Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-11 / 8. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2014. JANUÁR 11. www.ujszo.com URALKODÓHÁZAK 17 A nős uralkodó általában kora reggel találkozott Anna Nahowskival (balra) és később Schratt Katalinnal is. (Fotók: wikipedia) Tulajdonképpen Erzsébet királyné hozta össze a császárt a csinos színésznővel. A viszonyt pártolta és támogatta. Schratt Katalin a színpadon F erenc József osztrák császárral, magyar ki­rállyal kapcsolatban az életrajzírók egyvalami­ben biztos egyetérte­nek: abban, hogy vérbeli hivatal­nok volt. Reggel jó korán felkelt, a dolgozószobájában az asztalához ült, hogy becsületes és alapos mun­kával átnézze, láttamozza az aznapi teendőket. Más források azonban azt is elárulják, hogy a császár ko­rai kelését egyéb is indokolta: a nős uralkodó ilyenkor találkozott Anna Nahowskival és később Schratt Ka­talinnal is. A 16 éves Annát 1875-ben, a schönbrunni kastély parkjában tett egyik reggeli sétája alkalmával ismerte meg a 45 éves Ferenc Jó­zsef. Az uralkodó azóta már nem magányosan rótta az utat hajnalok hajnalán, hanem Annával: míg a lustább bécsiek az igazak álmát aludtak, a párocska - reggel fél hat körül - a park lezárt részében, a Ti- roli kertben turbékolt. Kapcsola­tuk egészen 1889-ig tartott. Anna közben elvált, majd újra férjhez ment. Egyesek úgy vélik, hogy An­nak két, de legalább egy gyermeké­nek a császár volt az apja. Anyagi szempontból az asszony nagyon jól járt ezzel a kapcsolattal. Azon túl, hogy a gyermekei jövő­jét bebiztosította, vett egy villát a schönbrunni park közelében, itt fogadta a titkos ajtón át érkező és távozó császárt. A fiatalasszony es­küt tett arra vonatkozólag, hogy a viszonyról hallgat, mint a sír, és ehhez valóban tartotta magát. Míg Schratt Katalin és a császár kapcso­latáról később egész Bécs beszélt, addig a színésznő elődjéről csak nagyon kevesen tudtak, Ferenc József ugyanis kínosan ügyelt a saját jó hírére. Anna Nahowski, a polgárasszony csak a naplójának mesélte el a nagy Övei folytatott viszony részleteit: a sok keserű­séget, bánatot (az újabb terhes­ségeket és vetéléseket), amelyben a futó örömteli pillanatokon túl része volt. A sokatmondó köny­vecske szerint 1886-tól a császár sokkal ritkábban látogatta meg, mint korábban (de viszonyuk még több mint két évig halódott), mert - mi tudjuk - ez év nyarán lépett a képbe a csinos komika. Ferenc József még 1854-ben vette feleségül Erzsébet bajor herceg­nőt, becenevén Sisit, akitől négy gyermeke született. Az uralkodó rajongásig szerette a feleségét, alázatos imádattal csüngött rajta, egy idő után azonban már csak a távolba üzenhette ezt, leveleit mindig magyarul kezdve és zárva, a bécsi udvar nyűgétől mindun­talan szabadulni akaró, folyton utazgató Erzsébetnek. Anna figyelme (bár udvarlókban soha­sem szenvedett hiányt), de ahogy teltek-múltak az évek, a császár­néhoz hasonlóan ő is megpróbált szabadulni az arany kalitkából. Sorra látogatta azokat a fürdőket, amelyeket Erzsébet ajánlott neki, ő maga is fogyókúrázni kezdett, úgyhogy Ferenc József egy idő után már két szeretett asszony után küldözgette aggódó leveleit szerte a világba. A császár az évek során Mit csinált felséged fél hattól hatig? Nahowski bizonyos szükséglete­ket kielégített ugyan, és az ural­kodót időről időre meglátogatta az egyre népesebb családjának valamelyik tagja, valamint lefog­lalták az uralkodással kapcsolatok gondok és kötelességek, Ferenc József mégis magányos volt. A 30 éves Schratt Katalin 1883-ban lett a Hofburgtheater színésznője, és mint ilyen, bemutatkozó láto­gatást kellett tennie az uralkodónál (mivel a színházat magánpénztárá­ból finanszírozták). Ferenc József szorgalmas színházlátogató volt, s a remek komika, Schratt lett a né­pies színdarabokért rajongó császár kedvenc színésznője. A császárné volt az, aki ezt a rajongást látva, megtette az első lépést: felfogadott egy festőt, hogy - egy rendkívül ártadan indokkal, egy angol nemes számára - elkészítse a színésznő portréját. Schratt a műteremben találkozott a valódi megbízókkal, vagyis az uralkodó párral. Brigitte Hamann német-osztrák történész írja a császár és a színésznő levelezé­sével foglalkozó könyve bevezető­jében: „Ezzel az 1886. május 21-i találkozással egyértelművé vált, és Schratt Katalin tudomásul vette, hogy a császár a tisztelője, s hogy a császárnénak semmi kifogása nincs ez ellen a viszony ellen, sőt pártolja és támogatja.” Ezt a kap­csolatot persze hivatalosan soha­sem prezentálták a közvélemény felé, s míg Erzsébet élt, Schratt az ő barátnőjének és bizalmasá­nak számított. Ráadásul a komika férjezett volt (de nem élt együtt a magyar ittebei Kiss Miklóssal), és volt egy fia, az 1880-ban született Antal, akit a levelekben Tóniként emleget. A férjnek nem volt kü­lönösebb kifogása a magas rangú pártfogó ellen, már csak azért sem, mert az uralkodó rendszeresen ki­fizette Kiss hatalmas adósságait, és időről időre jól fizető, ám távoli ál­lást biztosított a leginkább a pénz­költésben jeleskedő férfinak. Két nappal az említett találkozást követően Ferenc József elküldte az első levelét egy drága smaragdgyű­rű kíséretében, és ezzel elkezdődött a 30 éven át tartó levelezés és vi­szony. Schratt Katalinnak elég ideje lett volna rá, hogy megsemmisítse Fe­renc József hozzá írt leveleit, hiszen 98 évig élt, éppúgy, mint fenséges hódolója, de nem tette. Mint tud­juk, a levéltitok megsértése roppant nagy illedenség, sőt bűn. A híres le­veleket közreadó Brigitte Hamann azonban a történész szemével nézi a dolgokat: a leveleknek felbecsül- heteden érdemük van abban, hogy általuk új oldaláról ismerhetjük meg Ferenc Józsefet, „a Monarchia első számú hivatalnokát”. Hamann megjegyzi, Nahowskival egyértelműen szexuális kapcsolat­ban volt az uralkodó. (Erre abból is következtetni lehet, hogy Anna megjegyezte: a fenség nadrágja, pantallója igen kopott volt, maga mondta, hogy 20 vagy akár 30 éve is hordja. A császárt ugyan­is mindig elbizonytalanították az új ruhadarabok, ezért viselte a régieket.) Schratt-tal azonban testiségtől mentes viszonyt ápolt, ez az asszony volt az, aki meghall­gatta, babusgatta az uralkodásba és a családi gondokba belefáradt csá­szárt. Nem volt szabad politikáról beszélnie, friss bécsi pletykákkal, jóféle étellel-itallal illett felüdí­tenie az uralkodót. A levelekből kiderül ugyanis, hogy I. Ferenc József, a hatalmas monarchia idő­södő uralkodója is csak esendő, szeretette és jó házi kosztra éhes ember volt, és mert otthon híján volt mindkettőnek, Kathi asszony szalonja és konyhája egyaránt ked­ves volt a számára. A színésznő­nek kezdetben igencsak hízelgett a magas rangú hódoló kitüntető valósággal Schratt-fiiggő lett, külö­nösen imádott felesége 1898-ben bekövetkezett tragikus halála után, és drága ajándékokkal igyekezett megbékíteni a szabadságra vágyó Schrattot. Bár Erzsébet királyné halála után a császári pár legkisebb gyermeke, Mária Valéria megpró­bálta kimenteni apját a barátné - szerinte rossz — befolyása alól, némi mosolyszünet után mégis folytató­dott a románc. Brigitte Hamann elsősorban Fe­renc József leveleit közli, magyaráz­za, de kisebb részleteket is kapunk a színésznő fogalmazványaiból, esedeges válaszaiból is. Fény derül arra, hogy az egyébként zárkózott és rideg Ferenc József mennyire figyelmes is tudott lenni. Együtt érzett az imádott asszonnyal a „ne­héz napok” idején, óvta, féltette a császárné által „megfertőzött” kedvest a hosszú és fárasztó hegyi gyaloglásoktól, túráktól, sűrű bo­csánatkérések közepette esedezett a korai találkozókért, hozzátéve, hogy a nap további részében az uralkodás foglalja le minden idejét. Elképzelhető, hogy a színésznő, aki délelőtt próbált, este játszott és ké­sőn került ágyba, mennyire örülhe­tett ezeknek a hajnali látogatások­nak. Akárhogy is volt, egy biztos, az ő számára sem volt közömbös a császár. Leginkább a hadgyakorlatokon érezte igazán elemében magát az uralkodó, ezekről mindig derűsen, elégedetten számolt be. A levelek­ben a családi örömökről is hírt ad „kedves jó barátnéjának”: egyes unokáiról megjegyzi, hogy „nem szép gyerekek”, jó pár levéllel ké­sőbb meg azt, hogy az adott gyerek „nem olyan csúnya már, és okos­nak látszik”. Bőven kijutott Ferenc Józsefnek a családi tragédiákból: míg Anna Nahowski együttérzőn panaszko­dik a naplójában, „fényévnyi távol­ságra” a császártól, addig Schratt Katalin felbecsülheteden és diszk­rét szolgálatokat tett az uralkodó párnak fiuk, Rudolf trónörökös öngyilkossága után. Később, Erzsé­bet királyné halála után is, ő vigasz­talta az összetört császárt. Érdekes, hogy míg a személyes találkozásoknál nem, a levelekben teret kapott a politika: Ferenc Jó­zsef rendre elpanaszolta a gond­jait a különböző bel- és külpo­litikai válságok idején Schratt Katalinnak, mindig megtoldva azzal, mennyire fáradt és öreg már ezekhez a vitákhoz. Mivel az uralkodó meg volt győződve ar­ról, hogy a „megbízatása” Istentől való, és azt csak neki adhatja visz- sza, a végsőkig a helyén maradt. Az utolsó fennmaradt levelet 1915 áprilisában írta a barátnénak, aki rendszeresen látogatta az idős és betegeskedő császárt, két nappal annak halála előtt, 1916. novem­ber 19 -én találkoztak utoljára. Akkoriban azt pletykálták, hogy az özvegy császár titokban feleségül vette az időközben szintén megöz­vegyült és a színpadtól visszavonult színésznőt. Hivatalosan ezt sosem erősítették meg, Kathi asszony ugyan elbúcsúzhatott a halottól, de a temetésen nem lehetett jelen. B. Mánya Agnes (Források: Kedves Jó Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz. Köz­readja Brigitte Hamann, válogatta és fordította Kajtár Éva. Európa Könyv­kiadó, Budapest 2009: Ferenc József szeretője voltam. Anna Nahowski tit­kos naplója. Palatínus, 1997)

Next

/
Thumbnails
Contents