Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-13 / 9. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 13. Kultúra 7 Egymás mellettiségek és egymás utániságok sodró váltakozását látjuk Shilpa Gupta művében A nyelv, ez az ismeretlen (Fotó: Műcsarnok) Ma már 160 országban közvetítik a gálát A 71. Arany Glóbusz MT1-HÁTTÉR Rögtön ez a hófehér, szellős üresség fogad, a terembe lépve az sem teljesen világos, hol kezdődik maga a mű, illetve hogy ez a jóleső, tágas anyagtalanság, ez a mű- csarnokos tisztaszoba- érzet, már szintén a gesztus része-e. CSANDA MÁTÉ Persze nem nehéz észrevenni, hogy Shilpa Gupta művének lényege valahol középtájt, az üres térben lebegve képződik meg, egy vasúti vágányokról és reptéri várótermekből ismerős kijelzőtábla alakjában. A szögletes fekete hasáb, steril nem-helyek obiigát kelléke, melyről sejtjük, hogy sietős, célirányos tekintetekhez szokott, s csupán szigorú közlésekre szorítkozik, itt és most, célközönségétől megfosztva, akárcsak- egy nagy darab, testté tett gondolatjel, egymaga árválkodik a térben. Nyilván attól is függ az élmény, hogy mikor, az aktus mely pontján lépünk a körforgásba - hogy a már eleve katto- gó-zakatoló nyelvtörténésbe fu- tunk-e bele, vagy sikerül a kezdetet elcsípnünk. Az egész egy ünnepélyes visszaszámolással kezdődik: 23:59:59-et mutat a kijelző, majd valami átkattan, mire elszabadulnak a jelek, s a szignifikációs téboly közepette a száraz, személytelen denotá- cióból valóságos poézis válik: valaki (valami) beszélni kezd hozzánk. Elég tehát egy pillanatnyi, termékeny rövidzárlat, és hopp, kicsúszunk a valós időszámításból, szétesik a szintaxis, átbillen valami, a felsértett határon túl pedig, ahelyett, hogy valami homályos nyelven túliság szunnyadna, épp maga a nyelv lakozik, a nyelv, amely lángra lobbanva egyes szám első személyben kezd artikulálódni. Igaz, hogy nagyon is törékeny, hézagos és botladozó textúra, mindenesetre nyelvként terjeszkedik, dialogikus, érzelmekkel teli, félelmekkel átszínezett, emberi nyelvként. A primitív fekete test pedig, akár csak egy médium, a szó ősibb értelmében, mint egy megszállott, kerepelve asszisztál a váratlan ébredéséhez. Mindez benne, ugyanakkor rajta kívül történik, érezzük, hogy ő csak szerény bérlője a nyelvnek, amely a szemünk láttára mozog: ülan, szökken, meg-megakad: e furcsa, arctalan logosznak csupán egysoros itt és mostok erejéig adatik meg, hogy kinyilatkoz- tassék. Egymás mellettiségek és egymás utániságok sodró váltakozását látjuk, miközben végig a feltárulás és az elrejtőzés mozgása diktál: a nyelv, még ha hézagok, botlások és ficamok árán is, újra nekiveselkedik. Hiába, egy ilyen felállásban nem létezik tiszta nyelv, így ez a metaforikus, önmagával vitatkozó hullámverés sem képes levetkőzni eredendő közegét: a kronomet- ria és a higgadt számlálás kódjai könyörtelenül visszaszivárognak az újonnan létesült nyelv szövetébe. Lehet, hogy a hirtelen támadt szövegszerűségben valami foly- tott, lappangó vágy manifesztálódik, mint ahogy a jelek hiánya is valamelyest a vágy hiányaként hat. S bár elemi erővel hat a felismerés, hogy itt, ebben a testben beszélve van, nem tudjuk meg, ki az alany, ki vagy mi az, aki gyakorlója a nyelvet - a nyelv önmagát szervezi és önmagát ünnepli - talán nem is az a fontos, hogy ki beszél (beszélve van: a nyelv cselekszik, a nyelv teljesít, és nem az „én“. A nyelv beszél). A megállás nélkül zizegő, egymást folyton átíró ejtőlapok kérlelheten monotóniával pörögnek, mintha csak egy homokórát látnánk, amely úgy uralodik az időn, hogy kiemel belőle egy adgot, majd meg is gyilkolja azt. Mintha minden egyes sor egy újabb neki- gyűrkőzés (egy újabb kockázat), egy újabb felsajgással járó testi aktus lenne. Az idő szövegszerűvé válik, a szöveg pedig színtiszta aktualitásként tárulkozik elénk - minden gondolatnak pontosan egy sor jut, ugyanaz a szűk hüvely, ugyanaz a néhány másodpercnyi feltá- rulkozás - még mielőtt helyet követelne magának egy újabb, frissen rétegződő jel-en-lét. Nem is közlés ez, sokkal inkább valami ösztönszerű, önműködő aktus, folytonos törlés és folytonos újraírás, hiány és jelenlét véget nem érő játéka - a kihirdettetik eleven, ünnepélyes, alig tetten érhető létmozzanata. Bármi álljon mögötte, öntudatra ébredés vagy ellenkezőleg, a megszállotság kábulata, biztos, hogy infánsból a szemünk előtt felnőtt szubjektum lesz - ahogyan a német mondaná, jemand wird mündig, egyszóval nemcsak használni, hanem uralni kezdi a nyelvet, bár ez így megint kérdéses, hiszen ahogy már mondtuk, könnyen lehet, hogy ez az enigmatikusan töredezett nyelv az, aki diktál, és aki valami regresszív kényszer által hajtva, saját maga fikciójában fürdőzik („MEG TUDOM INNI A SAJÁT TORKOMAT” - szól az egyik záró sor, mintha egy Nárcisz beszélne onnan belülről). Minden sor egy eleven, nyitva hagyott projekt: minden textuális neki- gyűrkőzés egy-egy üresbe eresztett kockadobás. Meglehet, hogy maga a szöveg a test, a fekete skatulya pedig csupán egy parergon, egy alkalmi burok, egy jól-rosszul funkcionáló ruha - vagy ahogy Borbély Szilárdnál meg van írva: „A Test csupán csak Gondolat, / szavak pozitúrája, / jelek, ragok ruhája. / A vágyból szőtt hálóba/ ga- balyodó akarat”. A végén persze úgyis minden darabjaira hullik. Semmi nyom nem marad végül, csak a puszta tér - a fekete test pár pillanatra elnémul, noha belsejében, mint valami magházban, már ott szunnyadnak a következő létesülés nyelvi spórái. Bármennyire is váijuk a véget, vagy szeretnénk felgöngyölni a kezdetet: a nyelvből, úgy látszik, nincs kiút. Shilpa Gupta 24:00:01 című műve január 26-ig látható a budapesti Műcsarnokban. Los Angeles. Helyi idő szerint tegnap este adták át az Os- car-díj „előfutárának” is tekintett Golden Globe (Arany Glóbusz) filmdíjakat. A győztesek jó eséllyel reménykedhetnek Hollywood legrangosabb kitüntetésében, az Oscar-díjban is. Az első gálát 1944-ben tartották, akkor látogattak először amerikai filmcsillagok a 20th Century Fox stúdióba, hogy megtekintsék az előző év filmtermésének a külföldi újságírók által kiválasztott legjavát. A sikert látva a kritikusok úgy döntöttek, hogy az eseményt évente megrendezik, méghozzá függetlenségüket bizonyítandó az Oscar-díjkiosztó előtt; a jelölési időszak mindig előző év október 1-jén kezdődik. A gála tévéközvetítését napjainkban több mint 160 országban veszik át. Az eredeti három kategória helyett ma már 25-ben dönt a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítok szervezete, a HFPA mintegy 90 tagja: a 14 mozifilmes kategória mellett 11 kategóriában tévésorozatokért is osztanak díjat. MT1-HÍR Róma. Komoly anyagi nehézségek miatt bizonytalan időre szüneteltetni kényszerül működését Claudio Abbado világhírű olasz karmester Mozart Zenekara. A bolognai együttes a hétvégén vonult kényszerpihenőre - derült ki a zenekar elnökének tájékoztatásából. Fabio Roversi Monaco a La Stampa című olasz lapnak beszélt az együttest sújtó súlyos pénzügyi gondokról. Elmondta, valószínűtlennek tűnik, hogy a közeljövőben folytatni tudják a munkát. Szerinte az akut anyagi nehézségeket egy új alapítvány létrehozásával és német támogatók bevonásával lehetne orvosolni. Claudio Abbado már tavaly Az eddigi legfiatalabb kitüntetett 1980-ban a kilencéves Rieky Schroeder, a legidősebb győztes 1990-ben a 80 éves Jes- sicaTandyvolt. A Golden Globe történetében a jelölések és a kitüntetések terén is Meryl Streep a csúcstartó. Az amerikai színésznőt idén már 28. alkalommal nominálták, és nyolcszor el is nyerte a kitüntetést, ezúttal az Augusztus Oklaho- mában című filmben nyújtott alakításáért jelölték. A filmek közül a Száll a kakukk fészkére az egyetlen, amely mind az öt fő kategóriában győzött, szintén öt Arany Glóbusszal büszkélkedhet a Doktor Zsivágó, a Love Story, A Keresztapa és a Csillag születik. A másik pólust a Nem félünk a farkastól és A Keresztapa harmadik része képviseli: mindkét alkotás hét jelölés után maradt díjazatlan. A gála eddig egyetlen alkal- mommal maradt csak el: 2008-ban a forgatókönyvírók sztrájkja miatt. (Az idei díjazottakkal lapunk holnapi számában foglalkozunk.) szeptemberben felfüggesztette minden tevékenységét - tudatta Fabio Roversi Monaco, aki szerint erre a 80 éves karnagy rossz egészségi állapota adott okot. Abbado alapította a zenekart 2004-ben, nélküle viszont nehéz támogatókat felhajtani a működéshez. A bolognai együttes egyebek mellett különböző nemzetiségű fiatal zenészek neveléséről ismert. A zenekarnak 2015-ig voltak betáblázva fellépései, többek között Bécsben. „Két évre előre vannak lekötve nagy presztízsű koncertjeink, de kivel helyettesíthetnénk Abbadót? Az ő betegsége és a pénzügyi nehézségek vezettek minket arra, hogy felfüggesszük tevékenységünket” - mondta Massimo Biscardi művészeti igazgató. A karmester betegeskedik, támogatók nincsenek Claudio Abbado zenekara kényszerpihenőn KULTURMIX Irodalom. Az Irodalmi Szemle január 15-én, szerdán 18.30-tól tartja idei első lapszámbemutatóját a Café Nappaliban (Pozsony, Védcö- löp út / Palisády 54). Az est vendége Ardamica Zorán költő, író, irodalomtörténész, publicista, zenész, aki vadonatúj verseskötetét is bemutatja. Az Irodalmi Szemle január számának fő tárnája: kultúra és evolúció. Az érdeklődők a pozsonyi rendezvényen, illetve a iapból remélhetőleg választ kaphatnak arra a kérdésre, hogy hol tart ma az evolúcióvita, illetve mit üzen Charles-Darwin korunk emberének. Az Irodalmi Szemle januári lapbemutatójának vendége Ardamica Zorán lesz. (Somogyi Tibor felvétele) Film. Nyáron forgatja le új westernfilmjét Quentin Taran- tino. A film címe The Hateful Eight (A förtelmes nyolc) lesz, amely a műfaj egyik klasszikusának, A hét mesterlövésznek címét ferdíti el (John Sturges filmjének eredeti címe The Magnificent Se ven). Az új Ta- rantino-filmhez az a tapasztalt szereplőválogató, Victoria Thomas keres színészeket, aki a Django elszabadul szerep- osztásán is dolgozott. A rendező két legutóbbi filmjében, a Becstelen Brigantykban és a Djangóban szereplő Christoph Waltz helye már biztosnak tűnik, mivel a rendező rá írta az egyik karaktert. Televízió. Holnap 22.05-től látható a Dunán Wim Wenders A bőség földje című filmje, amely egy Teheránból Los Angelesbe hazatérő hívő katolikus lány, Lana (Michelle Williams) és nagybátyja, egy vietnami veterán, Paul (John Diehl) találkozásáról és egymásra találásáról szól. A rendező két teljesen különböző látószögből mutatja meg korunk Amerikáját, sötét humorral és a felszín alatt lappangó problémák bátor felvetésével. A film cselekménye a New York elleni ter- jas Django elszabadul után is- rortámadás második évfor- mét westemfilmetforgat. dulóját követő néhány nap(Képarchívum) bán játszódik. A bőség földje azt is bemutatja, milyen 2001 szeptembere után muzulmánnak lenni az Egyesült Államokban. (Képarchívum)
