Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-14 / 10. szám, kedd

20 Sport ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 14. www.ujszo.com Róma bajnoka volt Sebestyén Júliától már kérdezték a tanítványai, adhatnak-e puszit a budapesti kontinensviadal résztvevőinek Török Gyula Reméli, motiváló hatása lesz az Eb-nek Budapest. Hetvenöt éves ko­rában elhunyt Török Gyula ökölvívó, a római olimpia légsú­lyú bajnoka. A mindössze 161 centiméter magas, „Béka” be­cenévre hallgató öklöző nagy sikereit a Vörös Lobogó, majd az MTK színeiben aratta. Lég- és harmatsúlyban ötször nyert magyar bajnokságot. Kedvenc harcmodorával, a villámgyors beugrások utáni csapott hor­gokkal 1959-ben Luzernben Eb­ezüstérmet szerzett, s 1960- ban, Rómában az olimpián nem talált legyőzőre. Négy év múlva, Tokióban nem tudott ismételni, harmatsúlyban az első forduló­ban vereséget szenvedett. Visszavonulása után az Épí­tők SC, majd a Csepel SC ököl­vívó-szakosztályának edzője volt, rövid ideig a válogatott mellett is segédkezett. Egy év­tizede szélütés érte, s részlege­sen lebénult. Január 24-én lett volna 76 éves. (MTI) Elfogyott a türelem Menesztették Allegrit Milánó. A gyenge eredmé­nyek miatt tegnap menesztet­ték Massimiliano Allegrit, az AC Milan labdarúgócsapatának ve­zetőedzőjét. A gárda a bajnok­ságban mindössze all. helyen áll 19 meccsen szerzett 22 pont­tal. Allegri 2011-ben bajnoksá­got nyert a Milánnál, de vasár­nap este, az újonc Sassuolo ott­honában a Milan 2:0-s vezetés­ről 4:3-ra kikapott - ekkor fo­gyott el a klubvezetés türelme. Az éllovas Juventusszal szem­ben 30 pontos hátrányban álló csapat élére ideiglenesen Mau- ro Tassotti eddigi másodedzőt nevezték ki. (MTI) Holnap kezdődik Buda­pesten a műkorcsolya- és jégtánc-Eb. Tíz éve ugyanitt a magyar Sebes­tyén Júlia győzött a nők versenyében - az azóta edzőként dolgozó egy­kori Európa-bajnokkal emlékeiről és a magyar műkorcsolyázás jövőjé­ről is beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Tíz éve Budapesten érte el pályafutása legjobb eredmé­nyét - a telt házas Sportaré­nában Európa-bajnok lett. Olyan, mintha tegnap lett volna. Az egész Európa-baj- nokság minden másodpercére emlékszem, az azt megelőző felkészülésre, magára a ver­senyre. Pályafutásom egyik legnagyobb élménye volt. Sok szép eredményt értem el ezen kívül is, de minden sportoló ar­ról álmodik, hogy egyszer ha­zai közönség előtt nyerhet. Aktív pályafutását 2010- ben befejezte. Az idei Eb-n láthatjuk a jégen? A megnyitóünnepségen a magyar műkorcsolya- és jég­táncválogatottal közösen én is fel fogok lépni. A tanítványaim már nagyon lelkesen várják a megnyitót, ők is korcsolyázni fognak, és virágszedőként is ott lesznek a csarnokban. Már kérdezték tőlem, hogy adhat­nak-e puszit a versenyzőknek, és nagyon megörültek, amikor azt mondtam nekik, hogy a vi­rágok, játékok átadásakor természetesen puszit is lehet adni. Most nem a Sportarénában lesz az Európa-bajnokság, hanem a SYMA-csamokban. Mit gondol a helyszínről? Ha kisebb is a csarnok, de te­le van, akkor ugyanolyan jó hangulat lehet benne. A nők között most ugyan nem lesz magyar induló, de jégtáncban és a fiúknál szurkolhatunk a magyarokért. Remélem, ugyanolyan érdekes és izgal­mas verseny lesz, mint tíz évvel ezelőtt, és minél többen kiláto­gatnak a csarnokba. Minden­kinek csak ajánlani tudom, mert élőben látni a versenyző­ket egészen más, mint a televí­zióban. Aki egyszer a helyszí­nen nézett meg egy világver­senyt, utána csak áradozik, hogy ez egészen más élmény, mint a tévén keresztül. Jelenleg edzőként dolgozik. Hogy látja, a tanítványai közül mikor juthat ki valaki egy nagy nemzetközi versenyre? Hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy egy kisgyerek ki­nevelődjön. A tehetség mellett sok egyéb is szükséges ahhoz, hogy valakiből élversenyző le­gyen.- Szerintem jó úton hala­dunk, ezt az is bizonyítja, hogy a tanítványaim már több ma­gyar bajnoki címet nyertek, nemzetközi versenyekről pedig csak a tavalyi szezonban több mint negyven érmet hoztak. Nagyon ügyesek és lelkesek, bízom benne, hogy néhány év múlva a nemzetközi juniorme­zőnyben is sikeresek lehetnek. A szocsi olimpián sem műkorcsolyában, sem jég­táncban nem lesz magyar versenyző, a juniorok között azonban vannak reménytel­jes korcsolyázók. Mikorra várja a magyar műkorcsolya újbóli fellendülését? Már az egy nagyon jó előjel, hogy a tizennégy éves Tóth Ivett már a felnőttvilágbajnokság minimális technikai pontszá­mait is teljesítette, csak a kora miatt nem indulhat sem ott, sem Budapesten. Rajta kívül is vannak fiatal versenyzőink, akik előtt még rengeteg munka és nagyon sok feladat áll, de a lehetőségük megvan rá, hogy eljussanak erre a szintre. Biza­kodunk, hogy a feltételeink ja­vulni fognak, hogy évről évre több támogatást kaphatunk. Ez elengedhetetlen, mert össze sem lehet hasonlítani, milyen feltételek között készülhetnek a tengerentúliak vagy az oroszok, és milyenek között mi. Ez már az én időmben is így volt, és így nagyon nehéz megállni a he­lyünket. Évről évre egyre több ország van jelen a sportágban, sokkal nehezebb kvalifikálni az olimpiára, de bízunk benne, hogy négy év múlva már mi is ott lehetünk. Segíthet a magyar műkor­csolya fellendítésében, hogy Magyarország is csatlakozott Szlovákiához, Csehország­hoz és Lengyelországhoz, s a V4-ek országai immár közö­sen rendezik az országos bajnokságot? Ez biztosan ösztönző lesz a gyerekeknek. Teljesen más hangulata van egy olyan ver­senynek, ahol több mint hú­szán indulnak, mintha csak hárman versenyeznének. Ha nincs is lehetőségük nagyobb nemzetközi versenyre kijutni, ezen a közös országos bajnok­ságon láthatják, miben kell még fejlődniük, milyen szintre kellene eljutniuk. S mit jelent a sportág fejlő­dése szempontjából a buda­pesti Eb? Nagyon sokat, ezt a 2004-es Európa-bajnokság példájából is láthatjuk. Van olyan tanítvá­nyom, aki viccesen mesélte, hogy azért kezdett korcsolyáz­ni, mert látott engem a pesti Eb-n. Egyre kevesebb gyerek választja a sportot, mert ez a szülőknek is nagy teher. Nyi­tottam egy kis jégiskolát Bu­dán, ahol egy kis pályán edzek a gyerekekkel. Nagyon sokan járnak, ennek nagyon örülök, de akkor van esély, hogy kike­rüljön közülük egy jó verseny­ző, ha minél nagyobb a bázis. Az lenne jó, ha lenne egy nagy jégpályám, és ha valakit ügyes­nek látok, azt mondhatnám neki, maradjon még ott edzés után, és gyakoroljon tovább, így viszont arra kell kérnem, menjen át Pest másik végébe egy nagy pályára edzeni, amit lehet, hogy a szülő sem vállal el. Ezért sincs könnyű helyzet­ben nálunk a sportág, de remé­lem, hogy a mostani Eb-nek is lesz motiváló hatása. A téli olimpiai játékok története: 1988, Calgary - a síugró Nykänen és a gyorskorcsolyázó Van Gennip három aranyat nyert; „szárnyalt" Eddie, a sas Katarína Witt címvédése, Alberto Tómba parádés bemutatkozása OROSKYTAMÁS Nyolcadik nekifutásra kapta meg kanadai város a téli olim­pia rendezési jogát, ám Calgary sikeres pályázata kisebb aggá­lyokat vetett fel az észak-ame­rikai országban: az 1976-os, nyári montreali játékok költsé­gei óriási adósságokba verték a várost. Tévés-pénzes olimpia Calgaryben azonban nem állt fenn ez a veszély, egy ame­rikai tévécsatorna ugyanis re: kordösszeget, 398 millió dol­lárt fizetett a közvetítési jogo­kért. „Cserébe” az olimpia programja 12-ről 16 naposra bővült, a versenyek időbeosz­tása pedig inkább a tévé akara­ta, mintsem a sportolók igényei szerint lett kialakítva. Ennek ellenére a közvéle­mény pozitívan értékelte a já­tékokat: már csak azért is, mert az új versenyszámok (pl. szu- per-óriásműlesiklás, csapat- verseny síugrásban), az egyre több résztvevő (csak a férfiak száma meghaladta az 1000-et) és az ügyes marketinghúzás miatt (versenyen kívül bemu­tatták pl. a curlinget és a free- style sít) mindig történt valami az egyébként sem unalmas ka­nadai nagyvárosban - és persze a sok nagyszerű teljesítmény is folyamatos beszédtémát szol­gáltatott. Carmenek és Brianok Műkorcsolyában például a címvédő NDK-s Katarina Witt és az amerikai Debi Thomas ver­sengése azért is különleges volt, mert mindketten Bizet Carmen- jére futották kűrjüket. Thomas- nak minden adott volt a győze­lemhez: a rövidprogram után vezetett, vetélytársa előtte lé­pett jégre, de az amerikai ver­senyző végül annyit rontott, hogycsakharmadiklett(ígyiső a téli olimpiák első színes bőrű sportolója, aki dobogóra állha­tott), Witt viszont Sonja Henie (1928,1932,1936) után máso­dikként megvédte a címét. Witt győzelme után nem sokkal profinak állt, és show- jával végigturnézta Észak- Amerikát - egy másik calgaryi bajnokkal, a „Brianek csatáját” megnyerő amerikai Brian Boi- tanóval, aki a hazai Brian Ör­sért előzte meg a férfiak verse­nyében. Ivott, majd nyert Az éremhalmozásban egy gyorskorcsolyázó és egy síugró volt a legsikeresebb: a holland Yvonne van Gennip 3/3-as mérlegét (1500, 3000 és 5000 méteren) megspékelte két vi­lágcsúccsal is, négy, illetve hét (!) másodperccel megjavítva saját, egy évvel korábbi rekord­ját - mindezt úgy, hogy két hónappal a játékok előtt műtötték a sérült térdét. (Az­tán Calgary után már egyetlen világversenyen sem lett első, mint ahogy az olimpia előtt sem nyert semmit.) A finnek botrányhős síugró- fenoménja, Matti Nykänen is összeszedte magát a játékokra. Azok után, hogy alkoholprob­lémái miatt csak később csatla­kozott a finn küldöttséghez, mindkét egyéni számban és csapatban is aranyérmet nyert. A legnagyobb médiafigye­lem viszont így is egy „csak” kétszeres bajnoknak járt ki: az olimpián Kanadában debütáló olasz szívtipró, Alberto Tómba stílusa nem csak a sípályán (konkrétan műlesiklásban és óriás-műlesiklásban) volt el­lenállhatatlan. A kövér sas Nagy ünneplésben részesült az egzotikus jamaicai bobcsa­pat is: a rasztafrizurás váloga­tott történetét (amely borulás miatt nem tudta befejezni a négyesek versenyét) később meg is filmesítették. Feltűnő je­lenség volt a vastag keretes szemüveget viselő, kissé túlsú­lyos brit síugró, Eddie Edwards is. „Eddie, a sas” mindkét számban utolsóként végzett - mintegy feleakkora ugrással, mint az utolsó előtti... Az NDK-s Christa Rothen­burger teljesítménye viszont valóban elismerésre méltó volt: előbb gyorskorcsolyában lett első 1000 méteren, majd hét hónappal később a szöuli nyári olimpián szerzett ezüstöt ke­rékpározásban. Három csehszlovák érem A 62 tagú csehszlovák kül­döttség három éremmel zárt, sífutásban a 4x10 km-es férfi­váltó, síugrásban pedig Pavel Ploc és Jirí Malec is dobogóra állhatott. A hokiválogatott a csalódást keltő hatodik helyen végzett, a tornát ismét a Szov­jetunió nyerte. A magyar szí­neket mindössze 5-en képvisel­ték Calgaryben, közülük az En- gi Klára, Tóth Attila duó hete­dik lett jégtáncban. *< 7 ■ Helyszín, időpont: Calgary, 1988. febr. 13-28. ■ Indulók: 57 ország 1423 sportolója (1122 férfi, 301 nő) ■ Sportágak/verseny­számok: 10/46 ■ Magyar érem: ­■ Csehszlovák érem: ezüst - férfi 4x10 km-es sífutóváltó (Ladislav Švanda, Pavel Bene, Radim Nyč, Václav Korunka); Pavel Ploc, síugrás (normálsánc) bronz - Jiŕí Malec, síugrás (normálsánc) Sebestyén Júlia tíz éve Budapesten Európa-bajnok lett, most a megnyitón fog korcsolyázni (Szamosvölgyi Kitti felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents