14 Kitekintő ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 16. www.ujszo.com Ötvenéves a dohányzás visszaszorítását megalapozó tisztifőorvosi jelentés, amely az amerikai közegészségügy egyik legfontosabb dokumentuma lett Sokan leszoktak a cigarettázásról Az 1970-es években indultak el a nemdohányzók védelméért küz­dő mozgalmak (Fotó: képarchívum) Atlanta. Ötven éve volt ja­nuár 11-én, hogy megje­lent az az amerikai tiszti­főorvosi jelentés, amely egyértelműen megálla­pította, hogy a dohány­zás betegségeket okoz és korai halálhoz vezet. Az azóta bevezetett do­hányzásellenes intézke­dések becslések szerint mintegy 8 millió életet mentettek meg az Egye­sült Államokban. HÁTTÉR Ötven évvel ezelőtt még szinte minden asztalon ott volt a hamutál. Sportolók és még Fred Flintsone is tévéhirdeté­sekben reklámozták a cigaret­tát. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság több mint 42 százaléka dohányzott. Luther Terry tisztifőorvos je­lentése, amely 1964. január 11-én látott napvilágot, fordu­lópontot jelentett. Az elkövet­kező évtizedekben figyelmez­tetőjelzések kerültek a cigaret­tásdobozokra, betiltották a do­hányreklámokat, megemelték az adókat, és szabályozták, hogy hol gyújthatnak rá az em­berek. Ez volt a kezdet - mondja Kenneth Warner, a Michigani Egyetem közegészségügyi pro­fesszora, a téma szakértője. A Terry-jelentés az amerikai közegészségügy egyik legfon­tosabb dokumentuma lett, bár megállapításai korántsem je­lentettek újdonságot. Már 1950-től kezdve jelentek meg figyelemfelkeltő tanulmányok az erős dohányosok körében tapasztalható magasabb ará­nyú tüdőrák-megbetegedések­ről. Egy széles körben olvasott, 1952-es cikk hatására sokan le is tették a cigarettát, a nagy gazdasági világválságot köve­tően a legnagyobb visszaesést produkálva az eladásokban. 1954-ben pedig a rákellenes küzdelmet folytató American Cancer Society is kijelentette, hogy a dohányosoknál na­gyobb a rák kockázata. A dohányipar azonban fel­vette a kesztyűt. A gyártók olyan cigarettákat dobtak a pi­acra, amelyek szűrőiről azt állí­tották, azok kiszűrik a füstből a méreganyagokat. 1954-ben pedig több száz napilapban egész oldalas hirdetésekben érveltek amellett, hogy a ter­mékeiket a rákkal kapcsolatba hozó tanulmányok nem bizo­nyító erejűek. Ez hatásos ellen­csapásnak bizonyult, amely az orvosokat és az embereket is elbizonytalanította a dohány­zás veszélyességével kapcso­latban, visszaemelve a cigaret­ta-eladásokat a korábbi szintre. Az akkori tisztifőorvos, Le- roy Burney 1957-ben és 1959-ben is nyilatkozatban szögezte le, hogy az erős do­hányzás tüdőrákot okoz, ám fi­gyelmeztetése hatástalan ma­radt. Az egészséges életmód szó­szólóinak nyomására Luther Terry 1962-ben bejelentette, hogy szakértőkből álló csopor­tot állít össze a bizonyítékok vizsgálatára és egy átfogó, a kérdést véglegesen eldöntő je­lentés összeállítására. Hogy a testület összetételével szemben senki ne emelhessen kifogást, hagyta, hogy a dohányipar megvétózza azokat a jelölteket, akiket elfogultnak tartott. Akkoriban az orvosok 30-50 százaléka dohányzott, és ez a bizottságban sem volt más­ként: a tíz tagból öt végigpöfé­kelte az üléseket is. Maga Terry is dohányos volt, bár egyik kol­légája rábeszélésére a jelentés nyilvánosságra hozatala előtt pár hónappal leszokott. A közzétételre egy szombati napot választottak, részben azért, mert tartottak a tőzsdére gyakorolt esetleges hatásától. A sajtótájékoztatón mintegy 200 újságíró volt jelen. A jelen­tésben a bizottság leszögezte, hogy a dohányzás egyértelműen tüdőrákot okoz, és felelős az amerikai férfiak rák miatti halálozási rátájának emelkedéséért. Megállapította azt is: nincs bizonyíték arra, hogy a filterek csökkentik a ve­szélyt! A bizottság utalt arra is, hogy a kormánynak foglalkoz­nia kellene a problémával. „Ez címlapsztori volt, és minden amerikai hallott róla” -mondja Robin Koval, a Legacy dohány­zásellenes szervezet elnöke. A cigarettafogyasztás 15 szá­zalékkal csökkent a következő 3 hónap alatt, később azonban új­ra emelkedni kezdett, és az egészségügyi tisztviselőknek rá kellett jönniük, hogy egy jelen­tés nem elég. 1965-ben a kong­resszus kötelezte a gyártókat, hogy figyelmeztető jelzést te­gyenek a dobozokra, két évvel később a rádióknak és tévéknek ingyenes műsoridőt kellett biz­tosítaniuk a dohányzás elleni közérdekű bejelentések számá­ra, 1971-ben pedig betiltották a tévés és rádiós cigarettareklá- mokat. Ennek ellenére lassú volt az előrelépés. Mint Kenneth War­ner felidézte, a Michigani Egyetem közegészségügyi in­tézetében 1972-ben még csak­nem a tanárok fele dohányzott - ő maga is. Mint bevallotta, hipokratának és idiótának érezte magát, de a dohányzás még akkor is általános volt, és nehéz volt leszokni. Az 1970-es években indultak el a nemdohányzók védelméért küzdő mozgalmak, ekkor kezd­tek nemdohányzó részleget ki­alakítani a repülőkön, az ét­termekben és más helyeken. Ezt végül a teljes dohányzási ti­lalom követte. Eltűntek a ciga­rettaautomaták, emelkedtek az adók és szigorúbbak lettek a fi­atalokra vonatkozó dohány­árusítási törvények. A dohányipari cégeket egyre több jogi támadás érte. A leg­nagyobb perben több mint 40 amerikai állam követelt kom­penzációt a dohányzással összefüggő egészségügyi ki­adásokért. Az 1998-ban szüle­tett, peren kívüli megállapo­dásban a cégek 200 milliárd dollár kifizetését és a fiatalok­nak szóló cigarettareklámok visszafogását vállalták. A meg­egyezés véglegesítésének ide­jén a dohánycégek vezetői elő­ször ismerték el nyilvánosan, hogy termékeik tüdőrákot és függőséget okozhatnak. A szakértők egyetértenek abban, hogy a Terry-jelentés olyan változásokat indított el, amelyek segítségével sikerült visszaszorítani a dohányzást, ugyanakkor arra figyelmeztet­nek, hogy az még mindig ha­talmas problémákat okoz. Évente mintegy 443 ezer em­ber idő előtti halálát okozza a dohányzás az Egyesült Álla­mokban, és 8,6 millióan szen­vednek dohányzás okozta be­tegségben. Az Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint a dohány­zás évente csaknem 6 millió ember halálát okozza világ­szerte: több mint 5 millió do­hányosét és több mint 600 ezer nemdohányzóét. Becsléseik szerint sürgős intézkedések nélkül ez a szám 2030-ra meg­haladhatja a 8 müliót. Fenyegetést jelentenek az antarktiszi ökoszisztémákra az idegen fajok Visszafordíthatatlan változás MTl-JELENTÉS Wellington. Visszafordítha­tatlan változásokat okoznak az Antarktisz és a szubantarktikus szigetek ökoszisztémáiban az emberek által behurcolt idegen növény- és állatfajok - figyel­meztetett kedden egy vezető Antarktisz-kutató. A brit antarktiszi kutató- programban (BAS) részt vevő Pete Convey, az új-zélandi Canterbury Egyetem vendég- előadója szerint nagyjából száz évvel ezelőttig a jeges konti­nens védve volt az emberi be­hatástól, ám azóta az emberek szándékosan vagy akaratlanul, de elkezdték behordani a terü­letre az új organizmusokat. Az Antarktisz térségében több mint 200 dokumentált példája van az idegen fajok előfordulásának: többségüket az Antarktisztól északra elhelyezkedő szigete­ken, nagyjából 10 százalékukat pedig délebbre, a kontinensen fedezték fel. „Az ismert esetek mindegyike könnyen visszave­zethető az elmúlt 50-60 év nemzetközi műveleteire vagy korábbi történelmi esemé­nyekre” - húzta alá közlemé­nyében a szakember, rámutat­va, hogy a kontinensre érkező minden expedíció magában hordozza az idegen fajok beho­zatalának kockázatát. Néhány szubantarktikus szi­geten az idegen növény- és ge­rinctelen állatfajok száma elérte az őshonosokét, mindez pedig óriási fenyegetést jelent azon egyedi ökoszisztémák számára, amelyek gyakran képtelenek to­lerálni az új versenyhelyzetet vagy a ragadozókat. „Az Antark­tisz bizonyos részein egyre gyor­sabban növekszik az üyen öko­szisztémák száma. Néhány eset­ben a klímaváltozás is közreját­szik, kevésbé szélsőséges feltéte­leket teremtve, ami azt jelenti, hogy még több idegen faj lesz képes megvetni a lábát” - muta­tott rá Convey. Hozzátette, ezeknek az in­vazív fajoknak egy része valószínűleg alapjaiban és visszafordíthatatlanul megvál­toztatja az Antarktisz és a szi­getek ökoszisztémáinak mű­ködését. A szakember szerint a hatékony biológiai biztonsági intézkedések jelentik az utolsó lehetőséget az Antarktisz meg­óvására. „Ez az utolsó esélyünk annak bebizonyítására, hogy konti­nentális szinten helyesen és ha­tékonyan tudjuk kezelni a bio­lógiai inváziók jelentette fe­nyegetést, mielőtt a baj való­ban bekövetkezne. Mindez má­ra lehetetlenné vált az összes többi kontinens és jelentősebb földterület esetében” - hangsú­lyozta a kutató. Az Antarktisz térségében több mint 200 dokumentált példája van az idegen fajok előfordulásának (SITA/AP-felvétel) Látogathatók lesznek a Castel Gandolfó-i pápai palota kertjei Megnyitják őket a turisták előtt Az 55 hektáros pápai kertet a legszebb itáliai parkok között tart­ják számon (Fotó: panoramio.com) AAT1-JELENTÉS Róma. Látogathatók lesznek a Castel Gandolfó-i pápai palo­tákat övező kértek, amelyek­ben majdnem négy évszázadon át csak az egyházfők és vendé­geik sétálhattak. A kertek megnyitásának dá­tuma még nem ismert, de az olasz és külföldi utazási irodák már szervezik a csoportokat - írta a panorama.it hírportál, amely elsőként értesült a Vati­kán döntéséről. A pápai villá­kért felelős Osvaldo Gianoli megerősítette, hogy a Castel Gandolfo-i kertek megnyitásán dolgozik. A Rómától húsz kilométerre levő Castel Gandolfo pápai pa­lotáinak kapui eddig zárva vol­tak a látogatók előtt. Az Alba- nói-tóra néző palotát ugyanis a pápák lakták. Elsőként VIII. Orbán, aki rögtön a palota megépítésének éveiben (1623-1629) költö­zött Castel Gandolfóba. A rezi­dencia a pápai állam 1870-es bukása után elhagyatottan állt, de az 1929-es olasz-vatikáni államközi szerződés ismét egyházi tulajdonba adta. II. János Pál a második Vati­kánnak nevezte Castel Gandol- fót, ahova minden nyáron szí­vesen átköltözött a forró Ró­mából. Lemondása után XVI. Benedek ebbe a palotába vo­nult vissza tavaly február 28. és május 2. között, amikor vissza­tért a Vatikánba. Ferenc pápa tavalyi megvá­lasztása után nem vett ki magá­nak nyári pihenési időszakot, és jelezte, hogy a rá váró egyházi reformok munkája közepette idén sem kívánja „szabadságra” elhagyni a Vatikánt. A pápa hiányát az idegen- forgalom helyettesíthetné az utóbbi évtizedekben az egy­házfőtől vonzott zarándokok­ból élő Castel Gandolfóban. Az 55 hektáros pápai kertet a leg­szebb itáliai parkok között tart­ják számon. A területen gyü­mölcsös, olajfaültetvény, zöld­ségkert és tehénfarm is találha­tó: ezek termékeit egyenesen a Vatikánba szállítják. A kertben a 3. században uralkodó Diocletianus császár egykori palotáinak romjai is láthatók, valamint a Castel Gandolfó-i pápai tulajdonon áll a világ egyik legnagyobb csü- lagvizsgálója is.

Next

/
Thumbnails
Contents