Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-03 / 2. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 3. Vélemény És háttér 7 A szegénységet, a rászorultságot is meg kell tanulni kezelni - szimbolikusan is Ötcsillagos szolidaritás Klárika volt a kedvenc gye- rekotthon-igazgatóm, lehetővé tette, hogy látogassam az intézményt és saját szememmel lássam, amit a fejlődéslélektanelőadásokon hallottam. LOVÁSZ ATTILA Türelemmel adta át, amit a gyerekekről, a senkinek sem hiányzókról tudott. Aztán karácsony előtt, amikor műsort akartam szervezni a gyerekeknek, kipenderített az irodából. Ki bizony! Nem tűrte a szemforgató adakozókat, akik mintha lelki- ismeret-furdalásukat vásárolták volna ki árva gyerekek karácsonyi ajándékaival. „Gyere bármikor, segíts a kölyköknek, segíthetsz nekem is, de ne akciózzál itt nekem ünnepekkor, mert kizárlak a házból,” rakott helyre kezdő pedagógus koromban. Azóta számtalanszor foglalkoztam hátrányos helyzetű csoportokkal újságíróként, megtanulhattam, mi az igazi segítség, mi a talmi csillogás, kamerák előtt átadott csekkek, amikor a közvetítést reklámidőre átszámítva a jobbára nem sajátjukból adako- zókmég olcsón meg is ússzák. Az elmúlt években európai pénzeket láttam landolni ott, ahová nem szánták azokat, romakonferenciák ötcsillagos szállodai számláin, a catering cégek bevételében, a konferenciaturizmus haszonélvezőinél. Olyan modelleket, amelyekkel csak megsérteni lehetett a szegényeket, nem támogatni, láttam oktatási projektet, amely majdnem botrányba fulladt, mert a külföldi előadók azt akarták megmutatni, hogyan igyunk pohárból (hihetetlen, de a kilencvenes években valóban megtörtént az eset, azóta csak az összegeket és a butaságot nem sikerült überelni). Felszisszentem, amikor láttam a hírt, hogy az adófizetők pénzéből „felejthetetlen” karácsonyt varázsolt egy kormánytag egy osztálynyi szegény gyereknek a Hiltonban adott vacsorával. Felszisszentem, mert éppen ez az, amit nem szabad csinálni, ami romboló és ami - hiszen nem vagyunk teljesen hülyék - PR-akciónak is ostoba. Nem is kommentálom magát a rendezvényt, tegyék meg a magyar adófizetők, ők az illetékesek. Arra viszont mindenképp jó ez az eset, hogy újra figyelmeztessen: a szegénységet, a rászorultságot, az elesettséget meg kell tanulni kezelni. Szimbolikusan is. Mert a tömegtájékoztatásnak szánt üzenetek szimboli- kusak. Fia egy kormánytag a roma telepen vacsorázik a gyerekekkel (ott, köztük), azzal nem oldja meg a szegénységet, de legalább tisztességes gesztust gyakorol, elhisszük, hogy valóban tenni akar valamit. Számtalan módja van minden hatalomnak és/vagy gazdagnak, hogy szimbolikusan is a rászorulók mellé álljon. Még fontosabb viszont, hogy a szegénység mérséklésére, (netán) megoldására szánt források valóban oda kerüljenek, ahová azokat szántuk. Munkám során az elmúlt hónapokban több roma telepen is voltam, s utána mindig többen is megkérdezték, nem zavar-e, hogy az adómból nem dolgozó, élősködő embereket tartanak el. A válaszom mindig az volt, hogy nagyon zavar. Főleg amikor látom, hogy közbeszerzéseknél micsoda milliók tűnnek gl „nem dolgozó, élősködő” konjuktúra- lovagok zsebeiben. Meg a közszféra megdrágított, lenyúlásra berendezett beszerzésein... Nos, ez zavar. Ha viszont a koszos, éhes, hidegtől remegő szerencsétlen kölyökhöz jut el az adóm, akkor rendben van. Azért vagyok szolidáris, hogy ne éhezzen, ne éljen koszban és ne fázzon. Ezért fizetek a közösbe. Nem a sokmilliós villákra. Soha nem vacsoráztam sem a Ritzben, sem a Hiltonban. Voltak helyzetek, amikor talán meg is engedhettem volna magamnak, de egy jó kocsma jó pacal- pörköltjét többre tartom. S inkább kávézom a barátaimmal vagy a krasznahorkai vajdával, mint az ötcsillagos helyek magamutogató celebjeivel, akik öt perc alatt képesek meginni havi keresetemet márkás pezsgőket kortyolgatva - mert nem dolgoztak meg érte. A többségük nem. A Hiltonbeli vacsora árából egy kisiskola fűtésszámlájához járulhattak volna hozzá. Egyetlen indoklással vagyok hajlandó elfogadni a Hilton-számlát: ha ez volt az utolsó tanulópénz.- Kitett gyerek, a babamentő inkubátorban találtuk. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET elmélkedés LAMPL ZSUZSANNA Egy híres ember .# azt nyilatkozta, K/j-jľÄ újra fogja értel- ,,,Jr mezni a tavasz JijP "Jj és a tél fogalmát. Tavaly húsvét- HALlJili kor havazott, karácsonykor pedig kihajtott a kertjében a nőszirom. Márpedig számára a húsvét a tavasz, a karácsony pedig a tél ünnepe, méghozzá nem jelképesen, hanem szó szerint! Valaki más (például én) ugyanezt az anomáliát úgy értelmezheti, hogy a szokatlan időjárás épp arra hívta fel a figyelmet, hogy a karácsony még véletlenül sem a tél ünnepe, a húsvét pedig nem a tavaszé. Valaki harmadik pedig azt mondhatná, hogy minden relatív. Hát jó. Ha szilveszterkor egy Mars-lakó csöppenne közénk, azt gondolhatná, hogy bolygót tévesztett. Persze ezt csak én gondolom, hogy gondolná, mert a Marsról a harc jut az eszembe, Jet Li, mega többi ártatlan harcművész, pedig amennyire tudom, a Mars egy békés bolygó, legalábbis a Földhöz viszonyítva. Tehát az idecsöppenő Mars-lakó biztosan nem gondolná, hogy bolygót tévesztett, de azt igen, hogy egy harcos bolygóra érkezett. Főleg ha az én lakótelepemen landolna, ahol két napig ablakrengető hangerővel durrogtak a petárdák. A felvillanó színes fényekben rémült madarak menekültek gyors szárnycsapásokkal, Szilveszter napján pedig a társaságunkban levő kutyának nyugtatót kellett adni, mert egész este reszketett a teste és kalapált a szíve. De az sem volt elég. Miközben a tűzijátékot néztük, félkómás állapotában, szétcsúszó lábakkal kimászott meleg fészkéből, s befúrta magát a fal és a dívány közti résbe, hogy végre békére leljen. A híres ember azt is nyilatkozta, hogy ma már senki sem tud örülni. Ő sem tud igazán. A családja sem. Nincs is minek. Nincsenekcsodák. Az unokája sem örült a fenyőfának. Nem is csodálkozikrajta, hiszen a fenyőfa csak egy a sok árucikk közül. Egyetlen dolognak örül az unokája: amikor együtt petárdáznak. Imádja, hogy dur- rogathat, így ünnepekre „bombaraktárrá” válik a lakásuk. Valaki mások, például a költő, Reményik Sándor szerint azonban vannak csodák. „Csendes csodák”. Azt írja: „Tedd a kezedet a szívedre/ Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,/ Ez a finom kis kalapálás/ Nem a legcsodásabb dolog?” Az újévkor hazarepülő Marslakó talán ezt írná a közösségi oldalára: az emberek közül sokan nem tudnak örülni, mert az kell nekik, amijük épp nincs, s amijük van, annaknem örülnek, mert azt gondolják, az mind természetes. Lehet, hogy ebben különböznek tőlünk? Lehet, hogy épp ezért emberek? De akkor miért van az, hogy vannak köztük boldogok is? KOMMENTÁR Rosszkedvem felmérése KOCUR LÁSZLÓ Akik december 31 -én olvasták el az IVÓ társadalomkutató intézet évzáró felmérését, könnyen szükségesnek érezhették, hogy még jóval éjfél előtt valami alkoholt vegyenek magukhoz. A felmérés szerint ugyanis a lakosság túlnyomó többsége Robert Fico második or- száglása óta úgy érzi, saját és az ország helyzete nem javult, sőt romlott, a legjobb esetben is stagnál. A felmérésben olyan lényeges területekre kérdeztek rá, mint a demokrácia helyzete, az életszínvonal, az alkotmány és az egyéb törvények érvényesülése, a korrupció, a munkanélküliség, vagy éppen az egészségügy. Még a Smer szavazói is elismerték, hogy romlott a helyzet a munkanélküliség és az egészségügy terén, rosszabb a vállalkozások és kisebb cégek helyzete. A magunk mögött hagyott esztendőt tehát jobb lesz elfelejteni, hisz az úgy egészében sem az országnak, sem a felvidéki magyarságnak nem hozott sok jót, így pozitívumokat jobbára csak a magánszférában kereshetünk. E sorok írója sokáig azt gondolta, jósolni ciki, de amióta tudja, hogy kártyavetőből akár még smeres parlamenti képviselőnő is lehet, azóta csak azt gondolja, kockázatos. Ugyanis azok az olvasók, akik a 67. évfolyam 2. számára nem pucolnak időközben burgonyát a vasárnapi ebédhez, év végén könnyen az ember fejére olvashatják hagymázas vízióit. Annyit azonban különösebb felelősség nélkül is kijelenthetünk, hogy az IVÓ által vizsgált 11 kulcsterületen nem várható számottevő pozitív elmozdulás. A Smer a szuperválasztási évre szuper választási költségvetést készített, melyről csak az ilyen jellegű marketingérték szempontjából nyilatkozhatunk pozitívan. A kormány intézkedései tovább nehezítették a vállalkozók és a cégek helyzetét, márpedig ha a munkahelyteremtést nem ösztönzik, botorság lenne a munkanélküliségi mutatók javulására várni. Mindezek a Smemek a szakszervezetekkel és az oligarchákkal egyszerre bratyizó gazdasági elgondolásaival együttállva nem fognak pozitív elmozduláshoz vezetni a közkiadások és az államadósság alakulása terén sem. Az egészségügyi miniszter legfőbb feladata a pénzügyi csoportok kiszolgálása, így itt javulást várni felesleges lenne, főleg ha az egészet még az egybiztosítós rendszerre való felfutással is megfejelik. Sokan kifogásolták az alkotmány és a törvények számonkér- hetőségét, és úgy általában az igazságszolgáltatás és a bírói rend állapotát. Ha igaz, hogy fejétől bűzlik a hal, akkor ezen a területen - mielőtt teljes letargiába esnénk - elméletileg várhatunk némi javulást: az önnön becsületét milliókra értékelő főbírót, Štefan Harabint 2009 nyarán választották meg nekünk, a Legfelsőbb Bíróság elnökének hivatali ideje 5 év, idén pedig 2014-et írunk. De még ha menne is Harabin, az igazságszolgáltatási rendszer is harabinizált, amit egy esetleges személycsere nem old meg. így az új esztendő harmadik napján a szerző azt kívánja, ne legyen igaza. FIGYELŐ Kegyelmet Snowdennek! Elnöki kegyelmet vagy legalább vádalkut sürget az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos adatgyűjtési gyakorlatát leleplező Edward Snowden számára a The New York Times. A lap rámutatott, hogy a Moszkvába szökött informatikus, akit kémkedéssel és lopással vádolnak, bűncselekményt követhetett el, ám ezzel „nagy szolgálatot tett” hazájának. „Figyelembe véve azokat a visszaéléseket, amelyeket nyilvánosságra hozott, Snowden többet érdemel egy olyan életnél, amelyet örökös száműzetésben, rettegésben és szökésben kell leélnie” - írta a lap. Az NSA által folytatott adatgyűjtést a közelmúltban két szövetségi bíró is alkotmányellenesnek találta. A lap cáfolta Barack Obama elnök kijelentését, hogy az általa aláírt, a közérdekű bejelentést tevőket védő rendelet lehetővé tette volna Snowdennek, hogy egyszerűen a feletteseihez forduljon a visszásságok miatt, és ne a kiszivárogtatás miatti büntetőjogi felelősségre vonást válassza. A rendelet ugyanis kizárólag a hírszerző szervek hivatalos állományára, és nem a szerződéses munkatársakra vonatkozik, mint amüyen Snowden volt. A cikk kitért arra is, hogy Snowden állítólag két felettesénél is panaszt tett az általa tapasztalt visszaélések miatt, de azok semmit sem tettek. „Ha valaki felfedi, hogy a kormányzat rutinszerűen és szándékosan megsérti a törvényt, akkor azt nem fenyegetheti életfogytiglani börtön, amelyet ugyanaz a kormányzat szab ki rá” - hangzott a szerkesztőségi állás- foglalás. (MTI)
