Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-28 / 300. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 28. Szalon 21 Nemcsak a személyes rendezői vízió megvalósítása nehezedett meg a filmművészet üzletté válásával, hanem a közönség általi befogadás is Mielőtt éjfélt üt az óra - 2013 filmekben Nehéz dolga van a film- kritikusnak mifelénk, ha az elmúlt év filmtermése alapján próbál összefoglaló képet adni a kortárs filmművészetről. A szomorú helyzet ugyanis az, hogy hozzánk - mind Magyarországra, mind Szlovákiába - az igazán jó filmek vagy nem, vagy csakjelentős késéssel érnek el. A művészfilmek a filmfesztiválokra szorulnak vissza, és széles körű forgalmazás hiányában a nagyközönség számára nagyon hosszú ideig tulajdonképpen nem is léteznek. JANKOVIČ DÁVID Ott van például a zseniális Jim Jarmusch legújabb filmje, az Only Lovers Left Alive, melyet idén májusban mutattak be a cannes-i filmfesztiválon, ehhez képest az amerikai bemutatóra is jövő év áprilisáig kell várniuk a mester rajongóinak. Azzal pedig senkit sem szeretnék ámítani, hogy a filmet „ilyen hamar” megtekintheti egy hazai plázában. De említhetnénk a szintén élvonalbeli dél-koreai rendező, Joon-ho Bong legújabb filmjét, a Snow- piercert is. A filmet idén augusztusban mutatták be Dél-Koreá- ban, a nemzetközi disztribúciós jogokat pedig a Weinstein Company szerezte meg (ők tették rá a kezüket Wong Kar Wai Nagymesterére is, amelynek négyórás játékidejéből az amerikai közönség végül 108 percet láthatott). A film vágása kapcsán ellentét támadt a rendező és Weinsteinék között, aminek eredményeképp a filmnek a mai napig nincs amerikai megjelenési időpontja (hazairól pedig ne is beszéljünk). Nemcsak a személyes rendezői vízió megharcolása és megvalósítása nehezedett meg jelentős mértékben a filmművészet (filmipar) multimilliós üzletté válásával, hanem a közönség általi befogadás is. Egyebek között az említett filmek beszerzése is erőfeszítést igényel majd tőlünk a következő évben. Azt azért kisebb eredményként könyvelhetjük el, hogy eljutott hozzánk Martin Scorsese új filmje, A Wall Street farkasa, és reméljük, néhány hónap csúszással megérkezik majd a Coen testvérek friss rendezése is (Inside Llewyn Davis). Rabszolgahullám Egy érdekes trend is kibontakozott azonban idén, ennek pedig alighanem Quentin Tarantino tavalyi filmje, a Django elszabadul volt a katalizátora. Arról van szó, hogy míg Németországban a holokausztot egyfajta mai napig tartó kollektív nemzeti bűntudat követte, és ez a filmművészetben is lecsapódott, addig Amerika kulturálisan eddig kevéssé adott számot saját „holokausztjáról”, a rabszolgatartásról. Tarantino 2009-es, Becstelen Brigantyk című filmalkotása a „nácifilm” dekonstrukciója által pont az említett bűntudatot volt hivatott száműzni a mozikból. Ehhez képest a Djangóval éppen ellenkező hatás kiváltását célozta meg. Amikor a film elkészült, sokan felháborodtak rajta, rasszistának bélyegezték, valójában azonban csak a kényes téma által kiváltott bigott- ságról volt szó. Mára vitathatatlan tény,- hogy a Django elszabadul óriási hatást váltott ki: idén hét(!) „rabszolgafilmet” is forgattak Amerikában. Ezek közül a legkiemelkedőbb a Steve McQueen által rendezett 12 év rabszolgaság című alkotás, amelynek producere a Taranti- nóval közeli kapcsolatban álló Brad Pitt. A filmet novembertől vetítik az Egyesült Államokban, a hazai premier tervezett időpontja 2014 januárja. A kritikusok eddigi értékelései, valamint a megjelenés időzítése alapján szemléletesen úgy írnánk le a helyzetet, hogy Tarantino kifeszített egy parittyát, Brad Pitt a megfelelő időben elengedte, a találat pedig Oscar-esőt jelenthet a filmnek - és nagy megdicsőülést Amerikának, hogy igen, ezt is megcsinálták. Tizennyolc év múlva Másfelől szerencsére jócskán akadtak olyan alkotások is, melyek jelen időpontra a hazai közönségnek is elérhetőekké váltak. Ezek közül az első helyen, mint az év legjobbját érdemes kiemelni Richard Linklater Mielőtt éjfélt üt az óra című filmjét, amely korunk egyik legam- biciózusabb filmes vállalkozásának a része. Linklater ugyanis 1995-ben Ethan Hawke és Julie Delpy főszereplésével elkészítette a Mielőtt felkel a nap című filmet, amely a fiatal felnőtt Jesse és Céline véletlen találkozását és ezt követő egyetlen, Bécs- ben együtt töltött napját mutatta be. Kilenc évvel később elkészült a folytatás Mielőtt lemegy a nap címmel: ezúttal Jesse és Céline Párizsban találkoztak, és a film tulajdonképpen valós időben mutatta be együtt töltött megközelítőleg másfél órájukat. Ami mindebben fantasztikus volt, az a filmbéli és a valós időstruktúrák egymásra vetítése (amelyek elváltak például a hasonló tematikájú Harry és Sally című filmben). A szereplők a történetben ugyanannyit öregedtek, mint az őket alakító színészek, és mivel az első film jórészt nem szólt másról, mint a karakterek kibontásáról, a második film megtekintése olyan élményt nyújtott, mintha az ember régi ismerőseivel találkozott volna majdnem egy évtized után - tele kíváncsisággal, vajon mi történt velük azóta? Ilyen előzmények után mutatták be idén (a második filmhez képest kilenc évvel később) a harmadik részt, amely Jesse és Céline egy közös, Görögországban töltött napját mutatja be. Az életszerű párbeszédek, a kidolgozott karakterek és a felszín alatt végig megbúvó filozofikus tartalmak megmaradnak, de az első rész makulátlan fel- szabadultságához és még a bo- rúsabb második részhez képest is jóval sötétebb tónusok keverednek. Tizennyolc év alatt az embert gyötrő párkapcsolati és egzisztenciális problémák egyaránt átalakulnak, ami minden részben magával hozza a teljesen egyedi hangnemet. Emellett most domborodik csak ki igazán az életnek a cím(ek)ben jelzett ciklikussága. Ha a trilógiát egy alkotásként kezeljük, nemcsak az év, hanem az utóbbi évtized (ek) egyik legjobb filmjéhez lehetett szerencsénk. Monumentális kaland Nem maradhat ki az év filmtermését értékelő írásból Peter Jackson A hobbit - Smaug pusztasága című filmje, amely a Tolkien által megálmodott Középfölde harmadkorának meghatározó eseményeit feldolgozó hexalógia utolsó előtti (a filmbéli kronológiát tekintve második) része. A hobbit első részéhez hasonlóan nemcsak A babó című könyv eseményei kerültek be a filmbe, hanem a párhuzamosan játszódó események közül A gyűrű keresésében, A szilmarilokban és A gyűrűk ura függelékében kifejtettek is jelentős játékidőt kaptak. A mitológia egyesítésén kívül azonban a filmtől elvitathatatlan az is, hogy sikerrel építette fel az életre szóló, monumentális kalandnak azt az érzetét, ami miatt Tolkien műveit milliók olvassák világszerte. Ha a filmet elsősorban élményként fogjuk fel (és miért ne), akkor Jackson alkotására sem tekinthetünk másként, mint az idei év filmtermésének egyik ékkövére. Szerencsés eset persze, amikor a művészi és a pénzügyi megfontolásoknak ilyen módon sikerül egy síkba kerülniük (és sajnos, azt kell mondanom, egyre ritkábban fordul elő). Amíg ugyanis utóbbiak vannak privilegizált helyzetben, addig nem számíthatunk másra, mint a művészfilmek fokozatos eltűnésére a tömegszórakoztatásból, és ez a tendencia nálunk talán még hangsúlyosabb. Jim Jarmusch Only Lovers Left Alive című remek vámpírfilmjét (Tilda Swintonnal és Tom Hiddles- tonnal a főszerepben) nem egyhamar láthatjuk a hazai mozikban Julie Delpy és Ethan Hawke Richard Linklater Mielőtt éjfélt üt az óra című mozijában. Ha a trilógiát egy alkotásként kezeljük, nemcsak az év, hanem az utóbbi évtized(ek) egyik legjobb filmjéhez lehetett szerencsénk. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com ______ ____________ái—_;-a-----------_-------------------------------------—------------------------------------—..................—-------------i----------______----------------------------............................. Steve McQueen 12 év rabszolgaság című alkotását nálunk várhatóan januártól vetítik. A kritikusok eddigi értékelései alapján akár Oscar-eső is hullhat a filmre. (Képarchívum)
