Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-09 / 6. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 9. Vélemény és háttér 7 Természetesen minden vállalkozás a profitra hajt, de ez arcpirító pofátlanság Enyhe tél és vállalkozói kockázat Arcpirító a távhőszolgál- tatók pofátlansága, az enyhe tél miatt háromszáz százalékkal emelnék a fűtés alapdíját, mondván, elesnek a megszokott profitjuktól. A végfelhasználónak, aki a radiátor túloldalán szörnyülködik az erről beszámoló hírek felett, erre csak egy válasza lehet: kit érdekel? KOCUR LÁSZLÓ Természetesen minden vállalkozás profitra hajt, legyen az lapkiadó, köldökzsinórvér-la- boratórium, örömtanya, gyógyszergyár, asztalosműhely, pincészet, szoftverfejlesztő, vasmű, kolbászfüstölő, vagy éppen távhőszolgáltató. Akár szereti az ügyfelét, akár nem, mindenképpen azt a látszatot fogja kelteni, mintha szeretné, mert a pénzét akarja. Ez tényleg eny- nyire egyszerű. Ezért megmosolyogtató, amikor a cégek vállalati hitvallást, missziót próbálnak megfogalmazni, amelyben a leggyakrabban azt olvashatjuk: célunk az emberek megsegítése; környezetbarát módon dolgozunk fontos ipari innovációkon; működésünk által jobb lesz a világ stb. Miközben nyilvánvaló, az ezeket leíró vállalatok nagy ívben szarnák le az emberek megsegítését, a környezetbarátságot, vagy a jobb világot, ha a folyamat végén nem lenne ott egy kiadós euró- vagy dollárhalom. És ezzel nincs is semmi baj. Aki termel vagy szolgáltat, jogosan vár el ellenszolgáltatást. Hogy ez az idők kezdete, de legalább kétezer éve így van, arról árulkodik a „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” szólásunk... Ám a dolog természetéből fakadóan minden vállalkozói tevékenység hordoz magában bizonyos kockázatot. Sílécet árulni például jövedelmező lehet, de ha ezzel mondjuk Csád- ban vagy a Közép-afrikai Köztársaságban próbálkoznánk, valószínűleg csak annyi profitot hozna, mintha egy marokkói A melegre hivatkozva távhőárat emelni épp oly abszurd, mintha egy sörgyár a hideg nyár miatt kéme kompenzációt. kezdő vállalkozó dromedárok értékesítéséből próbálna meggazdagodni a Tőketerebesi járásban. Tevét árulni Királyhel- mecen egyszerűen kockázatos vállalkozás. Távhőt szolgáltatni ebben a tájegységben ugyan nem olyan rizikós, mintha a sivatag hajójával akarnánk a Bodrogon átkelni, de éppúgy nem kockázat nélkül való, mint ha hot dogot árulnánk a Chopokon, vagy a Balaton partján. Ha meleg/hi- deg van, nem jön a turista, s a boldogtalan árus a kifli helyett a virslijét dughatja, ahova tudja. A melegre hivatkozva távhőárat emelni épp oly abszurd, mintha egy sörgyár a hideg nyár miatt kérne állami kompenzációt, vagy amikor pár éve a téli turizmusból élők kuncsorogtak állami támogatásért a hóhiány miatt. A távhőszolgáltatás egyik vállalkozói kockázata a lehetséges enyhe tél. Ezzel meg kell próbálni együtt élni. Egy szigoráról hírhedt professzorom mondogatta, hogy nem kell mindenkinek erre az egyetemre járnia, el lehet menni cipőfelsőrész-készítőnek is. Nos, távhőt szolgáltatni se muszáj annak, akinek nem megy. EZ A DZURINĎA MEGINT /SZÉGYENT HOZOTT A SZLOVÁKOKRA ( ÉN ENNYI PIA UTÁN EL VEZETEK \ ZSOLNÁRA! MÉG EGY REPÜLŐT IS! Csak lenne jogosítványa, megmutatná (Fotó: Peter Žókovič) KOMMENTAR Aláírás-gyűjtési láz MÓZES SZABOLCS Valakinek jót tett Pavol Paška korai bejelentése, mások pórul jártak. Az utóbbi hetekben aláírás-gyűjtési lázban égett az államfőjelöltek nagy része. Már az előselejtezőben pluszpontokat lehetett szerezni. Ma megtudjuk, hány jelölt indulhat az államfőválasztáson, 15 képviselő vagy 15 ezer polgár támogató aláírásával. Akinek nem sikerült összegyűjteni, kiesik a játékból, ám az sem mindegy, ki milyen módon és stílusban hozza ezt a kötelező kört. Miután Pavol Paška házelnök december 19-én bejelentette az államfőválasztás időpontját, több jelölt háza táján pánik tört ki. A törvény értelmében ugyanis a bejelentés után 21 nappal le kell adni a támogatói íveket. A huhogás részben művi volt - aki a jelöltség késői bejelentésével taktikázott, az számíthatott rá, hogy megégetheti magát, aki pedig idejében a nyilvánosság elé állt és elkezdte az előkampányt, könnyűszerrel teljesíthette a szignógyűjtést. Tény ugyanakkor, hogy Paška bejelentésével kellemetlen helyzetbe akarta hozni az indulók egy részét: s nem utolsó sorban a korai választási dátummal a Smer jelöltjének kedvezni. Mindegy, hogyan és miért, a tény tény marad: máig le kell adni az aláírásokat. A rendelkezésre álló három hetet ajelöltek a kampány részeként is felfoghatták: látszólag ezt nem mindegyikük fogta fel. Milan Kňažko, aki a késői bejelentésből akart profitálni, mintha teljesen eltűnt volna az elmúlt hetekben. Nulla médiamegjelenés, nulla hír. Tegnapra kiderült, nem sikerült összegyűjtenie a 15 ezer aláírást. Az Egyszerű Emberek, a Nova és az SDKÚ képviselői megmentették, tegnap leadta a több mint 15 aláírást tartalmazó ívet, ám ez később visszaüthet. A választók egy része mindezt úgy értelmezheti, hogy Kňažko az első komolyabb akadályt sem tudta venni, ellenfelei pedig azt vethetik a szemére, hogy nem „igazi” polgári jelölt, hiszen képviselői aláírásoknak köszönheti indulását. Az aláírás-gyűjtési versenyt a várakozásoknak megfelelően az nyerte, aki a legkorábban szállt ringbe: Andrej Kiska a több mint 60 ezer támogató aláírást a kampányban is felhasználhatja. A néptől kért legitimációt Pavol Hrušovský is, ám akciója viszonylag gyengére sikeredett - alig több mint 15 ezer szignót sikerült összegyűjtenie a Népi Platform jelöltjének. Kevés volt az idő - mondják támogatói, ám kérdéses, miért vágtak bele ilyen későn, amikor már kora ősszel tudni lehetett, hogy jelölteti magát? Bárdos Gyula kampányának ezzel szemben lökést adhat a hektikus három hét - ha minden igaz, több mint 20 ezer aláírást tartalmazó csomagot ad ma le az MKP államfőjelöltje. Egyrészt egy ilyen akció összekovácsolhatta a mögötte álló csapatot és sikerélményt adott. Másrészt a 20 nap alatt összegyűjtött több mint 20 ezer aláírás erős legitimáció egy kisebbségi jelöltnek, amire a következő két hónapban valószínűleg még számtalanszor fog hivatkozni. A választások fő esélyese, Robert Fico kihagyta ezt a lehetőséget - igaz, ő megengedheti magának. A miniszterelnök csak képviselői támogatással indul, pedig a Smer gépezete valószínűleg három hét alatt is képes lett volna több tízezer támogató aláírást összegyűjteni. Az már talán elgondolkodtató, hogy az Orbán Viktornak készülő lapban való szereplést számos, a jobboldalhoz kötődő személy is visszautasította Lapcsináló Kerényi úr, avagy keresd a jót az új Magyar Krónikában KISS TIBOR NOÉ Kerényi Imre egyre kínosabb ügyeket produkál. Az egykori színházi rendező és igazgató az Orbán-kormány regnálása alatt miniszteri biztosként funkcionál. Már a feladatkörének definíciója is csodálatos: Kerényi „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” szerepét tölti be. Eddigi döntései közül több is botrányt okozott. A Nemzeti Könyvtár című sorozatban például ismert magyar írók műveinek újrakiadását hajtotta végre - csakhogy a szerzői jogokat figyelmen kívül hagyva, lényegében engedély nélkül adta ki többek között Márai Sándor és Szabó Magda munkáit. De nagy vihart kavartak az új alkotmányt illusztráló festmények is: a tizenhat historikus alkotást a kritika finoman szólva is gyengének értékelte. De Kerényi Imre természetesen nem áll le: január első hetében nyilvánosságra került az a levél, amelyet száz, a kormányhoz közel álló értelmiséginek címzett. Sajnos ezzel a levéllel is vannak bajok. Az még csak ízlés kérdése, hogy a szöveg akár saját maga paródiájának is megfelel. Egyes fordulatok („Kinyílott a pitypang. Megírom.” „Csökkent a rezsim. Megírom.” Vagy: ,A Magyar Krónika célja a legjobb szerzők megnyerése, kik számlaképesek”. Vagy: „dalcsináló Ákos úr”.) önálló életre keltek. Ne szépítsük: Kerényi levelén röhög a magyar internet. De csak elsőre nevetünk. Kerényi szervilizmusa ugyanis riasztó. A Magyar Krónika (amely ma tartja alakuló értekezletét a Magyar Demokrata című hetilap szerkesztőségében) nem titkoltan állami kiadvány kíván lenni, s elsődleges célja: „keresd a jót”, így, félkövérrel. Az ebben való iránymutatást pedig ki is szabhatná meg a legpontosabban, mint maga a miniszterelnök: a szerzőket Kerényi többek között azzal próbálja a laphoz csábítani, hogy együtt dolgozhatnak Orbán Viktorral. A nyilvánosság reakciói lesújtónak tartják az ötletet: a levelet teljes egészében közlő Cink.hu Észak- Koreát, a balliberális pártokkal szembeni elfogultsággal aligha vádolható Jobbegyenes blog szerzője pedig az ötvenes évek Magyarországát emlegeti. S még mindig van tovább, hagyjuk az értelmiségi fanyal- gókat, hazaárulókat! A levél címzettjei sem ájultak el egyöntetűen Kerényi újabb agymenésétől. Többen nem is hallottak a felkérésről, s vannak olyanok is, akik egyértelműen közölték, nem vesznek részt ebben a komédiában. Visszakozott például Hankiss Elemér - de ezen nem csodálkozunk, Hankiss mégis csak egy öreg liberális! De az már talán elgondolkodtató, hogy a lapban való szereplést számos, a jobboldalhoz kötődő személy is egyértelműen visszautasította. Például: Borókai Gábor (a Heti Válasz főszerkesztője), SándorGyörgy (humorista), Navracsics Tibor (miniszterelnök-helyettes). És visszautasította „dalcsináló Ákos úr” is. Kovács Ákos sem akar a leendő állami giccsmagazinban tündökölni - s ez így van rendjén. Egy magára valamit is adó értelmiséginek semmi keresnivalója az udvari lakáj ok között. Ettől függetlenül Kerényi folytathatja a toborzást, talán még lap is lesz belőle, nemzeti színű szalaggal átkötve. Kár, hogy a miniszteri biztos eddig egymilliárd forintnyi közpénzt tapsolt el az ehhez hasonló színvonalú ötleteire. Egymilliárd forintból egyébként nagyjából tíz, a fennmaradásáért jelenleg is élet-halál harcot folytató magyar művészeti és tudományos folyóirat anyagi problémáit lehetne megoldani. Négy évre. Ezek a lapok azonban bizonyára nem foglalkoznak kellőképpen „a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével”. Legalábbis nem úgy, ahogy azt lapcsináló Kerényi úr elképzeli. A szerző magyarországi publicista
